Új Ember, 1999 (55. évfolyam, 1/2632-52/2683. szám)

1999-05-09 / 19. (2650.) szám

_ ____________Fórum ____________________1999. május 9. A magyarság hitvalló apostola Mindszenty bíborosról és a róla elnevezett alapítványról A vértanú Isten akaratából lesz. A kereszténység a vértanúságtól erős. Modern időkben az áldozat „módszer­tana" változik, és hitvallót is lehet mártírként tisztelni. S hány ilyen van vállalásban, gyötrelmekben, szándékok­ban a legjobbért, aki sokszor még a hí­veitől is csak mellőzést szenved. Mennyire tudta ezt a magyarság hitvalló apostola: Mindszenty Jó­zsef bíboros! Halála előtt maga ala­pította azt a kis „társaságot", amelynek ő volt az első elnöke, s amelynek azt tűzte ki célul, hogy ápolja az egyházi értékeket, a neve­lést, az iskolát. Később bővült a szolgálati kör a történelmi emléke­zetű főpap boldoggá avatásának feladatával. P. Szőke János szalézi, a Mindszenty Alapítványban a boldoggá avatás felperese a múltról és a jelenről szól­va válaszolt kérdéseinkre. — Az Alapítvány alaptőkéje? Nem nagy. Abból tevődött össze, melyet a boldog emlékű bíboros körútjain a hívektől kapott. Kikből áll az Alapítvány? — Mindszenty bíboros szándéka szerint több civil tagnak kell lennie, mint egyházinak. A halála után va­lóban neves egyéniségek jöttek: Batthyány-Stattmann Iván, Habsburg Rudolf, majd Mihály. A kuratóriumi tagok közt van Werenfried van Straaten premontrei atya, Lichtens­tein herceg, Ugrón Imre mérnök, Cserháti Ferenc, P. Merle Tamás és jó­magam. Évente kétszer ülésezünk, egyszer Magyarországon egyszer pedig Svájcban. A boldoggá avatást nehéz és hosszú „próba" előzi meg, s korántsem a lát­ványosság jellemzi, mint sokan gon­dolják, sőt egyesek azt vélik, hogy az Alapítvány csupán névleges ebben.­­ Van egy szentté avatásról tájé­koztató lapunk, amely negyedé­venként harmincezer példányban jelenik meg honi és kint élő magya­rok részére, az Alapítvány költsé­gén és szerkesztésében. A kiadvány folyamatosan ad információt arról, hol tart Mindszenty bíboros és még néhány mártír, hitvalló főpapunk boldoggá avatásának ügye Rómá­ban. Ez bizony nem látványos munka, de hát Isten "idejében" a benső tartam a meghatározó, és nem a mérhető idő. Minden bol­doggá vagy szentté avatásnak jogi és teológiai formája van, ami azt je­lenti: három-négyezer lapnyi doku­mentációt kell benyújtani mind­en egyes jelöltről, tanúsítva élet­szentségüket, mártíromságukat — szemtanúk vallomásával is. Róma alaposan megvizsgálja valameny­­nyit, nehogy támadható legyen. Mindszenty bíboros boldoggá avatá­sa jelenleg milyen fázisban van? — A dokumentáció előkészítése 1984-ben megkezdődött, az akkori magyar viszonyok miatt titokban. 1994-től viszont a nyilvánosság előtt folytatódik. Az anyag olasz nyelven már Rómában­ van, jelen­leg a dokumentumok vizsgálata, elemzése folyik. Mikorra várható a boldoggá avatás? — Legjobb tudásom szerint há­rom-öt esztendő még eltelik. Ima-meghallgatásokról tudnak-e? — Ezekről is beszámolunk a tájé­koztatónkban. Az utóbbi időben mintha előtérbe kerülne ez a fontos szempont, jelenleg két rákos beteg teljes felgyógyulását vizsgálják a szakemberek. Ha a csoda igazoló­dik, a­­bíboros hősies erénygyakor­latát annyira kiemeli, hogy az elle­ne felhozható egyházpolitikai ne­hézségek eltörpülnek. Mit tesz még az Alapítvány Mind­szenty bíboros életművének szolgálatá­ért? — Kiadtuk két fontos munkáját, Kahler Frigyes pedig megbízást ka­pott a per megírására, Mindszenty bíboros igaz történetének bemuta­tására. Befejeztük a Mindszenty­­irattár fényképanyagának szaksze­rű konzerválását. (Több mint háro­mezer fotóról van szó!) Megkezdő­dött az egykori bíboros főpásztor emigrációban elmondott beszédei­nek hangszalagra és CD-lemezre rögzítése. Öt kazettáról van szó (képanyagok felhasználásával), amelyből kettő már kapható, cí­münk: Budapest, Felső-Svábhegyi út 12. 1125. Az összekötő szövege­ket szerkesztette Szekendy Ferenc, aki egyúttal tanácsadó is. Engem rendszeresen hívnak előadások tar­tására — havonta három-négy al­kalommal. A hitvalló bíboros mondta, hogy ha lenne egymillió imádkozó magyar, nem féltené Magyarország jövőjét... — Ezt a nagyon fontos lelkiségi „mozgalmat" felkaroltuk, jelenleg négyszázezer hívő imádkozik rendszeresen itthon és a határokon túl. Mindig jelezzük az újabb szá­madatokat, amelyek mögött a Lé­lek munkája tapasztalható. Van információnk Mindszenty pá­lyázatokról.­­ Legutóbb, a bíboros letartózta­tásának 50. évfordulójára kiírt pá­lyázatra 123 pályamű érkezett, há­rom témakörből: Mindszenty Jó­zsef harca a katolikus iskolákért; Mindszenty bíboros a nemzet élő lelkiismerete; Az esztergomi prímá­sok szerepe a magyar közéletben. A legégetőbb kérdésnek a pályázók (katolikus középiskolákból!) az is­kolaügyet tekintik... Örvendetes, hogy Mindszenty bíboros tisztelői­nek a száma egyre növekszik. Sen­ki sem sajátíthatja ki ezt a tisztele­tet! Közös ügyünk, hogy példájá­nak terjesztését elősegítsük, s kö­vessük őt egyház- és hazaszeretetében. Tóth Sándor Lujza írta Esterházy Lapunk április 18-ai számában olvashattunk egy rövid cikket Es­­terházy Lujza grófnőről, Esterházy János, a nagy csehszlovákiai ma­gyar mártír politikus nővérének nagyszerű életéről. Esterházy Lujza — főleg a harmincas években — tevékenyen részt vett a katolikus ifjúsági életben. Elhivatottsága, műveltsége, de leginkább hite az anyaországtól elszakított magyar ifjúság számára mindig erőt adó tiszta forrást jelentett. A következőkben a kassai Új Életben megjelent két cikkéből és az 1942-ben Budapesten kiadott "A huszadik eszten­dő" című kis könyvéből vett idézetekkel adunk ízelítőt e kiváló kato­likus asszony életművéből. Tesszük ezt abból az alkalomból, hogy éppen száz éve, 1899. május 7-én született Nyitraújlakon. (T.B.) Jellemképzés: a kisebbségi mun­ka előfeltétele. (...) Meggyőződé­sem, hogy nem az a legfontosabb, hogy mennél nagyobb számú ma­gyar verődjön össze egy ifjúsági egységfrontba, hanem a legfonto­sabb az, hogy azok, akik a közös magyar munkába majdan beállnak, százszázalékos jellemek legyenek. (...) A katolikus valláserkölcs nem elégszik meg azzal, hogy egy elérendő jellemideált állítson a fia­talok elé. Nem elégszik meg azzal sem, hogy a jellemfejlesztésre buz­dítson. Nem, mert mindezen felül a katolikus valláserkölcs rendelke­zésre bocsátja a katolikus fiatalok­nak azokat a mindennél hatható­sabb eszközöket, amelyek öntuda­tos igénybevétele által százszázalé­kos jellemekké fejlődhetnek.­­ Ezek az eszközök: a szentmisében való tudatos részvétel, a gyónásban való lélektisztulás és lélekedzés, a szentáldozásban való istenbeoltó­­dás, a lelkigyakorlatok általi ener­giagyűjtés és az ezekből eredő ön­nevelés lelki tréningje. A katolikus egyesületek igyekez­zenek teljes értékű jellemeket, egész embereket kitermelni, akik a magyar kisebbségért teljes értékű munkát tudnak és akarnak kifejte­ni. Hiszen a jellemes katolikus ma­gyar ember tudatában van annak, hogy az Isten magyarnak teremtet­te, ezáltal pedig nagy feladatot bí­zott reá, amely a magyarság lelki és fizikai felemeléséből áll. A kisebb­ségi sorban felnőtt jellemes katoli­kus magyar ember felelősnek fogja magát érezni az iránt a nemzettöre­dék iránt, amelynek tagjává terem­tette az Isten. Felelőssége tudatá­ban teljes odaadással fog dolgozni annak fellendítésén. Ellenségszeretet és nemzethű­ség. A két fogalom között — úgy érzem — csak látszólagos az ellen­tét. Mert amíg az ellenségszeretet Krisztus kifejezett parancsa, addig a nemzethűség természetjogból eredő kötelesség. Isten parancsa pedig nem állhat ellentétben a ter­mészet törvényeivel. (...) Sokan azt hiszik, hogy erőtel­jesen küzdeni gyűlölet nélkül nem lehet. Pedig ez tévedés, mert a gyű­lölet nem erősít, hanem gyengít. A gyűlölet ugyanis csak rombolni tud, és ha árt is ellenségeinknek, ugyanakkor mérhetetlen lelki érté­keket rombol mibennünk is. Ez pe­dig nem más, mint gyengítés. A gyűlölet sajátossága, hogy gyenge­séget okoz, de egyúttal gyengeség­ből is ered, akár a gyávaság. Lélek­tanilag bebizonyított tény, hogy gyűlölet és gyávaság közös erede­tet és közös eredője: a gyengeség. (...) Dolgozzunk hát nemzetün­kért és ha kell, akkor erősen és bát­ran küzdjünk is érte. De küzdjünk szeretetből saját nemzetünk iránt, nem pedig gyűlöletből az ellenség iránt. (...) Nemzethűség + ellenségsze­retet , igazságos béke. „A huszadik esztendő, 1938. no­vember 2. Léván is, Nyitrán is el­néptelenednek az utcák, mindenki a rádiójához búvik és várja a bécsi döntést. Mi is a rádiónál ülünk Új­lakon, és várunk, várunk. (...) És végre megszólal a buda­pesti rádió... Városokat sorol fel egymás után a miniszterelnök. Sza­vai nyomán magyar szívek sokasá­ga ujjong fel egetverő örömben, míg más magyarok zokogva borul­nak a rádiókészülékekre. S húsz­esztendős sorstestvérek közé, lélek­­társakká lett munkatársak közé lát­hatatlanul máris ereszkedik lefelé az utainkat elválasztó új határso­rompó. 1938. november. A huszadik esz­tendő végének egy ködös novem­beri napján a zoboraljai palóc szi­get egyik falvának kicsiny paraszt­házában egymáshoz simulva ülünk egynéhány­an... A szobában egyre többen jönnek össze a falusiak, s vannak sokan, akikből még most is előtör a bécsi döntés óta bennük re­kedt zokogás... A falu sehogyan sem tud magához térni amiatt, hogy nem csatolták vissza, hogy le­maradt a nagy hazatérésről. Térde­pelve és imádkozva hallgatták végig a rádió előtt a magyar honvédség be­vonulását a visszacsatolt városokba, várva a csodát, amely elhozza Ma­gyarországot az ő falujukba is. A hang, amely ezt elmondja, elcsuklik a sírástól. Az arcokon könnyek pe­regnek végig, a bécsi döntés köny­­nyei, amelyek hangtalanul törnek elő a magyar szívekből a határon innen és szlovák szívekből a határon túl. A kicsiny szoba imbolygó lámpafényé­ben egymásba fonódnak a kezek, s a nagy csendességben valaki megszó­lal, hogy elénekelhetnék a magyar himnuszt. De odakint katonák és csendőrök cirkálnak, így hát az Eu­charisztikus Kongresszus indulójá­nak utolsó versszaka hangzik fel és száll az ég felé ebből a bánkódó ma­gyar közösségből: István király árva népe, Te is hajtsd meg homlokod, Borulj térdre, szórd elébe Minden gondod, bánatod. Életadó élet Ki volt Mindszenty? Cikkgyűjtemény 1944-1948. Mindig szívdobogtató érzés az Is­meretlen könyvét fölnyitni és a la­pokból kiáradó, legtöbbször isme­retlen valóságot átélni. Hasonló az elragadtatás állapotához. Felszaba­dítja, gazdagítja szemléletünket. "Veritas liberalist vos." Úgy véltük, hogy sokat, talán mindent tudunk már Mindszenty bíborosról, köztünk való mai továbbéléséről. Ez a könyv azonban újra fölnyitja szemünket. Ki volt hát ő? A kötetben — válogatta és szer­kesztette Mészáros István —többek között a következők válaszolnak e kérdésre: Angelo Rotta, id. Antall Jó­zsef, Pfeiffer Zoltán, Varga László, Mi­­halovics Zsigmond, Közi-Horváth Jó­zsef, Francois Mauriac, Barankovics István, Ispánki Béla, Prokop Péter, Csonka Emil, Hreskovics Fábián, Nagy Kázmér, Nyisztor Zoltán, Tűz Tamás, Franz König, Habsburg Ottó, Eszterhás István, Füzér Julián, Paskai László, Alois Mock, Opilio Rossi, Jean-Marie Lustiger, Ernesto Piacentini, Antall József. S teljes terjedelmükben olvasha­tók a kötetben XII. Piusz, XXIII. Já­nos, VI. Pál és II. János Pál pápa ró­la szóló megnyilatkozásai. Johann Weber grazi püspök így látta a bíborost: "Láthatatlan ajtókat tartott nyitva számunkra", König bíboros pedig így tekintett rá: "De­­functus kadhuc loquitur" vagyis "meghalt, mégis beszél". Negyven megnyilatkozás az ed­dig ismertnél sokkal gazdagabb, teljesebb életet tár elénk. A nagy bí­boros alakja, szelleme "őrlelke", sok­szor ismeretlen tények fényében áll el­őttünk; kortársak és utódok élmény­szerű vagy dokumentum-jellegű meg­nyilatkozásai újabb vonásokkal teljesítik ki korunk fölé növő alakját. Az idézett írások (cikkek, tanul­mányok, nyilatkozatok, beszédek, levelek, előadások, stb.) nemcsak arra adnak választ, hogy "ki volt ő", hanem arra is, milyen gazdagon színes volt ez a nagy egyéniség. Lustiger bíboros írta: "Ez a pap sok­kal gazdagabb jellem, mint aho­gyan azt a politikai célzatú, túlzot­tan egyszerűsített arckép vagy éle­tének képzelt dramatizálása mutat­ja". Habsburg Ottó méltán nevezte őt "a jövő győztesének". Volt — s milyen hosszú időn át! —, amikor nem is vállalhatta, nem tanulmányozhatta életét a társada­lom, mindent elvitattak tőle, ami életének lényegéhez, céljához, értel­méhez tartozott. Krisztusi szociális tevékenységből hamis következte­téseket vontak le: az egyház eddig a kapitalizmus mellett állt, most ez­után a marxizmus felé tekint mint szövetségesre — vélték egyes balol­dali katolikusok Nyugaton. A No­­bel-díjas világhírű regényíró, Fran­cois Mauriac írt erről — Mind­szenty védelmében — fulmináns gondolatokat, így élt Mindszenty bíboros, min­den oldalról támadások, félreérté­sek, rágalmak között. "Hited és lel­kierőd, Krisztusért viselt annyi és oly nagy szorongattatás között megizmosodva tündökölt" — mondta róla XII. Piusz pápa 1956. október 31-én. Varga László egy kortársat idézett: "A nagy főpap a börtönben szentté lett". A közölt írások között izgalmas színfolt Os­car Simmel véleménye ("Csupán lelkipásztori okok miatt?" című ta­nulmánya), melyben elemzi a prí­­mási-érseki székből való pápai fel­mentés körülményeit. Jaszovszky József párhuzamot von Szent István első vértanú és Mindszenty bíboros között, akik egyként konfliktusba kerültek a vallási és politikai hatalommal, az értetlenség árnyaival. A kor nehe­zen fogadja el vagy megöli szentje­it, prófétáit, pedig az életet — a bő­vebb életet — hozzák ők a társada­lom számára. Megértéssel halljuk Prokop Péter szavait: "Néha felsóhaj­tunk, meddig várjunk még korunk­nak utat mutató szentre?" Mély ta­nulságot rejt Pfeiffer Zoltán kijelenté­se: "Mindszenty sorsa a sztálini évek katakombáiban vagy a forradalom dicső fellángolásában éppúgy híven tükrözte az ország és az egyházak ál­lapotát, mint a kádári korszak moszkvai kiszolgáltatottságában." Idősebb Antall József megnyilatkozá­sában igen megszívlelendő ez — az Antall József miniszterelnök által is idézett — Mindszentyt jellemző mondat: "A jó megvalósítására nem elegendő a szív érzése, ahhoz célratö­rő erély is kell!" Ki volt hát Mindszenty, a nagy bí­boros? A sok feleletből egy rendkívül meggondolkodtató kép bontakozik ki, föltámad előttünk — s bennünk is — a bíboros életadó szelleme. Sok ember kezébe kívánkozik ez az érdekfeszítő könyv, amely igen alkalmas tanév végi jutalomkönyv­ként is diákoknak, és pedagógusok­nak a katolikus — és más — isko­lákban. (Kapható a Kódex Könyv­áruházban, Budapest, Honvéd u. 5.) Dékány Endre :­­ Tollas Tibor Mindszenty Lassú tűzhalál lett magányod, törpék fölé nőtt óriás. Fáklyánk voltál, látványos fárosz, ma hamuban izzó parázs. Kétoldalt szítják még a lángot kegyetlen inkvizítorok: Róma-Bizánc közt álsz, mint vádlott, máglyádból néma vád lobog. Diplomaták és börtönőrök tanácsa, kegyes püspökök árnyain átlátsz Mesteredre: nem Róma, csak Krisztus örök! Kenyér és cirkusz kell a népnek, a mártírok veszélyesek. — Hitetlenek vagy keresztények, készül az alku, féljetek! — Üzennéd fogoly­társaidnak: Mária népe tetszhalott. Szobrodat kősziklából vésik, igazolnak a századok!

Next