Új Ember, 2007 (63. évfolyam, 1/3047-52/3098. szám)

2007-09-16 / 37. (3083.) szám

Megjelent a Teofil szeptemberi száma! www.ujember.katolikus.hu KATOLIKUS HETILAP LXIII. évf. 37. (3083.) Ára: 120 Ft • 12 korona • 1 új lej Ingyenes műsorújság-melléklettel! Mit fizetne Jézus? Avagy: az igazságos adó 3. oldal Tárjátok ki szíveteket! A sokféleség egysége­­ a liturgiában is 3. oldal Isten nélkül irányát veszti az élet... XVI. Benedek pápa Ausztriában I XVI. Benedek pápa hete­dik, Itálián kívüli apos­toli látogatására az el­múlt hétvégén került sor a szomszédos Ausztriá­ban. Bécsi programját kö­vetően a Szentatya a 850 éves, közép-európai je­lentőségű kegyhelyre, Mariazellbe, majd Heiligenkreuzba zarán­dokolt. XVI. Benedek pápa szep­tember 7-én, pénteken délben érkezett Bécs schwechati repü­lőterére, ahol Heinz Fischer köz­­társasági elnök és Christoph Schönborn bécsi bíboros érsek köszöntötték. A Szentatya első beszédében emlékeztetett rá, hogy látogatására a mariazelli kegyhely fennállásának évfor­dulója adott alkalmat. A Szűz­anyának ez a kegyhelye mint­egy Ausztria anyai szívét jelké­pezi, és kezdettől fogva sajátos jelentősége van a magyarok és a szláv népek számára is. A repülőgép fedélzetén a Szentatya kötetlen beszélgetést folytatott a vele utazó újság­írókkal. "Azért megyek Auszt­riába, hogy megerősítsem az embereket a hitben - nyilatkoz­ta a pápa -, mert az Isten nélkü­li élet irányvesztett." Látogatá­sa nem politikai út, hanem za­rándoklat. Az osztrák helyi egyház közelmúltbeli nehézsé­geire vonatkozóan köszönetet kíván mondani mindazoknak, akik a nehéz időkben is hűsége­sek maradtak az egyházhoz. Délután a Hofburgban Heinz Fischer államfő fogadta a pápát, majd a palota fogadási termé­ben találkozott XVI. Benedek az osztrák hatóságok és a diplo­máciai testületek képviselőivel. Hozzájuk szólva azt mondta: Ausztria az elmúlt évtizedek­ben olyan sikereket könyvelhe­tett el, amelyeket két nemze­dékkel ezelőtt még senki sem mert volna remélni. Az ország nem pusztán jelentős gazdasági haladásról tett tanúságot, ha­nem példaszerű társadalmi együttélést fejlesztett ki, amely­nek rokon értelmű szavává vált a „társadalmi szolidaritás". A közép-kelet-európai országok számára ebben a folyamatban való részvétel további ösztön­zés arra, hogy megszilárdítsák belső szabadságukat, a jogálla­miságot és a demokráciát. Eu­rópa nem tagadhatja meg ke­resztény gyökereit. A keresz­ténység mélyen megjelölte ezt a földrészt. A globalizációt nem lehet megállítani, a politikai elit sürgető feladata viszont, hogy a folyamatot rendszabályozza és korlátok közé szorítsa, elkerül­ve ezáltal, hogy a jelenség a leg­szegényebb országok és a gaz­dag országokban élő szegények kárára valósuljon meg, és beár­nyékolja a jövő nemzedékeit is. A pápa felhívást intézett a poli­tikai felelősökhöz annak érde­kében is, hogy tegyenek meg mindent, hogy az európai or­szágok ismét nyitottak legye­nek a gyermekek befogadására és az emberi élet védelmére. (Folytatás a 7. oldalon.)­ ­ Európa - kicsiben Ökumenikus Nagygyűlés Nagyszebenben Több mint hatezer ember gyűlt össze az elmúlt vasárnap az erdélyi Nagyszeben főterén, hogy részt vegyen a III. Ökumenikus Nagygyűlés ünnepélyes lezárásán. A tömeget Jean-Arnold de Clermont, az Európai Egyházak Konfe­renciájának elnöke és Vincenzo Paglia olasz püspök ál­dotta meg, és hatezer kéz nyúlt egymás felé, amikor a két egyházi vezető szájából elhangzott a felhívás: köszöntsé­tek egymást a béke jelével. A nagygyűlést ezzel a mottóval rendezték meg: „Krisztus fénye mindenkire világít - Re­mény Európa megújulására és egységére". A négynapos ta­nácskozáson több mint 2500 küldött vett részt Európa minden tájáról, képviselve valamennyi keresztény feleke­­zetet. A rendezvényt immár harmadszor hívta össze a zömében protestáns, illetve a katolikus egyházat képviselő KEK, illetve CCEE. Első ízben 1989-ben a svájci Baselben, túlnyomórészt pro­testáns környezetben került sor a találkozóra, másodszor pedig 1997-ben Ausztriában, a katolikus Grazban gyűltek össze az ökumené jegyében az egyházak vezetői. A nagyszebeni találko­­zón különös hangsúlyt kapott az or­­­todox jelleg, hiszen Románia és Bul­gária uniós csatlakozásával az orto­doxia sem hiányozhat már az Európa jövőjéről folyó megbeszélésekről. (Folytatás az 5. oldalon.) ISSN 0233-1205 Testvérek találkozása Konferencia a Biblia és a Korán kapcsolatáról 4. oldal Közel áll hozzájuk a hit, a vallás... Roma diákok a kaposfői tanodában 10. oldal „A Jóisten csókolta meg a hangszálaimat" Búcsú Luciano Pavarottitól 11. oldal V A Lélek akar szólni BudapesthezA misszió, a küldetés benne van pünkösd titká­ban. „Ahogy engem küldött az Atya, úgy kül­detek én is titeket... Vegyétek a Szentlelket." A Szentlélek útravaló. Segít bennünket, hogy krisztusi küldetésünket teljesítsük. Ez ma is aktuális, hiszen - ahogy II. János Pál pápa mondta - dolgoznunk kell Európa újra­­evangelizálásán. „Sokan vannak, akik nem el­fordultak Krisztus örömhírétől, nem csalód­tak benne, hanem egyszerűen nem hallottak róla." Különösen hangsúlyos ez a nagyváro­sokban, ahol annyiféle ember van együtt: sok­féle neveltetésű, kultúrájú, világnézetű, vallá­­sú, nemzetiségű ember. Itt nagy a veszélye az elidegenedésnek. De a küldetés megnyitja szívünket, és megnyitja közösségeinket. Brazíliában Benedek pápa ugyanezt a motí­vumot vetette fel, de már néven nevezve: misszióra van szükség! Ez a felhívás nekünk, európaiak­nak, magyaroknak is szól. A keresztény ember élethiva­tása missziós hivatás. „De ahhoz, hogy a missziót teljesí­teni tudjuk, nekünk magunknak kell először tanítvány­­nyá lennünk, meg kell ismernünk a Szentírást, az egyház hitét és tanítását, és el kell indulnunk, hogy a saját éle­tünket e szerint alakítsuk. Az egyház tanítása és a mi hi­tünk nem csupán egy elmélet, hanem Jézus Krisztus sze­mélyével való szeretetkapcsolat." A budapesti plébániákon évek óta rendeznek misszi­ós heteket. Most az évek alatt összegyűlt és az elmúlt évek nyugat-európai nagyvárosokban megrendezett missziós hetein szerzett tapasztalatok közül a legjobba­kat fel kell használni Budapesten is. Most a Szentlélek akar szólni Budapesthez, egyszerre ezer nyelven: az em­beri kommunikáció minden módján. A művészet, a zene, Városmisszió Budapest 2007 az irodalom, a látványosságok és a segítő szeretet tettei­nek nyelvén, valamint a tanításban, a liturgiában és az utcai evangelizáció formájában is. Tudatosítanunk kell, hogy mi nem a városmisszió. Nem új evangélium hirdetése, nem a sem­miből hozunk elő valami újat. A Szentlé­lek minden korszakban más és más módot kíván. A mai időben ugyanazt akarjuk ten­ni, mint amit az előző nemzedékek leg­jobbjai már megtettek korukban. Ehhez kérjük a Szentlélek külön segítségét. Felelősek vagyunk közösségeinkért és azok értékeiért is. Ha a magunk kultúráját nem tudjuk értékelni, akkor más népekét sem tudjuk. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy továbbadjuk értékeinket. El kell fogadnunk a születendő emberi életet. Hiszen minden emberi személy végtelen érték, a legnagyobb, amit a szülők adhatnak az emberi­ségnek. Tudjuk azt, hogy a misszióhoz, az élet elfogadásához vagy akár nemzetünk életének megmentéséhez és to­vábbadásához a saját erőnk kevés. Ezért ígérte meg Krisztus egyházának a Szentlelket, és ezért van nekünk Nagyasszonyunk és patrónánk. Bízunk benne, hogy őr­ködik a város felett, pártfogója minden magyarnak és ennek az ezer bajjal küzdő városunknak is. Bízunk ben­ne, hogy - ahogy a fatimai felajánláskor kértük - anyai tekintetét nem veszi le rólunk, és segíteni fogja a város­missziót is. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a városmisszió házigazdája cc -k

Next