Új Ember, 2010 (66. évfolyam, 1/3203-52/3254. szám)

2010-05-23 / 21. (3223.) szám

2010. május 23. 2 illSmée:Lelkiség SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT Már minden megtörtént? Pünkösdvasárnap - Jn 20,19-23 vagy Jn 14,15-16, 23­-26 Pünkösd vasárnapján a szentmise első olvasmányát az apostolok cselekedeteiből vesszük. Lukács szerint a Szentlélek ajándékát a húsvé­­tot követő ötvenedik napon kapták meg a tanítványok. Já­nos egy kicsit másképpen ad­ja elő az eseményeket. Evan­géliumában azt olvassuk, hogy már húsvét este minden megtörtént. A Föltámadott el­jött a tanítványokhoz. A szo­kásos módon köszöntötte őket, majd megmutatta nekik kezén, oldalán a sebhelyeit, mintegy igazolta magát. Az­tán megismételte a köszönté­sét, ezzel különös nyomatékot adva neki: „Békesség nektek!" Eszünkbe jut, hogy megígérte az utolsó vacsorán: „Az én bé­kémet adom nektek" (14,27). Más a bölcsességét, szívbéli derűjét, esetleg az elszántsá­gát „hagyja" örökségként övé­ire, Jézus az ő békéjével aján­dékozza meg­­ talán nemcsak a tizenkettőt, hanem minden tanítványát, aki hisz benne. Aztán újra megszólal Jé­zus: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is ti­teket." Az agy­nak az evangé­lium szövegében egy olyan kötőszó felel meg, amely nem pusztán hasonlóságra, hanem bensőséges összetartozásra utal. Saját küldetését bízza te­hát ránk, amelyet ő az Atyától kapott. Most - váratlanul - rálehet a tanítványokra: „Vegyétek a Szentlelket!" Ez a Lélek az a „másik Vigasztaló", akiről szintén sok mindent elmon­dott az utolsó vacsorán. Jobb nekünk, hogy elmegy Jézus, mert maga helyett olyan vala­kit küld el hozzánk, aki nem­csak „kívülről" szólít meg ben­nünket, hanem belénk hatol, hogy gondolatainkat, szívün­ket alakítsa. Emlékeztet majd Jézus tanítására, segít, hogy megértsük, s ne puszta szó, ha­nem eleven, életet alakító igaz­ság legyen számunkra. A Föl­támadott gesztusa a Teremtő tettét idézi föl előttünk. A Te­remtőét, aki a Biblia szerint - miután „megalkotta az embert a föld porából" - „arcába lehel­te az élet leheletét" (Tér 2,7). Új teremtés történik itt! De van Jézusnak még egy mondata: „Akinek megbo­csátjátok bűneit, az bocsána­tot nyer, akinek megtartjátok, az bűnben marad." Mi, katoli­kusok többnyire arra gondo­lunk itt, hogy az egyház pap­jai hatalmat kapnak minden­féle bűn megbocsátására, s ezt majd gyóntatóként gyako­rolják. Nem lehetetlen, hogy inkább a keresztségre kellene gondolnunk, s arra az egyete­mes küldetésre, amelyben a papok mellett valamiképpen az egész egyház, minden ta­nítvány részesül. Ahogyan Szent Pál írta, Isten „ránk bíz­ta a kiengesztelődés szolgála­tát" (2 Kor 5,18). Hangos húsvét, piros pün­kösd... „Ne szomorítsuk meg Isten Szentlelkét!" (Ef 4,30). Jeleníts István Május 24. Szűz Mária, a keresztények segítsége A keresztény nép számos alkalommal megtapasztalta a Boldogságos Szűz hathatós segítségét. Ezért szerepel ez a megszólítás a loretói litániá­ban is. VII. Piusz pápa Napóle­onnal szemben a Boldogságos Szűz védelmét kérte, majd szabadulásának emlékére ren­delte el ezt az ünnepet. Május 25. Szent VII. Gergely pápa Hildebrand az itáliai Tosca­nában született, Bencés szer­zetes lett. Egész életét az egy­ház megújulásának szentelte. II. Sándor pápának volt a ta­nácsadója, és amikor pápává választották (1073), a Ger­gely nevet vette fel. Súlyos teherként nehezedett rá az 1054-ben történt kelet-nyu­gati egyházszakadás, és Hen­rik királlyal való ellentéte. A római liturgia kiterjesztésé­vel megszűnt Hispániában a sok értéket tartalmazó moza­­rab liturgia. Salernóban halt meg 1085-ben. Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap és egyháztanító Észak-Angliában született, és Biscop Benedek nevelésére bízták. Belépett az iarrow-i bencés kolostorba, ahol egész életét leélte. Itt énekelte Isten dicséretét, tanult, tanított és írt - ahogy őt röviden jelle­mezték. Költő, természettu­dós, történész, de különösen teológus. Szentírási kommen­tárt írt, és néhány költeménye maradt fenn a Boldogságos Szűzhöz. 735-ben halt meg. Pazzi Szent Mária Magdolna szűz Firenzei nemesi családból származott. Belépett a kar­melita rendbe, ahol a Mária Magdolna nevet kapta. Élet­ideálja volt az a bűnbánó, akinek nevét viselte. Teljesen rejtett életet élt, és már tizen­két éves korában misztikus elragadtatásban volt része. Számos levelet írt a pápának, bíborosoknak, de ezeket so­hasem küldték el a címzet­teknek. Sok lelki szenvedés­ben és megpróbáltatásban volt része. 1607-ben költözött az örök hazába. Május 26. Néri Szent Fülöp áldozópap Firenzében született 1515- ben. Rómában a fiatalokkal kezdett foglalkozni. A bete­gek gondozására testvérületet szervezett. 1551-ben pappá szentelték. Oratóriumot ala­pított, ahol a szerzetesek a fe­lebaráti szeretet gyakorlásá­ban tűntek ki. 1595-ben halt meg Rómában. Május 27. Canterburyi Szent Ágoston püspök Róma angliai missziójá­nak kezdeteit Béda írja le, Anglia egyháztörténete című munkájában. Nagy Szent Gergely még pápasága előtt angliai rabszolgákat látott az Örök Városban. Attól kezdve dédelgette a vágyat, hogy ott is meginduljon az egyház missziós tevékenysége. Ez csak pápává választása után történt meg. 596 tavaszán Ágoston szerzetest negyven társával küldte Kent királyá­nak kérésére angol földre. Még útközben, franciaorszá­gi területen püspökké is szentelték. Ethelbert, aki Kent királyságát kormányozta, a szerzeteseket Thanet szige­tén fogadta. A találkozás eredményeként engedélyt kaptak a térítő munkára. Canterburyben kaptak szál­lást, és egy év múlva a király is megkeresztelkedett, és tö­megesen tértek meg alattva­lói is. Ágoston két kísérőjét küldte Rómába, hogy beszá­moljanak missziós munká­jukról és néhány problémá­ról. A követek 601-ben szá­mos missziós kíséretében tér­tek vissza, Ágoston számára pedig érseki palliumot kül­dött a pápa. Canterbury mel­lett apátságot alapított, ké­sőbb e város püspöke lett. 605 körül halt meg. Május 29. A Boldogságos Szűz Mária, a szent reménység anyja A Mária-misék gyűjteményé­ből való a mai napra javasolt szöveg. A II. vatikáni zsinat a Boldogságos Szüzet úgy állít­ja elénk, mint aki „ezen a föl­dön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja (vö. 2 Pét 3,10), a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarán­dok népe számára". E szavak megtalálhatók a mennyire fel­vett Boldogságos Szűz Mári­áról szóló mise prefációjá­­ban. Az egyház ugyanis, amikor a Boldogságos Szűz­nek az üdvösségtörténetben betöltött szerepét kutatja, gyakran nevezi őt „reménysé­günknek" és „a remény any­jának". A dicsőséges menny­bevétel titkában a Boldogsá­gos Szüzet „az üdvösség biz­tos reményének" tekinti, aki felragyog valamennyi hívő számára. A HÉT SZENTJEI HOMOOAVÁZLAT Aki elvezet a teljes igazságra... „Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek" - olvassuk az Apostolok cselekede­teiben (2,6) a Szentlélek eljöveteléről. Megdöbbentőnek hat ez az esemény. De ha jobban belegondolunk: a mindenható Isten Szentlelke számára mi volna lehetetlen? A teremtésnél a vizek fölött lebeg az isteni Lélek, aki által az Atya világot és életet te­remt, s aki által újjá is teremti a bűn által megromlott emberi­séget; ő az, aki árnyékával borítja be az Istenszülő Szüzet, hogy végbevigye az Ige megtestesülésének művét; ő az, aki kiáradt a világra, amikor az Üdvözítő a keresztfán kilehelte lelkét. És most - az ígéret szerint - eltölti a bizonytalankodó, hitüket és apostoli identitásukat keresgélő apostolokat, és lánglelkű hithirdetőkké teszi őket. Az egymás megértésének ajándéka is a Szentlélek gyümöl­cse, mert határozott jele annak az egységnek, amelyet csak ő képes megvalósítani. És nem valamiféle mágiáról van szó, hi­szen Jézus elküldi a megígért Vigasztalót, aki erőt, világossá­got, békét és lendületet ad az apostolok szívébe. Nem a termé­szetfölötti erők manipulációja történik tehát az újszülött egy­ház tagjai körében, hanem az imádságos együttlét „ve­lejárója", vagyis a Lélek gyümölcseiből történő va­lamilyen fajta részesedés. Pünkösd eseményei „látvá­nyosak", de tudnunk kell, hogy a Szentlélek az észre­vétlen, csöndes hétköznapi életben, tevékenységben - mi több: a szenvedéseink által is­­ képes nagyokat al­kotni. Emlékezzünk csak visz­­sza a tanítványaitól búcsúzó Mester szavaira: „Még sok mondanivalóm lenne, de nem vagytok hozzá elég erősek" (Jn 16,12). Ha Jézus keresztre feszítése előtt kinyilatkoztatott volna mindent tanítványainak, különösen arra vonatkozóan, hogy mi vár majd rájuk is e földi életben, valószínűleg elme­nekültek volna ijedtükben. Amíg ugyanis nem tapasztalták meg igazán a Szentlélek erejét, addig hiába beszélt volna ne­kik Jézus a megígért Vigasztalóról, a feltámadás dicsőségéről és az örök élet boldogságáról, mert nem tudták volna azt kel­lőképpen felfogni. Pünkösd napja viszont szívükbe írta egy­szer s mindenkorra, hogy a Szentlélekkel való találkozás minden kételyt és félelmet elűz, és igaz meggyőződést ad, melyből hiteles tanúságtétel fakad. De hogyan folytatja Jézus a búcsúzáskor? „Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra" (Jn 16,13). És el­jött! És eljön ma is, az egyház most élő tagjaihoz is, hogy megszenteljen bennünket az igazságban. Kérjük mindennap a Szentlélek ajándékait, hogy húsvét örömének hiteles tanúi lehessünk! Kovács Zoltán LITURGIA Imádkozva várták a Szentjelket Minden ünnepnek van egy előkészületi ideje, amelynek során bűnbánattal vagy ön­megtagadással készülünk. Pünkösd azonban más: előtte egyetlen alkalmat sem talá­lunk, amikor bűnbánatra szó­lítana egyházunk. Az egész húsvéti idő alaphangja az öröm és ujjongás. A várakozás a nagy ese­ménynek, a Szentlélek eljöve­telének szól. Ebben az írásban nem a szentírási könyvek adataival kívánok foglalkoz­ni, hanem a liturgia által felkí­nált lehetőséggel. Már többször említést tettünk a Mária-misék gyűjte­ményéről. Ebben található egy miseforma, amely a Bol­dogságos Szüzet az apostolok királynőjének címével tünteti ki. Felidézi az apostolok és Mária meghitt, csendes vára­kozását, hogy a Szentlélek el­jövetele után elindulhassanak missziós feladatukra. A mise prefációja arról szól, hogy Mária, miután a Szentlélektől foganta Krisztust, az ő indítá­sára már Krisztust vitte szíve alatt az Erzsébet méhében lé­vő Jánoshoz. A meghitt talál­kozást Sarlós Boldogasszony napján ünnepeljük, így a csendes várakozás mintaképe lett az apostoli közösségnek is. Ezért Máriával együtt vár­­­­ták a Szentjelket. De a várakozás még pün­kösd éjszakáján is megvan. Az ősegyházban a katekumenek elmaradt megkeresztelését ek­kor végezték. Erre utal V. Pi­usz pápa misekönyve éppúgy, mint a mai vigília-mise.­ A Misekönyv 2008. évi ki­adása két megoldást is kínál az éjszakai virrasztáshoz. Az egyik, hogy a mise előtt vé­gezzék el az első esti dicsére­tet, majd következzék a vigí­lia-mise az összes olvasmány­nyal. A másik lehetőség, hogy a mise a szokott módon kezdődik, de az olvasmányok előtt intelmet kell mondania a papnak. Ez így szól: Meg­kezdvén pünkösd vigíliájá­nak ünneplését, szeretett test­véreim, az apostolok és a ta­nítványok példája szerint, akik Máriával, Jézus anyjával állhatatosak voltak az imád­ságban, várván a Szentlelket, akit az Úr ígért meg nekik, most mi is megnyugodott szívvel hallgassuk az Isten igéjét. Elmélkedjünk azon, hogy mit tett Isten az ő népé­nek, és könyörögjünk, hogy a Szentlélek, akit az Atya első ajándékként küldött a hívek­nek, beteljesítse művét a vi­lágban.­­ Ezt követően a szo­kott rendben folytatódik a mi­se. Sok helyen ekkor elmélke­déssel, imádsággal és ének­léssel virrasztanak tovább, kérvén a Szentlelket, hogy töltse el Krisztus egyházát. A gondos előkészület bizo­nyára mindannyiunkat még buzgóbb apostoli életre sar­kall. Ezért méltó lesz a fohász: Jöjj, Szentlélek Istenünk, jöjj el, jöjj el! Verbényi István A hét liturgiája C év MÁJUS 23., PÜNKÖSDVASÁRNAP (Boldog Apor Vilmos püspök és vértanú, Dezső, Dézi, Mikes) - Vigília mise: Tér 11,1-9 (A helyet, ahol az Úr összezavarta az egész Föld nyelvét, Bábelnek nevezik.) vagy Kiv 19,3-8, 16-20b (Az Úr leszállt a Sínai-hegyre, az egész nép előtt.) vagy Ez 37,1-14 (Ti, kiszáradt csontvázak, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek.) vagy Joel 3,1-5 (Még a szolgákra és szolgálókra is kiárasztom lelkemet azokban a napokban.) - Róm 8,22-27 (A Szentlélek könyörög bennünk, emberi szóval ki nem fejezhető fohászkodással.) - Jn 7,37-39 (Az élő víz folyama a Szentlélek!) - Ünnepi mise: ApCsel 2,1-11 (Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és nyel­veken kezdtek beszélni.) - IKor 12,37-7,12-13 (Mi mindannyi­an egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által.) vagy Róm 8,8-17 (Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.) - Jn 20,19-23 (Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is tite­ket. Vegyétek a Szentlelket!) vagy Jn 14,15-16,23­-26 (A Szent­lélek megtanít titeket mindenre, amit mondtam nektek.) - Ének­rend: Ho 98 - ÉE 567, 418, Ho 98 - ÉE 127, Ho 127 - ÉE 570, Ho 102-ÉE 124. MÁJUS 24., HÉTFŐ - Szűz Mária, a keresztények segítsé­gének emléknapja (Eszter) - lHét 1,3-9 - Mk 10,17-27 - Zsolozsma, IV. zsoltárhét. MÁJUS 25., KEDD - Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap és egyháztanító vagy Szent VII. Gergely pápa vagy Pazzi Szent Má­ria Magdolna szűz emléknapja (Orbán) - lPét 1,10-16 - Mk 10,28-31. MÁJUS 26., SZERDA - Néri Szent Fülöp áldozópap em­léknapja (Evelin) - lPét 1,18-25 - Mk 10,32-45. MÁJUS 27., CSÜTÖRTÖK - Canterburyi Szent Ágoston püspök emléknapja (Hella, Pelbárt) - lPét 2,2-5,9-12 - Mk 10,46-52. MÁJUS 28., PÉNTEK (Emil, Bőd, Csanád) - lPét 4,7-13 - Mk 11,11-26. MÁJUS 29., SZOMBAT (Magdolna, Teodózia) - Jád 17,20­-25 - Mk 11,27-33. MÁJUS 30., SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA (Évközi 9. vasárnap, Szent István király ereklyéinek átvitele, Janka, Nándor, Zsanett) - Péld 8,22-31 (Isten öröktől fogva tervei szolgálatára rendelte a Bölcsességet, mielőtt még bármit alkotott.) - Róm 5,1-5 (A nekünk ajándékozott Szentlélek által kiáradt szí­vünkbe az Isten szeretetéb­en 16,12-15 (A Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek.)­­ Énekrend: Ho 105 - ÉE 572,418, Ho 105 - ÉE 131, Ho 109 - ÉE 553, Ho 274 - ÉE 361.

Next