Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)
2003-11-23 / 47. (2885.) szám
2003. november 23 Fórum Az ökumenizmus kihívásai hazánkban és Európában Kránitz Mihály a PPKE rektorhelyettese a keresztény egységtörekvésekről 2001-ben Strasbourgban az Európai Egyházak Konferenciája (KEK), valamint az Európai Katolikus Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) vezetői aláírták a keresztény egységtörekvések irányelveit összegző Charta Oecumenicát. Egy évvel később magyarországi egyházi méltóságok aláírták a Charta elfogadásáról szóló nyilatkozatot, elkötelezve magukat az európai ökumené mellett. Idén november 13-án Csurgón tartottak konferenciát a Charta irányelveiről katolikus, református és evangélikus előadók részvételével. A konferencián egyházunkat Kránitz Mihály a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorhelyettese, a Charta Oecumenica magyar fordításának egyik lektora képviselte. A teológus professzort az ökumené mai helyzetéről kérdeztük. Szkeptikus vélemények szerint a magyarországi egységtörekvések az év eleji ökumenikus imahét eseményeivel általában ki is merülnek. Ön, gondolom derűlátóbb... - Igen, főként ha a mostani csurgói konferenciát tekintjük, ahol Laborczi Géza nyíregyházai evangélikus lelkész, Szászfalvi László országgyűlési képviselő, református lelkész és jómagam közösen elmélkedtünk az ökumené célkitűzéseiről. De említhetném, hogy a közeljövőben Leányfalun kerül sor a Charta nemzetközi szintű áttekintésére. Hazánkban az elmúlt tíz évben a keresztény egyházak megkezdték a múlt sebeit gyógyító, az egységet építő ökumenikus tevékenységet. II. János Pál pápa első magyarországi látogatása alakalmával megkoszorúzta a debreceni gályarabok emlékművét, ezt követően a protestáns egyházak látogatást tettek Esztergomban Körösi Márk, az egyik kassai vértanú emlékszobránál, majd 1996-ban Csepregen tartottak ökumenikus összejövetelt a kiengesztelődés jegyében a kétszáz csepregi evangélikus vértanú emlékhelyén. Új lappal kezdhetünk tehát, és megújuló érdeklődéssel fordulhatunk egymás felé. Elmondhatjuk, hogy a személyes kapcsolatokban már régen meghaladtuk a vádaskodások szintjét. Elfogadjuk azt, hogy valaki a saját lelkiismerete, a vallásszabadság alapján keresi az igazságot. Az a sok érték pedig, ami a protestáns egyházak sajátja, gazdagít bennünket. A katolikusokat sem tartják már bálványimádóknak. Testvéri szellemben zajlanak a közös, sokszor a fiatalok által is kezdeményezett rendezvények, tanácskozások, amelyek során kiderül, hogy ha különböző szempontból is, de ugyanazt gondoljuk, még alapvető hittételek esetében is. Látnunk kell azonban azt is, hogy az emberi mentalitás lassan változik. Az ifjú generációk ezen a téren is reményt jelentenek. A PPKE Hittudományi Karán idén kezdtem meg az ökumenizmus tantárgy oktatását. Vallom, hogy az egységet tekintő látásmód mind a leendő papok, mind a hittanárok számára elengedhetetlen. Munkájuk során az ökumené szellemében kell találkozniuk az adott vidék egyházainak képviselőivel. Az ökumenizmus elsősorban a protestánsokkal való kapcsolatot jelenti, ugyanakkor a Chartát ortodox egyházi vezetők is aláírták, illetve megerősítették. Milyen a kapcsolat az ortodox egyházzal? - Az 1054-es szakadás pusztán egyházfegyelmi krízist jelentett, keleten és nyugaton egyaránt. Számos társadalmi és politikai tényező azonban olyan falat emelt a két egyház közé, amelynek lebontása csak az elmúlt században kezdődhetett meg, talán éppen a II. vatikáni zsinaton, amikor 1965. december 7-én, kilencszáztizenegy év után kölcsönösen kimondták a kiátkozások visszavonását. Ezt követően közös teológiai bizottságok is alakultak. Sajnos a jelen helyzetben az ortodoxokkal való kapcsolatot nehezíti a volt Szovjetunió területén felállított katolikus egyházmegyék körül kialakult feszültség. A Szentatya azonban csak a sztálini rezsim alatt eltörölt struktúrát szeretné visszaállítani, és nem az ortodoxokat akarja „evangelizálni". Magyarországon az ortodox egyházzal való kapcsolat sem csupán az imahétre korlátozódik, gondoljunk csak az idén májusban megrendezett, hagyományteremtő szerb ortodox hétre, amelynek keretében a testvéri keresztény egyházak ismerkedhettek az ortodoxiával. Az ökumenikus irányelveket tartalmazó Charta harmadik fejezetének címe: Közös európai felelősségünk. Milyen téren látja leginkább sürgetőnek a keresztény egyházak egységes fellépését az Európai Unióban? - A Charta nemcsak arra helyezi hangsúlyt, hogy az európai keresztények törekedjenek a közös hit megvallására, hanem azt is szorgalmazza, hogy érezzék át azt a felelősséget is, amely ehhez a földrészhez köti őket. Maga a dokumentum is hitet tesz amellett, hogy Európa gyökerei keresztények. Ugyanakkor küldetésünk is van az európai népek felé. Ezzel együtt számolnunk kell a szekularizált Európában oly aktuális misszióval, amelyet katolikus szóhasználattal új evangelizációnak mondunk. A Charta harmadik fejezetét jól kiegészíti II. János Pál pápa Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdítása. Ez az új dokumentum az egyház jövőjével kapcsolatban szintén a keresztények párbeszédét szorgalmazza a misszió szemszögéből nézve, hangsúlyozva, hogy az egységtörekvéseknek együtt kell járniuk a tanúságtétellel. Körössy László Tízéves a Manréza lelkigyakorlatos központ (Folytatás a 1. oldalról.) Ks, mint lelkigyakorlatos központnak nevezi a Manrézát, a más hitűekhez való pozitív viszony a vallási sokféleséggel jellemzett világ követelménye. Sajátos előevangelizációs szerepet kap ezáltal a Manréza, hiszen itt senki sem kerül kényszerítő helyzetbe, de a kereszt a falon, a Biblia az asztalon, a dolgozók személyre szabott udvariassága mind a hely szellemét sugározza. Újdonság az is, hogy a Manrézába érkezők tárlatlátogatók is lehetnek, hiszen másfél éve időszaki képzőművészeti kiállítások színhelye a főépület hallja és kávézója. Sorrendben a tizedik tárlat Felcsúti János festőművész emlékkiállítása lesz. Aki a megnyitóra kíváncsi, november 30-án 13 órára érkezzen Dobogókőre. Ugyancsak a Manréza munkatársai szervezik a keresztenymuveszet.hu internetes oldalt (Lásd: Új Ember október 12.), és a természettudatos nevelés jegyében zajló, kertépítő, madarakkal, állatokkal, a vidék földtanával foglalkozó programokat. A Manréza tehát immár tíz éve kínálja Dobogókőn a természet nyugalmát és szépségét a lélek csendesülésére, kirándulást, sportot, télen sízést. Kitűnő körülményeket egyházi és más találkozók számára. És természetesen az Isten felé fordulás, az Istenre nyílás esélyét a Pilis magányában. Sz. J. „A növekedés Krisztusban történik..." Borián Tibor igazgató A veszprémi Padányi Bíró Márton-iskola, Szendi József, akkori érsek alapítása, az egykori Ranolder-intézet, illetve az államosítás után egészségügyi szakközépiskola épületében kezdte meg működését 1995-ben, hogy mára, több épületszárnnyal bővülve Veszprém város és a középdunántúli régió legjelentősebb katolikus közoktatási intézménye legyen, amely piarista szellemben neveli diákjait. Borián Tibor igazgató, aki jelenleg egymaga képviseli itt a rendet, ezernyolcvan növendékért és százhét pedagógusért felel a nyolcosztályos általános iskolát, négy- és nyolcosztályos gimnáziumot, valamint egészségügyi szakiskolát és szakközépiskolát magában foglaló intézményben. Óriási kihívás volt hatvanöt éves koromban, 1998-ban eljönni Budapestről, hogy folytassam, amit az első itteni piarista igazgató, Görbe László atya elkezdett - mondja Borián Tibor. Tizenhárom éve állt már akkor a Budapesti Piarista Gimnázium élén, s éppen napirendre került a gimnázium áttelepítése a visszakapott Duna-parti épületbe. Úgy gondolta, nem való már neki az ezzel járó nagy építkezés, meg amúgy is szívesen jött Veszprémbe, hiszen egykor az itteni piarista gimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait. A sors fintora, hogy bár nem akart építkezni, az elmúlt években ötszázmillió forint érték épült be a Padányi Bíró Márton iskolába az ő vezetése alatt. Az iskola büszkesége az új tornacsarnok, amelyben nyolc különböző csapatjátékban mérhetik össze erejüket a diákok, de próbára tehetik magukat többek között falmászásban is. A másik újdonság a régi épületszárny tetőterében kialakított étterem. Ugyancsak büszkeség, hogy idejár a legtöbb „piarista" diák, Veszprémen kívülről is jönnek a gyermekek. A végzettek nagy része a Veszprémi Egyetemen, a Veszprémi Hittudományi Főiskolán, illetve a Pázmány-egyetemen tanul tovább. Akik a szakközépiskolai részen itt végeznek, maradhatnak tizenharmadik és tizennegyedik évfolyamon, hogy Európa minden országában elfogadott ápolói diplomát szerezzenek. Az igazgató a humán tagozat egyik osztályában heti öt órában magyart tanít. Ezen a tagozaton egyébként médiaműfajokkal is foglalkoznak, a veszprémi Padányi tanulnak vizuális kultúrát s négy nyelv szerepel az iskola „kínálatában". Tavaly óta pedig az informatika is választható tárgy az érettségin. A „Padányi" gyakorló iskolája a hittudományi főiskolának és az egyetemnek is. Ide járnak a hitoktató jelöltek és a lelkipásztori hivatásra készülők, valamint az egyetemről a német, angol, kémia, környezetvédelem és informatika szakos hallgatók. Borián Tibor eddigi pályáját végigkíséri a zene, különösen a kórusmuzsika. Huszonöt éve vezeti, ma már három segítő közreműködésével az elsősorban piarista öregdiákokból álló budapesti Sík Sándor énekkart. A karvezetés jelenti számára a felüdülés, lelki feltöltődés lehetőségét. A Padányiban is fontos szerepet kap az ének: a kicsik a „Zsenge igricek" kórusában, a nagyobbak a felsős énekkarban, a gimnazisták a Zámbó István vezette, aranydiplomás „Padányi szkálában" énekelhetnek. Az építkezések többé-kevésbé befejeződvén egyre hangsúlyosabb lesz a Padányi életében a minőségi fejlődés, az evangelizáció - mondja az igazgató. A hitoktatókkal együttműködve fáradoznak a növendékek valláserkölcsi nevelésén, miközben sok nehézséggel szembesülnek, hiszen a társadalom elvallástalanodásának tünetei erősen megmutatkoznak az iskolában. Sok a hitetlen szülő, s a vallásosak egy része is úgy véli: „Egyházi iskolába írattam a gyereket, a többi a papok dolga..." Borián Tibor szerint a szülők egy része nem tud szembesülni a mai fiatalok világával. „Képtelen vagyok többet tenni - tárja szét a kezét nem egy szülő -, csináljon valamit a pedagógus." Talán javult az anyagi helyzet, a szülők azonban belerokkannak a pénzért, vagy egyáltalán a munkalehetőségért való hajtásba. Miként a társadalomban általában, az iskolában is terjed a hamisság: a rajtakapott gyerek első dolga, hogy tagadni próbál. Most, hogy a régi rendszer garnitúrája vezeti az országot, különösen is megfigyelhető mindez. A „miért hazudsz" kérdésre ez a válasz: Mert szükséges! Hiszen a felnőttek is hazudnak, amikor szükségük van rá. A Padányi igazgatója a közeli napokban ünnepli hetvenedik születésnapját. Sok ne mi Márton-iskoláról kétséget lát szűkebb környezetében és országosan is, mégis bizakodó. A magyarság legnagyobb baja szerinte a családok széthullása, az iskolában naponta tapasztalhatók ennek jelei. Romlik a gyerekek szellemi teljesítménye, zavarosodik a lelkiállapotuk. Sokuknak alig van fogalma a munkáról, kötelességről, felelősségvállalásról. Némely szülő nem meri vagy nem tudja beteljesíteni szülői hivatását. „Hát az én gyermekem már csak ilyen" - tárják szét a kezüket, ahelyett, hogy megpróbálkoznának a nevelésével. Ám ahol a legnagyobb a baj, ott van a legnagyobb reményünk is - állítja Borián Tibor. Nemcsak a társadalom kórképe rajzolható meg ugyanis az iskolai tapasztalatok alapján, de a gyógyulás receptje is jól látszik ebben a közegben. A komoly, becsületesen dolgozó, vallási szempontból is igényes szülők gyermekei képesek a tanulásra, közösségi életre, koruknak megfelelően tudnak felelőséget vállalni önmagukért és környezetükért. A Padányi-iskola igazgatója és tanárai, akiknek legalább egyharmadáról elmondható, hogy nemcsak a szakmájukban kiválóak, de keresztény életük is példaadó, a négy igazgatóhelyettes, akiknek a munkája és emberi értékei ugyancsak kiemelendők, úgy végzik mindennapi munkájukat, úgy tesznek nem azonnali eredménnyel kecsegtető erőfeszítéseket, hogy tudják: „Mi öntözgetünk, öntözgetünk, de a növekedés Krisztusban történik." Szikora József (Borián Tibor hetvenedik születésnapja alkalmából szentmisében ad hálát hivatásáért, rendtársaiért, tanítványaiért, családi és baráti kapcsolataiért november 29-én, szombaton 18 órakor Budapesten, a Duna-parti piarista kápolnában. Bp. V. Pesti Barnabás u. 1. Közreműködik a Sík Sándor kórus. A közös munka és öröm kincse Emlékezés Rédei József atyára Kispaptársai úgy emlékeznek Rédei József atyára, az adácsi származású fiúra, aki arra buzdította társait, hogy ne „ex iustitia", hanem „ex caritate" osszák meg egymás közt az otthonról kapott csomagokat. A sárisápi hívek, akiknek negyven éven keresztül volt plébánosa, bizonyára úgy fognak rá emlékezni, mint jólelkű lelkipásztorra, aki mindenkire mosolygott, akinek mindenkihez volt egy jó szava. Ezzel a kedves mosollyal tudta megszelídíteni azokat az embereket, akik az egyházban és a papban is ellenséget láttak. Paptársai pedig sokan úgy emlékeznek, mint lelki atyjukra, aki bölcsességével, határozottságával önbizalmat, tartást adott nekik. A dorogi bányavidék papjai évtizedeken keresztül minden szerdán nála találkoztak, és szellemilelki kincsekkel gazdagodtak. Ő volt az, aki Unió Cleri papi mozgalmat átmentette a rendszerváltás utáni időkre. Élete utolsó éveiben - amíg egészsége engedte - a ferencvárosi Bakáts téri plébánián nagy odaadással foglalkozott a jegyesekkel, és atyai szeretettel fogadta paptársait, így foglalta össze az Unió Cleri papi mozgalomban szerzett tapasztalatát: „A közös munka mindig eredményesebb, mint az egyéni. A közös munkának mindig nagyobb az ereje, mint az egyéninek. A közös öröm mindig nagyobb, mint az egyéni." Adjunk hálát istennek azért, hogy ismerhettük őt, és imádkozzunk azért, hogy a közös munka örömét egyre többen megismerhessük. Beran Ferenc Rédei József kanonok temetési szertartását Erdő Péter bíboros végzi november 21-én pénteken 9.30 órakor az esztergomi bazilika kriptájában.