Új Ember, 2005 (60. évfolyam, 52/2941. szám - 61. évfolyam 51/2992. szám)
2005-10-23 / 43. (2984.) szám
Hetvenöt éves a szegedi dóm - írásunk a 7. oldalon remius http://ujember.katolikus.hu KATOLIKUS HETILAP LXI. évf. 43. (2984.) Megjelent az Adoremus novemberi száma! (Ára 110 Ft• 12 korona • 7000 régi lej, 0,7 új lej) Az egyház tekintélye Tomka Miklós írása ■ 3. oldal Oltani kellene... Kolozsvári jelentés madárinfluenza-ügyben 3. oldal III. Béla-ünnep Pilisszentkereszten ■ 4. oldal Színek-fények transzcendens mvésze Emléksorok Szőnyi Istvánról . 7. oldal „Mindjárt jövök. Sík"... Sík Sándor virtuális emlékszobája az interneten 8. oldal Át kell vennünk a keresztet... A világmisszió országos ünnepe „Krisztus testét és vérét azért kapjuk meg, hogy mi átalakuljunk. (...) Aki felfedezte Krisztust, az nem tarthatja meg magának ezt a nagy örömet, hanem tovább kell adnia..." - ezt a XVI. Benedek pápától származó idézetet választották az év gondolatául a budai Szent Imre-templomban, amely október 15-én immár második alkalommal adott otthont a világmisszió országos ünnepének. A verbiták által szervezett egész napos programon előadásokon, koncerteken, szentmiséken, színpadi jeleneten, tanúságtételen keresztül ismerhették meg az érdeklődő vendégek a misszió valódi jelentését. „Már mi is a jóléti társadalmak közé tartozunk, éppen ezért nekünk kell segítenünk a szegény országokat, de nemcsak pénzzel, hanem hittel is" - hívta fel a figyelmet a programnak otthont adó Szent Imre-templom plébánosa, Brückner Ákos ciszterci szerzetes. S miközben kevés a hivatás hazánkban - mint Európa nagy részén -, mégis tudunk adni hithirdetőt idegen földrészeknek. Puskár Tamás ezen az ünnepen kapta meg a missziós keresztet Német László verbita tartományfőnöktől, mielőtt elindulna két évre Amazóniába. Az ünnep vendégei is belekóstolhattak a távoli tájak misszióinak életébe. Nem egyszerűen érdekes útibeszámolók voltak ezek, hanem bölcs példák is. „Ti ott, nyugaton talán még meg sem értettétek a kereszténységet - idézte föl Béky Gellért atya egy japán férfi gondolatait. - Akkor nem lenne nálatok olyan sok gyűlölködés, és nem váltanának annyian egyházat, vallást, hiszen egy egész élet sem elég ahhoz, hogy valaki megértse a maga vallását, nemhogy azt meg is valósítsa...'." (Folytatás a 8. oldalon.) i vf Arról van szó, hogy... A Püspöki Szinódus munkája Folytatódik az október 2-án megkezdődött Püspöki Szinódus. A munkafolyamat során nehéz pontos képet adni „a dolgok állásáról", ezért az alábbiakban mindössze arra vállalkozhatunk, hogy hírek-információk mozaikdarabjait adjuk közre abból, amiből majd a végső kép idővel összeáll. A liturgia csendje Godfried Danneels bíboros, belga prímás szerint jóllehet a ma elterjedt valláskritikai magatartás aligha tud mit kezdeni az eucharisztikus misztérium gazdagságával, a keresztények körében él az adakozás készsége és a liturgia csendje iránti vágy is. Liturgiánk azonban túlságosan „aktivista" lett, holott a hívek aktív részvétele nem ezt jelenti. Több csend mélyítheti el a liturgiát. Ki áldozhat? A Pápai Család Tanács elnöke, Alfonso Lopez Trujillo bíboros azt indítványozta, hogy világosabban meg kell határozni, pontosan milyen feltételek esetén járulhatnak szentáldozáshoz az elvált újraházasodottak, az abortusz mellett döntők, az élettársi viszonyban, illetve egyneműek életközösségében élők. A bíboros érdemben nem szólt hozzá e kérdéskörhöz, csak a tisztázást sürgette. Befogadni az új teológiát Karl Lehmann bíboros, a német püspöki konferencia elnöke azt sürgette, hogy az eucharisztia tanával kapcsolatban is integrálnunk kell a II. vatikáni zsinat szemléletét. A reformáció után kialakult defenzív teológiához a zsinati biblikus, liturgikus és ökumenikus értelmezés hangsúlyai kerüljenek: hálaadás a háromságos Istennek, az emlékezés alapjellege, Jézus Krisztus önátadásának, áldozatának megjelenítése, a Lélek meghívása, eucharisztikus közösség, az egyház egysége. (Folytatás a 8. oldalon.) Is „Jogbiztonságot kérünk, nem kiváltságokat" Intézményeink létét veszélyezteti a jövő évi költségvetés tervezete A történelmi egyházak, valamint az oktatási, a pénzházi oktatási intézmények ügyi és a szociális tárca képviselői az egyház-finanszí számára (melyek mintegy 70 rozás aktuális kérdéseiről tartottak megbeszélést októ százaléka a katolikus egyházber 14-én a Miniszterelnöki Hivatalban, Veres Andráshoz tartozik) megállapított 1,9 püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia milliárd forint helyett a kor(MKPK) titkára október 17-én, hétfőn újságíróknak elmányzati oldal egyoldalú bemondta: a katolikus egyház intézményeinek létét fényé- jelentésével - Veres András gető problémákról is szó volt a múlt pénteki tárgyaló szavai szerint, diktátumával - son, amely eredménytelenül zárult. „Miután a kormány 112 millió forintban, vagyis tati oldal nem mutatott készséget az egyeztetésre, a ka több mint kilencven százalékkal tolikus egyház még a tárgyalás napján levélben fordult a parlamenti pártok frakcióvezetőihez és az Országgyűlés elnökéhez, mert a kormányzatot törvény kötelezi az egyeztetésre, és az egyeztetésnek megfelelő rendezésre" - tájékoztatott az MKPK titkára. Az október 17-ei sajtóbeszélgetésen nyilvánosságra hozott adatok szerint a 2004. évi zárszámadási törvény kapcsán az úgynevezett oktatási egyházi kiegészítő korrekció összegét a szakértői egyeztetések során az összes egykisebb összegben állapította meg. (Ugyanez a támogatás tavaly kölcsönösen elfogadott számítások alapján 1,4 milliárd forint volt.) Elhangzott az is, hogy a 2006. évi költségvetési törvénytervezet a jelenlegi formájában rendkívül hátrányos megkülönböztetést tartalmaz az egyházi oktatási és szociális intézményekkel szemben. (Folytatás a 8. oldalon.) 2005. október 23. Emlékek között lapozgatva... Nemzedékem tagjai között nyilván nem én vagyok az egyetlen, akinek életét két alapvető történelmi esemény jelölte meg: az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve a II. vatikáni zsinat. Remélem, azzal sem vagyok egyedül, hogy az immár negyvenkilencedik nemzeti ünnepre készülve - mint az előző negyvennyolc alkalmából is - előveszem 1956-os emlékeim gyűjteményét, melyet 1961-ben kissé megcsonkított ugyan az ÁVO házkutatása, számomra mégis pótolhatatlan érték. Jf JF Jf Ha megengedi az olvasó, közzéteszem idei lapozgatásom némely„felfedezését". Kezdem azzal a röpcédulával, amely 1956. október 30-án kelt, elég gyarló sokszorosítás: „1. Engedjék ki a börtönökből a Rákosiuralom által igazságtalanul fogva tartott egyházi személyeket. 2. Adják vissza a püspökök teljes fizikai és intézkedési szabadságát. Számolják fel az AVH egyházi szervének, az Állami Egyházügyi Hivatalnak jogtalan működését. 3. Vonják meg a támogatást a békepapságtól, amely a Sztálin-Rákosi-Gerő irányzat burkolt pártolásához nem átallott a Szentírásból vett »kegyes« idézeteket hangoztatni. Sőt, egyesek sajnálatos módon a népellenes rendszer besúgói lettek. 4. Adják vissza a katolikus sajtó (napilapok, hetilapok, folyóiratok, könyvek) kiadásának szabadságát. 5. Adják vissza a katolikus iskolákat. Biztosítsák a hit- és erkölcsi nevelés teljes zavartalanságát. Töröljék el az oktatás állami monopóliumát. A nevelés mindenfajta iskolában a szülők akarata szerint történhessen. 6. Adják vissza a szerzetesek működési szabadságát, rendházait. 7. Adják vissza az egyházi jellegű szervezetek működési szabadságát. 8. Követeljük, hogy a nemzetközi jogszokásnak megfelelően a független Magyar Állam vegyen fel diplomáciai kapcsolatokat az Egyházi Állammal, az Egyház és Állam közös ügyeinek elintézésére." Jf Jf if Felidézem gyűjteményemből a sok-sok keresztény mártír közül Brusznyai Árpád veszprémi tanár tiszteletre méltó, tragikus alakját, aki a budapesti egyetemen végzett görög, latin és történelem szakon, majd tanársegéd lett, de katolikus pap bátyját Rákosiék Kistarcsára internálták, édesapját bebörtönözték, ezért állását elveszítette. Kántor lett Vácott, a székesegyházban, a papnevelő szemináriumban pedig egyházi zenét és zenetörténetet tanított. 1952-től tanár volt Veszprémben. Mint a forradalmi bizottság választott elnöke, józan, becsületes, határozott maradt. A békesség megőrzését tartotta legfontosabb feladatának. Harminchárom évesen, 1958. január 9-én ölték meg. Míg a bitófa alá vezették, így imádkozott: „Isten, áldd meg a magyart..." Elteszem az emlékeket, hiszen bennem, bennünk élnek azok. Hőseink pedig Istenben. Rosdy Pál