Új Ember, 1997 (53. évfolyam, 1/2528-52/2579. szám)
1997-10-26 / 43. (2570.) szám
1997. október 26 ÉLŐ EGYHÁZ • Lengyelország Elkerülni a korábbi hibákat Az idei választások azt mutatják, hogy Lengyelországban kezdenek kialakulni a valós politikai erőviszonyok. Létezik egy nagyobb támogatottságot élvező jobb- és egy hasonlóan erős baloldal. A kommunista rendszer rossz emlék maradt, és sokan már nem is emlékeznek arra, mi történt egy-két évtizeddel ezelőtt. Már csak azért sem, mert Lengyelország a kontinens egyik „legifjabb" állama: évszázadokon át nem létezett független lengyel állam, a mai Lengyelország az I. világháború befejeztével jött létre. 1989 után, azaz a „rendszerváltozást" követő években, amikor a Tygodnik Solidarnosc főszerkesztője, Tadeusz Mazowiecki vezetésével a legendás szakszervezeti mozgalom, az időközben párttá szerveződött Szolidaritás alakított kormányt, Lech Walesa pártja mégcsak tanulgatta a politizálást. A párt — és az 1990-ben elnökké választott Walesa — ezekben az években rengeteg hibát követett el. Gazdaságilag erősödött az ország, a vezetés azonban ideológiailag próbálta befolyásolni az embereket, akik erre nem a várt módon reagáltak. Az amúgy sem teljesen egységes lengyel katolikus egyházat is mintha váratlanul érte volna a rendszerváltozás. Nehezen alkalmazkodott az új helyzethez. Különös ez, hiszen főként a 70-es és 80-as években a Stefan Wyszynski és Jöze Glemp bíboros vezette katolikus egyház tartotta a lelket az emberekben, és jelentette a rendszerrel való szembenállás legerősebb intézményét. A kommunizmus évtizedeiben az egyház óriási népszerűségre tett szert, a rendszerváltozás után azonban sokan nehezményezték, hogy az egyház továbbra is aktívan vett részt a politizálásban. Az egyház választási ajánlásokat tett a híveknek, amivel épp az ellenkezőjét érte el annak, amit akart. 1993-ban a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) utódjának tekinthető politikai erő került hatalomra, majd két évvel később a Szolidaritás legendás alakja, Lech Walesa is megbukott az elnökválasztáson, és át kellett adja posztját a szociáldemokrata Alexander Kwasniewskinek. A sorozatos hibák eredménye az lett, hogy 1995-re a lengyel jobboldal gyakorlatilag romokban hevert, félő volt: belátható időn belül nem lesz jobboldali kormánya Lengyelországnak. Mégsem így történt, mert két esztendő után, 1997-ben 34%-kal az apró csoportosulásokból létrejött Szolidaritás Választási Akció (lengyel nevének rövidítése AWS) szerezte meg a legtöbb voksot. A csoportosulás előretörése elsősorban Marian Krzaklewskinek, az AWS elnökének köszönhető, akinek sikerült összefognia a jobboldalt. Akármilyen különösen hangzik is, a katolikus egyháznak is része volt a „megújított" Szolidaritás győzelmében. A jelek szerint ugyanis az egyház tanult a múlt hibáiból, ezúttal mindvégig a háttérből figyelte az eseményeket, és többször is hangsúlyozta: nem akarja befolyásolni az embereket politikai döntésükben, csak azt várja tőlük, hogy „felelősségteljesen" voksoljanak. A választási kampány ideje alatt egyébként a lengyel egyház igyekezett elhatárolni magát minden szélsőségtől. Nemrégiben például a lengyel püspökök rendreutasították az ország katolikus rádiója, a Radio Maryja vezetőségét, mondván, a rádióadás túl sokat politizál. A korábbi választások alkalmával például olyan jelölteket támadott, akikkel a katolikus hierarchia is rokonszenvezett. Tény azonban az is, hogy az 1991 óta működő rádió, amely 1995-ben óriási kampányt folytatott Kwasniewski elnökjelölttel szemben, „interaktív" programszerkezetének köszönhetően (lényegében a betelefonáló rádióhallgatók szerkesztik a műsort) igen népszerű az országban. Nem sugároz reklámokat, hanem a bélés külföldről érkező adományokból tartja el magát. A püspökök azonban nehezményezték, hogy hangneme olykor ellentmond a keresztény felebaráti szeretetnek. Lengyelországban fontosnak tartják, hogy a jövőben se az egyház, se az AWS ne kövesse el a korábbi hibákat. Mert nem elég megszerezni a hatalmat, meg is kell tartani. És ez egyáltalán nem lesz könnyű... Sarkady Balázs Ladányi László missziója A hatmilliós Hongkongot a 156 éves brit fennhatóság után Kínához történt visszakerülése világszerte az érdeklődés középpontjába állította. II. János Pál pápa még tavaly decemberben rádióüzenetben fordult a kínai katolikusokhoz, és ebben azt kérte tőlük — amint erről a Vatikáni Rádió nyomán a Magyar Kurír is beszámolt (június 30.) —, hogy becsülettel szolgálják a társadalmat, melyet a pekingi kormány irányít, míg az utóbbinak azt üzente, hogy ne féljen se az Istentől, se az egyháztól. Peking erre durva hangnemben válaszolt, mondván: a pápa ne avatkozzék be Kína belügyeibe. Ugyanakkor a tavaly felszentelt új hongkongi segédpüspök, Joseph Zen kijelentette: Mi, hongkongi katolikusok nem hallgathatunk az üldözésekről. Most, a történelmi dátum kapcsán a Szentatya levelet intézett Ww Cselig Csang hongkongi bíboroshoz. Ebben méltatta a 156 évet: ez az egyház sokat növekedett méltóságban és egyre nagyobb közmegbecsülést vívott ki magának a társadalomban nagylelkű szolgálata által. A katolikus jelenlétet mindig két tényező fémjelezte: a Jézus Krisztusban kinyilvánult isteni szeretet örömhírének hirdetése és az emberek iránti szolidaritás. Ezek fokozott megbecsülésére és gyakorlására buzdította a mai és az eljövendő idők katolikusait a pápa. Nekünk, magyaroknak is komoly érdemeink vannak a kínai katolikus egyház XX. századi fejlődésében. A kínai misszió egyik közelmúltbeli vezéregyéniségének tekintendő a jezsuita Ladányi László páter. Személye, munkássága idehaza szinte teljesen ismeretlen, pedig sajátos missziójával Világszerte nagy elismerést érdemelt ki. Ladányi László 1914-ben született Diósgyőrben, jómódú értelmiségi családból. Jogi doktorátussal és zenekonzervatóriumi diplomával lépett a jezsuita rendbe. Kitűnt rendkívüli nyelvérzékével. Kiváló szellemi képességei példás buzgalommal, megnyerő emberi tulajdonságokkal párosultak. Kopott reverenda, elnyűtt cipő és nagy belső összeszedettség jellemezte, ahogy rendtársa, Cser László emlékezik a fiatal Ladányira. Az engedelmesség erényét különösen sokra tartotta. Tudatában volt annak, hogy nem az egyén, hanem a közösség munkája fontos, és az egyénnek alkalmazkodnia kell, nemegyszer tehetségének irányát, személyes kedvét is föl kell áldoznia az elöljáró irányításának. Rendje kínai misszióba küldte. 1940 szeptemberében indult el két társával: Vajda Tiborral és Sebes Józseffel. A magyar jezsuiták a század húszas éveiben vették át a franciáktól a tamingi missziót. Elsőként Szarvas Miklós, majd Gábor István érkezett ide. Rövid idő alatt igen eredményesen dolgozó és népes lelki központot alakítottak ki. Ladányi Pekingben két év alatt tökéletesen elsajátította a kínai nyelvet. Ezt követően három évig teológiai tanulmányokat folytatott, melynek végeztével Sanghaiban pappá szentelték. Kapcsolatban állt Teilhard de Chardinel is. Elöljárói 1949-ben Hongkongba küldték, ahol egyetemi előadóként dolgozott. Itt a tanárok és hallgatók szellemi vezérévé vált. Ekkor kezdte meg és közel negyven éven át folytatta a „Chinese News Analysis" (Kínai Hírek Elemzése) című hetente megjelenő periodika szerkesztését. Ez a kínai újságokból, a rádióból és a különféle informális csatornákon érkező híradások elemzéséből és kommentálásásból állt. Sokak véleménye szerint évtizedeken át ez volt a legjobb, legmegbízhatóbb forrásanyag Kínáról. Az Egyesült Államok, Nyugat-Európa, de más területek egyetemei, tudományos fórumai és egyházai is jelentős részt erre támaszkodtak. A kínai nyelvterületen, angol nyelven végzett szerkesztő-elemző-újságírói munka lett a magyar jezsuita atya missziójának fénypontja. Ladányi László az inkulturáció nagyszerű példáját adta. Életművével, tevékenységével megmutatta, hogyan kell az egyik kultúrát átültetni a másik kultúrába, anélkül, hogy bármelyik csorbát szenvedne. Élete végéig Hongkongban maradt. Itt hunyt el 1990. szeptemberében, pontosan ötven évvel a földrészre érkezése után. Jellemző és példamutató, ahogy a nagybeteg páter a kórházi ágyon az őt látogató és ügyeit intéző karmelita nővért gyászjelentésének f elkészítésével megbízta: ne rólam szóljon, hanem az legyen a célja, hogy imádságra buzdítsa az embereket a kínai egyházért. Fekete Gábor Kínai misszióba induló magyar jezsuiták 1940 szeptemberében: Vajda Tibor, Sebes József, Ladányi László Cenzúrázott katekizmus Vietnamban A vietnami parlamenti választásokon négy katolikus pap is indult a képviselőségért. Nem különösebb meglepetés, hogy valamennyiüket meg is választották. Ott még általában 99 százalékos támogatottsággal futnak be a választókerületenkénti egyetlen jelöltek. Ketten közülük az előző ciklusban is képviselők voltak. A Vatikán rendes körülmények között ellenzi, hogy a papok aktív politikai pályára lépjenek, részt vállaljanak a közhatalom gyakorlásában. Vietnam esetében azonban kivételt tesznek, ahogy annak idején Magyarországgal is. A II. vatikáni zsinat előtt még kiközösítés sújtotta azokat a békepapokat, akik a püspöki kar és a Szentszék akarata ellenére képviselőséget vállaltak. Később azonban az egyház szemet hunyt a dolog fölött — a „keleti politika" egyik sajátossága volt ez is. Azért keleti, mert Nyugaton, vagyis Latin-Amerikában kiközösítés sújtotta a nicaraguai kormány papminisztereit, vagy a korábbi haiti elnököt, aki szintén katolikus pap volt. Vietnam az egyik utolsó kommunista országa a világnak, ahol az egyház még mindig súlyos korlátozások között él. Minden egyházi tevékenység és kinevezés előzetes állami engedélyhez van kötve. Még ma is korlátozzák a kispapok számát, és nem utazhatnak szabadon külföldre a püspökök sem. Legutóbb egy Vatikán által rendezett konferenciára is hiába várták a vietnami egyház képviselőit, az utolsó pillanatban vonták meg tőlük a kiutazási engedélyt. A legújabb fejlemény pedig, hogy a hatalom csak erősen cenzúrázott változatban engedte megjelenni a Katolikus Egyház Katekizmusának vietnami fordítását. A harmadik fejezetet, amely többek között az egyház emberi jogokkal kapcsolatos álláspontját ismerteti, ki kellett hagyni belőle. Mindezen korlátozás ellenére azonban a vietnami egyház rendkívül erős és dinamikus. A lakosság mintegy tizedét kitevő katolikusok összetartanak, sok papi és szerzetesi hivatásuk van. Nagy megbecsülésnek örvendenek otthon és külföldön egyaránt. II. János Pál pápa még nem léphetett Vietnam földjére, de reméli, hogy Kínához hasonlóan egyszer ezek az országok is megnyílnak a világ katolikus vérkeringése számára, s eljön az idő, amikor az emberi jogok fogyatékosságai miatt nem csonkítják meg a katekizmust sem. Szerdahelyi Csongor Hírek Az „Istenképek” címmel, a Faludi Ferenc Akadémia által meghirdetett videofilm-pályázat lezárásaként ünnepélyes keretek között eredményt hirdettek október 12- én, a Szindbád moziban. A neves filmrendezőkből és televíziós személyiségekből álló zsűri Péterffy András, a Pázmány Péter Egyetem kommunikáció tanára vezetésével tizennégy pályamű közül választotta ki a díjazottakat. (Előzsűrizésre összesen 33 alkotás érkezett). Az első díjat az „Isten a szigeten” című munka érdemelte ki, amelynek huszonéves alkotói az augusztusi rockfesztivál résztvevőitől kérdezték: milyen az istenképük. Petrik András és Dóka Péter riportja — a dokumentumműfaj friss hangvételű, újszerű változata — 120 ezer forintos díjazásban részesült. A második és a harmadik helyezett alkotás, ugyancsak fiatalok munkái, nem tudatosan istenkereső fiatalokat mutat be játékfilmes eszközökkel, illetve egy maori teremtésmítoszt jelenít meg. A díjnyertes filmeket a Magyar Televízió bemutatja. Szt „Családi kör” címmel rendezi az V. Életvédő Konferenciát a Magyarok Házában, (Bp. V. Semmelweis u. 1-3.), október 25-26-án az Alfa Szövetség, az Életvédő Központ Alapítvány, a Magzatvédő Társaság, a Magyarok Világszövetsége, a Pacem in Utero Egyesület és a Pro Life Alapítvány. A főbb témakörök: magyar családok a Kárpát-medencében, a család teológiája, magyar családok a történelemben, a mai magyar család helyzete, a magyarországi családokat segítő szervezetek bemutatkozása. Magyar élet és lélek a Délvidéken címmel rendezett előadást a Vasárnapi Szalon Egyesület október 19-én, a délvidéki magyarságról. Bogdán József katolikus pap, költő, Léphart Pál karikaturista és az újvidéki Telepi rádió munkatársainak — Klemm József és Heinermann Péter — részvételével szó esett „Tito magyarjairól” a 44- es vérengzések után, a hitéletről, a papság, a szerzetesek, közösségek helyzetéről, az együttélésről, szent életű délvidékiekről, természetes és mesterséges szellemi központokról, népi és avantgárd művészetekről. Szi Újvidéken, a Szent Péter és Pál apostolokról elnevezett görög katolikus plébániatemplomot fennállásának 150. évfordulója alkalmából, elsősorban hazai és külföldi hívők adományaiból felújították. S. Fedor Koleszár helybeli ügyvéd annak emlékére, hogy elődei 200 évvel ezelőtt telepedtek le Újvidéken, három mozaikikont ajándékozott a közösségének. A Krisztust, valamint a templom védőszentjeit ábrázoló mozaikok a felújított templom homlokzatára kerültek. A munkákat egy budapesti művészházaspár, Puskás László görög keleti pap és felesége, Nada készítette. Az ikonokat október 5-én az ünnepi szentmise után szentelték meg. A szertartáson és az ünnepségen a római katolikus és ortodox egyházat a helybeli papság, a szlovák evangélikus és magyar református egyházat pedig a helybeli lelkészek képviselték. A vendégek között volt Vadim Primacsnko ukrán nagykövet és Markiján Lupkivszkij kultúrattasé, MKr Kuba. A Fides missziós hírügynökség információi szerint a júniusi „történelminek" nevezhető szabad ég alatt tartott szentmisén, melyen négyezren vettek részt, a titkosrendőrség kamerákkal figyelte a résztvevőket. A jelenlévő kommunista párti hívőket később indok nélkül őrizetbe vették és kihallgatták. Ezek nem túl kedvező előjelek a januári pápalátogatás előtt — állapítja meg a Fides.