Új Ember, 2001 (56. évfolyam, 1/2737-52/2787. szám)

2001-01-21 / 3. (2739.) szám

2001. január 21. Fórum Püspökszentlászló: ki­csiny település a Me­csek hegyei között, ahová aszfaltozott út sem vezet. Az egykori püspöki nyaralóban - amely egyházi szociális otthonként működött évtizedekig, majd visz­­szakerült a püspökség tulajdonába - tartották fogva 1955-ben mint­egy fél esztendeig Mindszenti­ Józsefet. A bíborost a gyűjtőfog­házból szállították ide, majd tovább a Nógrád megyei Felsőpeténybe, ahonnan 1956 októbe­rének végén szabadult. Püspökszentlászlón kezdte működését még a nyolcvanas esztendők elején Vácz Jenő­ jezsui­ta atya, mint az otthon­iaké idős nővérek pap­ja, aki „titokban" lelki­­gyakorlatokra várta a betérőket. Ma egy meg­vásárolt falusi házban épül-alakul a lelkigya­­korlatos központ, ame­lyet az életrendezés há­zának neveznek. Vácz Jenő atya legelőbb a lelkigyakorlatok lénye­géről beszél: „A lelkigyakorlat célja, hogy az ember megszabaduljon a személyi­ségét romboló ragaszkodásaitól, majd találja meg Isten akaratát, s aszerint rendezze az életét. Az élet­rendezés elnevezés irányvonalat adott számunkra. Ha valaki idejön, először ébredjen rá arra, mit jelent embernek lenni. A beszélgetéseket, elmélkedéseket nem a keresztény­séggel kezdjük. Előbb minden itt megfordulót igyekszünk ráébresz­teni az ember csodálatos természe­tére. Az emberben sűrítetten az egész világ megtalálható. Előbb mindenki értse meg, hogy mire van az ember szer­kesztve: nyitott a végtelenre, Is­tenre. Minden ember alapanyaga a képesség. Képességekből va­gyunk gyúrva. Már ember va­gyok, de még nem vagyok igazán az. Egyszerre a van és a nincs gyurmája vagyunk. Hibáinkat abban is kereshetjük, ha nem fog­juk fel emberségünk lényegét. A legkönnyebben akkor torzul el az ember lelki személyisége, ha nem aszerint él, amire teremtve van. Isten az embert úgy tervezte meg, hogy ember lehessen, még­pedig isten-ember. Először tehát ki kell alakítanunk magunkról az igazi képet. Ez a legfontosabb, hogy azután életünket e szerint rendezhessük. Őseink hét főbűnt neveztek meg, köztük a torkosságot. Ez a táplálkozás területe. A kapzsiság a tulajdoné, a szerzésé. A lusta­ság a tevékenységre vonatkozik. A hét főbűnt mint életünk egyes sem tudunk rendesen, ha szelle­mileg nem táplálkozunk, nem tá­gítjuk szemléletünket, értelmün­ket, emberségünket. Ha nem ta­láljuk meg hivatásunkat, szak­mánkat. Ha az érintkezésben má­sokkal szemben nem tartjuk be a normákat. Majd az életadás terü­lete következik... Ezek megbeszélése az önisme­retre épülő alapvető lelkigyakor­lat. S azután lehet folytatni..." Vácz Jenő atya 1982-ben került a püspökszentlászlói egyházi szociális otthonba. Elődje, a szentéletűnek tartott Németh János atya keze mun­káját őrzi az arborétum-park. Értette a fák nyelvét, mondja Vácz Jenő atya. Németh atya halála után vette át annak helyét, s foly­tatta az elődje által elkezdett lelkigyakorlatokat. „A régi kuglipálya indítóhá­zát mini-gyakorlatosháznak ren­deztem be, meséli az atya. Hat személy találhatott ott egyszerre helyet. Az arborétumban sikerült egy úgynevezett remetelakat - apró gerendaházat - is fölállíta­ni. Aki nyáron harmincnapos lelkigyakorlaton kívánt részt venni, az kiválóan remetéskedhe­­tett ott." Hogy télen is folyhassanak a lelkigyakorlatok, az egyik éppen eladó házat, a diósbe­­rényi plébános ingatlanát vá­sárolta meg Vácz atya. Pap­testvére harmadával leenged­te az ingatlan árát, amikor megtudta, milyen célra szán­ják. Egy Németországba ki­vándorolt hívő család, a Kele­ti-házaspár pedig nagyobb pénzösszeget küldött, így máris együtt volt a vételár fe­le. A nővérek pedig összead­ták a másik felét. „A ház azonban nem volt al­kalmas lelkigyakorlatok tartásá­ra. Egyik építészmérnök ismerő­söm erre ingyen elkészítette az új épület terveit. Éppen a régi ház bontási engedélyezési kérvényét írtuk, amikor régi barátom, Bala­ton Zoltán alpinista, vállalkozó kopogott be hozzám­, hallom, építkezni akarsz. Nem kell bonta­ni valamit? Komlón vagyok a brigáddal, s van egy hét szabad időnk. Ingyen lebontjuk, amit kell." De miből építsék föl az újat? Vácz atyát egyik ismerő­se hívta - van egy hely a ko­csiban -, tartson velük Lour­­des-ba. „Elvittem a tervet magam­mal, s amikor a bazilika altemp­lomában miséztem, a tervet az oltárra tettem. Mire hazaértünk, a házat már lebontották, s a terv szerint az egyik szárny alapozá­sa is elkészült." A következő lépésben fa­lak és tető kellett. Vácz atya körlevelet írt mindazoknak, akik az előző tíz évben lelki­­gyakorlaton vettek részt nála. Többségük időközben föl­nőtt, családos ember lett. A fölhívás hatására nyolcszáz­ezer forint jött össze. Ez elég volt a téglára. Lépésről lépés­re így haladt az első, a fő szárny építése. Az adomá­nyozók között a végén már holland katolikus alapítvány is szerepelt. „Végre fölszentelhettük az első szárnyat. Azt gondoltam, a padlóra szalmazsákokat helye­zünk, ott alszunk, s közben folynak a lelkigyakorlatok. Ha­marosan nyilvánvalóvá vált azonban, hogy így nem megy. Kellene egy lakószárny, ahol mindenkinek külön cella jut. Nemesszeghy Ervin, a jezsuiták akkori provinciálisa teljes mell­szélességgel támogatott. Tizen­hatmillió forintért fölépítettük a tizenhat kicsiny szobát tartal­mazó épületrészt." 1995-ben készült el a ház. Közben a szociális otthonban egyre fogyatkozott a lakók száma, föl is kellett volna újí­tani. Az épület 1997. május 1- vel szűnt meg a nővérek szál­lása lenni. „Ha nem látok neki a lelki­­gyakorlatos ház építésének, nem tudom, mihez kezdtem volna. A csoportok rövidesen egymást követték, s amikor a fiatal Pifkó házaspár vette át a ház gond­nokságát, majd pedig amikor Haraszti Mária és Vári Ferencné a ház gazdasszonyai lettek, valóban minden feltétel megszületett, hogy most már csak a lelkigyakorlatokra figyel­hessünk. " Az Európai Magyar Fiatal­ság Alapítvány Hódmezővá­sárhelyen, amelyet szintén egy jezsuita atya, Berta József hozott létre, vállalta a ház működtetését. „Én már lassan kiöregszem, nyolcvanhat éves vagyok, a ház­nak azonban tovább kell élnie." Az alapítvány tavaly júli­usban például öt párhuzamos lelkigyakorlatra szervezett csoportokat. „Nyaranta tartunk itt nyelvi táborokat is: németül, angolul. Berta atya, amikor Innsbruckban tanult, már gondolt arra, hogy ilyen kurzusokra csoportokat cse­réljen. De befogadjuk nyugdíjas hölgyek bridzspartiját is. Enyhe fokban fogyatékos gyerekeket is hoztak ide nyaralni. A kamilliá­­nusok rendszeresen kérnek egy­­egy hetet, s cursillókat is rendeznek itt." A házban huszonhat sze­mélyt kényelmesen el lehet helyezni. Nyáron a gyönyörű domboldalban sátrak várják a fiatalokat, filagóriával, ahol negyvenen férnek el. A püspökszentlászlói régi plé­bánia épületben további hu­szonöt-harminc szálláshelyet alakítottak ki. A faluban töb­ben falusi turizmusra rendez­kedtek be, ezekben a házak­ban további részvevőket helyezhetnek el. Legfőbb gondjuk, hogy a Toyota kisbuszuk lassan ki­öregszik, autó nélkül pedig a hegyek között, ahová autó­busz sem jár a földúton, alig­ha lehet meglenni. „A Renovabis német alapít­ványnál rendszeresen pályá­zunk anyagi támogatásért. Az ide érkezők által befizetett össze­gek ugyanis nem elégségesek a ház fenntartásához, s a Pro Hungária Christiana, holland­­magyar alapítvány is évente másfél millióval segít." A koszt és a szállás napon­ta ezerötszáz forint. A lelki­gyakorlatok háromnaposak, vagy egy hetes kurzusok. Va­jon országosan mennyire is­merik a házat? „Az érdeklődés egyre nő. Ta­valy összesen ezerháromszázan vettek részt lelkigyakorlatokon. A hétvégi csoportos elmélkedések mellett a hét első fele inkább az egyéni, vagy kiscsoportos lelki­­gyakorlatoknak van fenntartva." Elsősorban Budapestről, Szegedről, Pécsről érkeznek csoportok, de más városokból is. A jelenlévők között min­den korosztály képviselve van, de inkább értelmiségiek jönnek szívesen, így van ez már a kezdetek, 1982 óta. Ak­kor a fenyegető hatalom mi­att „csöndben" szervezték a lelkigyakorlatokat, s ma is szájról szájra jár a hír. Elmer István Az életrendezés háza Lelkigyakorlatok Püspökszentlászlón Vácz Jenő atya: ki kell alakítani magunkról az igazi képet" területeit ragadom meg. Nem le­hetünk igazi emberek, ha enni Az egykori püspöki kastély, ahol Mindszenty Józsefet is fogva tartották Az atya a ház gondnokságát ellátó Pifkó házaspárral Remélik, tavasszal fölszentelhetik a kápolnát 1995-ben készült el a ház első szárnya

Next