Új Ember, 2006 (61. évfolyam, 52/2993. szám - 62. évfolyam, 53/3046. szám)
2006-06-25 / 26. (3019.) szám
Könyvespolcra Egyházi kifejezések helyesírása A magyartanár, az anyanyelvünknek megfelelő olvasástanítási módszer (például a szótagolás) egész életünkre meghatározó helyesírásunk és fogalmazásunk alakulásában. Fekete Antal piarista pap tanár, akinek sok prédikációja felejthetetlen számomra, amikor segítője volt plébánosunknak a templomban, úgy tanított, hogy „sem a helyesírás, sem a stilisztika" (csak a kegyelem) nem okozott problémát diákjainak. A tanítványok egyike, Erdő Péter bíboros, prímás volt az ötlet adója és megvalósításának elindítója. Talán a kitűnő tanár is hozzájárulhatott áldott emlékével ahhoz, hogy megjelent ez a kis kiadvány, amely magyar nyelven az első munka és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvészeti Intézete bővíteni és folytatni is szándékozik egy pályázat keretében, amelyet az interneten tettek közzé. Bár a Magyar helyesírási szótár 1999-ben, tíz évvel a rendszerváltás után jelent meg - a Magyar Tudományos Akadémia szabályai szerint, rangos szerzők lektorálásával -, alapvető egyházi szavak kimaradtak belőle. Olyan szavak, amelyek nem tartoznak kizárólag a szaknyelvhez - kimaradásukért talán az „átkos örökség" okolható. Példaként idézhetem az atyaúristen kisbetűs előfordulása mellett az Atya Úristen hiányát a szótárból. Az előbbi, káromkodásként, indulatkitörésként említésre méltónak találtatott akkor, de a szókapcsolat imádságos használatáról nem vett tudomást az akkori szótár. A régi szótárban a pártkonferencia természetesen szerepel, de püspöki konferencia nem. A tizenhat évvel ezelőtti szótár összeállítóinak célja a társadalom és a politika (akkori, korábbi) igényeinek szolgálata volt. A régi beidegződéseknek megfelelően nem volt tekintettel a hitéletre. Még néhány példa: szentatya (pápa) kis kezdőbetűvel, de nem Szentatya, miként az Útmutató írja. A zsinat is jelen van, de csak kis kezdőbetűvel, holott a történelemtanításban is használt a Niceai Zsinat és a II. Vatikáni Zsinat elnevezés. Ezeket a hiányosságokat pótolja az Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához című kiadvány, Erdő Péter bíboros, prímás bevezetőjével. Remélhető, hogy az, új írásmód egységesítésével hivatalos egyházi nyelvünk, a félhivatalosnak számító sajtó nyelve és egyházi iskoláink tanárai pótolják a mulasztottakat, felkészítik diákjaikat a kis szótárban található szavak, kifejezések helyesírására. A folytatást örömmel várjuk, a kiadványt pedig minden intézménynek és a magyar nyelv, az egyházi szaknyelv iránt érdeklődőknek ajánljuk. (Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához - Szent István Társulat, Budapest, 2006) Kulcsár Erzsébet tottam. Körötte finom szövésű üzenetek, sokatmondó csönd. Középen a szívverés ritmusú vers: Krakkó, és ez mindent meghatároz. A vékony gondolat-szál köti össze és szövi át a többit. Zsille Gábor négy évet töltött a varázsos városban. Új kötete a lengyel mindennapoknak, művészeti életnek naplószerű megidézése. Itt nyáron is hallani varjúkárogást, talán ez a legszebb... A házak keskenyek, / karcsú tornyokkal karistolják az eget, bár / homlokzatuk kissé már kopott. Autók / helyett fogatok járnak, a kocsisok fején / keménykalap. Vasárnap délben / a lányok kezében rózsa. Eső /után/a galambok Krisztus lábához gyűlnek, / mécsesekből inni. Valaki hegedül, / éjjel is hallom... A szerző éjszaka is virraszt. Mindenre figyel, hiszen bárhonnan jöhet hívás. Bármikor lecsurranhatnak tolláról a vércsepp-tinta szavak, és a félig telt papír fölé hajolhat Isten. Mert Zsille Gábor mélyen hívő istenes, bibliás, karácsonyos ember. Vigyázza a magyar nyelv egyszerűségét, a költészet gazdag nyelvét. Figyelem, miként is fest, ha / percekre bár, de kígyóinak, nem többre, pár percre, s milyen is lesz, ha kihunynak. Pillanatra fölragyog valami, valaki. Ez már elég, hogy kibontson belőle valami örök üzenetet. Komolyan, komoran, olykor játékosan is. Zsille Gábor beérett költészete ezúttal is teremtett versremekeket: Velimir Hlebnyikov, Aludni valahogy, Egészen apró, Az eladott ház, Egy időben, Közösség, Az a rengeteg, Semmiség, Tét... Háromkötetnyi saját versén kívül meg kell még említenem egyre gazdagodó műfordítói munkásságát is: tizenegy kötet, benne II. János Pál triptichonja, Czeslaw Milosz istenkereső versei, Adam Zagajewski válogatott költeményei... Sík Sándor, Rónay György, Pilinszky János, Vasadi Péter, a katolikus költészet nagyjai (e szónak abban az értelmében, mely sok áldozattal és alázattal kifejlesztett lelki kultúrát jelöl) ma már fénylő csillagok. A mögöttük felsorakozó fiatalok régóta hiányoznak. Zsille Gáborról joggal hihetjük, kiteljesíti írói pályáját, ahogy nagy elődei megőrzi és gazdagítja. (Zsille Gábor: Gondolj néha Zalalövőre - Parnasszus Könyvek, 2005) Fenyvesi Félix Lajos Hiánypótlás és értékmentés Vitnyédi Németh István 1894. december 2-án született Vitnyéden. Két fivérével együtt maga is a papi hivatást választotta. Őt tanítója irányította a győri bencés gimnáziumba, neki A főtanító úr című regényében állított emléket. Költői tehetségét a Zászlónkban és az Életünkben megjelenő versei bizonyították. Már szeminaristaként kiadott egy kis verseskötetet (Kiáltás az Úrhoz - Győr, 1916). Nehéz időben, 1919-ben szentelték pappá. Gyarmaton és Csornán volt káplán, majd győri székeskáptalani vikáriusként szolgált. 1923 és 1928 között a Dunántúli Hírlap főszerkesztői teendőit is ellátta. Ácson 1927-től 1946-ig volt lelkipásztor. Verseit a Napkelet és a Vigília is közölte. 1922-ben Lelkem elküldelek címmel adta közre második verseskötetét. A negyvenes évek elején, évtizedes önművelés és szellemi munka eredményeként sorjáztak könyvei: Krisztus helyettese Genezáretnél, Rómában és az Északi-sarkon (Budapest, 1940); Az egyház szentsége (Budapest, 1940); Szociális igazságosság (Budapest, 1941); Magyar fény a nagyvilágban, magyar hithirdetők élete és munkássága (Budapest, 1941); Ádventi örömök (Rákospalota, 1942); Az áldozat (Budapest, 1942) 1946-ban Hidegségre helyezték. (Az 1944-től Ácson, majd Hidegségen írt versei eltűnnek. 1948. május 30-án hunyt el Győrött. A temetésén Harsányi Lajos pap költő mondta a beszédet. A Rábaköz halk szavú költőjének emlékét őrzi a Hozsanna énekeskönyv is, amelynek 8., 76. 84. és 206. énekeiben Vitnyédi Németh István szavaival dicsérjük az Urat. A most megjelent Megjött a nyár című verseskötet öt részre tagolódik: a Halhatatlan Isten a lelkipásztori élet, a csendes, bensőséges meditációk verses gyümölcseit kínálja. Az Örök magyar fejezetben a rábaközi, nyugat-magyarországi couleur locale-ban Széchenyi emléke is felragyog. A vidéki papság és a népi sors élményei Prohászka és Giesswein Sándor szellemében, szociális érzékenységgel fogalmazódnak meg. A Bazár és a Megjött a nyár fejezetben a pap költő és a világ kapcsolatának korjellemző, poézisben felmutatható tanulságai jelennek meg. A Fogytán napom ciklus énekei túlmutatnak az egyéni fájdalmon, a babitsi morális szemlélettel és a „versenyt az esztendőkkel" élményvilágával tartanak rokonságot. Az egyik legszebb portrévers, a költő „iszonyú szomorú" korának ellentéteként ünnepli legrokonabb példaképét, az artisztikumra olyannyira igényes Harsányi Lajost, a „boldog költőt". Megjött a nyár verseskötet megjelentetése igazi hiánypótlás, értékmentés. Bár megkésve, de hírt hoz egy méltatlanul elfelejtett költőről, bizonyság arra, hogy Vitnyédi Németh István több volt egy verselő vidéki papnál, költészete méltó az emlékezetünkre: illő hely illeti meg a Harsányi Lajos, Sík Sándor, Mécs László, Városi István, Mentes Mihály, Tűz Tamás pap költők sorában. (Vitnyédi Németh István: Megjött a nyár - Hazánk, Győr, 2006) Cs. Varga István Galambok Krisztus lábánál Zsille Gábor költő új kötetéből való ez a fájó-szép sor, melyet írásom címéül válasz Fórum 2006. június 25. ÚJ HARANGOT RENDELJEN IfJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZŐBB ÁRON 30 kg-tól 11 000 kg-ig KIVÁLÓ MINŐSÉG, KITŰNŐ KIDOLGOZÁS, HANGZÁSRA ÖNTVE! HARANGVILLAMOSÍTÁS, HARANGTARTÓÁLLVÁNY-KÉSZÍTÉS, PROGRAMOZÓ ÓRÁK, HARANGVEZÉRLÉS TELEFONRÓL, TORONYÓRAKÉSZÍTÉS, SZERELÉS, ALKATRÉSZELADÁS, REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL! HARANGSZÓ 2003 BT. IfJ. FARKAS TITUSZ, 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 06/30/371-9696, fax: 06/29/410-119 A HARANGSZÓ 2003 BT. A DÉVAI SZENT FERENC ALAPÍTVÁNY TÁMOGATÓJA Múltidéző „Az ismeretlen birtok" Alain-Fournier regényének két magyar tolmácsolása ismert: a rövid életű Lovass Gyuláé 1940-ben jelent meg ezzel a címmel, közel húsz évvel később aztán, 1959-ben Végh György is lefordította A titokzatos birtokként. Nemcsak a kivételes tehetségű, az Ezüstkor alapítói között szereplő Lovass iránt érzett tiszteletem jeléül választottam az ő magyarítását ismét, hanem azért, mert így vált emblematikus műve a mi irodalmunkban is, elsősorban a harmincas-negyvenes években, mindenekelőtt az európai regényforma meghatározó alkotásaként. Ami igazán meglepő: a százhúsz éve született Alain Fournier nem írt több regényt, mintha ezt az egyet is elegendőnek vélte volna, hogy mindent elmondjon az életről és az ember álmairól. Amikor az Ezüstkor íróiról, a Nyugat harmadik nemzedékéről próbáltam írni, Az ismeretlen birtokot többször is elolvastam, hiszen lépten-nyomon beleütköztem tanulmányokban és esszékben, s mindannyiszor a legelragadtatottabb jelzők kíséretében. Lovass Gyula az Ezüstkorban megjelent, sokat emlegetett tanulmányában, A játékos Európában meghatározó műként jellemezte, de ilyesformán írtak róla neves francia méltatók is. Valahányszor Kosztolányi Dezső verse, a Boldog, szomorú dal sorait olvasom, mindig az az érzés kerít hatalmába, hogy ugyanezt fogalmazta meg a francia író is művében: Mit eldalolok, az a bánat könnyekbe borít nem egy orcát, és énekes ifjú fiának vall engem a vén Magyarország. De néha megállok az éjen, gyötrődve, halálba hanyatlón, úgy ásom a kincset a mélyen, a kincset, a régit a padlón, mint lázbeteg, aki föleszmél, álmát hüvelyezve, zavartan, kezem kotorászva keresgél, hogy jaj, valaha mit akartam. Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, a kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok, itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben. Az ismeretlen birtok hősei is elveszített álmaikat szeretnék visszaperelni a sorstól. Meaulnes (a regény francia címének szó szerinti fordítása: A nagy Meaulnes) csodálatos kastélyra bukkan, melynek úrnője Yvonne de Galais. Testvére, Frantz de Galais esküvőjére készül éppen. Meaulnes három napig marad a birtokon, ezalatt beleszeret a lányba. Érzelmeik kölcsönösek. Az esküvő elmarad, Meaulnes visszatér barátjához, a történet elbeszélőjéhez, Francois Seurelhez. Ködös, bizonytalan várakozásban élnek, álom és valóság határán egyensúlyozva, mert aki egyszer is járt az Édenben, nem élhet tovább közönséges halandó módjára. Utóbb ismét rátalálnak a titokzatos birtokra, Meaulnes feleségül veszi Yvonne-t, de az ártatlanság kora véget ért, csak a halál adhatja majd vissza. Mélyen elgondolkodtató, valós tanítás. Valamennyien elveszítettük szemünk elől a tisztaság és boldogság birodalmát, s valóban csak akkor találhatunk rá ismét, amikor az örök boldogság jut osztályrészünkül. A valóság égi másának megtalálása, a kegyelem segítségével történő végkifejlet adhatja a súlytalanság és egy másik világrendbe való bekapcsolódás örömét. Addig pedig keresgélünk, mint Meaulnes és Seurel ebben a csodálatos regényben. Rónay László Az Olvasó írja Pünkösd Rómában Óriási öröm, meghatottság, a „sokan, de egy test" közösségélménye jellemezte pünkösdkor a római Szent Péter téren átélt találkozót XVI. Benedek pápával, és a több mint háromszáz egyházi mozgalom képviselőivel, akik a világ minden tájáról érkeztek a Szentatya hívására. Az 1998. év pünkösdjének élő és szerves folytatásaként, valamint a Szentlélek ajándékaként megújultunk az egység ajándékának tüzes és lelkesítő tapasztalatában. Magyarországról körülbelül hatvanan képviseltük a Fokoláre mozgalmat. A mozgalom bölcsőjének tekinthető Loppiano városában tett látogatásunk után a keresztény Rómával való ismerkedés, valamint a péntek esti virrasztás mind-mind a közösen megtett út részeiré épültek, melynek során a kölcsönös szeretet megélése megtapasztaltatta velünk Jézus jelenlétét. Kérdésünkre a résztvevők közül többen is beszámoltak lelki élményeikről: „A pápán keresztül az egyház különös módon is úgy állította előtérbe és ismerte el a mozgalmakat, mint amelyek valóban alulról építkeznek. Az egyház felismerte és elismerte, hogy van valami, ami egy kis magból született, de amely a magasba tör, és hogy ezáltal a Szentlélek az egész egyetemes egyházat átjárja, élettel töltve be azt. Csodálatos e felismerés megszületése, továbbá az is, hogy szabad utat, támogatást és elismerést kapott." Volt, aki a küldetésében újult meg: „A pápa beszéde megnyitotta az utat, hogy elinduljunk, és bátran tegyünk tanúságot keresztény létünkről. Küldetés ez, hogy elvigyük a világba azt a szabadságot, amely felelős is a társadalomért, és amely érett módon keresztény, ugyanakkor szabad, tele örömmel, és az egységet építi." Egy fiatal pedig így vallott: „Ezen a pünkösdön váltam nagykorúvá. Tizenhat éves korom óta tagja vagyok egy katolikus közösségnek, de csak most látom, hogy nem vettem komolyan az életemet. Most valami megváltozott, és a Fokoláre mozgalomban megtaláltam azt, ami ebben a választásban segíteni tudott. Valóban teljesen megújultam." Ferenczy Zoltán Találkozás a hercegprímással 1947-ben Bánrévén voltam határőr őrmester, és titokban írtam Mindszenty József hercegprímásnak úrnak Esztergomba. Kértem, hogy fogadjon engem. Erre sor is került a budai Várban, a prímási palotában. Kértem, ha lehet, segítsen, mert a bátyám, Pohl Gyula szovjet fogságban van. Beszélgettünk, és együtt imádkoztunk. Bátyám ezután, 1947. október 2-án, ha betegen is, de hazatért. Jézus meghallgatott minket. Amint hazatért a bátyám, írtam a hercegprímás úrnak. Ő anyagi támogatást adott a bátyámnak, aki hónapokon át betegeskedett, aztán meggyógyult. A határőr őrsön szóbeli fenyítést kaptam, mert az egyházfővel találkoztam. De nem bántam, hiszen találkozhattam a hercegprímás úrral, és ezt soha nem tudom elfelejteni. Én ekkor 19 éves voltam, és most, mikor ezeket a sorokat írom, 78 éves vagyok. Szívemben őrzöm ezt a szép napot, mikor beléptem Budán a palotába, és megcsókoltam a prímás úr gyűrűjét. Pohl Ferenc frontharcos ezredes, Pécel város díszpolgára