Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)
2009-12-20-27 / 51-52. (3201-3202.) szám
Az erkölcsi ellenállás jelképe Becket Szent Tamás Kiváló emléket őrzök az esztergomi Rudnay Sándor Alapítvány Becket Szent Tamás személyéről és üzenetéről szervezett egy évvel ezelőtti rendezvényéről. Az Esztergomban a nevét megörökítő szép kápolna azon első épület romjaira épült, amelyben Becket Tamás relikviáit őrizték, 1170- ben történt meggyilkolását követően. A szántómra igen kedves, Bretagne-ban lévő Bénodet-templom szintén az ő nevét viseli a XIII. század óta. Milyen üzenete lehet számunkra ma, a XXI. század hajnalán Becket Tamás vértanúságának? Életútjának rövid áttekintése magyarázatot adhat a kérdésre. II. Henrik angol király kancellárja volt. Azért nevezte ki őt 1162-ben erre a posztra, hogy az uralkodói szándék szerint a királyság érdekeinek szolgálatába állítsa az egyházat. II. Henrik szerette volna ellenőrzése alá vonni a papságot, és meg akarta szerezni azt a vagyont, amely addig biztosította az egyház gazdasági és pénzügyi függetlenségét, és így képességét arra, hogy megakadályozza a világi hatalom teljhatalmú uralkodását. Mennyire időszerűnek hangzik ez, ha a világban sok helyen előforduló nemzeti egyházak szenvedésére gondolunk, ideértve számos európai országot, és nemcsak a középkorban! Becket Tamást, az erkölcsi ellenállás jelképét 1170. december 29-én gyilkolták meg a canterburyi székesegyházban. Az egész világon mártírként tekintett Becketet 1173-ban avatta szentté III. Sándor pápa. Nem kerülhetem el, hogy ne gondoljak mindazokra a magyar főpapokra, akik szintén egy embertelen rendszer mártírjaivá váltak egy olyanan időszakban, amikor feledésbe merült a mondás: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Ezzel cseng össze több mint nyolc évszázaddal Becket Tamás szentté avatása után az, amit október 31-én hallottunk, éppen Esztergomban, Meszlényi Zoltán püspök boldoggá avatása alkalmából. René Roudaut budapesti francia nagykövet A decemberi estén karácsonyi fényekben fürdik a belváros. Késő van, de még mindig hömpölyög a tömeg a Kärtneren, a Stephansplatzon és a Grabenen, amely felett a díszkivilágítás súlyos báltermi kristálycsillárokat idéz. Mozart halála napján, az utolsó óra emlékére éjféltől a Requiem szólal meg a székesegyházban. Nagyszerű ötlet, turistacsalogató. Ügyes, itt persze Mozarttal mindent el lehet adni... - no de most nincs helye a rosszmájúságnak. Hideg van. Kisebb csoportok várnak toporogva bebocsátásra az Óriás-kapunál, amelyet az éjszakai áhítat előtt fél órával nyitnak ki. Hosszú sor áll a mobil jegypénztár előtt, mégis valószínűtlen, hogy megteljék ilyenkor a hatalmas, gótikus templom. Természetesen megtelik. Oldalt, a „Mária napfényben" kegyképet őrző mellékoltár elé szól a jegyem - innen még éppen látszanak majd az énekesek. Mindenhol, itt is karcsú gyertyák égnek, a sokágú kandelábereken rövidebbek. Nemrég került vissza eredeti helyére, a diadalívhez, a reneszánsz rácsozat fölé a második világháborús dómtűzben nagyrészt elpusztult, később kiegészített, felújított Lektórium-kereszt. Vonzza a tekintetet. Döbbenetes, ahogy a csodálatos szobor, a Megfeszített betört arca még mindig őrzi az esztelen pusztítás emlékét. És a feltámadásét... Szép a hangverseny, ha nem is különleges, különlegessé a körülmények teszik. A gyászmise minden tétele után sötétebb lesz, egymás után kapcsolják le a lámpákat, csillárokat, lassan elapadnak a fény forrásai. A Napba öltözött Asszony és a Gyermek képénél, mintha csak megrendezték volna, kicsiben, koncentráltan zajlik le mindaz, ami közben a dómban. Már régóta figyelem, ahogy egymás után alszanak ki az ottani kandeláber gyertyácskái. A Requiem végén hosszú, néma csend, a csengő hangjára egy keresztvivővel az élen szimbolikus gyászmenetben vonul le a négy szólista és a karmester a főoltár elől a „katakombába". Az utolsó, hatodik gyertya lángja ekkor már kétségbeesetten nyújtózkodva kapkod levegő után, és amint a menet eltűnik az altemplom lépcsőjén, vékony fehér füsttel az is viaszkönnyeibe fullad... A Nagy Rendező ajándéka ez a figyelmes szemlélődőnek. * Várakozás. Szent és profán. A Rathausparkban a hagyományos Christkindlmarkt mindenkinek mást jelent. A Burgtheaterrel szemben, a tér bejáratánál óriási adventi koszorú fogadja az arra járót. A városháza kőcsipkés, neogót ablaksora decemberre adventi naptárrá alakul. Az este óaranyban pompázó épület előtt áll Bécs karácsonyfája: az idei körülbelül százéves, huszonhét méter magas. Tövében egy istállórészlet „díszletében" életnagyságú színes bábok szoborcsoportja: a Szent Csa- lád. A hagyományos karácsonyi piac napközben gyermekbirodalom. Elsősorban a kicsik csodálják a lampionokkal felcicomázott fákat, a vitrines betlehemkiállítás népies-alpesi vagy orientális jeleneteit. Nekik szólnak a foglalkoztató programok, miattuk működik a körhinta és a „kisvasút" is. Az ajándéktárgyakkal roskadásig megrakott pavilonok hoszszú sora a felnőtteket győzködi vásárlásra. Az ünnepi barakkok között mindent betölt a puncs, a fahéj, a forralt bor, a sütemény, a sülő kolbász, burgonya és gesztenye illata. Egész Európa, sőt a világ népei adnak itt találkát egymásnak. Sok magyar szót is hallani, amikor az ember átevickél a hangos, vidám, felszabadult sokaságon. Várnak valakire, vagy csak mulatni jöttek? Vajon eszükbe jut egy pillanatra, hogy miért is a jókedv? Itt minden egyszerre vásári és tradicionális, harsány és bensőséges, talmi és fontos... De ettől emberi, gyermekien tiszta és esendő. Van benne valami maradandó. Talán ezért lehet igazán (meg)szeretni. Pallós Bécsi várakozás Isten irgalmas Szent János apostol Gyerekkoromban láttam egy könyvet, amelynek ez volt a címe: Mindenki Jánoskája. Ez a cím mélyen belém vésődött, úgy éreztem, az én életem titkát is megfogalmazza. Szeretnék mindenkié lenni. A pap, éppen azáltal, hogy senkié, lehet mindenkié. Mert nincs családja, így lesz ő Jézus titokzatos, nem vér szerinti családjának középpontja, szíve. Beteljesedik benne, amit Krisztus mondott: „Aki Isten igéjét hallgatja, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám." Később megtudtam azt is, hogy a Jánosok védőszentje a szeretett tanítvány, talán ő volt a legfiatalabb apostol, aki különösen közel állt Krisztushoz. Ebben megint csak önmagamra ismertem - én is egészen kisgyerekkorom óta Istentől lefoglalt, az ő szeretetétől megpecsételt ember voltam. Mindig úgy éreztem, hogy különlegesen is közel vagyok az Úr szívéhez. Nem azért, mert ezt annyira megérdemlem, hanem mert ő valóban végtelenül jó. Még később azt is megtudtam, a János név jelentése: Isten irgalmas (Johanan). Ez az üzenet egyik vezérfonala az életemnek. Szeretnék én is ennek az irgalomnak hírnöke, közvetítője lenni. Amikor gyóntatok, újra és újra átélem azt, hogy mennyi jó van az emberekben, mennyi igyekezet, jó szándék. Megrendítő látni, hogy Isten irgalma megújítja az emberek életét. János apostol életéből igen sokat jelent számomra az a tény, hogy ott állt a kereszt alatt. Talán ezért is tudta ő megfogalmazni az újszövetségi Szentírás egyik legszebb mondatát: „Isten szeretet." Ez a gondolat mindig elkísér életem megpróbáltatásai során, és bátorít: a kereszt órái azok, ahol a szeretet titka felragyog, ahol a hűségemet megmutathatom. János evangéliuma az utolsó evangélium. Nem sok történést akar elmondani, hanem néhány esemény mélyét akarja feltárni. Egy-egy csoda leírása Jánosnál egy egész fejezetet kitölt. Jézus kenyeret ad a népnek: jelzi, hogy ő a mennyből alászállott élő kenyér (Jn 6). Meggyógyítja a vakon születettet, azt jelzi, hogy ő a világ világossága (Jn 9). Feltámasztja Lázárt, jelzi, ő a feltámadás és az élet (Jn 11). Én, mint teológus, mint tanár is mindig erre törekedtem, hogy a valóság, a titkok mélyét egyszerűen meg tudjam fogalmazni. Húgom ötödik gyermekének a János nevet adta. Úgy éreztem, mintha ebben is kicsit folytatódna a szeretetnek az a története, amelynek az én életem is része. Székely János püspök 2009. december 20-27. Követte a tanítást Szent István vértanú Jézus születését az egyház nyolc napon keresztül ünnepli, a szentmiséket az öröm színében - fehérben - mutatja be. De karácsony másodnapján a fehér pirosra vált, a vér, a szenvedés színére, mert az első keresztény vértanúról, Szent István diakónusról emlékezünk meg. Nem lehetett volna ezt a szentet máskor ünnepelni - kérdezzük -, nem ünneprontás ez, hogy a születés után mindjárt az erőszakos halálról beszélünk? A felvidéki Bártfa városka gótikus templomában van egy középkori szárnyas oltár, Jézus születésének oltára. A középső dombormű a szokásos betlehemi jelenetet ábrázolja, a kép szélén viszont egy-egy gótikus fülkében négy vértanú szobrát látjuk: Szent Borbáláét, Szent Dorottyáét, Szent Katalinét és Antiochiai Szent Margitét. Miért szerepel a karácsonyi öröm mellett a halál? Az alkotó, aki egy teológiai gondolatot örökít meg művén, azt akarja kifejezni, hogy ezért a kis gyermekért, aki szegény körülmények között megszületett Betlehemben, később hajlandók voltak még az életüket is feláldozni emberek. Ez a gyermek egészen rendkívüli hatást váltott ki. Ez a gyermek válaszút elé állította az embereket: vagy mellette, vagy ellene, de dönteni kell az életben. Egyébként ez a gondolat szerepel Lukács evangéliumában is. A gyermek Jézust egyesek köszöntik, mások az életére törnek. Szent János azzal a szomorú megállapítással kezdi evangéliumát, hogy Jézus, az Isten Fia tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Miért utasították és utasítja el ma is Jézust az emberek egy része? Mert olyan elveket hirdet, amelyek ellenkezni látszanak mindazzal, amit ennek a világnak a bölcsessége jónak tart. Az önző ember, aki mindig csak magára gondol, sosem fogja felfogni, elfogadni Jézus tanítását, nagyobb boldogság adni, mint kapni. Az ököljog elvét valló ember nem tudja felfogni, hogy lehet megbocsátani az ellenem vétőnek, mert ezt a gyengeség jelének tartja. A pusztán külső gazdagságban élő ember nem tudja értékelni a lelki gazdagságot. Szent István napján egy olyan szentet ünneplünk, aki követte Jézus tanítását. Vértanúsága Jézus születéséhez csatolva azt hirdeti: Ha a betlehemi gyermek tanítása valósággá válna, igazi boldogság szállna a világra. Verőcei Gábor