Új Ember, 2000 (55. évfolyam, 1/2684-53/2736. szám)
2000-12-17 / 51. (2734.) szám
A Szolidaritás a szegények szolgálatában A katolikus mozgalmak erejét elsősorban tagjaik istenkapcsolatának minősége határozza meg, nem pedig a hatékony szervezeti felépítés, a korszerű munkamódszerek vagy a társadalmi életre gyakorolt befolyásuk mértéke. Ezért a mozgalmak fő feladata ma istenkapcsolatuk elmélyítése, embertársaik és a világ jobb megismerése. Ahogyan Schulz atya megfogalmazta, „szent profikká" kell válni az élet minden területén, a családtól a politikáig és a hivatásig. (A lengyel katolikus mozgalmak kongresszusáról szóló beszámolónk az 5. oldalon) Az ünnepi nyitva tartás ellen A vasárnap és ünnepnapokon végzett munka — az értékrendi válságot növelve — káros a „fogyasztók", a családok számára, hiszen az egymásra való valódi odafigyeléstől, a család lelki egységétől, a belső békétől fosztja meg őket. Másrészt a vasárnap és ünnepnap dolgozni kényszerülő munkavállalók többségének is van családja, ők is igényelnék az ünnepi munkaszünetet. (A Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökének nyilatkozata a 9. oldalon) A közszolgálati televíziók műsora a 13. oldalon mmmm m mmmm m mmmm ■ hmhm ■ mmmm „Ma jobb vagyok, mint tegnap" Számomra minden idők legkiválóbb, legpéldamutatóbb sportolója, a kanadai Terry Fox. 18 éves volt, amikor 1977-ben egy rossz indulatú daganat miatt levágták az egyik lábát. Edzője segítségével lassan megtanult műlábbal futni. Amikor már harminc mérföldet (48 km) tudott egy nap alatt lefutni, bejelentette saját „maratoni futását". Elhatározta, hogy az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig az 5200 mérföldet (8320 km) lefutva átszeli Kanadát, s közben arra kéri a kanadaiakat, hogy amíg fut, adományozzanak a rák elleni kutatás támogatására. (Kellermayer Miklós professzor írása a 3. oldalon) „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Mennyei Atyám előtt" Kedves Katolikus Testvérek! Magyar Katolikus Püspöki Konferencia örömmel értesült arról, hogy az új évezred kezdetén, több évtized után újra, olyan népszámlálás lesz országunkban, amely során minden magyar ember megvallhatja vallási hovatartozását. Bár a nyilatkozat önkéntes és sehol sem lesz név szerint nyilvántartva, mégis nagyon fontos esemény, hiszen mindnyájunknak lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük Krisztushoz és Egyházához való tartozásunkat. Jézus szavai jussanak eszünkbe: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32). Olyan cselekedet ez, amely egyéni döntést igényel, és üdvösségünk szempontjából sem közömbös. Kérünk mindenkit, hogy ebben a tudatban nyilatkozzék a népszámláló biztosoknak és erre buzdítsa családtagjait és barátait is! Budapest, 2000. december 7. Középpontban: a család Ülésezett a püspöki konferencia A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia háromnapos téli ülését december 5-től 7-ig tartotta. Veres András püspök, a püspöki konferencia titkára sajtótájékoztatóján beszámolt arról, hogy a kiemelt téma — egy évvel a családok helyzetéről szóló pásztorlevél megjelenése után — ismét a családokat érintő lelkipásztori munka volt. Bíró László püspök, a konferencia családügyi referense, Lábady Tamás volt alkotmánybíró és felesége, Iharosy Éva beszámolóinak optimista kicsengése volt, hogy lehet segíteni a magyar családokon. A családokon belüli jobb kommunikáció, odahallgatás és szótértés segíti a kereszténység közösségi megélését, a visszatalálást Jézushoz. Erősíteni kell a katolikus házasság szentségi jellegének hitét, hogy az egymást önmagunkkal megajándékozó szeretet legyen az uralkodó lelkűlét, nem egymás birtoklása. Nagy jelentősége van annak, hogy a családok rátaláljanak az őket körülvevő nagyobb közösségekre. A család-lelkipásztorkodás nem tekinthető úgynevezett rétegpasztorációnak, mert az egyház lételeméhez tartozik. Az Országos Lelkipásztori Intézet keretében korábban létrehozott Családsegítő Intézet munkája egyre inkább kibontakozik. Fontos feladat, hogy minden egyházközségnek legyen családreferense és egyre szélesebb körben induljanak keresztény házasságra felkészítő tanfolyamok. A püspöki kar elfogadta Lukács László piarista lemondását a konferencia sajtóirodájának vezetéséről, és január elsejei hatállyal a sajtóiroda vezetőjévé Juhász Juditot, a Magyar Rádió volt alelnökét nevezte ki. A szentév bezárására január 5-én este kerül sor minden püspöki székesegyházban vagy társszékesegyházban. Főpásztoraink ötévenként esedékes római „ad limina" látogatása (Szent Péter és Pál apostolok „küszöbénél") január 25-31-én lesz. Miklósházy Attilával, a külföldi katolikus magyarok püspökével együtt valamennyien felkeresik a Szentatyát és a vatikáni hivatalokat, hogy beszámoljanak a magyar egyház helyzetéről. Az ülés vendége volt Paul Josef Cordes érsek, a Cor Unum Pápai Tanács elnöke, aki beszámolt a katolikus segélyszolgálatokat összehangoló tanács munkájáról, és bátorította a magyar egyház bekapcsolódását ebbe a keresztény élet lényegéhez tartozó munkába, a minden plébánián szükséges szeretetszolgálatra. A főpásztorok jóváhagyták a közeljövőben megjelenő új temetői és temetkezési szabályzatot, az új polgári jogszabályok figyelembevételével. Az egri Katolikus Rádió első tapasztalatait Juhász Ferenc igazgató beszámolója szerint — a vártnál jobbak. A nemzetközi szövetség felkérésére Magyarországon rendezik meg 2001-ben a katolikus rádiók nemzetközi találkozóját. Következő, ünnepi számunk összevontan, december 24-31. dátummal, 24 oldalon, 136 Ft-os áron jelenik meg. A harmadik évezred küszöbén Az egyházmegye felajánlása Székesfehérváron Szent István király egyik székvárosában, Székesfehérvárott az egyházmegye főtemploma előtt magyar szenteket ábrázoló zászlók sorfala között Takács Nándor megyéspüspök, Erdő Péter segédpüspök és paptársai, valamint a székesegyházat megtöltő hívek sokasága várta, a Boldog Gizella Katolikus Óvoda kicsinyei pedig egy kedves Máriaköszöntővel fogadták a vizitációs útjáról visszatérő Szűzanya szobrát december 8-án. Nem lehet véletlen — mondta a főpásztor, hogy Szűz Mária, Isten Anyja napján, január 1-jén látogató útjára elindult kegyszobor, ugyancsak egy Mária-ünnepen, a Szeplőtelen Fogantatás napján tér vissza a székesegyházba. A közel százötven egyházközség meglátogatásakor a Boldogságos Szűz megtapasztalhatta, hogy sok-sok ezer hívő ember örömében, ujjongásában boldognak mondta őt. Úgy illik és úgy méltó - folytatta az elmélkedést Takács Nándor -, hogy mi, Krisztusban hívő emberek tiszteljük, becsüljük és köszöntsük az Úr édesanyját. Ez a tisztelet és becsülés nem bálványimádás, nem a bálványimádás határát súroló esemény. Ezért ha az Isten tiszteli az ő egyszülött Fiának édesanyját, akkor nekünk is szent kötelességünk tisztelni őt. Nemcsak a jubileumi év, nemcsak a millennium ünneplése, hanem ennek az ünnepség-sorozatnak folytatásaként az egyházmegyének is nagy kegyelmi napja volt december 8-a. A megyéspüspök, a segédpüspök, s az egyházmegye papsága a Szentatya, s a világ püspökeinek felajánlását megismételve ajánlották népünket a Boldogságos Szűzanya közbenjárásával a gondviselő Isten oltalmába — a harmadik évezred küszöbén. A papok hazatérve még ugyanaznap este továbbadták ennek a szép ünnepnek élményét, gazdagságát, s a hívőkkel együtt tették meg ugyanezt a szent fölajánlást. Az ünnepi szentmise után a Szent Imre iskola növendékeitől — akik ezidáig tartották és őrizték a magyar szenteket ábrázoló zászlókat — készítői vették át a lobogókat. Azokat a lobogókat, amelyeket magyar asszonyok hímeztek szorgos munkával az ország minden táján, s amelyeket Mindenszentek ünnepén Rómában a Szentatya is megáldott. A zászlósort Mária fatimai kegyszobra követte, a hívők serege, akik Isten végtelen, emberszerető kegyelmét ünnepelték a Boldogságos Szűzanya szeplőtelen fogantatásában. Kép és szöveg: Cser István Az egész egyházmegye nagy kegyelmi napja volt A sérültek szentévi ünnepe Roger Etchegaray bíboros már az előzetes sajtókonferencián kiemelte: a Szentév jubileumi eseményei közül kétségtelenül a fogyatékosoké vezet bennünket az Isten szeretete titkának legmélyére. Az egyház különös figyelemmel és szeretettel fordul sérült embertestvéreink felé — a betegeken keresztül a szenvedő Krisztus, maga az Isten szólít meg bennünket. A fogyatékosok, noha felforgatják értékrendünket, mindazonáltal éppen ők az élet, az igazi élet legjobb tanúi: az élet utáni vágyaik erősebbek szenvedéseiknél, és miközben mindennapi harcaikat megvívják, tanúságot tesznek arról, hogy az életbe vetett hitük adomány. Isten műve, aki Élet és Szeretet. Sokan közülük eljutnak oda — miként Paul Claudel mondja —, hogy „megnagyobbodott lélekkel éljenek fogyatékossá lett testükben." Ez a jubileum nemcsak a fogyatékosoké, hanem az ápolóké is. Most egy Down-kóros fiú apjára gondolok — emlékezett Etchegaray bíboros —, aki egyszer azt mondta nekem szelíden: „Isten számára ők nem felejtek." A világ minden földrészéről összesen 15 országból 12 ezer zarándok érkezett a jubileumra, 7500 fogyatékos és 4500 kísérő. Róma húsz plébániája — ahol a sérültek egyébként is részt vesznek a közösség életében — 3000 zarándoknak adott otthont. December 2-án a délutánt a helyi közösségekkel együtt töltötték, imádsággal és közösségi ünneppel. Vasárnap volt a pápai szentmise, melyben a fogyatékosok — papok és hívek — aktív szerepet vállaltak. „Tekintsetek föl, és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok!" — kezdte homíliáját II. János Pál pápa. A fogyatékosok egyfajta örökös „adventet" élnek, várják „megváltásukat", amely, mint mindenki számára, csak az idők végezetével nyilvánul meg a maga teljességében. Hit nélkül ez a várakozás csalódást jelenthet, ha azonban Krisztus szavára épül, tevékeny, élő reménnyé alakul át. Krisztus nevében az egyház elkötelezi magát, hogy a fogyatékosok számára egyre inkább „otthont" jelentsen. A sérültek, akik minden más személyhez hasonlóan sérthetetlen jogokkal rendelkező személyek, nemcsak ápolást, hanem elsősorban olyan szeretetet igényelnek, amely elismerés, tiszteletadás és a társadalomba való beilleszkedés. A pápa felhívást intézett a politikai felelősökhöz: biztosítsanak olyan életkörülményeket és lehetőségeket a fogyatékosok számára, amelyek ténylegesen elismerik és védelmezik emberi méltóságukat. Végül a pápa ezekkel a szavakkal fohászkodott az Úrhoz: „Hála neked azért, hogy a fogyatékosság nem a lét legutolsó szava. A szeretet az utolsó szó, a te szereteted ad értelmet az életnek..."