Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)
2003-11-09 / 45. (2883.) szám
Szent Gellért-érdemérem a matektanárnak Nyugdíjasként is a katedrán áll; matematikát tanít a kaposvári katolikus gimnáziumban. Emellett zarándoklatokat szervez, könyvet, ruhaneműt gyűjt Erdélybe, Kárpátaljára, énekel a Szent Imre-templom kórusában, s ő a KÉSZ helyi titkára. Szinte mindig kezében a fényképezőgépe, ugyanis szenvedélyes fotós. Több ezer darabos archívumában a természet és az építészet csodái, úrnapi körmenetek, gyalogos zarándoklatok, egyházi kórustalálkozók és püspöki misék felvételei éppúgy megtalálhatók, mint a katolikus gimnázium felújításának és bővítésének képi mozzanatai. Mintegy másfél ezer fénykép rögzíti a különböző munkafázisokat. Szörényi Jánosné a Kaposvári Egyházmegye megalapításának tizedik évfordulója alkalmából a székesegyházban tartott ünnepi szentmisén Balás Béla püspöktől vette át a Szent Gellért-érdemérmet. Negyedszázados tanári múlttal a háta mögött, tizenkét éve szegődött el a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumba. Ozsváth Ferenc, akkori igazgató hívó szavára hagyta ott a Munkácsy gimnáziumot. — Nagy kaland egy állami iskola megteremtése is, egy katolikus intézmény létrehozása azonban még nagyobb kihívást jelentett — vallja a matematika—kémia—rajz szakos tanárnő, aki csaknem tíz éven át igazgatóhelyettes volt. — Legfőképpen azért, mert április második felében dőlt el, hogy szeptembertől indulhat a gimnázium. Mind a hatvannégy jelentkezőt felvettük, s két osztályban kezdődhetett el a tanítás. Főállásban mindössze hárman voltunk, a többi kolléga óraadóként dolgozott. Az igazgatónk a város nagy nevű tanárait gyűjtötte maga köré, többek között Kontra Józsefet, Lóczy Istvánt és Szántó Lászlót. Pásztor Lajosné kolléganőmmel reggeltől estig álmodtuk a jövőt. Nem szegte kedvüket az sem, amikor az egyik, nyomorúságos körülmények között élő tanítványunk kapcsán megjegyezték: na, szép iskola lehet, ha még őt is felvették! Ez a hajdani diáklány ma bíró, és az abortusz elleni küzdelem egyik „élharcosa". Egyébként a jelenlegi tanári karban több olyan fiatal pedagógus van, aki itt érettségizett. S hogy most milyen a gimnázium? A tanárnő szerint szervezetileg, gazdaságilag és a feltételrendszer tekintetében most született meg. Elmondta: Rózsás László székesegyházi plébánosnak, az egykori gazdasági helynöknek, a főpásztornak és a jelenlegi igazgatónak, Garai Lászlónak is mindig szívügye volt az iskola. Nemcsak az átalakítás, a bővítés és a nemzetközi mérkőzések lebonyolítására is alkalmas tornacsarnok építése volt látványos, hanem a hitélet is megerősödött. A szentmisék bekerültek az órarendbe, s ha lesz mód osztályonkénti misére, még hatékonyabb lehet a vallásgyakorlás. Szörényi Jánosné mindig érezte Isten kegyelmét. Mint mondja: már az is csoda, hogy a somogyi megyeszékhelyen, ahol nem volt egyházi gimnázium, nemcsak létrejöhetett, hanem meg is erősödhetett ez az intézmény, hogy az elmúlt évek építkezései alatt nem történt baleset, hogy a tanulói létszám gyarapodásával párhuzamosan mindig megoldódtak a tanteremgondok, s emellett a diákok sikeresen szerepeltek az országos versenyeken. Gyimesfelsőlokra is eljutottak a tanulók, hogy segítsenek a csíksomlyói búcsúba érkező csángó magyarok pihenőépületének tereprendezési munkáiban. S természetesen ide sem üres kézzel indultak; két plébániát láttak el élelemmel, ruhaneművel, könyvvel, hogy legyen mit szétosztani a rászorulók között. A gimnáziumi évek különleges élményekről, találkozásokról, kapcsolatokról és kötődésekről mesélnek. 1995- ben például összeállt egy lelkes csapat, amely Szabó Réka rendezésében színpadra vitte Mária evangéliumát. Máriát egy barna hajú, csillogó szemű diáklány, Kiss Ildikó énekelte-játszotta — óriási sikerrel. Máriából — aki átmenetileg Grazban él férjével —, óvónő lett, és egy néhány hónapos kislányt dajkál. A tanárnő ott volt az esküvőjén, s menyasszonyi ruháját egy hajdani osztálytársa készíttette neki — ajándékul, szeretetből, s mert tudta: lehet, hogy barátnője nem tudná miből megvásárolni. Szörényi Jánosné most óraadóként tanít; osztályát szeretné felkészíteni az érettségire, s arra vágyik, hogy még többet fotózzon. Továbbra is a teremtett világnak, őseink örökségének, a hétköznapoknak és az ünnepi pillanatoknak a szépségét keresi. Lőrincz Sándor Könyvespolcra Aesopus békája Mik is a magánállamok, amelyek Gazdaságkorban a világ tényleges hatalmai? A multik, amelyek a fogyasztói társadalmat anyagi és szellemi értelemben létrehozták és kormányozzák. Nincs népük, területük, hitük, nyelvük, kultúrájuk, és ezekért semmiféle felelősséget nem viselnek, rendszerint nem vagy alig fizetnek adót. Kizárólag a gazdaságra koncentrálnak, és ezzel együtt „magukhoz vonzzák a pénzügyi-gazdasági-tömegtájékoztatási, nevelési" stratégiák irányítását. Lételemük az állandó rákos növekedés. Abban reménykedhetünk, hogy természetükből adódóan egyszer csak szétpukkadnak, mint Aesopus békája. Akkor majd valóban el lehet kezdeni egy új világrend építését. De mi lesz addig, ha a mefisztói alku nyomán folytatódik a világ felélése? Fő ellenségük a kultúra, a hagyományok, az anyanyelv, a család és a vallás, mivel ezek a gazdaságtól független értékek, amelyekre nincs korlátlan hatásuk. Iszonyatos erőket mozgósítanak rombolásukra és lejáratásukra. „Az Isten utáni vágy óhatatlanul él valamennyiünkben", még a barbiban is. Ezért fogyaszt olyan eszeveszett tempóban, mert keres. Az Evangéliumban mindenre van felelet, Czakó Gábor szerint a „derű könyve". „Mindegyik népirtó rendszernek közös vonása a bigott keresztény gyűlölet." Ezért kell rendre megcáfolni és visszautasítani azt a gyakran hangoztatott téves véleményt, miszerint a holokauszt a keresztény kultúrkörben történt meg. A nácizmus ugyanis kiszakította magát ebből a kultúrkörből azzal, hogy nem csupán tagadta, hanem üldözte is azt. A könyv témáit tekintve igen sokrétű és kivétel nélkül a mindennapjainkat mérgező, nemkívánatos jelenségekre mutat rá. Czakó szerint „a gonoszság csak annyiban léphet be a világba, amennyiben mi ... helyet adunk neki". (Czakó Gábor: Beavatás — Magánállamok. Boldog Salamon Kör, Bp. 2003) Torba Zsuzsanna Életrevaló gyerekek Fiatal szülők számára szánta ötletes, derűs kis könyvét a szerző, s e tanulságos pedagógiai ötletsor vidámságát csak fokozzák Sajdik Ferenc kedves rajzai. Az Életrevaló gyerekek elolvasását bizton javasolhatjuk minden fiatal anyának és apának. Elsősorban azért, hogy e rosszcsontokat hatásosan, s egyben olyan kifinomult tapintattal neveljék, hogy e fiatal vadócokból, a szűkebb és tágabb társaságba, lényegében az emberi társadalomba beilleszkedő emberekké váljanak. Harmincnyolc kérdésre harmincnyolc felelet, ami minden problémát megold? Minden gyermekre és minden szülőre vonatkozóan? Ugyan! Minden egyes ember önálló egyéniség. Már a gyermek is, de szülei is. Az utóbbiak tapasztaltabbak, s nagyrészt szokásaikbaés valljuk be, „bogaraikba" rögzültebbek. Valós helyzetükhöz, kényszerű körülményeikhez alkalmazkodó, s „beilleszkedően" nagyrészt megalkuvók is lettek. A gyermek úgy egyéniség, hogy még előtte a világ ezerféle ráhatásával, lehetőségeivel és korlátaival. A gyermek még minden lehet, és mindenbe bele is bukhat... Mit mondhat hát a szülő? „Alkalmazkodj mindenkor az adott lehetőségekhez, járd ki a simulékonyság magasiskoláját, kerüld a konfliktusokat, hogy megúszhasd a kegyetlen testi és lelki sebesüléseket?" Avagy: „Légy célratörő, ha kell, erőszakos, ne ismerj semmilyen akadályt utad, hivatástudatod beteljesítésére"? Nincs mindenre alkalmazható pontos recept. Olvassák el e könyvet, s mindenki maga döntsön. (Jacek Mycielski: Életrevaló gyerekek — Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest, 2003) Frideczky Frigyes „Jónak lenni jó" Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes teológiai tárgyú és a mindennapi életből vett témájú írásai egyaránt élvezetes olvasmányok. Elgondolkodtunk-e például már azon, hogy „az ember poláris ellentétek szintézise"? Hogy a szavak manipulációja a beszéd teljes elfajulásához vezet, amely az újkorban nagyon divatos lett, amikor: „a diktatúrát demokráciának, a népet elnyomó párthatalmat a nép uralmának, a háborús uszítást békemozgalomnak, a forradalmat ellenforradalomnak hívták". Hogy miért hallgat Isten, amikor sok ártatlan embert háborúk, népirtások, járványok, természeti katasztrófák sújtanak? „Vajon miért van az, hogy bár a kereszténység a szeretet és a béke vallása, mégis kezdetektől fogva napjainkig ellenkezést és üldözést vált ki?" Hogy számos konfliktust okoz a mai ember számára, hogy az „ószövetségi Szentírás véres Istene nagyon különbözik attól az irgalmas Atyától, akit Jézus nyilatkoztatott ki nekünk"? Egy olyan ember válaszait kapjuk ezekre a kérdésekre, aki e könyv bevezetőjének utolsó soraiban arra buzdít minket: „Örüljünk az igazságnak, és legyünk olyanok, mint a gyermekek, akik mindennek tudnak örülni, mert van Isten, jó az Isten, szeret az Isten, és hazavár az Isten. Nekünk pedig azt üzeni Jézus által: jónak lenni jó". (Nemeshegyi Péter SJ.: Pipacsok dalolnak — Teológiai és lelkiségi írások. Korda—Távlatok, 2003) (torba) Fórum 2003. november 9. Sokoldalú, hűséges szerzetes pap volt Nagy részvéttel temették el Pécsett október 29-én Arató Miklós Orbán ciszterci atyát, aki életének 81. évében, október 16-án hunyt el. Sokszor mondta idősebb korában: „Életemben semmi sem úgy történt, ahogy terveztem. Mégis mindig boldog voltam abban a feladatban, amit a Gondviselés bízott rám." Személyiségének alakulásában nagyon sokat jelentett a cserkészmozgalom. Kitüntetéssel érettségizett a pécsi ciszterci gimnáziumban, majd jogi tanulmányokat végzett. Ekkor is cserkészvezető maradt, és többek közt járták a Volksbund propaganda által nagyon szorongatott német ajkú falvakat, hogy erősítsék hűségüket. Kitüntetéssel végezte jogi tanulmányait is, majd a ciszterci rendbe lépett. A Zircen töltött boldog éveket megtörte az 1950- ben bekövetkezett szétszóratás, a szerzetesrendek működésének diktatórikus betiltása. 1951-ben már titokban tette le örök fogadalmát, és ebben az évben szentelték pappá. A Székesfehérvári Egyházmegye különböző plébániáin volt káplán, majd huszonhét évig volt Budapest-Baross Gábor-telepen plébános. Lelkipásztori tevékenységében — szélesebb körben is — szívügye volt a liturgikus élet és a zsinati reform szellemében megújuló egyházművészet. Ciszterci lelkipásztorként és pedagógusként sikerrel lelkesítette a hittanos fiatalokat, és szüleikkel is jó kapcsolatot tartott. Plébániáján több száz hittanos volt, ezért annak idején meg is vonták tőle az iskolai hitoktatási engedélyt, így az ifjúsági szentmiséken tanított, a beszélgető igehirdetés módszerével. A szerzetesélet szabadságának helyreállítása után apátja Pécsre küldte házfőnöknek. Atyja lett a Nagy Lajos Gimnáziumnak és Kollégiumnak. Hittant tanított, tanári lelkigyakorlatokat, továbbképzéseket szervezett, életre hívta az iskolai munkát segítő alapítványt, újságot, kiadványokat, évkönyvet szerkesztett. Küzdött a gimnázium működéséhez szükséges anyagiakért. Példamutató pap, fogadalmaihoz mindhalálig hűséges szerzetes állt be — hitünk és reményünk szerint — az örök liturgia mennyei karába. Dékány Szixtusz és Hunor Lőrinc O. Cist Az Olvasó írja Esélyt az életnek! Már hetedik alkalommal jöttünk össze lelkipásztorkodó papok Európa különböző országaiból, hogy munkánkhoz ötleteket merítsünk és látókörünk táguljon. Hála érte Alfons Berger atyának, a németországi Wunstorf plébánosának, aki lelkes motorja ennek a papi közösségnek. Az együttlétek során látva az eltérő körülmények között dolgozó és más-más problémákkal küzdő paptestvérek munkáját, tanulunk mások leleményességéből, és bevált módszereiket magunk is megpróbáljuk hasznosítani. Az idén Csíkszeredán a Jakab Antal Tanulmányi Házban jöttünk össze, hogy nehezebb gazdasági körülmények között élő paptestvéreink hitén, buzgóságán épüljünk. Megcsodáltuk a Millenniumi templomot, amely Makovecz Imre tervei szerint épült, és október 18-án szentelték fel Nagyboldogasszony és a Magyar Szentek tiszteletére. Ma sokat beszélnek az esélyegyenlőségről. A családi otthon melege nem hiányozhat életünkből, különben érzelmileg szegény emberek leszünk. Hátrányos helyzetűek azokkal szemben, akik a szülői szeretet légkörében nőttek fel. Pótolni kell valamiként a pótolhatatlant. Például úgy, ahogyan azt a Csibész Alapítvány teszi: árvaházakból kivett gyermekek számára nyújtanak otthont, ahol családias körülmények között készítik fel őket az életre. Olvastuk kis szobácskáikban a jelmondatot: „Hogy le ne győzzön a rossz, győzd le a rosszat a jóval!" Öröm volt látni azt a családias hangulatot, amellyel nevelik őket. Szakmát adnak a kezükbe. A fiúk épületasztalos munkát végeznek, autót szerelnek. A hátrányos helyzetű leányok varrnak. Elnéztük a szép ajtókat, ablakokat, amit a fiúk készítettek. A varrodában a leányok plédeket szegtek be, asszonyok felügyelete mellett. Papi miseruhát, stólát készítettek. Mindig van megrendelésük. A karitász, a jámbor hívek adakozása, külföldi segítség, sok jó szándékú ember gondoskodik róla, hogy ami hiányzik az életükből, azt pótolják. A gondviselő Isten mindig küld nekik olyan lelkeket, akik pótolják, amennyire lehet, az anyai szeretet melegét. Mindig küld olyan mestereket, akiknek „szigorú" jósága megtanítja nekik nemcsak a szalonét, hanem azt, hogy Isten törvényeinek a megtartása vezet a boldogságra. A Millenniumi templom alagsorában boldog P. Ruppert Mayer atya képe látható a remény kenyerével a térdén, imádkozón az ég felé emelt kezekkel. Az egyik oldalon az első magyar szent család, Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre, a másik oldalon egy székely család a hit gyertyájával. Mert jövőt építeni csak a hit világosságával, a remény kenyerével és lángoló istenszeretettel lehet. Hegedűs László esperes Köszönjük a Szentatyát... Csütörtöki postánk — mint szinte mindig — tartalmazza az Új Ember hetilapot, a múlt héten azzal a többlettel, hogy mellékelve megkaptuk a teljes egészében a pápáról szóló magazint is. Ez a kitűnő jubileumi kiadvány szerkesztését, tartalmát tekintve, kivitelében is nagyszerű munka. Nagyrabecsülésemet ezúton szeretném kifejezni. Helyhiány miatt egyre kevesebb kiadványt teszek el, ezt a magazint azonban megőrzöm. A kiadvány címét variálva hadd írjam sokunk nevében: Köszönjük a Szentatyát... A Gondviselésnek. Ezt a róla szóló magazint pedig az Új Embernek. Müllner János Biatorbágy Vasárnapi nyitva tartás Az október 11-én este sugárzott tévéhíradóban többek között azt hallottam, hogy vita bontakozik ki a boltok vasárnapi nyitva tartásáról. Ha jövőre sor kerülne a népszavazásra ebben az ügyben, én nemmel szavaznék. Indokomat a Szentírásra alapozom: „Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte e hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után" (Tér 2,2-3). Ezért hívjuk mi, keresztények a vasárnapot az Úr napjának. A Mózesnek átadott tízparancsolatban is felszólítja Isten a választott népet az Úr napjának megszentelésére. Az isteni parancsok nem egy kényúr követelései, hanem az ember javát szolgáló útmutatások. Ha követi őket, boldog lesz, ha nem, vessen magára. Úgy látszik, ma is vannak egyesek, akik maguk akarják meghatározni mi jó és mi rossz számukra. A kereskedők, a bolti eladók is emberek, tehát az ő számukra is kötelező a vasárnap megszentelése. Tudjuk, ennek két formája van: a szentmise és a pihenés. Ha a boltoknak vasárnap is nyitva kell lenni, akkor azok dolgozói nem pihennek. Márpedig minden szervezetnek szüksége van kikapcsolódásra, regenerációra. Ezt nem helyettesítheti a megemelt jövedelem vagy a máskor kiadott szabadnap, mert felborul az ember életvitelének normális ritmusa, és a különböző szabadnapok révén tovább fogyatkoznak a családi együttlétek alkalmai. Lehet erre józanul és jó szívvel igent mondani? Fenyvessy Lajos Dunakeszi