Új Ember, 2007 (63. évfolyam, 1/3047-52/3098. szám)
2007-09-16 / 37. (3083.) szám
Megjelent a Teofil szeptemberi száma! www.ujember.katolikus.hu KATOLIKUS HETILAP LXIII. évf. 37. (3083.) Ára: 120 Ft • 12 korona • 1 új lej Ingyenes műsorújság-melléklettel! Mit fizetne Jézus? Avagy: az igazságos adó 3. oldal Tárjátok ki szíveteket! A sokféleség egysége a liturgiában is 3. oldal Isten nélkül irányát veszti az élet... XVI. Benedek pápa Ausztriában I XVI. Benedek pápa hetedik, Itálián kívüli apostoli látogatására az elmúlt hétvégén került sor a szomszédos Ausztriában. Bécsi programját követően a Szentatya a 850 éves, közép-európai jelentőségű kegyhelyre, Mariazellbe, majd Heiligenkreuzba zarándokolt. XVI. Benedek pápa szeptember 7-én, pénteken délben érkezett Bécs schwechati repülőterére, ahol Heinz Fischer köztársasági elnök és Christoph Schönborn bécsi bíboros érsek köszöntötték. A Szentatya első beszédében emlékeztetett rá, hogy látogatására a mariazelli kegyhely fennállásának évfordulója adott alkalmat. A Szűzanyának ez a kegyhelye mintegy Ausztria anyai szívét jelképezi, és kezdettől fogva sajátos jelentősége van a magyarok és a szláv népek számára is. A repülőgép fedélzetén a Szentatya kötetlen beszélgetést folytatott a vele utazó újságírókkal. "Azért megyek Ausztriába, hogy megerősítsem az embereket a hitben - nyilatkozta a pápa -, mert az Isten nélküli élet irányvesztett." Látogatása nem politikai út, hanem zarándoklat. Az osztrák helyi egyház közelmúltbeli nehézségeire vonatkozóan köszönetet kíván mondani mindazoknak, akik a nehéz időkben is hűségesek maradtak az egyházhoz. Délután a Hofburgban Heinz Fischer államfő fogadta a pápát, majd a palota fogadási termében találkozott XVI. Benedek az osztrák hatóságok és a diplomáciai testületek képviselőivel. Hozzájuk szólva azt mondta: Ausztria az elmúlt évtizedekben olyan sikereket könyvelhetett el, amelyeket két nemzedékkel ezelőtt még senki sem mert volna remélni. Az ország nem pusztán jelentős gazdasági haladásról tett tanúságot, hanem példaszerű társadalmi együttélést fejlesztett ki, amelynek rokon értelmű szavává vált a „társadalmi szolidaritás". A közép-kelet-európai országok számára ebben a folyamatban való részvétel további ösztönzés arra, hogy megszilárdítsák belső szabadságukat, a jogállamiságot és a demokráciát. Európa nem tagadhatja meg keresztény gyökereit. A kereszténység mélyen megjelölte ezt a földrészt. A globalizációt nem lehet megállítani, a politikai elit sürgető feladata viszont, hogy a folyamatot rendszabályozza és korlátok közé szorítsa, elkerülve ezáltal, hogy a jelenség a legszegényebb országok és a gazdag országokban élő szegények kárára valósuljon meg, és beárnyékolja a jövő nemzedékeit is. A pápa felhívást intézett a politikai felelősökhöz annak érdekében is, hogy tegyenek meg mindent, hogy az európai országok ismét nyitottak legyenek a gyermekek befogadására és az emberi élet védelmére. (Folytatás a 7. oldalon.) Európa - kicsiben Ökumenikus Nagygyűlés Nagyszebenben Több mint hatezer ember gyűlt össze az elmúlt vasárnap az erdélyi Nagyszeben főterén, hogy részt vegyen a III. Ökumenikus Nagygyűlés ünnepélyes lezárásán. A tömeget Jean-Arnold de Clermont, az Európai Egyházak Konferenciájának elnöke és Vincenzo Paglia olasz püspök áldotta meg, és hatezer kéz nyúlt egymás felé, amikor a két egyházi vezető szájából elhangzott a felhívás: köszöntsétek egymást a béke jelével. A nagygyűlést ezzel a mottóval rendezték meg: „Krisztus fénye mindenkire világít - Remény Európa megújulására és egységére". A négynapos tanácskozáson több mint 2500 küldött vett részt Európa minden tájáról, képviselve valamennyi keresztény felekezetet. A rendezvényt immár harmadszor hívta össze a zömében protestáns, illetve a katolikus egyházat képviselő KEK, illetve CCEE. Első ízben 1989-ben a svájci Baselben, túlnyomórészt protestáns környezetben került sor a találkozóra, másodszor pedig 1997-ben Ausztriában, a katolikus Grazban gyűltek össze az ökumené jegyében az egyházak vezetői. A nagyszebeni találkozón különös hangsúlyt kapott az ortodox jelleg, hiszen Románia és Bulgária uniós csatlakozásával az ortodoxia sem hiányozhat már az Európa jövőjéről folyó megbeszélésekről. (Folytatás az 5. oldalon.) ISSN 0233-1205 Testvérek találkozása Konferencia a Biblia és a Korán kapcsolatáról 4. oldal Közel áll hozzájuk a hit, a vallás... Roma diákok a kaposfői tanodában 10. oldal „A Jóisten csókolta meg a hangszálaimat" Búcsú Luciano Pavarottitól 11. oldal V A Lélek akar szólni BudapesthezA misszió, a küldetés benne van pünkösd titkában. „Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldetek én is titeket... Vegyétek a Szentlelket." A Szentlélek útravaló. Segít bennünket, hogy krisztusi küldetésünket teljesítsük. Ez ma is aktuális, hiszen - ahogy II. János Pál pápa mondta - dolgoznunk kell Európa újraevangelizálásán. „Sokan vannak, akik nem elfordultak Krisztus örömhírétől, nem csalódtak benne, hanem egyszerűen nem hallottak róla." Különösen hangsúlyos ez a nagyvárosokban, ahol annyiféle ember van együtt: sokféle neveltetésű, kultúrájú, világnézetű, vallású, nemzetiségű ember. Itt nagy a veszélye az elidegenedésnek. De a küldetés megnyitja szívünket, és megnyitja közösségeinket. Brazíliában Benedek pápa ugyanezt a motívumot vetette fel, de már néven nevezve: misszióra van szükség! Ez a felhívás nekünk, európaiaknak, magyaroknak is szól. A keresztény ember élethivatása missziós hivatás. „De ahhoz, hogy a missziót teljesíteni tudjuk, nekünk magunknak kell először tanítványnyá lennünk, meg kell ismernünk a Szentírást, az egyház hitét és tanítását, és el kell indulnunk, hogy a saját életünket e szerint alakítsuk. Az egyház tanítása és a mi hitünk nem csupán egy elmélet, hanem Jézus Krisztus személyével való szeretetkapcsolat." A budapesti plébániákon évek óta rendeznek missziós heteket. Most az évek alatt összegyűlt és az elmúlt évek nyugat-európai nagyvárosokban megrendezett missziós hetein szerzett tapasztalatok közül a legjobbakat fel kell használni Budapesten is. Most a Szentlélek akar szólni Budapesthez, egyszerre ezer nyelven: az emberi kommunikáció minden módján. A művészet, a zene, Városmisszió Budapest 2007 az irodalom, a látványosságok és a segítő szeretet tetteinek nyelvén, valamint a tanításban, a liturgiában és az utcai evangelizáció formájában is. Tudatosítanunk kell, hogy mi nem a városmisszió. Nem új evangélium hirdetése, nem a semmiből hozunk elő valami újat. A Szentlélek minden korszakban más és más módot kíván. A mai időben ugyanazt akarjuk tenni, mint amit az előző nemzedékek legjobbjai már megtettek korukban. Ehhez kérjük a Szentlélek külön segítségét. Felelősek vagyunk közösségeinkért és azok értékeiért is. Ha a magunk kultúráját nem tudjuk értékelni, akkor más népekét sem tudjuk. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy továbbadjuk értékeinket. El kell fogadnunk a születendő emberi életet. Hiszen minden emberi személy végtelen érték, a legnagyobb, amit a szülők adhatnak az emberiségnek. Tudjuk azt, hogy a misszióhoz, az élet elfogadásához vagy akár nemzetünk életének megmentéséhez és továbbadásához a saját erőnk kevés. Ezért ígérte meg Krisztus egyházának a Szentlelket, és ezért van nekünk Nagyasszonyunk és patrónánk. Bízunk benne, hogy őrködik a város felett, pártfogója minden magyarnak és ennek az ezer bajjal küzdő városunknak is. Bízunk benne, hogy - ahogy a fatimai felajánláskor kértük - anyai tekintetét nem veszi le rólunk, és segíteni fogja a városmissziót is. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a városmisszió házigazdája cc -k