Új Ember, 2004 (60. évfolyam, 1/2891-51/2940. szám)
2004-04-04 / 14. (2904.) szám
10 fiilm Ifjúság 2004. április 4. Vigyük színre Arany balladáit! Diákszínjátszó körök találkozója Debrecenben „Vigyük színre Arany balladáit!" — szólt a meghívó arra a találkozóra, amelyet a debreceni Szent József Katolikus Gimnázium, névadója tiszteletére rendezett. A hagyományhoz híven az egyházmegye különböző keresztény felekezetű intézményeinek tanulói együtt töltötték a napot. Ezúttal diákszínjátszó-találkozón ismerkedhettek egymással és mérhették össze tudásukat a diákok. Pogány Béláné, az iskola igazgatója hagyományteremtő szándékkal nyitotta meg a találkozót, beszédében méltatta a lassan feledésbe merülő diákszínjátszást. A zsűri elnökeként Csíkos Sándort, a Debreceni Csokonai Színház Jászai Mari-díjas színészét, illetve Huszti László gimnáziumi tanárt tisztelhették a diákok. A helyszínen a debreceni Szent József Gimnázium filozófiai irodalom szakos tanárával, Csutak Zoltánnal beszélgettünk, aki színészcsaládban szerzett tapasztalatait, gondolatait, elképzeléseit a Montgomery Színjátszó Kör vezetőjeként kamatoztatja. Megalakulásuk óta nagyrészt Arany János balladáit viszik színre. Kialakítottak egyfajta szertartásos jellegű stílust, ami segíti a diákszínészeket, hogy életkoruknak megfelelően, ne felnőtteskedve játszhassanak. Csutak Zoltán szerint a balladával való foglalkozás olyan archaikus játékformákat hoz elő a lélekből, amihez nincs szükség profi színészi tudásra, hanem éppen a gyermeki lélekben, a kamasz, félig felnőtt lélekben rejlő aktív erőket lehet felszabadítani. Fontos — teszi hozzá —, hogy az előadás során bontakozzon ki a balladában rejlő struktúra, ami rejtélyességében sokkal többet mond, mint egy prózai darab. Vannak gyerekek, akik ráéreznek a színpad ízére, és a színészi pálya felé orientálódnak — mondja a társulat vezetője. A jövőben a szervezők szeretnék, ha a találkozón a világi iskolák tanulói is részt vennének. A jelenlegi megmérettetésen öt intézmény diákjai szerepeltek. A győztes a nyíregyházi Szent Imre Gimnázium színjátszó köre lett Arany János Endre királyfi című balladájának előadásával. A második helyezett debreceni Svetits Katolikus Gimnázium a Vörös Rébéket vitte színre, a harmadik helyezést a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium pantomimelemekben gazdag Ágnes aszszony előadásával nyerte el. A versenyen kívül induló Szent József Gimnázium profi előadását (A walesi bárdok) élvezhette még a közönség. A legjobb főszereplőnek járó díjat Sas Zoltán, a legjobb szereplőnek járó díjat Kókai Tamás vitte el. Lukács Anikó kapta a legjobb női szereplőnek járó oklevelet. Kovács Ágnes A walesi bárdok balladája, balról Sas Zoltán, a legjobb főszereplőnek járó díj kitüntetettje Silye Péter végzős diákkal A napokban házas közösségünkben a nagyböjtről beszélgettünk: kinek milyen tapasztalatai vannak, ki mit tart fontosnak, miért böjtöl s hogyan teszi , ha teszi egyáltalán. Kissé szégyenkezve vallottuk be a többieknek, hogy számunkra az idei húsvéti készület mindössze a keresztet egy-egy állomásával kibővített reggeli imában különbözik a többi naptól, no meg persze a „szokásos" pénteki húsmentességben. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik szégyenkeztek. Ahogy szó szót követett, a beszélgetés egyre elgondolkodtatóbbá vált. „Idén valahogy nem tudtam rászánni magam." „Olyan hirtelen jött a hamvazószerda, fel sem fogtam igazán, hogy már nagyböjt van." „Gyereket nevelek, mellette a háztartás meg az egyetem, böjt nélkül is épp elég lemondás van az életemben." „Idejétmúlt dolognak érzem a hústól való tartózkodást, ez egy régi kor ránk maradt kövülete." „Talán jövőre másképpen lesz." Ahogy hallgattam a többieket (és a saját lelkiismeretemet), kérdések dörömböltek bennem: Vajon miért böjtölünk? Szükség van-e valóban Bevonulás a hosszú, negyvennapos előkészületre? Nem lenne-e elegendő egy hét, néhány nap? Miért tartjuk fenn a húshagyó hagyományt, ha helyette péntekenként — mondjuk — rántott sajtot eszünk? Hol itt a böjt? Hol itt a lemondás? Hogyan lehet megtalálni a lemondás valódi célját? Mitől lesz a negyvennapos böjt több céltalan aszkézisnél? Jézus Krisztus nem negyven napon, hanem harminchárom esztendőn át készült a napra, amelyen megváltoztatta a történelmet, és az újrakezdés reményét adta a megmegtántorodó emberiségnek. Isteni mivoltán kívül harminchárom emberi évet „vesztegetett el", hogy megmentsen bennünket. Nekünk pedig megadatik, hogy évről évre társai lehetünk az Istennek, és igent mondhatunk az áldozatára. Jézus kétezer esztendővel ezelőtt bevonult Jeruzsálembe. A mi személyes Jeruzsálemünk kapuján is kopogtat. Rajtunk múlik, hogyan fogadjuk. Egy bizonyos: hiába szaladunk a szomszédba segítségért, a hozzánk érkező Istent kölcsönkenyérrel nem tudjuk megvendégelni. Ő arra éhezik, és szomjazik, amit mi magunk készítettünk számára. S ha van mivel megkínálnunk, akkor az isteni szeretet hozzánk költözik és átjárja, felemeli, megnemesíti méltatlanságunkat. Az állandó, nem szűnő elfogadás érkezik csillapítani a láttára hamar feltámadó, aztán mégis Barabást kiáltó lelkesedést. Nem egészen negyven napunk van arra, hogy megszőjük köntösünket, melyet az Úr elé terítünk, hogy nevelgessük és öntözgessük a virágokat, melyek szirmaival az útját szegélyezzük, hogy kiválasszuk a legszebb, legdíszesebb lombos ágat, mellyel köszöntjük őt. Harminchárom év áll szemben negyven nappal. Sürgetően kevés idő. S ebből is alig néhány van már csak hátra. De néhány még hátravan. Az Úr ma bevonul, nekünk pedig fogadnunk kell őt. Félkész köntösünkkel, maréknyi szirmunkkal, kopaszos ágainkkal, azzal, amink van. S az örömmel: legalább ennyink van. Uram, tudod, hogy igyekeztünk. Látod, erre voltunk képesek. Várunk rád. Segíts, hogy öt nap múlva ne Barabást kiáltsunk! Balázs István A passió képei Gondolatok Mel Gibson filmjéről Véget ér a film, majd a hosszadalmas stáblista is, mely alatt a zene lassan visszakísér a hétköznapi világba. Ha zsúfolásig telt is, mélységesen csendes a nézőtér. Valami történt odabent, aminek lüktetését a szavak élével egyelőre csak sérteni lehetne. Idehaza is bemutatták Mel Gibson Passió-filmjét. A passiót Magyarországon is jóval megelőzte a híres a róla látatlanban is burjánzó meglátások, sőt viták sora. Természetesen egymástól egészen eltérő vélemények, jelzők kaptak lábra világszerte: a „megrendítő, gyönyörű alkotástól" a „hollywoodi horror" sommás címkéjéig sokfélét hallhattunk Mel Gibson filmjéről, a társadalmi vagy épp politikai célú ellenhirdetésekről már nem is beszélve. Aki megnézte és látta is a filmet, az megtapasztalhatta, hogy a különféle vádak nem állják meg a helyüket. A horrorfilmek készítői a biztonságos borzongás utáni — valamilyen formában mindannyiunkban tetten érhető — vágyat lovagolják meg, amikor öncélúan a vér látványával, a rémület érzésével lakatják jól a nézőtér sötétjében elégedetten gubbasztó, bennünk lakozó vadembert. Mel Gibson filmjében azonban a vér, az erőszak, a kegyetlenség, a szenvedés naturális láttatása nem öncél, hanem pusztán eszköz. Erős, kíméletlen, gyomorba vágó, alkalmasint durva, de csak eszköz. Egy horrorfilm nem állna meg annyi vér és kínzás megmutatásánál, amennyit A passió alkotói megengedtek. Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatainak része a Jézus életének eseményeiben való csendes elmélyülés, a beleélés, a jól ismert (?) evangéliumi elbeszélések képszerű felelevenítése. A lelki élet e belső képalkotását nyilván nem helyettesíti, de segíti A passió című film. Valószerűségével, naturális ábrázolásával minket is leránt a földre. Ezzel keresztény hagyományunk sok esetben erősen stilizáló, s ezért — valljuk meg — nemegyszer torzító hatását igazítja ki. Sokszor túlságosan elvont, szavakba öltöztetett, a testtől pogány módon eltávolodott a vallásosságunk. Pedig az Ige csakugyan testté lett..., s eledelként ajándékozza magát nekünk. Kezdetben az apostolok a köztük élt, jól ismert názáreti férfiról tettek tanúbizonyságot hitük erejével, hogy személyében az Isten járt közöttünk. Számunkra, akik az ő szavukra hiszünk benne, istenségének ténye már-már magától értetődőbb, mint valóságos, hétköznapi ember voltának elképzelése. Mel Gibson filmje — néhány költői érzékenységű, a lényeget nem módosító, de az alapvetően igehirdetést, teológiai üzenetet megfogalmazó evangéliumi elbeszélést kiegészítő utalásával is — az ember Jézust hozza közelebb hozzánk. Sorozatgyártott szentképeken, kegytárgyakon nemegyszer olyan élettelen Jézus-ábrázolásokat láthatunk, amelyek sajnos igaztalanok, megtévesztőek. Igen, szörnyű, de ha valóban belegondolunk — ha merünk belegondolni —, a szenvedéstörténet hasonlóképpen történhetett, mint ahogyan az A passió című filmben elénk tárul. Az alkotóknak volt bátorságuk belevágni e kísérletbe, és a filmről hallható visszajelzések is mutatják, hatása igazolja vállalkozásukat. (A fiatalabb korosztály képviselőit minden bizonnyal kevésbé sokkolják a film egyes jelenetei, mint azokat, akiknek az ingerküszöbét még nem helyezte magasabbra napjaink mozgóképi kultúrája.) A film szembesít önmagunkkal: láttán sírás, részvét, indulat, borzalom fojtogat. Tükrében mindenki azzal szembesülhet, ami benne lakozik. Ha valaki magát spontán a „jó szereplőkhöz" csapva „leakad" a Jézust halálra adók névsorának beazonosításánál, az nemcsak a filmet, hanem magát az evangéliumot is félreérti, s csak akkor tolja helyre a kizökkent időt, ha figyelmesebben olvasva saját nevét is felfedezi a listán. Egyébként a szeretetparancs többszöri felidézése a filmben és a feltámadás képi érintése rövidségével együtt is túlmutat a borzalmon, az emberfeletti szenvedésen: a történetnek folytatása és olyan háttere van, amely nélkül nem értelmezhető a filmben látott események sora. A kereszténység története során számtalan alkotó ember igyekezett saját korának eszközeivel megközelíteni Jézus Krisztus személyét, s a maga áhítatát leképezve segítette mások elmélyülését. Avilai Teréz egy szenvedő Krisztust ábrázoló szobor előtt imádkozva döbbent rá arra, mit is jelentett valójában Jézus kínszenvedése, s ezt az élményt jelölte meg élete fordulópontjaként. A szembesülést, ébredést képes segíteni Mel Gibson filmje is. Az elhanyagolható arányban felbukkanó hollywoodi ízű megoldásokkal vagy a kevésbé szerencsés filmes közhelyekkel együtt is tetten érhető benne az alkotók őszintesége, azaz hogy nem pusztán és nem is elsősorban üzleti vállalkozásként készült a film. Nem gondolom, hogy sokan volnának olyanok, akik a filmet hirtelenjében többször is meg akarnák nézni. Nem is arra való. Legfeljebb esztendő múltán. Mert nem ki-, hanem bekapcsolódás A passió — lelkigyakorlatos élmény az ezredfordulón. Szigeti László Az oldalt szerkesztette: Körössy László Rejtvény A megfejtéseket nyílt levelezőlapon április 9-ig lehet postára adni. Címünk: Új Ember Kiadó, 1364 Budapest, pf. 111. A helyes megfejtéseket és a nyertesek nevét április 25-i számunkban közöljük. A március 21-i rejtvény megfejtése: Egyetértők Könyvjutalmat nyert: Dömény Piroska dégi, Hordós Levente egyedi, Kanizsa Adrienn rábacsanaki, Keller Pálné és Szomolányi Tibor budapesti olvasónk. A nyereményeket postán küldjük el. W. Vámos Lídia MEGFEJTÉS KÖZEPE ELŐVIGYÁZATOS MEGFEJTÉS VÉGE AHOL TESTRÉSZ OXIGÉN SIR► GÖRBÜLETE ÁRFOLYAM VADÁSZ REJTEKE VISSZA LESZL ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ CSERÉL► T MOHAMEDÁN BÖJT FOHÁSZ► MINTÁZAT► ISZONY SZABÁLY► ÉDESSÉGBEN VAN'► MENTE AZONOS BETÜKI► NEWTON► JELENLEGI► KÖTEKEDŐ, GARÁZDA SZEMÉLY MEGFEJTÉS ELEJE KIEJTÉSBELI SAJÁTSÁG NÉMA JENŐ' ! ~ ▼ ▼ STÓLÁBAN VAN! ■TAKORADI GHÁNAI VÁROS PÁROS PRÉS'► KISTERMETŰ KUTYA SOUTH► KRÓM► HITEGET► TONNA ERDŐSÍT ZALAEGERSZEGI SPORT ■CSAPAT► ▼ FLAKON BETŰI KEVERVE _______▲ _______ BÁNAT AMPER► BŰNBÁNAT RÉSZEI► ▼ VAS► NŐI NÉV KETTÓS BETŰ ÚJSZÖVETSÉGI KÖNYV CÍMZETTJE, PÁL APOSTOL MUNKATÁRSA ► ▼ ▼ NÉMA SÁL!► RÁDIUM CINK ÜREG► BOLGÁR FOLYÓ► ▼ ▼ FÉLIG AZI ZÁRT TÁRSADALMI CSOPORT► ▼ IBSEN DRÁMÁJA►