Új Ember, 2006 (61. évfolyam, 52/2993. szám - 62. évfolyam, 53/3046. szám)
2006-10-29 / 44. (3037.) szám
2006. október 29. Útközben A límia 7 A jövő bizonyossága Nemzeti zarándoklat Fatimába (Folytatás az 1. oldalról.) Hamar híre ment, amikor 1917-ben Portugália egyik eldugott helyén három pásztorgyereknek, Lúciának, Ferencnek és Jácintának megjelent Szűz Mária, aki rajtuk keresztül bűnbánatra, megtérésre és engesztelésre szólította fel a világot. Már 1919-ben kápolna épült a jelenések helyén, 1930-ban pedig a leirai püspök hitelesnek nyilvánította a csodás történéseket, és engedélyezte a fatimai Szűzanya tiszteletét. A köves, cserjékkel, kisebb fákkal tarkított völgy, amelyben akkoriban csak egymástól távol eső tanyák, majorok, apró kőházacskák álltak, igen gyorsan benépesült. Egyre több zarándok kereste fel a szent helyet, s hamarosan város nőtt ki a semmiből. Amikor Kondor atya 1954-ben megkezdte szolgálatát, még szerény település volt Fatima egy szemináriummal, néhány rendházzal, zarándokszállásokkal. A hihetetlen fejlődés, a nagyvárosiasodás folyamata azonban ma már annak is szembetűnő, aki korábban nem járt itt. Daruk tucatjait látni, többszintes apartmanházak, szállodák épülnek, üzletek, éttermek nyílnak mindenfelé. Útban a magyar keresztúthoz, a bazilikával szemben feltűnő „képződmény" a befejezéséhez közeledő Szentháromság tiszteletére emelt hatalmas körtemplom, amelyben kilencezer ülőhely (!) lesz. A püspöki konferencia tagjaival érkezőket a keresztút bejáratánál, az I. stációnál várta a többi zarándok, így mintegy félezer magyar engesztelő indult el énekelve, imádkozva a pásztorgyermekek útját követve, fel a kálváriához. Keresztút Fatima a második világháborút követő elnyomás idején a magyarok egyfajta lelki menedéke, találkozóhelye lett. A Spanyolországban élő egykori Csanádi egyházmegyés pap, Kardos Illés és az Isteni Ige Társasága által Fatimába küldött ifjú misszionárius, Kondor Lajos fejében szinte egyszerre fogant meg az ötvenes évek közepén a gondolat, hogy a diktatúra elől menekülő, világban szétszórva élő magyarok összefogásával kezdeményezik egy magyar keresztút építését. Mindketten úgy érezték, a szellemileg, lelkileg megnyomorított magyarság másra nem számíthat, csak a Szűzanyától várhat segítséget. Az a meggyőződés vezette a két lelkipásztort, hogy mire a keresztút elkészül, Magyarország felszabadul... Miért éppen a magyarok építhettek keresztutat? Kondor atya válasza egyszerű: „Mert másnak nem jutott eszébe." A hazánkban oly jól ismert, s a legtöbb településen megtalálható, magaslatra, dombra vagy hegyre épített, a három golgotai kereszttel vagy kápolnával végződő „keresztút típus" Portugáliában korábban ismeretlen volt. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a bazilika és a Jelenési kápolna után Fatima legfontosabb „látványossága" lett a magyar kálvária, amelyet az évi öt-hat millió zarándok hatvan-hetven százaléka végig is jár. Az állomások domborműveit 1960-61 között készítette Amélia Carvalheira, aki - megbízói tanácsára - Emmerich Katalin látomásait is felhasználta a passió egyes jeleneteinek ábrázolásánál. 1964 májusában több száz, emigrációban élő magyar vett részt a dombtetőn álló Szent Istvánkápolna és a Golgota felszentelésén, 1971. augusztus 12. és 15. között pedig mintegy négyszáz bácskai és kétszázötven, nyugaton letelepedett hazánkfia gyűlt össze Fatimában Szent István király születésének 1000. évfordulójára. Kondor atya a „Tito országából" érkező bácskaiak közvetítésével, vagyis a jugoszláviai magyarokon keresztül csempészte be Magyarországra a kegyhelyről szóló első magyar nyelvű könyveket, újságokat, ismertetőket. A rendszerváltozást követően már akadály nélkül, szabadon jöhettek a magyar zarándokok Fatimába. A fordulatra, a kivívott szabadságra emlékeztet a feltámadást hirdető XV. stáció, amely 1992- ben a lajosmizsei hívek adományaiból készült el. Most, október 18-án Jakubinyi György mutatott be szentmisét a Szent István-kápolnánál. A gyulafehérvári érsek a magyar szentekről, boldogokról szólt. Felidézte Mária önátadó szavait: íme, az Úr szolgálója, legyen nekem a Tegéd szerint. Ez a mondat minden keresztény számára a tökéletesedés felé vezető utat kínálja fel. Az érsek Szent István örökségére utalt, amikor Szűz Máriát, a Boldogaszszonyt a „legnagyobb magyar szentként" emlegette... A szertartás közben újra és újra eleredt az eső. Többen a fák alatt kerestünk menedéket. Esőköpenyben és esernyővel egyre csak érkeztek a keresztút utolsó állomásaihoz a különböző nemzetiségű zarándokok. Akkor, egy óra leforgása alatt francia, német, spanyol, olasz nyelven idézték fel Krisztus kínszenvedését idősek, fiatalok, családok. És egyik csoport vezetője sem felejtette el felhívni a figyelmet arra, hogy az út, amelyen járnak, a magyar nép ajándéka Fatimának. Minden állomáson fehér márványtábla jelöli az adományozót. Mielőtt visszaindultunk, megnéztem, mi áll a XIV. stáció alatti táblácskán. Az 1956-os szabadságharcosok emlékére építette a Londoni Rózsafüzér Társulat és a világ minden részén élő magyarság. Ahogy többen is megjegyezték, e keresztút a magyarság legjelentősebb, s talán legfontosabb '56-os emlékműve. Jó magyarnak lenni Fatimában... Felajánlás Mária a három pásztorgyermektől azt kérte, imádkozzanak, engeszteljenek és hozzanak áldozatot a bűnösök megtéréséért. Többször szólított fel arra is, hogy a világot és Oroszországot ajánlják fel az ő Szeplőtelen Szívének: ha megteszik, Oroszország megtér, és béke lesz, ha nem, Oroszország elterjeszti tévtanait, üldöztetés vár az egyházra, szenvedés az emberiségre... Kondor atya a nemzeti zarándoklat résztvevőinek tartott előadásában, majd az azt követő sajtóbeszélgetésen vázolta fel Mária kérésének hosszú és viszontagságos, világtörténelmi kihatással bíró történetét. A felajánlás „érvényességének" feltétele az volt, hogy a pápa a világ püspökeivel egyetértésben, Oroszország külön említésével ajánlja fel a világot Mária Szeplőtelen Szívének. XII. Piusz az emberiség megpróbáltatásaival szembesülve „kísérletet tett" a kérés teljesítésére. 1942-ben, a római Szent Péter-bazilikában megtette a felajánlást, de az nem volt „teljes értékű", mert a püspökök nem csatlakoztak hozzá... A második vatikáni zsinat alatt aztán újra felmerült a felajánlás megtételének lehetősége. Kilencszázötven püspök fordult VI. Pálhoz az ügyben, de a pápa az „ökumenizmus apostolaként" ismert Augustin Bea bíboros tanácsára, diplomáciai okokra hivatkozva elhárította a kezdeményezést. Attól tartott, hogy a zsinaton jelen levő különböző keresztény egyházak képviselőinek ökumenikus érzékenységét esetleg sértheti ez a lépés. Miután II. János Pál ellen 1981-ben sikertelen merényletet követtek el, a Gemelli klinikán a lábadozó pápa magához kérette azt az évtizedek óta lezárt levelet, amelyben Lúcia nővér 1944-ben leírta a harmadik fatimai titkot. (A titok tartalmát csak 2000 júniusában hozta nyilvánosságra a Vatikán.) Az üzenet nyomán a fehérbe öltözött püspök személyében - akit a kereszt tövében megölnek - a pápa magára ismert. Úgy vélte, egyedül Máriának köszönhette életben maradását, s ettől kezdve feladatának tekintette a fatimai üzenet teljesítését. A Szentatya a nunciatúrákon keresztül kapcsolatba lépett a világ püspökeivel, majd velük összhangban és „morális egységben" 1984. március 25- én, a római Szent Péter téren a kegyszobor előtt felajánlotta a világot Mária Szeplőtelen Szívének. A felajánláshoz a pápa örömére öt keleti pátriárka is csatlakozott. Amikor Lúcia nővért a történtek után megkérdezték, mi lesz a jele a felajánlás „érvényességének", azt felelte: Figyeljenek keletre, onnan jön a válasz! És a válasz öt évvel később valóban megérkezett... A berlini fal egy darabja ma a szentély oldalsó bejáratánál emlékeztet a kommunizmus összeomlására. Kondor atya szerint a felajánlás lényege: magunkat másra bízni. A kereszten függő Jézus átadta az emberiséget Mária szívének. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: íme a te anyád! (Jn 19,26-27). Minél jobban szenved a világ, annál inkább bízik majd a fatimai üzenetben, a Szeplőtelen Szív győzelmében... Erdő Péter bíboros a nemzeti zarándoklat keretében, a Jelenések kápolnájában bemutatott szentmisén megújította Szent István országfelajánlását, és hazánkat, népünket Mária Szeplőtelen Szívének oltalmába ajánlotta. A prímás a homíliájában többek között a következőket mondta: Közösségként jelenünk meg Isten színe előtt Fatimában is, amikor végigjárjuk a magyar keresztutat, amikor megújítjuk Szent István felajánlását, és II. János Pál pápa világfelajánlásához csatlakozva ajánljuk országunkat és nemzetünket Mária Szeplőtelen Szívének. Bármit hozzon is az emberi történelem, Nagyasszonyunk nem feledkezik meg rólunk. Az ilyen felajánlásoknak titokzatos ereje van. Sokszor utólag hasít belénk a döbbenet, hogy talán közösségileg is személyes választ kapunk kérésünkre. .. Kitüntetés Kondor atya szeret a háttérben maradni. Ez még akkor is így van, amikor előadást tart. Röviden vezeti be a témát, inkább hagyja, hogy a közreműködésével, összekötő szövegeivel készült filmek szóljanak a történelmet fordító fatimai eseményekről, amelyeknek nemcsak tanúja volt, hanem legtöbbször alakítója is. Ha kérdezik, persze szívesen beszél az egymást váltó püspökök munkatársaként Fatimában eltöltött évtizedeiről, a Lúcia nővérrel folyatott baráti beszélgetésekről, II. János Pál pápával való találkozásairól vagy a pásztorgyerekek boldoggá avatásáról, amelynek előkészítésében fontos szerepet vállalt. Ma is folyamatosan dolgozik, szervez, fordít, újságot szerkeszt, működteti a Pásztorgyermekek Irodáját, válaszol a világ különböző pontjairól érkezett levelekre, kérdésekre... Egy teológiai munka is foglalkoztatja, amelyben dogmatikailag próbálja tisztázni a Máriával kapcsolatban egyre gyakrabban használt, ugyanakkor vitatott „társmegváltó" fogalmat. Sólyom László államfő a nemzeti ünnep kapcsán a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét adományozta Kondor Lajosnak, az egyetemes emberi értékek gyarapításáért, a fatimai üzenet terjesztéséért és a magyar-portugál kapcsolatok erősítéséért kifejtett tevékenységéért. A díjat az országfelajánló szentmisét követő ebéd keretében a Mária Házában vette át az ünnepelt Gecse Attilától, Magyarország portugáliai nagykövetétől. Kondor atya szerényen fogadta a köszöntéseket és a hosszú tapsot. Bizonyára jóleső érzéssel töltötte el a megbecsülés, bár az ő igazi jutalma Mária valósága. Nem felejtem, amint a szentmisén a felajánlás közben a kegyszobor alatt, az oltár lépcsője mellett térdelt, lehunyt szemmel. Alázata, odaadása többet mondott minden szónál. Hazatérés Lisszabon, Fatima, Batalha, Alcobaca, Nazaré, Porto - egy zarándoklat állomásai Portugáliában. Örökkévalóságról valló, lélekmelengető színterek, helyek és érzetek, elefántcsontszínű katedrálisok és kolostorok, merész ívű óriáshidak, zegzugos utcácskák, napsütés és eső, morajló hullámok földöntúli zenéje az óceánparton, tájak, emberek, derűs órák, elmélyülés... Remény... És bizonyosság... Mert hinni kell a fatimai üzenet igazságát: a Szeplőtelen Szív végül győzedelmeskedik! Fotó és szöveg: Pallas Szentmise a Mária Háza kápolnájában A kitüntetett: Kondor Lajos Két stáció között Eső után: a Szent István-kápolna a dombtetőn A felajánlás pillanata