Új Ember, 2005 (60. évfolyam, 52/2941. szám - 61. évfolyam 51/2992. szám)
2005-12-11 / 50. (2991.) szám
2005. december 11. Kultúra A Dévai Szent Ferenc Alapítvány szervezésében december 12-én, este fél nyolctól a Zeneakadémián Mozart-estet tart a Dévai Gyermekotthon javára a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar. Közreműködik: Baranyai László (zongora). Műsoron: Kis éji zene, a C-dúr és az A-dúr zongoraverseny. Betlehemi királyok címmel karácsonyi versekből álló estet ad Sellei Zoltán december 12-én, hétfőn 18 órától a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidárium Kávézójában (Bp., VIII. ker., Múzeum krt. 14—16.). Messzire szakadt magyarok karácsonya címmel tartja következő estjét a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület december 13-án, 17 órától a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában. (Bp., Szentháromság tér 6.). Válogatás II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Liszt Ferenc, Márai Sándor, Wass Albert és mások karácsonyi írásaiból, naplórészleteiből. Közreműködik: Bánffy György és Csabai János. Flenegger Johanna a máglyán című oratóriumát adja elő a Pannon Filharmonikusok Pécs és a Nemzeti Énekkar december 13-án, este fél nyolctól a Művészetek Palotájának Nemzeti Hangversenytermében (Bp. IX. ker., Komor Marcell u. 1.). Vezényel: Hamar Zsolt. Közreműködik: Czabán Angelika, Széll Cecília, Bakos Kornélia, Csapó József, Ladjánszki László (ének), valamint Für Anikó és Dunai Tamás színművészek. Händel Szent Cecília-napi ódája szólal meg december 15-én, este fél nyolctól a Zeneakadémián. Az ünnepi hangversenyen - amelyet a vakok magyarországi oktatásának 180. évfordulója és a Nádor-terem megnyitásának tizedik évfordulója alkalmából szerveztek - a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium Zenekarát és Kórusát Kállay Gábor vezényli. Közreműködik: Zádori Mária és Kóbor Tamás. Csillagszóró címmel karácsonyi hangverseny lesz december 17-én, este nyolc órától a budavári Nagyboldogasszony (Mátyás-) templomban. Műsoron: Bach, Purcell, Vivaldi, Händel, Albinoni, Mendelssohn, Dvorak, Esterházy Pál és Mozart művei. A Faludi Akadémia dokumentumfilmklubjának következő alkalmán - december 14-én, szerdán, 18.46 órakor - a Dunaversitas Egyesület szervezésében működő filmes mesterkurzust mutatja be tanítványaival Buglya Sándor filmrendező. A filmklub helyszíne: Uránia Nemzeti Filmszínház, Fábri-terem (Budapest VIII., Rákóczi út 21.) Belépőjegyek 450 forintos áron a helyszínen, kezdés előtt kaphatók. „Kössük össze a mennyet és a Földet!" Makovecz Imre hetvenéves A népművészet rég elfeledett és újra felfedezett világszemléletével lát: a keresztény motívumok és a népi vallásosság bája jelenik meg szakrális alkotásain. A világ számára „Isten keze nyomát" tükrözi, és ezt jeleníti meg organikus építészete. Az egykori állami tervezőirodák „szocialista" betonkockáinak és panelformáinak világában nemcsak legkedvesebb építőanyaga, a fa volt idegen, hanem még inkább szemlélete. A zaklatások nem szegték kedvét, és nem törték meg, folytatta a szabad nemzet építését. S mivel saját magyar értékeit mutatja fel, világszerte értékelik. Az Egyesült Államok építésztársadalmának tiszteletbeli tagja 1987 óta, Németország 1992-ben, Nagy-Britannia 1998-ban ismerte el művészetét hasonló módon, a világ Sevillában gyönyörködhetett Expo-pavilonjában, 1990 óta a Kossuth-díj kitüntetettje. A római La Sapienza Pápai Egyetem 2001- ben tüntette ki. Világszemlélete szerint „az építészet minket mindig az elé a feladat elé állít, hogy kössük össze a menynyet és a Földet". (r.p.) Fotó: Gottwald Károly A paksi Szentlélektemplom A paksi templom mennyezeti ablaka Tóth Sándor December Színkép-erdőmagaslat Lobbanó nyír - Az alkony eddig tarthat Fenyőőr-egyenruhában Míg fedett szekér bukdácsol gyászruhában komor fáklyákat oltogat a szél Jártányi erőben nyújtózik a hegy Mohos vízmosás partját kerülgeted Mélytavi tükrén állsz az elmúlásnak Lent vagy fent síkok meredélye Világlik csontvadonban Nappalok reménye Utadat folytasd szent halmok alatt Budai Kulcsár János Me a culpa Mindenható Isten, hallgassál meg engem! Bűnök zuhantak rám, vállaim nem bírják, akár öreg térdek a nagy, teli zsákot. Ne hagyd, hogy elessek, ne hagyd, hogy elvesszek. Sok-sok verésedtől megfáradt a lelkem, ne tégy ily nagy terhet nyomorult szívemre. Gonosz erők fognak, mézzel kenegetnek, tőled csalogatnak, hogy seholba essem... Hiábavalóság látásom-futásom, nincsen nyugodalmam, nincs vigasztalásom. Hozzád esedezve, könyörögve kérlek, ültesd el szívemben megtartó Igédet. Mexikó patrónája Guadalupei Szűz Mária-ábrázolások Tíz évvel Mexikóváros bevétele után, azaz 1531-ben, mikor béke uralkodott a népek közt és növekedni kezdett a hit, a Cuautitlánból származó Juan Diego szombat hajnalban szentmisére menvén elhaladt Tepeyac dombja mellett. Ekkor csodálatos éneket hallott, később a beálló csendben a nevén szólították. Felment a dombra, ahol egy asszonyt látott, kinek öltözete a nap ragyogása volt, s bevilágította a földet s annak minden növényét. A világegyház két guadalupei Szüzet is tisztel: az egyiket a spanyolországi Extremadurában, a másikat, akinek 474 év óta december 9-e és 12-e között ünnepeljük jelenését, Mexikóban és Latin-Amerikában. Ez a „mexikói" Szűz több ízben jelent meg Juan Diegónak, majd utoljára a ma is tisztelt festmény képében, Juan de Zumárraga mexikóvárosi püspöknek. A Szűzanya feladattal bízta meg Juan Diegót: járjon követségben azért, hogy a püspök emeltessen templomot nevének tiszteletére. Ám a Szűz bizonyítékról sem feledkezett meg: a hideg ellenére virágzó rózsákat, s a virágokat összefogó vásznon saját képmását küldte el. Ezen a ma Mexikóvárosban tisztelt szentképen Szűz Mária mandorla előtt állva enyhén balra fordul, kezeit imádkozva illeszti össze, lábai alatt fekete holdsarló van. A holdat angyal tartja, kinek szárnya háromszínű: zöld, fehér és piros, amely megfelel a mexikói zászló trikolorjának. A festmény vegyes technikával - temperával, víz- és olajfestékkel, illetve aranyozással - készült. Festőjét tekintve nincs egyetértés a művészettörténészek s a teológusok között, míg az előbbiek emberi alkotónak, Marcos Cipacnak, addig az utóbbiak Gábriel vagy Mihály arkangyalnak, Szent Lukácsnak, esetleg magának Szűz Máriának tulajdonítják a művet. A korabeli források alapján elmondhatjuk, hogy a XVIII. század közepére már minden város rendelkezett az eredetiről készült másolattal, így könnyítvén meg a zarándoklatokat. Ugyancsak ebben az évszázadban vált gyakorivá az a felirat, mely biztosította a hívőt arról, hogy a másolat mérete és a rajta látható csillagok, illetve sugarak száma megegyezik az eredetivel. Ugyanakkor az első másolatok nem maradtak fenn, így Juan Diegoé sem. Számuk főként a XVIII. században növekedett meg, miután 1737-ben, árvíztől és pestisjárványtól való szabadulást követően a guadalupei Szüzet Mexikó patrónájává avatták. A másolatok közül ki kell emelni azt az 1788-as művet, melyet azért készítettek, hogy kitegyék mindazon környezeti hatásoknak, amelyeknek a szent vászon is ki volt téve. A mű károsodását az eredeti csodálatos keletkezésének bizonyítékaként fogták fel. A XIX. századból már nagyon kevés másolattal rendelkezünk, alkotóik általában naiv festők voltak. Ekkor a metszetek népszerűségét tovább éltető litográfiák, azaz kőnyomatok terjedtek el. A legkevesebb új ikonográfiai elemet adták a szentképhez azok a festmények, amelyeken a guadalupei Szüzet ábrázoló vászon vált a műalkotás tárgyává. A szentképet ekkor úgy festették meg, mintha egy merevebb hordozóra (például falra, fatáblára) lenne kifüggesztve, illetve mintha maga Juan Diego tartaná két kezében kifeszítve, kiterítve. Egy másik csoportot alkotnak azok a festmények, melyeken a guadalupei Szüzet rózsák s angyalok veszik körül. Ez utóbbiak a művészi díszítőkedv produktumai, főként a XVII., illetve a XVIII. századtól kezdve. A virágok, angyalok helyett, esetleg mellett a festmény sarkaiban, keretezett mezőben elhelyezve a jelenéseket is megörökíthették a művészek. A keretezés az idő múltával egyre díszesebbé, egyre burjánzóbbá vált. A festők ezeket a jelenéseket természetesen külön táblán vagy vásznon is bemutathatták. A jelenések maguk is csodák: ezen csodákért a mindennapi ember (guadalupei) fogadalmi képekkel mond köszönetet. Az úgynevezett „guadalupei portrékon" történelmi vagy egyházi személyek arcképeit a guadalupei Szűz Mária alakja mellé helyezik, így ajánlva őket a Szűz védelmébe. A jelen helyett az örök időt állítják a középpontba az alkotók akkor, amikor a fenti személyek arcmása helyett szenteket festenek meg a Szűz mellett - akár Juan Diegót is. Ebben az esetben már nem csak patrónaként tisztelik Máriát, hanem a mennyei hierarchia különböző fokait jelenítik meg. Fontos hangsúlyozni, hogy Jézus Krisztus anyját tiszteljük akár a guadalupei Szűzben, akár más jelenés Szűz Máriájában. A Szeplőtelen Szűz azért kapta eltérő neveit, mert különböző országokban és helyeken jelent meg. Az egyház a művészeten keresztül ezt Mexikóban is mindig hirdette: így láthatjuk a guadalupei Szüzet Szent Anna és Joachim között, vagy a napkeleti királyok mellett, az egyiptomi menekülés közben, illetve Jézus keresztjénél, majd a végítéletnél. Dragon Zoltán v. Az emberhez érzelmileg legközelebb álló háziállat valószínűleg a kutya. Ezért került neve is jelzőként bizonyos emberi tulajdonságok értékmérőjévé. Gyakran halljuk, de mondjuk is: hűséges, akár a kutya. Vagy kutyakötelességnek nevezzük az előttünk álló szép feladatok megvalósítását. A névkapcsolat nemesíti a fogalmat, erősíti a kapcsolatokat, felemel, óv és védelmez. Sokszor hallottunk arról, hogy gazdája halála után a hűséges eb a temetőben pusztult el bánatában. De vannak példák arról is, hogy a gazdája védelmében múlt ki. Mert őrzőnk és védelmezőnk is, ha arra kerül a sor. Azt mondják a tudósok, hogy a kutyának önérzete van. Megsértődik, ha igazságtalanság éri. De sohasem duzzog sokáig, megbocsátó és elnéző is tud lenni. Emlékszem egy országos érdeklődéssel kísért esetre. Abban az időben még fiatal újságíróként jártam a vidéket, írtam is akkor a nem mindennapi esetről. Kiskunhalas környékén történt, hőse egy bozontos fekete puli volt. Még a nevére is emlékszem, Betyárnak hívták. Illés Sándor Fontos szolgálatot teljesített, egy birkapásztor mellett. A határt járta a juhokkal. Egyszer aztán összekülönbözött a juhásszal. Megsértődött. Világgá ment. De elterelt a nyájból három birkát is, úgy érezte, hogy szolgálataiért ennyi juss őt is megilleti. Nem ment a kis nyájjal messzire, kinézett magának egy közelében lévő elhagyatott tanyát. Oda vette be magát, de a harag ellenére sem felejtette el a kötelességét. A birkákat mindennap kiterelte legelészni, miközben nyilván fél szemmel a régi nagy nyájat kísérte figyelemmel. És a juhászt, akire valamiért megorrolt. A juhász türelmes volt és várt. Fél szemmel ő is követte a kutya mozgását. Betyárt néhány nap múltán viszszahajtotta az éhség régi gazdájához. Visszaterelte a juhokat is. „És akkor megállt előttem lehajtott fejjel és nyüszített..." - mesélte nekem a kibékülés pillanatának megrázó élményét a juhász, akit meglátogattam, hogy riportban számoljak be a nagy eseményről. A juhász vetett egy darab kenyeret Betyárnak, aztán megsimogatta bozontos fejét. Szent volt közöttük a béke. Betyár máris futott, hogy összeterelje a közben szétszéledt nyájat. Visszahívta a kutyakötelesség. Tudok más hasonló esetekről is, amelyek megrendítően szépek és felemelők. Egyikük-másikuk szinte hihetetlen. Mint az a történet, amely a mi falunkban esett meg Nagy Vince tanyáján. Ott nem puli volt a főszereplő, hanem egy korcs házőrző eb, nevét már elfelejtettem, pedig megérdemelné, hogy észben tartsam. Mert nem mindennapi dolgot cselekedett. El sem hinném, ha nem bizonygatnák az eset ismerői, tanúi. Történt egy napon, hogy ismeretlen látogatója akadt Nagy Vince tanyájának. Kutyaugatást nem hallott a gazda, tehát olyan valaki lehetett az éjjeli vendég, akit a kutya már ismert, és fel sem tételezte rossz szándékát. Pedig gonosz szándék hajtotta. Az istállóból ellopott egy üszőborjút. Kötőféken vezette el, a kutya egy ideig követte is. A rendőrség nem nagy buzgalommal nyomozott az ügyben, mert ugyan kinek a szívügye egy parasztember tehene? Egy ideig egy károsult gazda igyekezett a tolvaj nyomába járni, aztán belefáradt és abbahagyta a hiábavaló szimatolást. De nem úgy a kutya. És több sikerrel. Csodával határos módon egy reggel Nagy Vince az udvaron találta az ellopott üszőt. Mellette ült a kutya. Mintha őt várná. Nekem, később úgy mesélték, hogy a borjút egy két dűlővel arrébb lakó tanyai gazda kötötte el és vitte magával. A kutya követte az éjszakai menetet, ismerte is a tettest, és csak az alkalomra várt, hogy igazságot tegyen. A tehéntolvaj kis gulyája a szabadban éjszakázott, egy megfelelő alkalommal odalopakodott és hazaterelte a tehenet. Én azt mondanám, hogy csak a kötelességét teljesítette. Kutyakötelesség