Új Ember, 2000 (55. évfolyam, 1/2684-53/2736. szám)

2000-12-17 / 51. (2734.) szám

A Szolidaritás a szegények szolgálatában A katolikus mozgalmak erejét elsősorban tagjaik is­tenkapcsolatának minősé­ge határozza meg, nem pe­dig a hatékony szervezeti felépítés, a korszerű mun­kamódszerek vagy a társa­dalmi életre gyakorolt be­folyásuk mértéke. Ezért a mozgalmak fő feladata ma istenkapcsolatuk elmélyí­tése, embertársaik és a vi­lág jobb megismerése. Ahogyan Schulz atya meg­fogalmazta, „szent profik­ká" kell válni az élet min­den területén, a családtól a politikáig és a hivatásig. (A lengyel katolikus moz­galmak kongresszusáról szóló beszámolónk az 5. oldalon) Az ünnepi nyitva tartás ellen A vasárnap és ünnepna­pokon végzett munka — az értékrendi válságot növelve — káros a „fogyasztók", a családok számára, hiszen az egymásra való valódi odafi­gyeléstől, a család lelki egy­ségétől, a belső békétől fosztja meg őket. Másrészt a vasárnap és ünnepnap dol­gozni kényszerülő munka­­vállalók többségének is van családja, ők is igényelnék az ünnepi munkaszünetet. (A Munkástanácsok Or­szágos Szövetsége elnökének nyilatkozata a 9. oldalon) A közszolgálati televíziók műsora a 13. oldalon mmmm m mmmm m mmmm ■ hmhm ■ mmmm „Ma jobb vagyok, mint tegnap" Számomra minden idők legkiválóbb, legpéldamu­tatóbb sportolója, a kana­dai Terry Fox. 18 éves volt, amikor 1977-ben egy rossz indulatú daganat miatt le­vágták az egyik lábát. Edzője segítségével lassan megtanult műlábbal futni. Amikor már harminc mér­földet (48 km) tudott egy nap alatt lefutni, bejelentet­te saját „maratoni futását". Elhatározta, hogy az Atlan­ti-óceántól a Csendes-óceá­nig az 5200 mérföldet (8320 km) lefutva átszeli Kana­dát, s közben arra kéri a ka­nadaiakat, hogy amíg fut, adományozzanak a rák el­leni kutatás támogatására. (Kellermayer Miklós pro­fesszor írása a 3. oldalon) „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Mennyei Atyám előtt" Kedves Katolikus Testvérek! Magyar Katolikus Püspöki Konferencia öröm­mel értesült arról, hogy az új évezred kezde­tén, több évtized után újra, olyan népszámlá­lás lesz országunkban, amely során minden magyar ember megvallhatja vallási hovatarto­zását. Bár a nyilatkozat önkéntes és sehol sem lesz név szerint nyilvántartva, mégis nagyon fontos esemény, hi­szen mindnyájunknak lehetőséget ad arra, hogy kifejez­zük Krisztushoz és Egyházához való tartozásunkat. Jé­zus szavai jussanak eszünkbe: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32). Olyan cselekedet ez, amely egyéni döntést igényel, és üdvösségünk szempontjából sem közöm­bös. Kérünk mindenkit, hogy ebben a tudatban nyilatkoz­zék a népszámláló biztosoknak és erre buzdítsa család­tagjait és barátait is! Budapest, 2000. december 7.­ ­ Középpontban: a család Ülésezett a püspöki konferencia A Magyar Katolikus Püs­pöki Konferencia háromna­pos téli ülését december 5-től 7-ig tartotta. Veres András püs­pök, a püspöki konferencia titkára sajtótájékoztatóján be­számolt arról, hogy a kiemelt téma — egy évvel a családok helyzetéről szóló pásztorlevél megjelenése után — ismét a családokat érintő lelkipásztori munka volt. Bíró László püs­pök, a konferencia családügyi referense, Lábady Tamás volt alkotmánybíró és felesége, Iharosy Éva beszámolóinak optimista kicsengése volt, hogy lehet segíteni a magyar családokon. A családokon be­lüli jobb kommunikáció, oda­­hallgatás és szótértés segíti a kereszténység közösségi meg­élését, a visszatalálást Jézus­hoz. Erősíteni kell a katolikus házasság szentségi jellegének hitét, hogy az egymást önma­gunkkal megajándékozó sze­retet legyen az uralkodó lel­kűlét, nem egymás birtoklása. Nagy jelentősége van annak, hogy a családok rátaláljanak az őket körülvevő nagyobb közösségekre. A család-lelki­­pásztorkodás nem tekinthető úgynevezett rétegpasztorá­­ciónak, mert az egyház létele­méhez tartozik. Az Országos Lelkipásztori Intézet kereté­ben korábban létrehozott Csa­ládsegítő Intézet munkája egyre inkább kibontakozik. Fontos feladat, hogy minden egyházközségnek legyen csa­ládreferense és egyre széle­sebb körben induljanak ke­resztény házasságra felkészí­tő tanfolyamok. A püspöki kar elfogadta Lukács László piarista lemon­dását a konferencia sajtóiro­dájának vezetéséről, és január elsejei hatállyal a sajtóiroda vezetőjévé Juhász Juditot, a Magyar Rádió volt alelnökét nevezte ki. A szentév bezárására janu­ár 5-én este kerül sor minden püspöki székesegyházban vagy társszékesegyházban. Főpásztoraink ötévenként esedékes római „ad limina" látogatása (Szent Péter és Pál apostolok „küszöbénél") ja­nuár 25-31-én lesz. Miklósházy Attilával, a külföldi katolikus magyarok püspökével együtt valamennyien felkeresik a Szentatyát és a vatikáni hiva­talokat, hogy beszámoljanak a magyar egyház helyzetéről. Az ülés vendége volt Paul Josef Cordes érsek, a Cor Unum Pápai Tanács elnöke, aki be­számolt a katolikus segély­­szolgálatokat összehangoló tanács munkájáról, és bátorí­totta a magyar egyház bekap­csolódását ebbe a keresztény élet lényegéhez tartozó mun­kába, a minden plébánián szükséges szeretetszolgálatra. A főpásztorok jóváhagyták a közeljövőben megjelenő új temetői és temetkezési sza­bályzatot, az új polgári jogsza­bályok figyelembevételével. Az egri Katolikus Rádió el­ső tapasztalatai­t Juhász Fe­renc igazgató beszámolója szerint — a vártnál jobbak. A nemzetközi szövetség felké­résére Magyarországon ren­dezik meg 2001-ben a katoli­kus rádiók nemzetközi talál­kozóját. Következő, ünnepi számunk összevontan, december 24-31. dátummal, 24 oldalon, 136 Ft-os áron jelenik meg. A harmadik évezred küszöbén Az egyházmegye felajánlása Székesfehérváron Szent István király egyik székvárosában, Székesfehér­várott az egyházmegye fő­temploma előtt magyar szen­teket ábrázoló zászlók sorfala között Takács Nándor megyés­püspök, Erdő Péter segédpüs­pök és paptársai, valamint a székesegyházat megtöltő hí­vek sokasága várta, a Boldog Gizella Katolikus Óvoda kicsi­nyei pedig egy kedves Mária­­köszöntővel fogadták a vizitá­­ciós útjáról visszatérő Szűz­anya szobrát december 8-án. Nem lehet véletlen — mondta a főpásztor, hogy Szűz Mária, Isten Anyja nap­ján, január 1-jén látogató útjá­ra elindult kegyszobor, ugyancsak egy Mária-ünne­­pen, a Szeplőtelen Fogantatás napján tér vissza a székesegy­házba. A közel százötven egy­házközség meglátogatásakor a Boldogságos Szűz megta­pasztalhatta, hogy sok-sok­ ezer hívő ember örömében, ujjongásában boldognak mondta őt. Úgy illik és úgy méltó - folytatta az elmélke­dést Takács Nándor -, hogy mi, Krisztusban hívő emberek tiszteljük, becsüljük és kö­szöntsük az Úr édesanyját. Ez a tisztelet és becsülés nem bál­ványimádás, nem a bálvány­imádás határát súroló ese­mény. Ezért ha az Isten tiszte­li az ő egyszülött Fiának édes­anyját, akkor nekünk is szent kötelességünk tisztelni őt. Nemcsak a jubileumi év, nemcsak a millennium ünnep­lése, hanem ennek az ünnep­ség-sorozatnak folytatásaként az egyházmegyének is nagy kegyelmi napja volt december 8-a. A megyéspüspök, a segéd­püspök, s az egyházmegye papsága a Szentatya, s a világ püspökeinek felajánlását meg­ismételve ajánlották népünket a Boldogságos Szűzanya köz­benjárásával a gondviselő Isten oltalmába — a harmadik évez­red küszöbén. A papok haza­térve még ugyanaznap este to­vábbadták ennek a szép ün­nepnek élményét, gazdagságát, s a hívőkkel együtt tették meg ugyanezt a szent fölajánlást. Az ünnepi szentmise után a Szent Imre iskola növendékei­től — akik ezidáig tartották és őrizték a magyar szenteket áb­rázoló zászlókat — készítői vették át a lobogókat. Azokat a lobogókat, amelyeket magyar asszonyok hímeztek szorgos munkával az ország minden táján, s amelyeket Minden­szentek ünnepén Rómában a Szentatya is megáldott. A zász­lósort Mária fatimai kegyszob­ra követte, a hívők serege, akik Isten végtelen, emberszerető kegyelmét ünnepelték a Bol­dogságos Szűzanya szeplőte­len fogantatásában. Kép és szöveg: Cser István Az egész egyházmegye nagy kegyelmi napja volt A sérültek szentévi ünnepe Roger Etchegaray bíboros már az előzetes sajtókonferen­cián kiemelte: a Szentév jubi­leumi eseményei közül két­ségtelenül a fogyatékosoké vezet bennünket az Isten sze­­retete titkának legmélyére. Az egyház különös figyelemmel és szeretettel fordul sérült em­bertestvéreink felé — a bete­geken keresztül a szenvedő Krisztus, maga az Isten szólít meg bennünket. A fogyatéko­sok, noha felforgatják érték­rendünket, mindazonáltal ép­pen ők az élet, az igazi élet legjobb tanúi: az élet utáni vá­gyaik erősebbek szenvedése­iknél, és miközben mindenna­pi harcaikat megvívják, tanú­ságot tesznek arról, hogy az életbe vetett hitük adomány. Isten műve, aki Élet és Szere­tet. Sokan közülük eljutnak oda — miként Paul Claudel mondja —, hogy „megna­gyobbodott lélekkel éljenek fogyatékossá lett testükben." Ez a jubileum nemcsak a fo­gyatékosoké, hanem az ápoló­ké is. Most egy Down-kóros fiú apjára gondolok — emlé­kezett Etchegaray bíboros —, aki egyszer azt mondta ne­kem szelíden: „Isten számára ők nem felejtek." A világ minden földrészé­ről összesen 15 országból 12 ezer zarándok érkezett a jubi­leumra, 7500 fogyatékos és 4500 kísérő. Róma húsz plé­bániája — ahol a sérültek egyébként is részt vesznek a közösség életében — 3000 za­rándoknak adott otthont. December 2-án a délutánt a helyi közösségekkel együtt töltötték, imádsággal és kö­zösségi ünneppel. Vasárnap volt a pápai szentmise, mely­ben a fogyatékosok — papok és hívek — aktív szerepet vál­laltak. „Tekintsetek föl, és emeljé­tek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok!" — kezdte homíliáját II. János Pál pápa. A fogyatékosok egyfajta örö­kös „adventet" élnek, várják „megváltásukat", amely, mint mindenki számára, csak az idők végezetével nyilvánul meg a maga teljességében. Hit nélkül ez a várakozás csaló­dást jelenthet, ha azonban Krisztus szavára épül, tevé­keny, élő reménnyé alakul át. Krisztus nevében az egy­ház elkötelezi magát, hogy a fogyatékosok számára egyre inkább „otthont" jelentsen. A sérültek, akik minden más személyhez hasonlóan sérthe­tetlen jogokkal rendelkező személyek, nemcsak ápolást, hanem elsősorban olyan sze­­retetet igényelnek, amely elis­merés, tiszteletadás és a társa­dalomba való beilleszkedés. A pápa felhívást intézett a po­litikai felelősökhöz: biztosít­sanak olyan életkörülménye­ket és lehetőségeket a fogya­tékosok számára, amelyek ténylegesen elismerik és vé­delmezik emberi méltóságu­kat. Végül a pápa ezekkel a szavakkal fohászkodott az Úrhoz: „Hála neked azért, hogy a fogyatékosság nem a lét legutolsó szava. A szeretet az utolsó szó, a te szereteted ad értelmet az életnek..."

Next