Új Ember, 1994 (50. évfolyam, 1/2371-52/2422. szám)
1994-12-11 / 50. (2420.) szám
120fornte r\ SEi:\TATY A a szegénység értékéről Nyomasztó terhe mai világunknak, hogy a kapzsiság és a hallatlan szegénység régi és új formái hatalmas tömegeket sújtanak. Ebben a világban az önként vállalt és következetesen gyakorolt szegénység társadalmi méretekben is egyre jelentősebbé válik. A szerzeteseknek és az Istennek szentelt életet választó embereknek különleges szerepük van ebből a szempontból, hiszen szegénységüknek azt a lelkiekben gazdag világot kell szolgálnia. Jézus Krisztus szegénységben élt, és azt hirdette, hogy boldogok a lélekben szegények, vagyis azok, akik Istent keresik, és bizalommal az ő gondviselésére bízzák magukat. Nem a pénzben bíznak, hanem megnyitják szívüket az Isten Országa előtt. Ezt a döntést ugyan csak kevesen tudják meghozni, de Krisztus azt hirdeti, hogy mindenkinek meg kell szabadulnia az anyagi javak zsarnokságától, amely elzárhatja az emberek szívét Istentől és embertársaiktól. Azoktól, akik követik az Urat az Istennek szentelt életben, azt kívánja az Úr, hogy mondjanak le az anyagi javakról, egészen ajándékozzák oda magukat Istennek, és osztozzanak az Ő szegénységében. Sőt, nemcsak egyesek, hanem egész közösségek is kapnak meghívást arra, hogy tanúságot tegyenek a szegénységről. 1994. nov. 30. V___________________________________________________________________ Olvassuk a Bibliát A helyes megfejtések beküldői közül özv. Juhász Ferencné Aranyosapátiban élő olvasónk nyerte a negyedéves előfizetést. Könyvjutalmat Bagonyai Antalnak Sormásra, Dlusztus Józsefnek Pécsre és Haider Mártának Budapestre küldünk. 1. Vannak a Zsoltárok közt azonosak is. Kérjük írjanak meg egy ilyet.(Csak két számot kérünk) 2. Mi a hermeneutika? 3. Melyek a szinoptikus evangéliumok? A megfejtéseket levelezőlapon, a megjelenést követő hét szerdájáig kérjük, adják postára. A nyertesek nevét és a helyes megfejtéseket két héttel későbbi számunkban közöljük. 48. számunk kérdéseire a helyes válaszok a következők voltak. 1. A 34. illetve más számozás szerint a 33. zsoltár énekel arról, hogy Dávid Abimelech előtt őrültséget színlelt. 2. Hiszkija közeli haláláról jövendölt szólás, s Hiszkija imádsága meghallgatásra talált, tovább élhetett. 3. A Jelenések könyve elején olvashatjuk, hogy Szent János evangélista hét egyházhoz írta azt a részét a Szentírásnak. Itxixxaixixxiliixxxxtxxxxixiaxxxxxxxxxt 1994. december 11 Mária ablakok A sárga a reménység, a kék a boldogság, a beteljesültség színe az én palettámon. A Mária-történetet felidéző színes üvegablakok az ecseri úti Szent Kereszt templomban ezt az érzelemhatást idézték föl bennem néhány héttel korábban, amikor Zsirai Szabó Zoltán festőművész — a templom káplánja — munkáját megáldotta Bokor István prépost, esperes plébános. A szentély hátsó falán lévő, magasba emelkedő ablakok művészi betétei beszédesek, illeszkednek a templom neoromán stílusához, hangulatához. A művész elképzelését Mohay Attila iparművész öntötte formába. Mindezt egy magát megnevezni nem kívánó adakozó nagylelkűsége tette lehetővé. Október 30-án — mint máskor is — megtelt a templom a tíz órai szentmisére. A hívek már ekkor hallhatták Korondy György operaénekes előadásában a preklasszikus liturgikus dallamokat, az orgonánál Czigány György ült. A szentmisét követően Szeghalmi Elemér bevezető szavai után Tóth Sándor méltatta az elkészült új üvegablakok művészi hatását, majd Császár Angéla, Faragó Laura, Raksányi Gellért közreműködésével Mária alakját középpontba állító irodalmi-zenei összeállítás hangzott el. Az apszis új megvilágítást kapott. A fény — téli, őszi, tavaszi, nyári, reggeli és estéli — ezentúl a Mária-misztérium jeleneteit sugarazza a templom és a lelkek benseje felé. Akit igazán szeret az Úr... ; Gog Edit festőművész műveiből nyílt a kiállítás a belváros szívében, a Posta- és a Bankforgalmi Szakközépiskola kiállító•i termében. Családja, barátok, ismerősök , és az iskola diákjai vettek részt a megnyitón. A művésznő 1939-ben született Temesváron, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát. A festészetben önképző módon mélyült el. 1965-től otthoni és külföldi tárlatokon vett részt. Kiállításai voltak Japántól Románián át Svájcig. 1978-ban, Svájcban agyműtétet hajtottak végre rajta. 1993- ban részlegesen megbénult. Ezután áttelepült Magyarországra, ahol állandó kórházi kezelést kap. Most kiállított művei — melyek életútjának, állomásait jelzik — láthatóan mutatják be a művésznő sorsát. Régi olaj- * képei az Idillikus, lírai lelkűlét hű megjelenítői. Az agyműtét környéki képek, melyek új technikával készültek, (üvegre festett képek) már a feszültségek, az Indulatok, a fájdalmak világnak szóló jelnései. Baudelaire-illusztrációi különös érzékenységet, lelki azonosságot tükröznek. Eddigi főművének, talán a Romlás 2 virágai képi megfogalmazása tekinthető. Legújabb művei már egy nyugodtabb, meditatívabb időszak képei. Szakrális töltést hordoznak, s a bonyolult képi megfogalmazások lecsökkentett, nyugodt vonalakká alakultak. A művésznő képeit román, német, svájci, olasz és amerikai műgyűjtők vásárolták leginkább. Gog Edit kiállítása december 1 -től 9-ig volt látható. Várjuk a folytatást! b.i. : x8xaxaxaxax8xaxax8x*xsxax8x«x8xaxaxtxa*ax8xaxtxaxái M....A magyar zarándoklat Még javában tartott a Szűzanya zarándokúba Magyarországon, amikor szeptember 17-én és 18-án a magyar zarándoklatot rendeztük a Szent Szűz ősi kegyhelyére, Máriacellbe. Sok százéves múltra tekintenek vissza ezek a magyar zarándoklatok. 1954-től ismét rendszeresen megrendezik őket. Abban az esztendőben a megszállt Ausztria területét még zónahatárok osztották négy részre, de a felsőausztriai magyarok kerülő utakon már eljutottak Mariacellbe. A zónahatárok 1955-ben eltűntek, az utóbbi évek során pedig már az országhatárok is átjárhatóvá váltak, és így már magyarországról is tömegesen keresik fel a Szent Szűz szentélyét, így történt az idei zarándoklat alkalmával is. Bár Közép-Európának ezt a nagy zarándokhelyét különböző nemzetek fiai is százezerszámra látogatják, mi, magyarok mégis különösképpen otthon érezzük magunkat. A kegyhelyen rengeteg a vallásos magyar múltra emlékeztető épületrész, szobor, kép, emléktárgy. A magyarok, zarándokok kegyelettel keresik fel a vértanú hercegprímás, Mindszenty József egykori nyugvóhelyét is, ahol a kőlap alatt ereklyeként őrzik eredeti koporsóját. A bencés rendházban megtekintik a Mindszenty múzeumot. Emberöltők óta, rövid megszakítással, mindig volt magyar gyóntató Máriacellben. 1992 óta miként a múltban, ismét a pannonhalmi bencések látják el ezt a szent feladatot. A zarándoklatot az idén is Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát vezette. László István volt kismartoni püspökkel együtt mondta az ünnepi szentmisét. A két főpásztor együttesen adta az áldását, s vele a külföldi magyarok püspökének, Miklósházy Attilának áldását is. A jelen lévők között népviseletbe öltözött honfitársainkat is láthattuk, s a szentmise áhítatát emelte a Szent Margit kórus szereplése. A Magyarországról jövő egyszerű híveink minden tiszteletet megérdemelnek. Igazi zarándokok. Vékony pénztárcájuk nem teszi lehetővé, hogy szállodában béreljenek szobát. Hálózsákban, pokrócon, az autóbusz ülőhelyén töltik éjszakájukat, vagy hajnalban indulnak és éjszaka térnek vissza otthonukba. Prohászka Ottokár is megjárta annak idején a máriacelli zarándokok útját. Arról elmélkedett, hogy ezt a helyet valamikor sűrű erdő borította. Szarvasok lakhelye volt, és az ég madarai énekükkel dicséreték az Urat. Ember nem járta vidék volt, bűntelen, mint az Éden. Egy imádságos szerzetes jött ide először. Az Úr itt a Mária-tisztelet otthonát készítette elő a középkori és az újkori ember számára. Szőlője művelésére Szent Benedek fiait szemelte ki. Hozták térítő buzgóságukat és Mária-tiszteletüket. Annak tiszteletét, aki — a II. Vatikáni zsinat szavaival — a biztos remény és vigasz jele Isten földi zarándokútját járó népe számára. Kerny Gézas k Segítség a papképzésben Szlovákiában nincs magyar papképzés, a magyar papnövendékek szlovák nyelven tanulják a teológiai és egyéb tantárgyakat. De a magyar hívek lelki gondozására készülő papnövendékeknek azonban ez nem elegendő, hiszen a magyar papnak (remélhetőleg) többnyire magyarul kell végeznie a szertartásokat, magyarul kell prédikálnia, hittant tanítania. A hívek méltán várják el tőle, hogy kifogástalanul, és szép stílussal beszélje nyelvüket. De ezen túlmenően méltán elvárják azt is, hogy nemzetük történelmét (ennek keretében az egyház történetét is), irodalmát és kultúráját is alaposan ismerje. Különösen vonatkozik ez a szórványban élő magyarok esetében, akik számára a pap nemcsak lelkipásztor, hanem kultúrájuk őrzője és továbbadója, nemzeti öntudatuk erősítője. Ezért igen fontos lenne a szlovákiai magyar kispapok ilyen irányú képzéséről megfelelően gondoskodni. Erre szabadidejükben (évközi szünetekben) lehetne módot találni. Ezt egyfelől részben az ő szülőhazájukban, oda kiküldött szakemberek által, másfelől pedig Magyarországon szervezett tanfolyamokon lehetne biztosítani. Ezáltal megismerhetnék az anyaországot, annak történetét és jelen valóságát, ápolhatnák anyanyelvüket, bővíthetnék „egyházi szókincsüket”, stb. Igen fontos lenne, hogy ennek a kiegészítő kiképzésnek egy részét a szülőhazájukban kapják meg a papnövendékek. Ez olcsóbbá tenné a továbbképzést, s egyben alkalmat adna a továbbképzőknek, hogy az ottani viszonyokat közvetlen tapasztalataik alapján ismerhessék meg. Az önképzés bármilyen fontos is lehet, mégsem pótolhatja általában az ilyen formában nyújtható ismereteket. Természetesen a magyar papok továbbképzésének ezt a módját tanulmányaik befejezése után is folytatni fontos lenne. Mindez természetesen a kárpátaljai magyar lelkipásztorok esetében is fontos volna.... Balogh Elemér MünchenE _■_El lehet-e lopni egy búcsút? Furcsa kérdés. Úgy látszik lehet. Aki az előzményekre kíváncsi és arra, mi is az a „krumplibúcsú”, nézzen utána például a Budapest lexikonban. Eszerint a krumplibúcsú a múlt század elejére visszavezethető hagyomány. A ferencesek az Országút (mai Margit körút) szegényeinek osztottak karácsony másnapján élelmet. A mai országúti ferences templom december 26-án, karácsony másnapján ünnepli védőszentje, István vértanú ünnepét, a templombúcsút. Az ilyenkor a szegényeknek kiosztott élelemben főtt krumplit annak a szép legendának illusztrálására adták, miszerint a Szent István apostol első vértanú megkövezésére felhasznált kövek a vértanúság másodnapján hajnalra kenyérré váltak a Jeruzsálem szegények számára. (A krumpli a kövekre emlékeztet.) A hagyomány szerint az Országúti egyházközség 1838-ban, a hatalmas jeges árvíz alkalmával nagy segítséget nyújtott a vízivárosiaknak. Az árvíz után a hálás vízivárosiak az országútiak búcsúnapja alkalmával meghívták itteni jótevőiket családjaikhoz, de miután a tömeges meghívás egy-egy háznál már nem volt lehetséges, vendéglőkbe kényszerültek. Itt a templomi búcsú és a karácsony áhítatával találkoztak, és krumplit fogyasztottak (libazsírral), a krumpli itt is István vértanú megkövezését jelképezte. A szokás fennmaradt e században a két háború között is, majd a hatvanas években felelevenítették az országúti egyházközség lakói a közvetlenül a templom közelében levő , korábban Kis Pipa étteremben, később a Paksi halászcsárdában és másutt. A hagyomány helyi őrzői, idősebb kisnyugdíjasok azonban egyre kevésbé tudták a rohamosan emelkedő vendéglői árakat megfizetni, így a családoknál őrizték tovább a kedves régi szokást. Mindaddig, amíg egyszercsak arra ébredtek, hogy szokásukat ellopták az óbudaiak. Mint a Neue Zeitung idei 44. számában hírül adta, az idén a magát a különben nagyon vallásos óbudai német polgárok, braunhaxlerek utódainak kiadó „Braunhaxler Szövetség" akarja megrendezni Karácsony másnapján a krumplibúcsút, mint óbudai népszokást. A krumplibúcsú ebben a változatában azonban már teljesen elszakadt Szent István vértanú ünnepétől, karácsony áhítatától és kocsmai duhajkodássá változott krumplikirály választással (tavaly a helyi polgármestert választották meg). Semmit sem őriz Szent Ferenc szegényeknek ajándékozó szeretetéből. A hír szerint az újsütetű „braunhaxlerek" — mert hiszen a valódiak korábban karácsony másnapján soha sem mentek kocsmába — nemcsak hogy ellopták és szekularizálták az országútiak és vízivárosiak szép templombúcsúját, de a hírek szerint vissza sem akarják már adni az eredeti szokásőrzőknek, az országúti híveknek és elferdítve magyarázzák eredetét. „Országútiak” (Az íráshoz hozzászólásokat várunk.) z Olvasó írja