Új Ember, 1996 (52. évfolyam, 1/2476-52/2527. szám)
1996-08-25 / 34. (2509.) szám
Arany és harmónia Felépült a Magyar Szentek Temploma Lágymányoson Fa és kő, tégla és réz. Várfal és kapu, oszlop és kupola, karzat és kolumbárium. A középkori falu várfallal körülvett erődtemploma lehetett ilyen. Az üldözés elől a sírkamrába menekülő ókori keresztények titkos gyülekezeti helye lehetett ilyen. A román katedrálisok alázatos nyugalma lehetett ilyen. Az ég felé nyúló gát vágyakozás lehetett ilyen. A klasszicista visszatévedés kupolája lehetett ilyen. Magyarországon, Krisztus után az 1996. évben lehet ilyen. Korokat őrző és korokon átívelő. Szelíd és határozott, kő és fa, réz és tégla és beton és ragasztott gerenda. Magányt tisztelő és közösséget befogadó. Budapest, Lágymányos. Néhány éve még az EXPO számára tervezett terület. „Kommunikáció egy jobb világért." A kommunikáció megmaradt, a Magyar Szentek Temploma áll, másfél év telt el az alapkövének letétele óta. Paskai László bíboros, prímás: „Minden új templom elkészülte öröm a közösség számára. Most örömünket az egész nemzet közösségével meg akarjuk osztani. Templomunk a magyar szentek tiszteletére épült, rájuk támaszkodunk mi, késői utódok, hogy a magyar népnek ne csak múltja, jövője is legyen." Angelo Acerbi apostoli nuncius: „Valóban csodálatos, gyönyörű épület. Ez a templom egyetemi épületekkel együtt épült. Plébániatemplom lesz, de a környékén tanuló, kollégiumban lakó diákokat is megszólítja majd. Az alapkő letételekor arra gondoltam, hogy a Szentatya fogja felszentelni, de mint tudjuk, a kevés idő miatt erre nem kerülhet sor. Valamilyen módon mégis kapcsolatba kerül II. János Pál pápa a Magyar Szentek Templomával. Egy márványlapot ugyanis az ő győri szentmiséjére visznek innen, ő megáldja, majd a kő visszakerül ide." Balázs Mihály Ybl díjas építész, társtervező: „A tervezés során a legnagyobb feladat az volt, hogy az egyház kétezer és a magyar egyház ezer évének, valamint a saját elképzeléseinknek a helyes arányát meg tudjuk találni." Benedetti Tibor létesítmény felelős: „Szakmai szempontból különös feladat volt, hogy a modern módszerek mellett középkori technológiákat is alkalmazzunk, ezeket újra meg kellett tanulni. Emberi szempontból a legnagyobb élményem az, hogy soha eddig nem tapasztaltam az alkotók — a munkástól a tervezőig — között ilyen jó légkört, mint itt." Torök Ferenc Kossuth díjas építész, vezető tervező: „Nagyon örülök, ha úgy találod, jó itt lenni, ha nyugalmat, harmóniát érzel. Éppen erre törekedtünk." A Magyar Szentek Templomát az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye a Vatikán és még sok más támogató segítségével építtette. A templom a Felsőlágymányosi Szent Tádé Egyházközség plébániatemploma lesz és az egyetemi ifjúság lelkipásztori igényeit is szolgálja. A millecentenárium évében, Szent István király ünnepe előtt, augusztus 17-én Paskai László bíboros, prímás ünnepélyesen felszentelte a templomot. A szertartáson és a szentmisén résztvett Angelo Acerbi apostoli nuncius, Németh László prelátus, az érsekség irodaigazgatója, Écsy Gábor a templom lelkésze, Göncz Árpád köztársasági elnök, közéleti személyiségek és mindazok, akik a templom építésében, megvalósításában résztvettek. A szertartás után kiállítás nyílt Asztalos Zoltán fotóművész egyházi tárgyú felvételeiből. Kísérje Isten áldása, emberi szeretet és megbecsülés mindazok munkáját, akik hozzájárultak a Magyar Szentek Templomának eszm■meiségéhez és megalkotásához. -szikora : A reménység jelképe Napról napra közelít a nagy esemény: II. János Pál látogatása hazánkban. Mintha ennek lelki előkészítése történnék Máté evangéliumának abban a részében, amelyet ezen a vasárnapon hallunk. „Te Péter vagy — mondja Jézus az őt habozás nélkül megnevező Simonnak. Erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta." Péter, azaz kőszikla. A mindenkori péterek — az egyház sziklaszilárdságának jelképei. Bármily ellenségesek is azok a korok, amelyben Szent Pétert követik, a szilárd alap kikezdhetetlen. Ennek tudatában ezt megmutatni, a helyi egyházakat megerősíteni indul el a mai pápa hosszabb, rövidebb apostoli látogatásaira. S a világ csodálattal, szeretettel, féltő aggodalommal fogadja a hírhozót, szomjasan a hiteles, igaz szavakra, amelyek annyira hiányoznak életünkből. Eszmék zűrzavarában élünk. Hol innen, hol onnan halljuk az egyház és a pápa heves vagy burkolt bírálatát. Hangoztatóinak is visszatérő vádja: II. János Pál konzervatív, nem enged teret az egyéniség szabad érvényesülésének, nem engedi, hogy személyesen intézzük el ügyeinket Istennel. Kritikusai mintha megfeledkeznének Jézus szavairól: „Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is." Azaz: bizonyos alapvető igazságokat kötelessége „megkötni", nehogy gyengüljön az alap, s megrendüljön az építmény. Az, hogy Péternek és utódainak adta a mennyország kulcsát azt jelenti, hogy kezébe adta, ráruházta földi országának törvénykező és tanító hatalmát. Bármekkora buzgalommal igyekeznek is sokan maguk gyakorolni ezt a hatalmat, ez csak és kizárólag az ő felelőssége, a mindenkori pápáé. De a törvénykező és uralkodásra kiválasztott, az egyház örök voltát szavatoló és jelképező pápa a szeretet nagykövete is. Személyében nemcsak a mennyország kulcsának birtokosát, várjuk hazánkba, hanem a legnemesebb erények nagykövetét is. Az ellentétektől szabdalt világban, ahol az értékeket, illetve azok megvalósítását személyes és államérdekek vezérlik, ahol a háborúk, a gyilkosságok, a kizsákmányolásra való törekvések általában igazolást nyernek, a pápa megingathatatlan, szilárd pont, a szolidaritás és az igazságosság meg nem alkuvó hirdetője. Nemzetközi szerepe is óriási, hiszen mindig fölemeli szavát a szegénységtől sújtott, a különféle érdekcsoportok hálójában vergődő népek érdekében. Elítéli a hamis jelszavakkal indított háborúkat. Nem engedi a világ népességének mesterséges csökkentésére irányuló eljárásokat. Felelősségüket hangoztatja és ébreszti. Sokszor eltűnődtem: van-e foganatja II. János Pál intelmeinek. Néha engem is megkísért az az érzés, érdemes-e újra és újra a világ emlékezetébe idéznie a keresztény társadalmi tanításból adódó következményeket? Lehet-e szeretetről, szolidaritásról szólni, amikor népek és népcsoportok gyűlölködve, acsarogva néznek egymással farkasszemet? Ki hallja meg, mit mond a pápa? Kit érdekelnek kemény következetességgel megfogalmazott figyelmeztetései? Aztán látom a százezreknek és millióknak tömegét, akik szomjasan fogadják be tanítását. Nem a forradalom tanítása ez, hanem épp ellenkezően: a békéé és a szereteté. És a harcoktól, gyűlölködéstől megromlott világ kiéhezett mindkettőre. A fehér ruhás, a szenvedés keresztjét hordó II. János Pált úgy fogadják, mint az emberiség legszebb vágyainak valóra válthatóságát ígérő remény látható jelképét. Nekünk, magyaroknak, nagy szükségünk van mostanában a reménységre, annak tudatosítására, hogy jövőnket nem üres ígéretekre, hanem a kősziklára építhetjük. Ezért is várjuk megkülönböztetett szeretettel és figyelemmel Péter utódját, II. János Pált, aki bizonyára erőt ad nekünk, s annak bizonyosságát adja, hogy nemzetünket ugyanolyan szeretettel foglalja imáiba, mint történelmünk során elődei is tették. Rónay László 1996. augusztus 25. közhír p.sz. 1900 BUDAPEST Új Ember Llt.évf. 34.szám (1996.08.25) Előfizetése 1996.12.31-ig rendezett dr. Lenhardt Vilmos 1012 BUDAPEST Attila u. 107. Ára. 29.— FI KATOLIKUS HETILAP Lll. évf. 34. (2509.) A püspöki kar körlevele a magyar társadalomról Múlt vasárnap a miséken hallhattuk (s lapunk előző számában olvashattuk) a püspöki kar körlevelét, amelyben bejelenti: Szent István ünnepén pásztorlevelet ad ki a magyar társadalom helyzetéről. Bizonyára sokan meglepődve kapták fel a fejüket, hiszen nem mindennapi eseménynek lehetünk tanúi. Szokatlan a körlevél terjedelme: könyvnek is beillik ez a tanulmány. Szokatlan a megszólítása: nemcsak a katolikus hívek a címzettjei, hanem „minden jóakaratú ember". „Szólni kívánunk az ország minden polgárához, hívőkhöz és nem-hívőkhöz egyaránt, akik szintén szívükön viselik hazájuk sorsát." Szokatlan a téma: nem a lelkipásztori feladatokról szól, nem az Evangéliumból vett idézetekkel buzdít, hanem a magyar társadalom jelenlegi állapotát elemzi. Ennek megfelelően szokatlan a körlevél hangvétele: „világiasabb" a pásztorlevelek stílusánál, érződik rajta, hogy világi szakemberek segítségével készültek az elemzések. A legjelentősebb azonban maga a tény: a püspöki kar „az Evangélium fényében értékeli az ország gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetét". Tárgyilagosan, tényekre és adatokra hivatkozva, de kritikus hangon. Nem támadó éllel, hanem a segítés szándékával. S talán ez a legfontosabb s leginkább újszerű ebben a kezdeményezésben: az ország minden polgárát felszólítja arra, „hogy közös öszszefogással és felelősségvállalással építsük az ország jövőjét". A körlevél mindjárt a bevezetőben kizár két lehetséges félreértést vagy rosszindulatú félremagyarázást. Nem az egyház feladata az, hogy a gazdasági problémákra konkrét terveket dolgozzon ki. Küldetése az, hogy az Evangélium és az egyház szociális tanítása fényében értékelje az eseményeket, s felmutassa azokat az alapértékeket, amelyek nélkül nem épülhet fel boldogabb társadalom. A helyzetkép felvázolása után ezért mindig „szempontok és ajánlások" következnek, amelyek a közös elemzést, tervezést és cselekvést kívánják ösztönözni. Ezt a kezdeményezését azonban „nem szabad kisajátítani pártpolitikai érdekeknek". A püspöki kar „felelősségtudatától indíttatva részt akar venni az ország építésében, ... anélkül, hogy közéleti szerepvállalása címén beleártaná magát a pártpolitikába". Szociális viszonyok és egészségügy „Magyarországon ma gyökeres társadalmi, politikai és gazdasági átalakulások mennek végbe. Ezt a mélyreható változást súlyos nehézségek, a társadalom életét megrendítő válságok kísérik", állapítja meg a körlevél. Az elszegényedés folyamata rohamosan halad előre. A KSH létminimum számításai szerint 1995-ben már megközelítően 3,5 millióan éltek a létminimum alatt. A szegénység terjedésével párhuzamosan viszont egy szűk réteg hirtelenül és aránytalanul meggazdagodott, így aztán egyre jobban növekednek a szociális feszültségek: a gazdagok és a szegények élethelyzete közti különbség nálunk nagyobb, mint Nyugat-Európában.A válságot fokozza az, hogy a szociális ellátórendszerek és a társadalombiztosítás átalakítására a gazdasági visszaeséssel egyidőben kerül sor. A pártállami időszakban meglévő szociális védőháló széthullott, a megváltozott viszonyokhoz igazodó új rendszerű gondoskodás pedig még nem alakult ki. Az átalakulás során néhány társadalmi csoport többszörösen hátrányos s ezért különösen veszélyeztetett helyzetbe került: 1. Megnőtt a munkanélküliek száma. 2. A gyermekek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. 1994- ben a 19 év alatti fiataloknak 45 százaléka élt olyan háztartásban, amelyben az egy főre jutó jövedelem alacsonyabb volt a létminimumnál. A gazdasági helyzet romlása mellett jónéhány kormányzati intézkedés is sújtotta a gyermeket vállaló családokat az utóbbi két esztendőben. 3. Jelentősen romlott a nyugdíjból élő idős korosztály helyzete. A nyugdíjak reálértéke az elmúlt öt év alatt legalább 23 százalékkal csökkent. Megengedhetetlen, hogy az idősek úgy érezzék: csak terhére vannak a társadalomnak, holott egész életüket szorgalmas munkával töltötték el. 4. Kisebbségi politikánk európai színvonalú. Tény azonban, hogy a roma népességnek jóval kisebbek az esélyei az emberhez méltó élethez. 5. Egyre többen maradnak hajléktalanok. Számuk jelenleg 30-40 ezer körül mozog. Aggasztóan s 15 éve gyorsuló ütemben fogy az ország népessége: 1981 óta fél millióval lettünk kevesebben. Romlik a lakosság egészfolytatás a 7. oldalon.)