Új Ember, 1999 (55. évfolyam, 1/2632-52/2683. szám)
1999-03-28 / 13. (2644.) szám
4 Aiímje- ÉLŐ EGYHÁZ 1999. március 28. HÍREK Fides et ratio A Szent István Társulat rendezésében Paskai László bíboros, a társulat fővédnöke előadást tartott március 18-án a Központi Papnevelő Intézet dísztermében. Előadásának témája: II. János Pál pápa Fides et ratio körlevele. Az enciklika megjelenését tizenkét éves előkészület előzte meg, célja a hit és az ész jelenkori szerepének, viszonyának pontos meghatározása. A pápai körlevél magyar nyelven a Szent István Társulat kiadásában jelent meg. Virágh Endre kitüntetése A Belvárosi Nagyboldogaszszony plébániatemplom karnagya, Virágh Endre bensőséges ünnepség keretében elismerésben részesült 70. életévének betöltése alkalmából. Március 19-én a budapesti prímási palotában Paskai László bíboros a Nagy Szent Gergely-rend pápai kitüntetést adta át a karnagynak, aki harminc éve áll az egyházi zene és liturgia szolgálatában, s a nyári kántorképző tanfolyamoknak kezdettől fogva lelkes apostola és tanára volt. Az apák védőszentje Szent Józsefnek, az apák védőszentjének ünnepe alkalmából az esztergomi Szent Annaplébánia közössége minden édesapát szeretettel hívott március 19-én a templomban tartott rövid ünnepségre, majd köszöntötték őket a plébánia és az iskola aulájában. Omlásveszély Hat éve kezdték meg a budapesti Rózsák terén álló Ybl Miklós tervezte Árpád-házi Szent Erzsébet templom felújítását. Még gondot okoz a templombelső teljes helyreállítása, épületgépészeti munkálatok, a homlokzat rendbehozatala — beleértve a sekrestye bejáratát, ahol további omlásveszély áll fenn. A Róth Miksa által tervezett színes üvegablakok helyreállítása is aktuális lenne — ez egyébként Európai Uniós kötelezettség is, hiszen a templom a védendő műemlékek listáján szerepel. Két ablakot tudnak befejezni: a két torony közti kültéri homlokzat renoválása, és a belső munkálatok, nem számítva az ablakok helyreállítását, a vakolatfelújítást és festést, százmillió forintba kerülnének. A fenti tevékenységekre a templom a katolikus egyháznak biztosított, a műemlékek felújítására szánt keretből, valamint Budapest költségvetéséből számíthat támogatásra. A VII. kerület polgármestere pályázni fog a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához, hogy anyagilag segíteni tudja a felújítási munkálatokat. Imádkozzunk! Az Imádkozók közössége folytatja este 10 órával kezdődő otthoni imádságát , melyet az Új Ember 1999. II. 21-i számában ismertetett. Kérünk mindenkit, akit a Lélek indít, gondolatban csatlakozzék hozzánk. Húsvéttól pünkösdig az esti imádkozás után mondjuk el a Miatyánkot, adjunk hálát mindenért Istenünknek, kérjük bűneink bocsánatát, imádkozzunk magyar népünkért, egyházunkért, családunkért, önmagunkért és kérjük a Szentlélek áradását. Liturgia és közösség Az egyházi zene ünnepe Pápán A Magyar Egyházzenei Társaság, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Egyházzenei Intézete és a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma március 11-13. között rendezte meg a IV. Magyar Egyházzenei Kongresszust Pápán, a református gimnáziumban. A keresztény ünneplés lényegének megfogalmazása, a művészet, kiváltképp a zene ünnepi szerepének a meghatározása volt a fő téma az itthonról és a határon túlról egybegyűlt mintegy kétszáz magyar — katolikus és protestáns — egyházzenész számára. Ugyancsak napirendre tűzték a határon túli egyházzenészek beszámólóját és az egyházzene-oktatás új tantervéről és tankönyveiről szóló megbeszélést, valamint a szentélyekben elhelyezhető kis orgonák istentiszteleti használatát. Bár szakmai eszmecserére gyűltek össze az egyházi muzsikusok, láthatóan valódi ünnep is volt az együtt eltöltött idő. Többen is azt kérdezték először az újonnan feltűnt vendégtől: „Ott voltál ma reggel a misén? Nagyon, nagyon szép volt." (Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök, maga is egyházzenész, mutatott be szentmisét a konferencia résztvevői számára.) De nemcsak ez a szentmise, sok más szép, ugyancsak ünnepi epizód tette emlékezetessé a konferencia napjait. Ilyen volt a Pápához közeli Tapolcafő szülöttére, Csomasz Tóth Kálmánra, a tíz éve elhunyt egyházzenész, népénektár-szerkesztőre való emlékezés a falu református templomában, illetve szülőházánál. Tisztújításra is sor került a kongresszuson. A Magyar Egyházzenei Társaság elnökként újraválasztotta Dobszay László egyetemi tanárt, az új alelnök Bódiss Tamás, a fóti református gyülekezet karnagya lett. A konferencia néhány résztvevőjét az ünnep, a zene és a liturgia kapcsolatáról kérdeztük. Istennek, hazának, tudománynak Kálmán Attila, a pápai református gimnázium igazgatója, a konferencia házigazdája, Jókai Mór egyike volt a pápai református gimnázium híressé vált diákjainak. Egyszer megkérdezték tőle mit gondol, mire való az iskola. Az író így válaszolt: „Istennek, hazának, tudománynak" nevelte a diákokat. Ez a három szó azután fölkerült a gimnázium homlokzatára. 1952-ben, az államosításkor, a fél város ott állt a gimnázium előtti téren, és elszorult torokkal nézte végig ahogyan leverik a feliratot. Amikor 1994-ben visszakerült, alig vették észre néhányan. Ez is mutatja: nem lehet ott folytatni, ahol abbahagyatták velünk. Sok mindent újra kell kezdenünk, vagy másképp kell csinálnunk. Évtizedek estek ki az egyházzenei képzésből is. Ma a diákjaink hetente kétszer vesznek részt énekórán, ezek közül az egyiket az egyházi éneknek szenteljük. Ami az ünnepet illeti: mai korunk már azt is eltorzítja, mintha az ünneplés célja az volna, hogy jobban, kényelmesebben, élvezetesebben éljünk. Pedig az ünnep nem a jobb életről, hanem arról szól, hogy miért élünk. Ideál: a kánai menyegző Barsi Balázs ferences szerzetes: Az igazi ünnep nem emberi alkotás, abban az ember csak részt vesz. Ha Isten nélkül akar ünnepelni, azaz önmagát ünnepli, ha a közösség csak a közösséget ünnepli, akkor valójában nem beszélhetünk ünneplésről. Önmagában nem bűnös dolog az embernek az a vágya, hogy szeretne kilépni magából, kérdés, hogy milyen irányban teszi meg ezt a lépést. Isten felé, vagy valami más irányba, s a nagy nekiveselkedés után önmagába hullik vissza, s magában is inkább csak a lélek nélküli, az állati részt találja. Az ilyen ünneplés az orgia, amely valamelyest talán hasonlít az ünnephez, csakhogy éppen ellentétes eredménnyel jár. Az igazi ünnep ugyanis jó érzéssel tölti el az embert, és visszaküldi a világba, vissza a munkához. Az ünnep ideálja nem az orgia, hanem a kánai menyegző. A keresztény ünnep ugyanis csak Krisztusban és Krisztus által válhat teljessé. Előrelép az ifjúsággal Dobszay László egyetemi tanár, a Magyar Egyházzenei Társaság elnöke. Úgy látom, hogy bár a határon túli magyar egyházzenészek az itthoninál sokkal nehezebb körülmények között dolgoznak, mégis igen szép eredményeket mutatnak föl. Ennek legfőbb záloga az érseki, püspöki figyelem és gondoskodás, amely — különösen Erdélyben — az egyházi zene ügyét kíséri. Az ottani egyházi zenének kitűnő intézményi háttere van, élén egy érdemi, napi munkát végző szervezetként létrehozott egyházzenei bizottsággal. Ugyancsak magas színvonalú és jól szervezett ott a kántorképzés, és a plébániák is csak pontosan meghatározott feltételek szerint alkalmazhatják a kántort. Nálunk is tetten érhető az a jelenség, amelyet egyébként világszerte tapasztalhatunk: a templomok egyházi zenéjének hanyatlása. Olaszországban például, a velencei főegyházmegyének mindössze egyetlen fizetett egyházzenésze van! A díjazás pedig egyszerű és mással nem helyettesíthető eszköze annak, hogy elvárható legyen a pontos megjelenése és magas színvonalú munkája. A közelmúltban a Magyar Egyházzene című folyóiratban megfogalmaztam, milyen volna egy ideális egyházmegye liturgikus és zenei élete. Úgy gondolom, az ideálokat megközelíteni, előrelépni elsősorban az ifjúsággal lehet. Régebben természetesnek tűnt ez az élet minden területén, az egyházban is, így pezsdítette fel az egyházi zenét a harmincas években a Magyar Kórus mozgalom. Ma azonban a mi területünkön is terjed az a nézet, hogy szolgáljuk ki az ifjúság igényeit, hiszen „ez kell nekik". Ezért különösen az egyházi iskolákban nagy a liturgiát, az egyházi zenét oktatók felelőssége, akiknek lehetőségük van rá, hogy igényes, elérendő és elérhető ideált állítsanak az ifjúság elé a keresztény ünneplés, a liturgia végzése, az egyházi zene és ének művelése területén. A legjobb is éppen csak jó Mezei János a Budapesti Énekes Iskola művészeti vezetője. A Budapesti Énekes Iskola tizenöt évvel ezelőtt jött létre, eleinte minisztériumi támogatással, majd amikor a támogatás elapadt, Bubnó Tamással elhatároztuk — folytatjuk. Magam is vallom, hogy az emberben vele született vágy él az ünnepre, és a nevelés segíthet fölfedezni, kiteljesíteni ezt az érzést. Pilinszky János szép gondolata szerint az ünnep a hétköznapok szükségszerű megosztottságából a teljességbe való visszatérést jelenti. Amikor ezt átéljük, például a liturgiában, akkor valamiképpen a boldogságról szerzünk tapasztalatot. Tudom, a gyerekek számára olykor terhes ez, de nekünk kötelességünk, hogy a bennük szunnyadó, teljességre irányuló vágyat felébresszük és felfedeztessük velük. Ha igazi értéket tárunk eléjük, a kialakuló igényeik is ezt tekintik majd mércének. Kodály Zoltán mondta: a gyereknek a legjobb is éppen csak jó. Hol volna nyilvánvalóbb ennek az igazsága, mint a liturgia, az egyházi ének terén? A legtökéletesebbet Isten elé Balogh Péter Piusz premontrei szerzetes, diakónus, egyházzenész, főiskolai hallgató. Az ember az istendicséretben minden szempontból a legtöbbet akarja nyújtani. A legszebb épületet emeli, kiemelkedő művészi alkotásokkal veszi körül a liturgia színterét. Hogyan maradhatna ki ebből a zene, hiszen a liturgikus szöveg dallammal, énekkel együtt született. Az ünnepélyesség alapja az, hogy az emberi megszólalás ne hétköznapi nyelven történjék, hanem emelkedjék ki a profán világból. Az ókorban a világi és a szent kultúrája nem távolodott el annyira egymástól, mint később, s napjainkban. Ezért ma nem keverhetjük össze a dolgokat, nem mindegy, hogy mi szólal meg a liturgián. Lelkipásztori szolgálatra készülő zenészként úgy gondolom, van lehetőségem a szent zene egyre mélyebb művelésére, amely teljes odaadottságot és tiszta szándékot kíván az előadó részéről éppúgy, vagy talán még inkább, mintha világi zenét szólaltatna meg magas fokon. Szikora József Énekszó a tapolcaiéi református templom előttFotó: Szikora Kisbajcs emlékezetes napja A szigetközi faluban, Kisbajcson február 21-én Pápai Lajos győri püspök jelenlétében tett esküt az újonnan megválasztott egyházközségi képviselőtestület. A testület tagjai előzetes megbeszélésen már megismerkedtek az egyház közelebbi és távolabbi céljaival és azzal, hogy ezzel kapcsolatban mi lesz a feladatuk, és lelkileg is felkészülten várták az ünnepélyes eskütételt. Pápai Lajos püspök az ünnepélyes szentmise homiliájában a nagyböjti lelki megújulás fontosságát hangsúlyozta. E megújulást munkálniuk kell a keresztény szülőknek, akik a jövő nemzedéket nevelik, kiemelkedően pedig a képviselőknek. A képviselőtestület tagjait lelkipásztoruk, Bogisich Ferenc plébános emlékeztette: negyven esztendeje épült templomuk, az akkori plébános, Markos Sándor atya vezetésével. Az idősebb hívek között szép számmal vannak még, akik 1958- 59-ben tevékenyen részt vettek a templom építésében. Az új képviselők most az ő örökükbe lépnek. A régi képviselők, akik számos éven át tevékenyen szolgálták egyházközségük javát, mint tiszteletbeli tagok, bölcsességükkel a jövőben is támogassák a fiatalabbak mai munkáját. Sümeginé H. K. Karolinás jubileum Iskolanővérek 125 éve Szegeden Éppen egy és negyedszázada működik Szegeden a „Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek" által alapított iskola. A jeles évfordulón megnyitott iskolatörténeti múzeum képekkel, dokumentumokkal mutatja be az intézményt. Az iskolanővérek magyarországi anyaháza Temesváron volt. Az onnan érkezett hat nővér és Oltványi Pál, az első igazgató, illetve nagybátyja, Oltványi István által tett alapítvány segédletével Szegeden hatosztályos leányneveldet hoztak létre. 1896-ban polgári leányiskolát alapítottak, amelyet ugyancsak a rend tartott fenn. Nem sokkal később ez gyakorló iskolával bővült, majd a harmincas években óvoda, női ipari iskola és gimnázium tette teljessé az intézményt. 1948-ban százötven nővér tanított ezerötszáz diákot. Ekkor a kor legjobb taneszközeivel ellátott szertárakkal, korszerű előadótermekkel felszerelt iskolát egyik napról a másikra államosították. A nővéreket szétzavarták, s negyvennégy esztendős kényszerszünet következett. 1992-ben az iskola a város kérésére újra indult. Három iskolanővér és néhány lelkes világi tanár kezdte meg ekkor a munkát a csupasz falak között, ahol szinte a semmiből kelt életre Karolina néven az iskola. A névadó, Maria Karolina Friess iskolanővér 1824-ben Párizsban született. Az újító nevelő, félelmet nem ismerő merész utazó, gyakorlati érzékkel megáldott építkező élete példakép az iskola tanárai és diákjai előtt. Jelenleg az intézményben az általános iskola és a gimnázium mellett óvoda, művészeti iskola és diákotthon működik. Több mint hatszáz diák tanul az egyre szépülő iskolaépületben. A 125 éves évfordulót februárban, a hagyományos Karolina-napon ünnepelte az iskola. Az iskolatörténeti kiállítás megnyitása után a Mátyás téri ferences templomban Balás Béla kaposvári megyés püspök celebrált misét. A diákok ünnepi műsora előtt Gyulay Endre megyés püspök mondott köszöntőt. Maróti László A szegedi Karolina Gimnázium pótfelvételt hirdet 6 és 4 évfolyamos osztályaiba leánytanulók részére. A felvételi beszélgetés időpontja: április 10. 10 óra. Felvilágosítás az alábbi telefonon: (62) 420-248. Levélcím: Karolina Gimnázium 6725 Szeged, Szentháromság u. 70—76.