Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)

2009-07-26 / 30. (3180.) szám

Mozaik A Kármel-hegyi Szűzanya búcsúünnepe Keszthelyen és Budapesten „Máriához, drága Szűzanyánkhoz tisztelettel járulunk. /Őt dicsérje hangos énekével bizodalmas szózatunk. / Skapuláré szende királynéja, Karmeliták kegyes pártfogója. / Jóra térő bánatos kebellel lábaidhoz borulunk." életpéldáját. Másnap az életadó Oltáriszent­­ségről, az utolsó napon pedig a papi és szer­zetesi hivatásokról és az isteni irgalmasságról szólt a főpásztor. Vasárnap az ünnepi szentmise prédikáció­jában a püspök a Boldogságos Szűzanya nagy szeretetéről, a skapuláré jelentőségéről elmél­kedett, és buzdított viselésére, hiszen Máriá­val és Jézussal bensőséges módon köti össze mindazokat, akik viselik. A háromnapos lelkigyakorlaton és az éjsza­kai virrasztáson több ezer hívő vett részt. Az éjszakát külön imacsoportok imádkozták át, és öröm volt látni a fiatalok részvételét, akik énekeiket zenei kísérettel adták elő. A karmeliták a lelki „táplálék" mellett ennivaló­val, frissítővel és kávéval is megvendégelték a virrasztókat. A vasárnapi, Katona István püspök vezet­te búcsúi körmenetben hívek hosszú sora kí­sérte a Skapulárés Szűzanya szobrát. A menet élén ministránsok haladtak templomi zászlók alatt, őket a papi asszisztencia követte, mö­­göttük a püspök haladt. A menetet a Skapulárés Szűzanya vállon vitt szobra kísérte, és mö­göttük hömpölygött a hívők sokasága. A fel­emelő ünnepségen za­rándokok sokasága vett részt, volt olyan csoport, amelyik papja vezetésé­vel, templomi zászló alatt, gyalog érkezett a búcsúra. Kármel-hegyi Bol­dogasszony ünnepén a budapesti Huba utcai kármelita templomban is ünnepélyes búcsú­val tisztelegtek a Szűzanya előtt július 19-én. Itt Majnek Antal munkácsi megyés püspök ve­zetésével tartottak skapulát és körmenetet a templomot övező utcákban két-háromszáz hívő részvételével, majd pedig a püspök által bemutatott szentmisére teljesen megtelt a templom. Majnek püspök szentbeszédében kiemelte: Jézus evangéliuma ma is érvényes, az ő szavai irányt mutatnak a mostani nehéz időkben is. Hozzátette: aki Krisztus szavait meghallja, mindenképp megtalálja a számára helyes utat az életben. A szentmise végén a hí­vek közül többen imádsággal fejezték ki tisz­teletüket a skapuláré előtt. Liptai Edit, Hitesy Ervin és Mészáros Gábor A keszthelyi Kis Szent Teréz-baziliká­­ban július 19-én, vasár­nap tartották a Kár­­melhegyi Boldogasz­­szony búcsúját. Az előtte levő három na­pon Katona István egri segédpüspök tartott lelkigyakorlatot az esti szentmiséken. Az első napon a család fontos­ságát hangsúlyozva méltatta Kis Szent Te­réz boldoggá avatott szülei és Batthyány- Strattmann László Budapesten Keszthelyen 2009. július 26. Akik felfedezik velünk a világot Vannak dolgok, amelyeket az ember sosem felejt el. Egy­­egy illat, íz, hangulat mindun­talan visszatér, sokszor úgy, hogy nem is számítunk rá. Csak becsukjuk a szemünket, és a lángos illata már vissza is repít minket a nagyszülők há­zába, fel tudjuk idézni a leg­apróbb sarkot is, gyermekkori „titkaink" helyét. A velük megtett séta mindig ezernyi élményt ad, az együtt főzőcs­­kézés pedig rengeteg móka és komoly tudás birtokába juttat. Ha nagyapa mesél a régi idők­ről, az ugyanolyan izgalmas, mint egy kalandfilm, és eszünkbe sem jut közben, hogy már nem az a fiatalem­ber, akiről a „mesék" szólnak. A nagyszülő mindig meghatá­rozó a gyerekek életében. Vele szoktak megosztani olyan dolgokat is, amiket a szülők­nek „nem lehet elmondani". Anna és Joachim talán igazá­ból sosem tudták felfogni tel­jesen - mint ahogyan mi sem tudjuk -, mit jelent az, hogy az unokájuk Isten fia. Látták első lépéseit, játszottak vele, Anna ismerte Jézus kedvenc ételeit, Joachim pedig biz­tosan sokat járt vele sétálni, és szeretettel figyelte, amint a kisgyerek rácsodálkozik min­denre. Szemléljük Jézust és nagyszüleit, és lessük el tőlük ennek a kapcsolatnak a titkait. Mácsai Kornélia (Képünk illusztráció Fotó: Cser) Motoros zarándoklat Pálosszentkútra „Ez a legbiztosabb jótállás" - mondja Lász­ló, miután új motorjának sárvédőjére felra­gasztotta a pálosszentkúti motoros zarándok­lat emblémáját. Rajta kívül az ország minden részéből érkeztek motorosok a második alka­lommal megtartott pálosszentkúti zarándok­latra. A Kiskunság legkedveltebb Mária-kegy­­helyén, „a legmagyarabb szerzetesrend", a pá­losok otthonában járművük megáldására gyűltek össze az „országutak lovagjai" július 17-18-án. Azok, akik arra vágytak, hogy a mo­torozás öröme, szépsége, a szabadságélmény gazdagsága Isten áldásával is párosuljon, föl­sorakoztatták fényesre tisztított gépeiket, hogy Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek az Úr áldását adja­­ emberre és járműre egyaránt. A zarándoklat hozzátartozik a vallásos életmódhoz - mondta szentbeszédében Bábel Balázs. Bár az ember fizikailag legyőzte a tá­volságot, lelkének időre van szüksége, érle­lődnie kell, rá kell hangolódnia az Istennel va­ló találkozásra. A zarándoklaton Isten közele­dését éli meg a hívő ember, ami lelkierőt ad a megpróbáltatásban, kitartást a csüggedésben, s érleli arra vonatkozó vágyát, hogy teljessé váljék Istennel való találkozása, együttléte. Cser István : Diplomaátadó a katolikus A Pázmány Péter Katolikus Egye­tem Bölcsészettudományi Kara július 18-án tartotta diplomaátadó ünnepsé­gét. A négyszáznegyvennyolc friss­­diplomás közül huszonnyolcan ki­tüntetéssel végezték tanulmányaikat. A hagyományos alapképzésben 177-en, diplomás esti, illetve levelező képzésben 27-en, kiegészítő esti tago­zaton 21-en végeztek idén, BA-fokoza­­tú diplomát pedig 223-an kaptak az ünnepségen. A kar fennállása óta még egyetlen esetben sem fordult elő, hogy egy alka­lommal ilyen sok frissdiplomás vehette át az egyetemi tanulmányait lezáró el­ismerést. Ennek egyik oka az, hogy a 2006-ban indult BA-képzés első végző­sei most jelentős mértékben növelték a létszámot. Az auditórium maximumot így három egymást követő alkalommal töltötték meg a végzős hallgatók, roko­naik és barátaik. Az ünnepségen beszédet mondott Lucyszyn József atya, majd a kar új dé­kánja, Botos Máté köszöntötte az ün­neplőket. Kissné Csorba Erika Talán a legtöbbet ábrázolt, fény­képezett, filmezett és megfestett lepkegénosz a Morpho. Szinte min­den olyan könyv megemlíti, amely a forró égöv alatti lepkéket ismer­tet, vagy a lepkék csodálatos vilá­gába próbálja bevezetni az olva­sót. A tudományos Morpho név a görög mitológiai Aphrodité egyik neve, ami talán e lepkék hallatlan szépségére utal. A soványka ma­gyar lepkészeti irodalomban nem alakult ki igazán jó neve: van ahol azúrlepke vagy szivárványlepke a neve, van ahol vénuszlepke, van ahol egyszerűen csak morfó. Én Szépkének nevezem e génusz kép­viselőit. Ez a kutatók által számon tartott 25-30 fajra ráillik. Legtöbb­jük két férfitenyérnyi vagy még annál nagyobb szárnyfelületű lep­ke, színük csillogó kék vagy ezüst, esetleg gyöngy­­házasan ragyogó fehér, fonákjukon szemfolt, gyűrűk és szalagok ele­gáns rajzolatával. A Szépke-fajo­­kat nagyon sokat tanulmányozták, nemcsak lepké­­szek, hanem fizikusok is. A ragyo­gó színeket nem festékanyag, ha­nem a szárnyakat borító pikkelyek parányi szerkezetei adják, ame­lyek az opálkristály elve szerint működve visszaszórják a fényhul­lám kék fotonjait. Japánban olyan festéket gyártanak, amely a Szép­­ke-pikkelyekben található szerke­zettel rendelkezik, és a lepkék tün­döklő kék színére varázsolja az au­tót, ha befújják vele. A hímek igen jól látnak, és bár az erdő lombkoronaszintjén élnek, már a régiek is tudták, hogy kék selyemmel vagy éppen egy szárnydarabbal le lehet őket csalo­gatni. A másik jellegzetességük, hogy nagyon szeretik az erjedő gyümölcsök levét. Ilyen módon akár több tucat példányt is vizs­gálhatunk egészen közelről, az egyébként csak ritkán és a magas­ban látható lepkék közül. A nősté­nyek sokkal ritkábban kerülnek a szemünk elé, ők rendszerint az er­dők szegélyében, árnyasabb he­lyeken élnek. Egyik-másik Szép­­ke-fajt könnyű tenyészteni, ezért a lepkeházak lakói között őket is megtaláljuk, ahogy a látogatók ös­vénye mentére kihelyezett erjedő banánon táplálkoznak. Én az első Szépkét a szabadban Venezuelában láttam. Az erdei úton libbent át. Földbe gyökere­zett lábbal figyeltem, hogyan csa­­pong be a sűrű erdőbe, és napmo­zaikról napmozaikra libbenve mi­ként nyeli el a sűrűség. A szívem­ben rögtön fölébredt a hála mon­data: „Mennyei Atyám, köszö­nöm, hogy ezzel a látvánnyal is megajándékoztad az én rövidke életemet!" És igen, bár lennének egyre többen, akik a természet szépségei láttán nem a Natura, ha­nem a Creatura fölött örvendené­nek. Mert ha így lenne, talán egé­szen másmilyen lenne a természet védelme, vagyis a teremtés iránt érzett felelősségünk. Bálint Zsolt egyetemen A Szépke

Next