Új Ember, 1996 (52. évfolyam, 1/2476-52/2527. szám)
1996-10-20 / 42. (2517.) szám
1996. október 20. Lelkiség 3 A Csodás Érem Társulata Szent X. Piusz pápa 1909. július 8- án jóváhagyta a Csodás Érem Társulatát azzal a céllal, hogy terjessze a Mária tiszteletet és a Csodás Érmet. Később 1917-ben maga a Szent Szűz valamennyi fatimai jelenése alkalmával kérte a rózsafüzér napi imádkozását, 1917. augusztus 19-én pedig a bűnösökért való engesztelést. A fatimai jelenések során Mária beszélt az ő Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, mint nagy ajándékról, s kérte az önfelajánlást Szeplőtelen Szívének. („Jézus meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget, és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsék ". Egerben 1996. augusztus 9-én megalakult a Csodás Érem Magyarországi Társulata. Az alapító tagok csatlakozni kívánnak a Szent X. Pius pápa által jóváhagyott Csodás Érem Társulatához (a továbbiakban CSÉT), és teljesíteni akarják a Szent Szűz fatimai kéréseit. A CSÉT szabályzatát az Egri Főegyházmegyei Hatóság jóváhagyta, a benne foglaltakat a főpásztor az egyházmegye papságának és híveinek figyelmébe ajánlotta. A CLÉT célja: a tökéletesebb élet megvalósítása, az apostoli munka támogatása az engesztelés szellemének, a Csodás Éremnek, és Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének terjesztésével, valamint az ígért kegyelmek és búcsúk elnyerése. A CSÉT-tagságból származó lelki javak közül elsőként a kegyelmekben való részesedést kell említsük. „Azok, akik a Csodás Érmét megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt (Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!) Isten Anyjának egészen különös oltalma alatt állnak." (A Szent Szűz szavai ezek Labouré Szent Katalinhoz, a Csodás Érem látnokához.) Segítjük a hit nélkül élő testvéreink visszatérését az egyházba. „Százezrek, milliók vallják, hogy sohasem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra vagy jobbravezetése forgott szóban." (Áladéi, J-M: A Csodás Érem... Székesfehérvár, 1926. 149 o.) A CSÉT hűséges tagjai bíznak a teljes búcsú elnyerésében haláluk órájában. „Ha nem lehet paphoz jutni (váratlan halál, baleset, egyéb akadályoztatás esetén) a jóságos Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyez a halál órájára annak a hívőnek, aki megfelelő lelkiállapotban (a megszentelő kegyelem állapotában) van , s ha élete folyamán szokásszerűen végzett valamilyen imádságokat." Mint ismeretes, „A búcsú a már megbocsátott bűnökért járó ideig tartó büntetések Isten előtt való elengedése, amelyet az Egyház segítségével az a keresztény hívő nyerhet el, aki megfelelően felkészült és teljesítette a meghatározott feltételeket." „A búcsú lehet részleges vagy teljes, aszerint, hogy a bűnökért járó ideig tartó büntetéstől részben vagy teljesen szabadít-e meg." (VI. Pál: Enchiridion indulgentiarum normae et concessiones. Normae de indulgentiis 1-2.) „A szokásszerűen végzett imádságok ebben az esetben pótolják a teljes búcsú elnyeréséhez megkívánt három feltételt, a gyónást, az áldozást és a pápa szándékára való imádságot." (VI. Pál: Enchiridion indulgentiarum... Büntetéseinek elengedése. A búcsúkról... 21-22. o.) A „szokásszerűen végzett imádságok" a CSÉT tajai számára vállalt kötelmek. A CSÉT-ben való tagság feltételei: Teljes közösség a katolikus egyházzal. Önfelajánlás Mária Szeplőtelen Szívének. Naponta egy tized rózsafűzér elmondása a bűnösök megtéréséért. Naponta egy Üdvözlégy elmondása a CSÉT tagjaiért. Megáldott Csodás Érem viselése. A Csodás Érem terjesztése. Együttműködés a helyi lelkipásztorral. (Az imádságokat ajánlatos családi közösségben végezni.) A Csodás Érem Társulata kifejezetten hitbuzgalmi jellegű, elsősorban lelki közösséget kíván létrehozni, s az apostoli munkát akarja támogatni a Csodás Érem terjesztésével és a fatimai üzenet megvalósításával. Örömmel fogadjuk a jelentkezőket, s számukra tagsági könyvet juttatunk el. A tagfelvételhez szükséges, hogy az új tagok Tagsági könyvét a helyi plébános vagy a CSÉT központja bélyegzővel és aláírással lássa el. A tagfelvétel lehet nyilvános és ünnepélyes is. Lehetőleg a helyi plébános áldja meg a hordozni szándékozott Csodás Érmet. A tagsági könyv a CSÉT központjától vagy annak megbízottjától szerezhető be. A tagsági könyv a CSÉT- tel kapcsolatban minden információt tartalmaz. Ezen kívül megtalálhatjuk benne a felajánló és egyéb imádságokat, az engedélyeket és a pápai áldás szövegét, amelyet a Szentatya a magyarországi CSÉT hűséges tagjainak adományozott. A Tagsági könyv hatvan forintos áron (+ postaköltség) a következő címen rendelhető meg: Kisboldogasszony Plébánia, 3300 Eger, Széchenyi u. 51. Telefon: (36) 310-716). Elsősorban a plébániák megrendeléseire számítunk. Magánszemélyek esetében csak azok igényét tudjuk teljesíteni, akik öt vagy ennél több példány postázását kérik. Érmék terjesztésére egyelőre nincs le Örömhír Szabad-e adót fizetni a császárnak? A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni. Elküldték hozzá tanítványaikat a heródespártiakkal. „Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodó, mert nem vezet emberi tekintet. Mondd meg tehát, mi a te véleményed. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassátok az adópénzt!" Azok odanyújtottak egy dénárt. „Kinek a képe és fölirata ez?" — kérdezte Jézus. „A császáré", felelték. Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené." Ennek hallatára annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak. (Mt 22,15-21) A Juhászok védőszentje Szent Vendelt (ünnepe október 20.) az állattartó gazdák is tisztelték, de kivételes védőszentjüknek a pásztoremberek és családok, különösen a juhászok tartották. Ugyanakkor a legelő jószágoknak is oltalmazója volt a frank származású, pásztorból remetévé, majd apáttá lett csodatévő. Történt ugyanis — a róla szóló, a hetedik századba visszanyúló hagyomány szerint —, hogy egy uraság juhait legeltette. Messze elbotorkáltak a patak mellől, és a juhok egyre csak kaparták körmükkel a füvet, jelét adva szomjúságuknak. Vendel térdre borult, botját a földbe szúrta, és vízért fohászkodott. És megtörtént a csoda: botja nyomán tiszta víz buggyant, amely csakhamar patakká duzzadt. Egy, a sümegi táblabíróság anekdotakincsében őrzött hagyomány szerint: „Péter apostol belefáradt a mennyország kapujának őrzésébe, és az Úrtól szabadságot kért. Az Úr csak akkor engedte el, ha maga helyett portást állít. Vendelt javallotta. Vendel nagy megtiszteltetésnek vette ezt, de így szólt az őt felkérő Péternek: Vállalnám én, de nem tudok deákul. Mi lesz, ha olyanok jönnek ide, akikkel deákul kell beszélnem? Megnyugtatta Péter: Ha csak ez a baj, ezen ne jártasd az eszedet, Vendel. Nagy időt megértem már itteni szolgálatommal, de bizony ide se bíró, se jegyző, de mégcsak egyházfi sem kért bebocsátást. És hát képviselők sem, pedig azok igencsak tolakodnának befelé." Vendel szegedi tiszteletét jelzi az alsóvárosi ferences templomban 1777-ben emelt Vendel-szobor, amely előtt még századunk elején is közös misét hallgattak a szegedi és a Szeged-táji pásztorok s azok családjai. Szülőfalumban, Tápén is van egy Szent Vendel szobor, a templomban. Az itteni idősek emlékezése szerint több tápai család vásárolta. A legnagyobb összeget egy éppen áldott állapotban lévő asszony adta, kinek jószágai ijesztő gyorsasággal pusztultak. Amikor a pénzt befizette, ezt mondotta: „Hej, ha a jószágaim nem pusztulnának már, a születő gyerekemet Vendel névre keresztöltetném". És lett a tápai csudaság: másnaptól már nem pusztultak az asszony jószágai, és a nemsokára megérkezett gyermeket valóban Vendelnek keresztelték. Nemcsak Tápén, és nem is templomokban, inkább utak mentén, legelők szélén állítottak szobrot Vendelnek, éspedig olykor a legszebb magyar ruhát adva reá, lábánál vagy a nyakában egy báránnyal, kezében pedig „szent bottyával". Egyik-másik szobra ily módon valóságos remekmű, lett-légyen azok anyaga fa, vagy kő. A Szeged közeli Zákány-pusztán is állott egy Vendel szobor, a XVIII. században, sőt ugyanott egy, a szent tiszteletére fölszentelt kápolna is. Ez nyilván az akkortájt meghonosodó, tömegesen legelő merinói juhok legeltetésével van összefüggésben, mivel azok az itt őshonos rackáknál hajlamosabbak voltak betegségekre. Egy juhász ima ekképpen igyekszik a betegségeket távol tartani: „Ó, Szent Vendel, buzgón kérünk, Isten előtt légy mellettünk, Jószágrész ellen védelmünk. Amen." ifj. Lele József Isten vagy/és a császár? Az Evangélium legismertebb jelenetei közé tartozik a mai vasárnapé. „Szabad-e adót fizetnünk a császárnak?", hangzik a kérdés. S a válasz: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené." Tudjuk, hogy a kérdéssel a farizeusok akarták tőrbe csalni Jézust. Valójában azonban valamilyen formában mindnyájunkban fölvetődnek ilyen és hasonló kérdések. A világ vagy Isten? A történelem folyamán mindig újra akadtak olyan nézetek, ideológiák, amelyek szembeállították egymással a kettőt. Mégpedig nem is elsősorban politikai téren, hanem az élet minden területén. A két szélsőséges válasz sokféle formában fogalmazódott meg. Az egyik szélsőség szerint: ez a világ, sőt, egyáltalán az egész anyagvilág mindenestül rossz, nem is lehet jóra fordítani. Egyetlen módon lehet fölébe kerekedni: úgy, hogy kilép belőle az ember, az anyag megtagadásával, a belőle való kimeneküléssel. Főleg az ókorban voltak divatosak evilágnak és másvilágnak ilyen éles szembeállításai. Jámbor törekvések is akadtak közöttük, de mindig újra fölfedezhető volt mögöttük a világnak és az anyagnak (s ezzel az emberi testnek) olyan megvetése, sőt gyűlölete, amely éles ellentétben áll Krisztus tanításával. Korunkban viszont az ellentétes szélsőség terjed egyre pusztítóbban. Eszerint: a világ önmagában jó s önmagának elegendő. Nincs szükség Istenre ahhoz, hogy ezt az életet egyre boldogabbá, kellemesebbé tegyük. Sőt, még akadályozza is az embert abban, hogy szabadon kibontakoztassa egyéniségét. El kell tüntetni világunkból Istent ahhoz, hogy zavartalanul élhessünk magunkban. Az „Isten vagy a világ?" kérdésében manapság egyre többen az utóbbit választják, az előbbit elutasítják, vagy már nem is veszik komolyan, rithtul tengeti életét. De még a jómódban élő ember életében is ott fenyeget a betegség, az öregség veszedelme, s végül mindenkit utolér a halál. Naiv illúzió azt gondolni, hogy korlátlan boldogságban úszkálhat az ember, ha földi paradicsomot teremt maga köré. A valóság jóval tágasabb, mint a földi világ. Ez a nézet pedig igyekszik kizárni szemhatárából a másvilág horizontját, így pedig embertelenül szűkösre vonja meg a földi élet korlátait. A börtönből kiszabadult rab, a kórházat elhagyó beteg mélyét lélegzik, amikor végre kikerül Isten szabad ege alá. Az Istent megtagadó ember önmagát teszi fogollyá, beteggé, amikor a Végtelen Szeretet ege alól bezárkózik saját kis világának önzésébe. Az ember csak akkor lehet boldog, ha igent tud mondani a világra is, Istenre is. Sőt, ha — a Szentírás útmutatása nyomán — Isten nevében, az ő felhatalmazásából és biztatásával tud igent mondani a világra, elvállalva annakját, gondozását, kibontakoztatá Isten választotta: „Én vagyok az Úr, és senki más." A választott népnek Istenbe vetett hite fogalmazódik meg ebben a mondatban. Ez a hit tartotta őket össze a századokon át, e hitnek talaján lép fel Krisztus Isten küldötteként. Vannak, akiket feszélyez az, hogy Istent úrnak ismerjék el, akik elutasítják Isten uralmát. Valójában pedig kétszeresen is a javunkat szolgálja, ha e hitvallásban élünk. Először is: csak a végtelen horizontja alatt tágul ki földi világunk annyira, hogy szabad mozgást biztosítson számunkra. Csak az tud — adófizetőként is — a császártól függetlenül élni, akinek van Istene, aki úr a császár fölött is. Csak az lehet igazán szabad, aki egyedül a transzcendens, végtelen Istent ismeri el úrnak maga és a világ fölött. Ennél azonban talán még fontosabb a második felismerés. A világ ura, Isten, úgy „uralkodik" a világon, hogy minden másnál jobban szereti az embert. Beszélnek a történelemben hatalmas, bölcs és igazságos, sőt jóságos királyokról is. Isten uralma azonban lényegileg különbözik mindezektől. Őt a szeretete indította arra, hogy létrehozza a világot, s a célja éppen ezért az, hogy szeretetben egyesüljön vele. Nem is ismerjük, mégis kiválasztott minket, nevünkön szólított, minden jóval elhalmozott. Ahogyan Pál fogalmaz a szentleckében: „Testvéreim, kiket az Úr szeret! Jól tudjátok, hogy választottak vagytok!" Annak örömében és reményében élek-e, hogy az Úr szeret, hogy kiválasztott magának? L.L. Isten és a világ Hogy ez utóbbi nézet nemcsak téves, hanem pusztítóan káros is, azt éppen jelenkori történelmünk bizonyítja. Veszedelmesen hiányzik belőle a realizmus, a valóság tárgyilagos ismerete, számba vétele. Több szempontból sem veszi tekintetbe a földi valóságot: az emberiségnek csupán töredék kis része él valóban boldogan, nagyobbik fele pusztán az anyagiak hiánya miatt nyomo z . Az Új Ember heti imaszándéka: Hogy áldozatos szeretettel munkáljuk embertársaink földi jólétét és örök boldogságát, ezen, aki hamisan vagy egyoldalúan értelmezi az evangéliumot, Jézusnak az Isten Országáról szóló örömhírét. Evilági és túlvilági élet nem válik el élesen egymástól, bármennyire is ott húzódik a kettő között életnek és halálnak biológiai, evilágnak és túlvilágnak transzcendentális szakadéka. Jézus úgy hirdette az Örömhírt, hogy közben meggyógyított sok betegséget és bajt. Jelezte: Isten Országa már most, itt, földi életünkben is megkezdődhet, ha befogadjuk Isten szeretetét az életünkbe. S megfordítva: a test feltámadásába vetett hitünkkel éppen azt valljuk meg, hogy földi életünk valamilyen módon folytatódik odaát, beteljesülése nem jelent tökéletes szakítást korábbi életünkkel. Az a Jézus támadt fel, akit értünk megkínoztak és keresztre feszítettek, és sebhelyeit hordozza megdicsőült testén is. Én fogok feltámadni, nem pedig helyettem valaki más. Annak tudatában akarjuk élni és alakítani földi életünket, hogy benne már megkezdődhet az odaáll. Avval a bizalommal akarjuk jobbítani önmagunk és egymás sorsát itt a földön, hogy ez a törekvésünk megfelel Isten céljainak. Istenbe vetett hitünk már most segíti boldogulásunkat, halálunk után pedig részévé válik Istenben beteljesülő életünknek. Fohászunk átfogja mindazokat, akik az emberek földi jólétén munkálkodnak: tartsanak ki fáradhatatlanul az emberek szolgálatában, s kapjanak ehhez erőt a feltámadás reményéből. Sokakat meglepett, hogy a magyar püspöki karnak a magyar társadalomról szóló körlevele a gazdasági élettel, evilági, társadalmi életünkkel foglalkozik, nem pedig templombajárásra, hittantanulásra buzdít. Pedig csak az lepődhet meg