Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)
2009-05-17 / 20. (3170.) szám
16 Ojimfa Album Máriapócsról, nemzeti szentélyünkről A közelmúltban jelent meg a Mikes Kiadó gondozásában háromszázkilencven fotóval egy album nemzeti szentélyünkről, Máriapócsról. A zarándokhelyet 128 oldalon ismertető könyvhöz Kocsis Fülöp megyés püspök írt előszót. Máriapócsot - melyet Szűz Mária képének háromszori könnyezése tett világhírű zarándokhellyé - évente tízezrek keresik fel testi és lelki gyógyulást keresve. Nemcsak görög katolikusok, hanem a római rítust követők, sőt ortodoxok is jönnek, hogy imádkozzanak az Istenszülő kegyképe előtt, mely az egykori Pécson, a „görög hitű" ruszin családok településén először 1696-ban könnyezett. Az akkori egri érsek, Fenessy György rendelte el a csodásnak vélt esemény hivatalos kivizsgálását, melynek során harminchat tanút hallgattak ki, köztük helybelieket, protestánsokat, sőt többeket a közelben állomásozó német katonák közül is. A könnyezés tényét mindenki igazolta, sőt, egyesek csodás gyógyulásokról is beszámoltak. A pécsi kép sorsa - mint az országé - ugyancsak hányatott... A környező ikont 1697-ben Kálló római katolikus templomába szállították, ahonnan I. Lipót király felesége és egy kapucinus szerzetes szorgalmazására Bécsbe, a császárvárosba vitték. Ott több másolat is készült róla, melyek Svájcba, Olaszországba és német templomokba kerültek. Az egyik példány Pécsnak készült, de a magyarok azt nem tartották komoly becsben. 1715- ben azonban ez az ikon is könnyezni kezdett. A vizsgálatok ismét csodásnak vélték az eseményt, így Pócsot Szűz Mária kegyhelyének nyilvánították, s a település ekkor vette fel Mária nevét, és lett Máriapócs. Évszázadok óta járnak zarándokok a kegyhelyre. Ezt az albumot - mely a kegytemplom mellett a bazilita monostor épületeit, a templom berendezését, a kegyképet és a hozzá kapcsolódó muzeális és fogadalmi (votív) tárgyakat és a búcsúk pillanatait is bemutatja - ajánlhatjuk mindazoknak, akik ottani zarándoklatukra szeretnének visszaemlékezni, illetve még nem jártak Pócson, de szeretnék megismerni. (Az album megvásárolható Máriapócson, Nyíregyházán, Hajdúdorogon, a nagyobb parókiákon és az Új Ember könyvesboltban.) Bókay László Bérmálás Húsvét elmúltával országszerte elkezdődtek a bérmálások. Ilyenkor a püspökök felkeresik egyházmegyéjük kisebb-nagyobb közösségeit, hogy a bérmálás szentségének kiszolgáltatásával a hívek lelkét megérintse a Szentlélek, az apostolokhoz hasonlóan eltöltse őket erővel, tudással, bátorsággal. A bérmálást hosszú, felelősségteljes munka előzi meg, amit a lelkipásztorok és a hitoktatók végeznek. Ez alatt az idő alatt a jelölteket felkészítik a lelki felnőtté avatás szentségére. Spányi Antal székesfehérvári püspök május 10-én Móron és Nagyvenyimben „avatta be" a keresztény életbe a fiatalokat és felnőtteket. - Móron igen nagy élmény volt, hogy összegyűjtötték azokat a fiatalokat, akik az előző években bérmálkoztak és hűségesek maradtak - mondja a püspök. - A bérmálkozók egy része lemorzsolódik, a beavató szertartás után ritkán vagy egyáltalán nem jár templomba, de másik részük állhatatos marad, úgy él, ahogy annak idején megígérte. Ők ma ismét kifejezték hűségüket, s én áldást adtam nekik, hogy ez a szándék megvalósuljon bennük. Hiszem, hogy a fiatalok, a felnőtt bérmálkozók segítségével egy olyan közege nő föl a katolikus egyháznak, amelyre mind jobban lehet majd számítani. Egyre több emberen uralkodik el a gyengeség, a reménytelenség, a fájdalom. Vigasz, útmutatás, erő csak az Istentől jöhet. Közvetlenül a papság szava sem jut el mindenkihez. A megbérmáltak sokkal több emberrel kerülnek közvetlen kapcsolatba. A kereszténység igaz tanítását képviselő gondolkodásmódjuk, életvitelük biztosan hatni fog a környezetükre. Remélem, ezen az úton is képesek leszünk segíteni társadalmunkat, erkölcseiben gyógyítani, erősíteni, felemelni Szent István népét. Szöveg és kép: Cser István Először jártam a Tardos környéki fokozottan védett területen, és nyomban megállapítottam: valahogy így kellene kinéznie minden hazai erdőnek. A sima törzsű bükkóriások között harkályok lyuggatta, rég elszáradt törzsek álltak, földre dőlt korhadó csonkok, csengő madárdal és mindenütt rengeteg virág. Az aranyat idézték az avart helyenként szinte elborító salátaboglárka csillag alakú virágai, sárgán virított a bogláros szellőrózsa, a közeli réten pedig a zöld szinte eltűnt az egymás mellett szorongó, citromszínű tengerként virító pitypangok között. A naptár április közepét mutatta, de az ilyenkor szokatlan meleg hatására észrevétlenül zöldbe borult az erdő. A bükkóriások között itt is, ott is, mint karcsú, fehérbe öltözött menyaszszonyok álltak a virágzó vadcseresznyefák. A tető felől, ahol dolomitsziklák sora fehérlett, figyelmeztető „korr-korr" hangokkal holló szállt fölénk, alaposan megnézett, aztán fordult és újra eltűnt. Kora reggel még hűvös volt, de a ragyogó napsütésben gyorsan melegedett a levegő. Kék galambok búgtak, a fák között piros sapkás, fekete harkály repült. Harsány „krü-krü-krü-krü" kiáltása messzire szállt, amikor pedig leült valahol, elnyújtott, nyávogó hangot hallatott. Mindkét faj jellemző a bükkösökre: a kék galambok a fekete harkály része, megüresedett, ovális nyílású odúkban nevelik fiókáikat. Hangosan csattogtak az erdei pintyek, tavaszt kiáltott kacagó hangján a zöld küllő, a hegyoldalból kicsit mindig bánatosnak vagy inkább melankolikusnak tűnő hangján a rokon szürke küllő válaszolt rá. Az ágakon cinegék tornáztak, körben trilláztak, füttyögettek a csuszkák, egyikük talán tízméternyire lépdelt egy hatalmas bükk törzsén. Megkerülte néhányszor, majd felfelé kúszott, de nyomban utána már fejjel lefelé keresgélt a szürke kérgen. Párja nem volt vele, pedig a csuszkák egyébként mindig együtt járnak. A párok azonban korán kezdenek költeni, április elején többnyire már tojásaik vannak, és a tojók ezeket melengetik a sárral körbetapasztott nyílású odúk mélyén. Megérkeztek az első sisegő füzikék, és mindenfelől hallottuk az Afrikát megjárt örvös légykapók hangjait is. Az erdei út közepén csillogó dagonyából meggyvágók szálltak fel, de a közeli törzsek kérgén szürkére fakult sár azt mutatta, hogy ez a kis erdei fürdő éjszaka is fogad vendégeket, vaddisznók járnak ide sárfürdőzni. Először vörös-begy, majd ökörszem kezdett énekelni. Ha ez utóbbi apró, mindössze kilencgrammos madárkát hallom valahol, mindig elcsodálkozom, hogyan képes parányi torkából ilyen csengő hangokat szétküldeni az erdőben. Közben feltámadt a szél, mire nyomban megmozdultak, csúszkálni kezdtek az avaron a lombok között beszűrődő napsugarak rajzolta aranyló foltok. Lepkék, zengőlegyek repültek, és váratlanul szarvasok, egy legalább húsz állatból álló rudli (szarvascsorda) vágott át előttünk. Késő délután, már a kocsi közelében jártunk, már kezdett sötétedni az erdő, és nyomban rá megdördült az ég is. Felhők érkeztek, a szél tovább erősödött, és rövidesen nagy, kövér cseppekben hullani kezdett az eső. A hátamon gyengén átnedvesedő ing kellemes érzés volt a meleg levegőben, de néhány perc múlva, amikor szerencsére már az autóban ültünk, hirtelen zuhogni kezdett, és tíz percen át úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Az ablaktörlő alig bírt vele. Aztán, ahogy ez áprilisban lenni szokott, oszladozni kezdtek a felhők, kisütött a nap, és a rövid záporra néhány perc múlva már csak a fűszálakon és leveleken kapaszkodó, a szivárvány minden színében csillogó ezernyi vízcsepp emlékeztetett. Schmidt EgonFotó: Bécsy László A Gerecsében 2009. május 17. A szépség és a remény szobrai Június elejéig látható a terézvárosi templomban Törley Mária szobrászművész kiállítása. A Szent Pál-teremben kiállított szakrális művek mintegy összekapcsolják a templom örök szentélyét a kolumbáriummal. Szakrális szobrok - egyesekben talán némi ellenérzést kelt az elnevezés, esetleg még azt is megkérdezik: mi köze lehet a modern embernek (ó, micsoda eufemizmus!) holmi szakralitáshoz - amit szeretnek a mesék, a mitológia világával azonosítani? Magam azt választanám a kiállítás címéül: A szakrálistól a reálisig. Mert ami szakrális, az maga a teljes valóságra nyitott. Törley Mária szobrairól beszélek. Láttukra ne keressünk azonnal értelmező szavakat, se kultúrtörténeti összefüggéseket és magyarázatokat. Még csak holmi gondolati tartalommal se elégedjünk meg - mindez kevés befogadásukhoz: hagyjuk szépségükben hatni őket. Mert a szépség - tudjuk - isteni kategória, az igazságból meríti báját. Ugyanakkor a remény szobrai is ezek. Spe salvi facti sumus - megváltásunk reménybeli, idézi XVI. Benedek pápa keresztény reményről szóló enciklikájában Szent Pál rómaiakhoz írott levelét. Tehát szépség és remény... Ezzel tekintsünk körül! Nézzünk például az Angyal című műre. Több ezer éves, megszokott ábrázolás: szárnyakkal felékített női alak. Törley Mária a súlyos anyag ellenében légies könnyedséggel emeli meg ember-szemmel, test-szemmel vonzó nőalakját. Ám a szárnyak „visszatámaszkodnak" a földre. Törley Mária ezzel a megoldással közli velünk: mindez szép szimbólum. Ám valami mégis repül! S egyszerre körbelebeg minket a tudás: hát persze, az angyal-lét tisztán szellemi létezés. S már keressük közelségünket az angyalhoz, a szépség közvetítésével élvezzük önmagunk reménybeliségét, a szellemi létben való továbbélés realitását. Szent László ünnepe Nagyváradon Az idei Festum Varadinum rendezvénysorozat május 10- én kezdődött, melyen a nagyváradi püspökség az egyházmegye alapítóját és védőszentjét, hitvalló Szent László királyt ünnepelte. Böcskei László püspök szentmisét mutatott be a székesegyházban. Magyarul, románul és szlovákul köszöntötte a híveket, figyelmükbe ajánlotta XVI. Benedek pápa szentföldi apostoli útján elhangzott gondolatait. A Festum Varadinum az összefogás egyik kifejezője, melyben a nagyváradi közösség vállalta a rá leginkább jellemző értékek ápolását. Szent László király példája abban segít, hogy a békés küzdelmet a mindennapi életben is sikerrel lehessen véghezvinni. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: építője vagyok-e az egyházamnak, a közösségemnek, a társadalomnak? Az igazság szelleme vezeti-e a tetteimet? Ki tudok-e állni bátran a hit védelmében, azt érezve, hogy ez az, ami megtart és gazdagít engem? A szentbeszédet Pálos István apát-kanonok, várad-szőlősi plébános mondta. A liturgián Virgil Bercea nagyváradi görög katolikus püspök, Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát, valamint Fodor József helynök koncelebrált. A téren körmenetben hordozták Szent László király hermáját. (Nagyváradi sajtóiroda) Képeslap a jezsuita jubileumra A Magyar Posta alkalmi levelezőlapot bocsát ki a magyarországi jezsuita rendtartomány és a pesti Jézus Szíve-templom alapításának századik évfordulója alkalmából. A levelezőlap képes oldalán a templom főoltára látható. A lap jobb oldali részén az első tartományfőnök, P. Bús Jakab portréja, alatta a templom, illetve annak külső és belső részletei, a főhomlokzat az angyallal és az orgona látható. A levelezőlap alsó sarkában a jezsuita rendtartomány jubileumi logója szerepel. A levelezőlap bélyegképén Feszty Masa festőművészeti boldogaszszony kegyképe látható. Az alkalmi bélyegző grafikája a jezsuiták IHS emblémájának stilizált rajza. Somlai Orsolya