Új Ember, 1999 (55. évfolyam, 1/2632-52/2683. szám)

1999-03-28 / 13. (2644.) szám

4 Aiímje- ÉLŐ EGYHÁZ 1999. március 28. HÍREK Fides et ratio A Szent István Társulat ren­dezésében Paskai László bíbo­ros, a társulat fővédnöke előa­dást tartott március 18-án a Központi Papnevelő Intézet dísztermében. Előadásának té­mája: II. János Pál pápa Fides et ratio körlevele. Az enciklika megjelenését tizenkét éves elő­készület előzte meg, célja a hit és az ész jelenkori szerepének, viszonyának pontos meghatáro­zása. A pápai körlevél magyar nyelven a Szent István Társulat kiadásában jelent meg. Virágh Endre kitüntetése A Belvárosi Nagyboldogasz­­szony plébániatemplom karna­gya, Virágh Endre bensőséges ünnepség keretében elismerés­ben részesült 70. életévének betöltése alkalmából. Március 19-én a budapesti prímási palo­tában Paskai László bíboros a Nagy Szent Gergely-rend pápai kitüntetést adta át a karnagy­nak, aki harminc éve áll az egy­házi zene és liturgia szolgálatá­ban, s a nyári kántorképző tan­folyamoknak kezdettől fogva lel­kes apostola és tanára volt. Az apák védőszentje Szent Józsefnek, az apák vé­dőszentjének ünnepe alkalmá­ból az esztergomi Szent Anna­­plébánia közössége minden édesapát szeretettel hívott már­cius 19-én a templomban tartott rövid ünnepségre, majd köszön­tötték őket a plébánia és az is­kola aulájában. Omlásveszély Hat éve kezdték meg a buda­pesti Rózsák terén álló Ybl Mik­­lós­ tervezte Árpád-házi Szent Erzsébet templom felújítását. Még gondot okoz a templom­belső teljes helyreállítása, épü­letgépészeti munkálatok, a hom­lokzat rendbehozatala — bele­értve a sekrestye bejáratát, ahol további omlásveszély áll fenn. A Róth Miksa által tervezett színes üvegablakok helyreállítása is ak­tuális lenne — ez egyébként Eu­rópai Uniós kötelezettség is, hi­szen a templom a védendő mű­emlékek listáján szerepel. Két ablakot tudnak befejezni: a két torony közti kültéri homlokzat re­noválása, és a belső munkála­tok, nem számítva az ablakok helyreállítását, a vakolatfelújítást és festést, százmillió forintba kerülnének. A fenti tevékenységekre a templom a katolikus egyháznak biztosított, a műemlékek felújítá­sára szánt keretből, valamint Budapest költségvetéséből szá­míthat támogatásra. A VII. kerü­let polgármestere pályázni fog a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumához, hogy anyagilag segíteni tudja a felújítási munká­latokat. Imádkozzunk! Az Imádkozók közössége folytatja este 10 órával kezdődő otthoni imádságát , melyet az Új Ember 1999. II. 21-i számá­ban ismertetett. Kérünk minden­kit, akit a Lélek indít, gondolat­ban csatlakozzék hozzánk. Hús­­véttól pünkösdig az esti imádko­zás után mondjuk el a Miatyán­­kot, adjunk hálát mindenért Iste­nünknek, kérjük bűneink bocsá­natát, imádkozzunk magyar né­pünkért, egyházunkért, csalá­dunkért, önmagunkért és kérjük a Szentlélek áradását. Liturgia és közösség Az egyházi zene ünnepe Pápán A Magyar Egyházzenei Társaság, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola Egyházzenei Intézete és a Pá­pai Református Kollégium Gimná­ziuma március 11-13. között ren­dezte meg a IV. Magyar Egyházze­nei Kongresszust Pápán, a reformá­tus gimnáziumban. A keresztény ünneplés lényegének megfogalma­zása, a művészet, kiváltképp a zene ünnepi szerepének a meghatározá­sa volt a fő téma az itthonról és a határon túlról egybegyűlt mintegy kétszáz magyar — katolikus és pro­testáns — egyházzenész számára. Ugyancsak napirendre tűzték a ha­táron túli egyházzenészek beszá­mólóját és az egyházzene-oktatás új tantervéről és tankönyveiről szóló megbeszélést, valamint a szentélyek­ben elhelyezhető kis orgonák isten­­tiszteleti használatát. Bár szakmai eszmecserére gyűl­tek össze az egyházi muzsikusok, láthatóan valódi ünnep is volt az együtt eltöltött idő. Többen is azt kérdezték először az újonnan fel­tűnt vendégtől: „Ott voltál ma reg­gel a misén? Nagyon, nagyon szép volt." (Takács Nándor székesfehérvá­ri megyéspüspök, maga is egyház­zenész, mutatott be szentmisét a konferencia résztvevői számára.) De nemcsak ez a szentmise, sok más szép, ugyancsak ünnepi epi­zód tette emlékezetessé a konferen­cia napjait. Ilyen volt a Pápához kö­zeli Tapolcafő szülöttére, Csomasz Tóth Kálmánra, a tíz éve elhunyt egyházzenész, népénektár-szer­­kesztőre való emlékezés a falu re­formátus templomában, illetve szü­lőházánál. Tisztújításra is sor került a kong­resszuson. A Magyar Egyházzenei Társaság elnökként újraválasztotta Dobszay László egyetemi tanárt, az új alelnök Bódiss Tamás, a fóti refor­mátus gyülekezet karnagya lett. A konferencia néhány résztvevő­jét az ünnep, a zene és a liturgia kapcsolatáról kérdeztük. Istennek, hazának, tudománynak Kálmán Attila, a pápai református gimnázium igazgatója, a konferen­cia házigazdája, Jókai Mór egyike volt a pápai re­formátus gimnázium híressé vált diákjainak. Egyszer megkérdezték tőle mit gondol, mire való az iskola. Az író így válaszolt: „Istennek, hazá­nak, tudománynak" nevelte a diáko­kat. Ez a három szó azután fölke­rült a gimnázium homlokzatára. 1952-ben, az államosításkor, a fél város ott állt a gimnázium előtti té­ren, és elszorult torokkal nézte vé­gig ahogyan leverik a feliratot. Amikor 1994-ben visszakerült, alig vették észre néhányan. Ez is mutat­ja: nem lehet ott folytatni, ahol ab­bahagyatták velünk. Sok mindent újra kell kezdenünk, vagy másképp kell csinálnunk. Évtizedek estek ki az egyházzenei képzésből is. Ma a diákjaink hetente kétszer vesznek részt énekórán, ezek közül az egyi­ket az egyházi éneknek szenteljük. Ami az ünnepet illeti: mai ko­runk már azt is eltorzítja, mintha az ünneplés célja az volna, hogy job­ban, kényelmesebben, élvezeteseb­ben éljünk. Pedig az ünnep nem a jobb életről, hanem arról szól, hogy miért élünk. Ideál: a kánai menyegző Barsi Balázs ferences szerzetes: Az igazi ünnep nem emberi alko­tás, abban az ember csak részt vesz. Ha Isten nélkül akar ünnepelni, azaz önmagát ünnepli, ha a közös­ség csak a közösséget ünnepli, ak­kor valójában nem beszélhetünk ünneplésről. Önmagában nem bű­nös dolog az embernek az a vágya, hogy szeretne kilépni magából, kér­dés, hogy milyen irányban teszi meg ezt a lépést. Isten felé, vagy valami más irányba, s a nagy neki­­veselkedés után önmagába hullik vissza, s magában is inkább csak a lélek nélküli, az állati részt találja. Az ilyen ünneplés az orgia, amely valamelyest talán hasonlít az ün­nephez, csakhogy éppen ellentétes eredménnyel jár. Az igazi ünnep ugyanis jó érzéssel tölti el az em­bert, és visszaküldi a­ világba, vissza a munkához. Az ünnep ide­álja nem az orgia, hanem a kánai menyegző. A keresztény ünnep ugyanis csak Krisztusban és Krisz­tus által válhat teljessé. Előrelép­ az ifjúsággal Dobszay László egyetemi tanár, a Magyar Egyházzenei Társaság el­nöke. Úgy látom, hogy bár a határon túli magyar egyházzenészek az itt­honinál sokkal nehezebb körülmé­nyek között dolgoznak, mégis igen szép eredményeket mutatnak föl. Ennek legfőbb záloga az érseki, püspöki figyelem és gondoskodás, amely — különösen Erdélyben — az egyházi zene ügyét kíséri. Az ot­tani egyházi zenének kitűnő intéz­ményi háttere van, élén egy érdemi, napi munkát végző szervezetként létrehozott egyházzenei bizottság­gal. Ugyancsak magas színvonalú és jól szervezett ott a kántorképzés, és a plébániák is csak pontosan meghatározott feltételek szerint al­kalmazhatják a kántort. Nálunk is tetten érhető az a jelen­ség, amelyet egyébként világszerte tapasztalhatunk: a templomok egy­házi zenéjének hanyatlása. Olaszor­szágban például, a velencei főegy­házmegyének mindössze egyetlen fizetett egyházzenésze van! A díja­zás pedig egyszerű és mással nem helyettesíthető eszköze annak, hogy elvárható legyen a pontos megjelenése és magas színvonalú munkája. A közelmúltban a Ma­gyar Egyházzene című folyóiratban megfogalmaztam, milyen volna egy ideális egyházmegye liturgikus és zenei élete. Úgy gondolom, az ideálokat megközelíteni, előrelépni elsősorban az ifjúsággal lehet. Ré­gebben természetesnek tűnt ez az élet minden területén, az egyház­ban is, így pezsdítette fel az egy­házi zenét a harmincas években a Magyar Kórus mozgalom. Ma azonban a mi területünkön is ter­jed az a nézet, hogy szolgáljuk ki az ifjúság igényeit, hiszen „ez kell nekik". Ezért különösen az egyhá­zi iskolákban nagy a liturgiát, az egyházi zenét oktatók felelőssége, akiknek lehetőségük van rá, hogy igényes, elérendő és elérhető ide­ált állítsanak az ifjúság elé a ke­resztény ünneplés, a liturgia vég­zése, az egyházi zene és ének mű­velése területén. A legjobb is éppen csak jó Mezei János a Budapesti Énekes Iskola művészeti vezetője. A Budapesti Énekes Iskola tizen­öt évvel ezelőtt jött létre, eleinte mi­nisztériumi támogatással, majd amikor a támogatás elapadt, Bubnó Tamással elhatároztuk — folytatjuk. Magam is vallom, hogy az ember­ben vele született vágy él az ünnep­re, és a nevelés segíthet fölfedezni, kiteljesíteni ezt az érzést. Pilinszky János szép gondolata szerint az ün­nep a hétköznapok szükségszerű megosztottságából a teljességbe va­ló visszatérést jelenti. Amikor ezt átéljük, például a liturgiában, akkor valamiképpen a boldogságról szer­zünk tapasztalatot. Tudom, a gye­rekek számára olykor terhes ez, de nekünk kötelességünk, hogy a ben­nük szunnyadó, teljességre irányu­ló vágyat felébresszük és felfedez­tessük velük. Ha igazi értéket tá­runk eléjük, a kialakuló igényeik is ezt tekintik majd mércének. Kodály Zoltán mondta: a gyereknek a leg­jobb is éppen csak jó. Hol volna nyilvánvalóbb ennek az igazsága, mint a liturgia, az egyházi ének te­rén? A legtökéletesebbet Isten elé Balogh Péter Piusz premontrei szerzetes, diakónus, egyházzenész, főiskolai hallgató. Az ember az istendicséretben minden szempontból a legtöbbet akarja nyújtani. A legszebb épületet emeli, kiemelkedő művészi alkotá­sokkal veszi körül a liturgia színte­rét. Hogyan maradhatna ki ebből a zene, hiszen a liturgikus szöveg dallammal, énekkel együtt szüle­tett. Az ünnepélyesség alapja az, hogy az emberi megszólalás ne hét­köznapi nyelven történjék, hanem emelkedjék ki a profán világból. Az ókorban a világi és a szent kultúrá­ja nem távolodott el annyira egy­mástól, mint később, s napjainkban. Ezért ma nem keverhetjük össze a dolgokat, nem mindegy, hogy mi szólal meg a liturgián. Lelkipászto­ri szolgálatra készülő zenészként úgy gondolom, van lehetőségem a szent zene egyre mélyebb művelé­sére, amely teljes odaadottságot és tiszta szándékot kíván az előadó ré­széről éppúgy, vagy talán még in­kább, mintha világi zenét szólaltat­na meg magas fokon. Szikora József Énekszó a tapolcaiéi református templom előtt­Fotó: Szikora Kisbaj­cs emlékezetes napja A szigetközi faluban, Kisbajcson február 21-én Pápai Lajos győri püs­pök jelenlétében tett esküt az újon­nan megválasztott egyházközségi képviselőtestület. A testület tagjai előzetes megbeszélésen már megis­merkedtek az egyház közelebbi és távolabbi céljaival és azzal, hogy ezzel kapcsolatban mi lesz a felada­tuk, és lelkileg is felkészülten vár­ták az ünnepélyes eskütételt. Pápai Lajos püspök az ünnepé­lyes szentmise homiliájában a nagyböjti lelki megújulás fontossá­gát hangsúlyozta. E megújulást munkálniuk kell a keresztény szü­lőknek, akik a jövő nemzedéket ne­velik, kiemelkedően pedig a képvi­selőknek. A képviselőtestület tagjait lelki­­pásztoruk, Bogisich Ferenc plébános emlékeztette: negyven esztendeje épült templomuk, az akkori plébá­nos, Markos Sándor atya vezetésé­vel. Az idősebb hívek között szép számmal vannak még, akik 1958- 59-ben tevékenyen részt vettek a templom építésében. Az új képvise­lők most az ő örökükbe lépnek. A régi képviselők, akik számos éven át tevékenyen szolgálták egyházkö­zségük javát, mint tiszteletbeli ta­gok, bölcsességükkel a jövőben is támogassák a fiatalabbak mai mun­káját. Sümeginé H. K. Karolinás jubileum Iskolanővérek 125 éve Szegeden Éppen egy és negyedszázada működik Szegeden a „Miasszo­nyunkról nevezett Szegény Iskola­nővérek" által alapított iskola. A je­les évfordulón megnyitott iskola­­történeti múzeum képekkel, doku­mentumokkal mutatja be az intéz­ményt. Az iskolanővérek magyarországi anyaháza Temesváron volt. Az on­nan érkezett hat nővér és Oltványi Pál, az első igazgató, illetve nagy­bátyja, Oltványi István által tett ala­pítvány segédletével Szegeden hat­­osztályos leányneveldet hoztak lét­re. 1896-ban polgári leányiskolát alapítottak, amelyet ugyancsak a rend tartott fenn. Nem sokkal ké­sőbb ez gyakorló iskolával bővült, majd a harmincas években óvoda, női ipari iskola és gimnázium tette teljessé az intézményt. 1948-ban százötven nővér tanított ezerötszáz diákot. Ekkor a kor legjobb tanesz­közeivel ellátott szertárakkal, kor­szerű előadótermekkel felszerelt is­kolát egyik napról a másikra álla­mosították. A nővéreket szétzavar­ták, s negyvennégy esztendős kényszerszünet következett. 1992-ben az iskola a város kéré­sére újra indult. Három iskolanővér és néhány lelkes világi tanár kezdte meg ekkor a munkát a csupasz fa­lak között, ahol szinte a semmiből kelt életre Karolina néven az iskola. A névadó, Maria Karolina Friess is­kolanővér 1824-ben Párizsban szü­letett. Az újító nevelő, félelmet nem ismerő merész utazó, gyakorlati ér­zékkel megáldott építkező élete pél­dakép az iskola tanárai és diákjai előtt. Jelenleg az intézményben az álta­lános iskola és a gimnázium mellett óvoda, művészeti iskola és diákott­hon működik. Több mint hatszáz diák tanul az egyre szépülő iskolaé­pületben. A 125 éves évfordulót február­ban, a hagyományos Karolina-na­­pon ünnepelte az iskola. Az iskola­történeti kiállítás megnyitása után a Mátyás téri ferences templomban Balás Béla kaposvári megyés püs­pök celebrált misét. A diákok ünne­pi műsora előtt Gyulay Endre me­gyés püspök mondott köszöntőt. Maróti László A szegedi Karolina Gimnázium pótfelvételt hirdet 6 és 4 évfo­lyamos osztályaiba leánytanu­lók részére. A felvételi beszél­getés időpontja: április 10. 10 óra. Felvilágosítás az alábbi tele­fonon: (62) 420-248. Levélcím: Karolina Gimnázium 6725 Sze­ged, Szentháromság u. 70—76.

Next