Új Ember, 2010 (66. évfolyam, 1/3203-52/3254. szám)
2010-01-03 / 1. (3203.) szám
2010. január 3. „Ha békét akarsz, óvd a teremtett világot" A Szentatya béke világnapi üzenete (Folytatás az 1. oldalról.) II. János Pál 1990-ben „környezeti válságról" írt, és hangoztatta annak etikai gyökerét. A felhívás a mai válságjelenségek közepette még sürgetőbb, és felelőtlenség volna figyelmen kívül hagyni ezt a válságot. Hogyan maradhatnánk közömbösek a világméretű éghajlati változás láttán, a sivatagosodással szemben, a termőföldek termékenységének csökkenését és a vízforrások elszennyeződését tapasztalva? Növekszik a „környezeti menekültek" száma, akik a környezeti károsodások miatt lakóhelyükön már nem tudnak megélni. Mindezeknek világszerte hatása van az emberi jogok érvényesülésére, az egészséges élet lehetőségére. Nem szabad elfelejteni, hogy a környezeti válság szorosan összefügg azzal, mit gondolunk a fejlődésről. Ezért szükséges a fejlődés fogalmának mélyreható vizsgálata. Szükség van etikai és kulturális megújulásra is - írja üzenetében Benedek pápa -, mert a gazdasági, élelmezési, környezeti és társadalmi válság alapját tekintve erkölcsi válság. Ez azonban alkalom lehetne új tervek megfogalmazására. A bibliai teremtéstörténetet idézve a pápa megállapítja: az embernek kötelessége, hogy felelősséggel uralkodjék a természeten, óvja és építse azt. Minden gazdasági döntésnek ugyanis erkölcsi következménye van, ezért olyan fejlődési modelleket kell alkalmazni, amelyek középpontjában az ember áll. A természeti erőforrások felhasználásának jelenlegi ritmusa azonban komolyan veszélyezteti a jövő nemzedékek sorsát. A környezeti válságot csak olyan szolidaritással lehet leküzdeni, amely mindig előremutat, különös figyelmet fordítva a fejlődő országokra. A nemzetközi közösség feladata, hogy világviszonylatban igazságosan osszák el a Földön rendelkezésre álló energiaforrásokat - hangsúlyozza üzenetében a Szentatya. Az egyház felelősséget érez a teremtett világ iránt, ezért hangsúlyozza, hogy a földet, a vizet és a levegőt mint Isten ajándékait mindenki számára meg kell óvni. Arról a tényről sem feledkezhetünk meg, hogy igen sok ember nyugalomra és békére lel, ha találkozik a természet szépségével, harmóniájával. Kölcsönösség érvényesül: ha óvjuk a természetet, megtapasztaljuk, hogy Isten a természet által is gondoskodik rólunk. Másrészt helyes nézetre vezet: a természetet nem tarthatjuk fontosabbnak magánál az embernél. A pápa elutasítja mindkét szélsőséges nézetet: az önközpontúságot, amely megengedi, hogy az ember zsarnokként uralja a természetet, valamint az öko-központúságot, amely megfosztaná az embert természetfölötti és minden más élőlény feletti méltóságától. Befejezésül XVI. Benedek pápa megállapítja: a jóakaratú emberek béketörekvését erősíti, ha elismerik az Isten, az ember és az egész teremtés eltéphetetlen kapcsolatát. Imánkat kéri a Szentatya, hogy felhívása meghallgatásra találjon az egyszerű emberek és a politikai és gazdasági felelősséget hordozó vezetők lelkében egyaránt. A teremtett világ megóvása és a béke megvalósítása egymással szorosan összefügg. A pápai üzenet bemutatása alkalmából az is elhangzott: XVI. Benedek témaválasztása nem véletlen. II. János Pál harminc éve Assisi Szent Ferencet a környezetvédők védőszentjévé tette. Szent Ferenc naphimnusza ma is időszerű. A teremtett világ iránti szeretet - ha spirituális távlatok felé tekint - elvezet az emberek közötti testvériséghez, az emberek és Isten közötti egységhez. Példáját szem előtt tartva tanuljuk meg szeretni a teremtett világot - és vegyük benne észre a teremtő Isten végtelen szeretetét. (r. p.) Tovább építeni a (helyi) társadalmat Mayer Mihály pécsi püspök Pécs 2010-ben - Essen és Isztambul mellett - Európa kulturális fővárosa lesz. Pécs és hazánk életében különösen is fontos ez a tény. 2009-ben az egyházmegye ezeréves jubileumát ünnepelte, amikor Pécs dicséretes módon közvetítette szellemi és lelki értékeit. Nem zárkóztunk be, a maga teljességében tártuk az érdeklődők elé szakrális és világi kincseinket. Amikor azt mondjuk: Európa Kulturális Fővárosa, akkor ez értékrendet is jelent. Európa értékrendjét, a zsidókeresztény hagyományt, amelyet görög-római (és Pécs esetében a török) kultúra színez. Minden kultúra - legyen szó távol-keletiről, iszlámról, afrikairól, indiánról... - szellemi és lelki gyökerekből fakad. Ebben az összefüggésben érdemes beszélni az európai tradíciókról és a kulturális főváros „elismerésről". Ezért azt várom, hogy Pécs városa - ha valóban a kultúra teljességének bemutatására törekszik - működjék együtt az egyházzal. A leendő „fővárosnak" illene még többet felmutatni annál, mint amire mi a múlt évben képesek voltunk. Össze kell fognia az államnak és az egyháznak, hogy az emberek lássák: a társadalom egységes, nincs szétszakítva. Január 10-én, délelőtt 11 órakor ünnepi szentmisét tartunk a székesegyházban a kulturális év megnyitásához kapcsolódva, a magunk módján „dokumentálva" azt. Építeni szeretnénk a (helyi) társadalmat 2010-ben is, ahogy tettük tavaly is az egyházmegye jubileumán. (pali) pések szülessenek az emberközpontú ország kialakítása felé. 2010 a cselekvések éve kell hogy legyen! Gyökeresen szakítani kell az elmúlt időszak beidegződéseivel, és le kell fektetni egy emberközpontú egészségpolitika alapelveit és céljait, amelyek eddig nem voltak meg. Ha mindez megtörtént, akkor már tudni fogjuk, mire kell több pénzt adni, hogy az emberek egészségben megélt éveinek száma növekedjék. Minden más részletkérdés - a stratégia egésze nélkül értelmezhetetlen. •A következő egészségügyi kormányzat nagy felelőssége, hogy ezt a nemzetstratégiát lefordítsa az egészségügy nyelvére. Ehhez nagy alázat és tudás szükséges. De azonnal hozzá kell tennem, hogy a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal tervezete már rendelkezésre áll, tudnak róla a politikusok, eljuttattuk hozzájuk, nekik már csak használniuk kell. A célok megvalósításában óriási a szerepe a társadalom egészének is. Meg kell értenie mindenkinek, hogy valamilyen módon újra fel kell építenie magában azt a közbizalmat, amelynek híján a türelmetlenség az egész törekvést elsodorhatja, a legjobb akarat és szándék ellenére is. Magyarországot annyira kivéreztették, hogy bármilyen jó közpolitikai cél megvalósításához hosszú időre van szükség, és ezt a társadalomnak meg kell értenie, az eredményeket ki kell várnia! Az egészben talán ez a legnehezebb. (ki) azok száma, akik keresik és megtalálják az Utat, az Igazságot és az Életet. Ha sokkal több magyar kisbaba születne. Ha gyermekeink és unokáink szép, egész családban cseperedhetnének lélekbentestben egészséges felnőtté. Ha mindenkinek megvolna a mindennapi kenyere. Ha csökkenne a nyomor és erősödnék a szolidaritás. És ha megszabadulhatnánk végre a gonosztól. Politikusként is ezt szeretném. De reálisan ennél kevesebbet várok. Hogy miért? 2002 nyarától kezdve eluralkodott hazánkban az erkölcsi relativizmus. A hatalom csúcsán levők rendre arcátlanul hazudtak és hazudnak, és sárba igyekeztek tiporni hagyományos értékeinket: az élet tiszteletét, a szeretetet, az igazmondást, az adott szó szentségét, a szolidaritást, az igazságosságot, stb. Gazdasági értelemben is egyre süllyedtünk és süllyedünk. A katasztrófához közeli közállapotaink ellenére nem mondott le a kormány, és nem adta át a helyét egy tisztességes választáson győzni tudó, a társadalom többségének valódi bizalmát élvező politikai erőnek. A 2009 tavaszán megalakult régi-új kormány persze nem volt képes beindítani a lejtőről való felkapaszkodás motorjait. Ez a nehéz feladat már ránk vár, akik a jövő év tavaszától minden bizonnyal kormányozni fogunk. Ha 2010-re gondolok, természetesen a most már gyorsan közelgő országgyűlési választások és annak remélhető eredménye úszik be elsőként a tudatomba. A Fidesz- KDNP pártszövetség jelentős mértékű választási győzelmét várom. Majd azt követően egy valódi államférfiakból és nem önérdekű percemberkékből álló új nemzeti kormány színre lépését, amely hitelességénél, tisztességénél fogva képes lesz újra elhitetni az emberek többségével, hogy Magyarország a mi kincsünk, olyan, amelyért érdemes dolgozni és áldozatokat hozni. Arra számítok és azt várom, hogy szűkebb szakterületemen, az oktatásban is meginduljon végre egy emberközpontú, a hagyományainkból merítkező, a nevelést és nem a pénzt középpontba állító oktatási rendszer újjáépítése. (b) A remény valósága Tringer László, pszichiáter, professor emeritus Az életkor előrehaladtával észrevétlenül átalakulnak viszonyulásaink a dolgokhoz, az emberekhez, a tágabb közösséghez. Szerencsés esetben az ember „bölcsebbé" válik. A legújabb kutatási eredmények alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az emberi agy az évek szaporodásával egyre nagyobb mértékben támaszkodik a már emlékezetében tárolt információkra, és egyre kisebb szerephez jutnak az aktuális események. Szaknyelven azt mondjuk, az implicit memória szerepe felértékelődik. Megváltozik a jövőhöz való viszonyunk is. Minél idősebbek vagyunk, a jövő annál inkább valósággá válik. Pontosabban a jövő válik valósággá. Hetvenéves korban sokkal fontosabb a hátralévő, rövidülő idő elrendezése, mint a jelen életvilág ügyes-bajos dolgai. Különösen, ha a jövő horizont az elszálló éveket követően a végtelenbe tágul. A Mindenható megadta azt a békességet, amely a „már minden fontos dolgot elintéztem" tudata. Minden nap egy ajándék. Ebből a perspektívából nézvést a beköszöntő 2010-es esztendő várható gazdasági, politikai változásai, bármilyen nagy jelentőségűek is egyébként, háttérbe szorulnak a remény mélyebb, valós rétegei mögött. Abban bizakodom, hogy a magyar nemzeti közösség képes lesz az erkölcsi megújulásra, felismerve, hogy a gazdasági hanyatlás végső soron általános erkölcsi törvények megkérdőjelezésének következménye. Remélem, hogy az egyéni, közösségi, országok közötti önzés helyett jelei mutatkoznak majd egy - a másikra irányuló - magatartás erősödésének. Az elköteleződéstől való általános menekülés helyett a saját érdekeket meghaladó felelősség vállalása egyre inkább általánossá válik. A közbeszédben olyan értékek kerülnek előtérbe, mint család, gyermek, közösség, hivatás, hit, erkölcs. A remény: valóságformáló erő. Kutatások igazolják, hogy amiben hiszünk, amit erősen remélünk, nagyobb valószínűséggel következik be, mint ha kiszolgáltatnánk magunkat az események vak játékának. Abban bízom, hogy egyre többen leszünk, akik egy erkölcsi megújulás, egy történelmi katarzis reményében bizakodnak, és reményünk valósággá válik. Ha nem is mindjárt 2010-ben. Radikális változásokat... Csath Magdolna 2010 a radikális változások éve kell, hogy legyen. Azért, mert gazdaságunk és társadalmunk nyolc éve folyamatos leépülésben van, így az újra felfelé induláshoz komoly, szakmailag jól megalapozott és a nemzeti érdekeket kifejező döntésekre lesz szükség. Először is ki kell mondani, hogy a gazdaság van az emberért és nem fordítva. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a politikusoknak fel kell hagyniuk azzal a gyakorlattal, hogy kizárólag a makrogazdaság állapotát jellemző mutatók alakulására figyeljenek, és semmibe vegyék a társadalom állapotát, az emberek életminőségének alakulását. Nem fogadható el például olyan döntés, amely a GDP - a bruttó hazai érték - növelése céljából környezetszennyező beruházásokat támogat. Nem lehet továbbá az államháztartás hiányának csökkentése érdekében tovább rontani az egészségügy, az oktatás és a kultúra helyzetét. Éppen ellenkezőleg: ezeket a jövőnk szempontjából kulcsfontosságú területeket meg kell erősíteni. A 2009-ben újra felgyorsult népességfogyást le kell lassítani, sőt, ha lehet, meg kell állítani 2010-ben. Ennek módja az, hogy a kormány támogatja a családokat, és ösztönzi a gyermekvállalást. A családokon és a gyermekeken nem lehet tovább spórolni. De az idősek felé is nagyobb megbecsüléssel kell fordulni. A gazdasági válság 2010- ben nálunk is megfékezhető lesz, ha az új kormány gyorsan belekezd a gazdaságépítő munkába. Ha helyzetbe hozza a hazai vállalkozásokat, és hiteles, korrupciómentesen és átlátható módon mozgásba hozza a társadalom visszafojtott energiáit, ha lehetőségeket teremt az embereknek arra, hogy részt vegyenek az ország újraépítésében. Mindezeknek fontos eszköze az egyházi iskolák és az egyházak társadalomépítő munkájának értékelése és támogatása, a nemzeti hagyományok ápolása, a határon túli magyarok érdekeinek védelme, a munka és a tudás becsületének helyreállítása, a társadalmi bizalom újbóli megteremtése, valamint a nemzet ellen bűnöket elkövetők felelősségre vonása. Azt is szeretném, hogy 2010-ben újra jó legyen magyarnak lenni: itthon és külföldön egyaránt. (et) Mit várok ettől az évtől? Közéleti személyiségek 2010-ről Az esztendő fordulója, az új év első napjai a várakozások megfogalmazásának jegyében telnek. Az adventi várakozás karácsonyi beteljesedése után - lélekben megerősödve és talán tisztábban látva - a környezetünkre, a magunk dolgára figyelve igyekszünk tisztázni, mit is várunk a következő esztendőtől. Erről kérdeztük közéletünk néhány ismert személyiségét. Legyen a cselekvések éve! Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke A kérdés így szól: mit várok az idei évtől. A válaszomban határozottabban fogalmazok: elvárom, hogy hazánkban döntő lé Többet szeretnék, mint amennyit várok... Hoffmann Rózsa egyetemi docens, oktatáspolitikus Szeretném, ha több lenne a boldog ember. Ha növekedne