Új Ember, 2010 (66. évfolyam, 1/3203-52/3254. szám)
2010-12-12 / 50. (3252.) szám
12. Kultúra 2010. december 12. Tolsztoj evangéliuma és Krisztus-képe A kultúrvilág idén emlékezik Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828- 1910), a világirodalom egyik legnagyobb írója halálának századik évfordulójára. Még a Vatikán is bélyegsorozatot bocsát ki a centenárium alkalmából Csehov születésének százötvenedik évfordulójára is emlékezve. 1910. október 27-28. éjszakáján történt a világszenzáció: a nyolcvankét éves „próféta" „szökése" (egyesek szerint „futása"). Elhagyja családját, szakít a világgal, és főleg: szökik önmaga elől. Vonaton menekül, ahol hidegrázás fogja el. Egy hét múlva, Astapovo falunál, az állomásfőnök szobájában hal meg tüdőgyulladásban. „Futásáról" és halála előzményeiről különféle híresztelések terjedtek, családi életéről ízléstelen pletykákat szellőztettek, főleg a sajtóban. Pedig, ahogy Török Endre helyesen megjegyezte: „Az orosz írók közül Tolsztoj szervezte meg magának a legnagyobb halált: »futásával« alkotó és szellemi pályáját hitelesítette, egyensúlyt teremtett élete, gondolkodása és művészete között. Eszméi követésében, mint Nyehljudov, teljesítőképessége határáig ment" (Török Endre: Orosz irodalom a XIX. században). Nyehljudov Tolsztoj utolsó nagy regénye, a Feltámadás (1899) főhőse. Ez a műve tükrözi világnézeti fordulatát, összegzi felfogását életről, vallásról, kereszténységről, a hatalom erkölcstelenségéről és az ember képességéről. A Feltámadásban Nyehljudov, a gazdag arisztokrata belátja a hatalom és a „normális" emberi viselkedés ésszerűtlenségét. Lelki átalakulása lelkifurdalással kezdődik. Esküdtként a bíróságon egy gyilkossággal vádolt prostituáltban ráismer ifjúsága első szerelmére, Katyusára, akit cserbenhagyott, megalázott. Sorsa miatt bűntudat ébred benne, feleségül is akarja venni, de Katyusa vádlón visszautasítja. Lassan megváltozik a gondolkodása, kezd együtt érezni a börtönben sínylődőkkel, akiknek megrontásáért osztálya képviselőit is vádolja, és most már nemcsak saját, hanem osztálya vétkeiért is bűntudatot érez, sőt, az egész államapparátus bűnösségét is felismeri. Lemond nemesi előjogairól, és elkíséri a törvényes és politikai száműzötteket, köztük az ártatlanul elítélt Katyusát Szibériába. Katyusa Nyehljudov „feltámadását" idézi elő: megszabadul múltjától. Eljut a keresztény kölcsönös megbocsátás eszméjéig. Tolsztoj dacolt az állammal és a hivatalos (ortodox) egyházzal. Mint reformátor és „próféta" sajátos kereszténységet vallott. Mindenesetre, ahogy Babits Mihály megfigyelte, pozitívabb vallást alakított ki, mint a századfordulón annyira divatos másik próféta, Nietzsche. A fiatal Babits, miként a Halálfiai hőse, Imre (Babits alteregója), még a kereszténység és a pogányság, Tolsztoj és Nietzsche „életnézete" között ingadozott. De 1925-ben, a Sziget és Tenger bevezető hitvallásában már megoldotta a dilemmát, nem Nietzschéhez,hanem Tolsztojhoz szegődött: „A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz... Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne... Ezek a szavak, Tolsztoj szavai járnak eszemben, s vizsgálom, mit hiszek. Ó, örökkék ég minden felhők mozgott, kiirthatatlan optimizmus!" Az 1934-ben megjelent Az európai irodalom története című művében is párhuzamba és szembeállítja ’ Tolsztojt és Nietzschét: „Nekünk akkor Európa egész szellemi élete úgy tűnt föl, mint egy hatalmas párbeszéd vagy dilemma a Tolsztoj és Nietzsche szelleme között... Ha Tolsztoj az evangéliummal a kezében üzent hadat a modern világnak, Nietzsche maga volt az Antikrisztus. Ő éppen azért fordult szembe korával, mert azt kereszténynek találta, azaz gyá■ vának és hazugnak. Nem rabszolgamorál-e a kereszténység?.. .*" Tolsztoj túljutott a nietzschei nihilizmuson, de a részben félreértett evangéliummal a modern világ ellen fordult. Tolsztoj és Nietzscher egyaránt a maguk alkotta kereszténységet bírálták, és torz Krisztus-képet alakítottak ki. A jezsuita Ferdinando Castelli Jézus arcai a modern irodalomban című, háromkötetes műve második kötetének elején hosszan elemzi Tolsztoj vallását, kereszténységét, Krisztusról alkotott sajátos felfogását (Távlatok, 1997/6). Megmutatja, hogy Tolsztoj - Dosztojevszkijtől eltérően - nem hitte, hogy Krisztus Isten megtestesült Fia. Számára Jézus jó és bölcs guru volt, amolyan zsidó Szókratész. Tagadta tehát Jézus istenségét és a credo valamennyi ágazatát, a dogmákat és a szentségeket is. Az orosz ortodox egyház 1901-ben kiközösítette az írót. Tolsztoj válaszában összefoglalta hitvallását: „Igen, igaz, én tagadom a megérthetetlen háromságot és a korunkban abszurd mesét, az első ember bukását, tagadom a szűztől született Isten szentségtörő történetét, aki az emberi nem megváltásáért jött, tagadom tehát mindezt, ez igaz. De a Lélek-Istent, a Szeretet-Istent, azt az Istent, aki minden dolog egyetlen princípiuma, nem tagadom..." Tolsztoj az evangéliumból csak a szeretetparancsot és az erőszakmentességet fogadta el. Azt vallotta, hogy ortodox egyháza elárulta az evangéliumot. Castelli, miután hosszan elemezte Tolsztoj naplóját, vallomásait, regényeit, különösen is a Feltámadást, így összegzi az író hitvallását és Krisztusról alkotott képét. Vallás nélkül nincs hiteles emberi élet; Krisztus minden ember világossága, mert benne nyilatkozott meg legteljesebben az élet értelme; nincs vallás és társadalom erős, egyetemes, mindenki által teljesíthető erkölcsi töltés nélkül; a szeretet az erkölcsiség legmagasabb kifejezése. Tolsztoj tehát nem fogadta el a kinyilatkoztatás teljességét. Krisztus képét a saját képmására alakította ki: az ő Krisztusa szép szavakat ismétel és nemes magatartást sugall, de aztán magunkra hagy bennünket nyomorúságunkkal. Mivel csak eszményi ember, nem Isten Fia, nem szabadít meg bennünket a nyomorból és bűneinktől, nem lehet az emberiség megváltója. Szabó Ferenc St Repin: Lev Tolsztoj (1901) Ködlovagok A Petőfi Irodalmi Múzeum Ködlovagok című kiállítása novemberben nyílt. A tárlat szorosan kapcsolódik a múzeum másik két őszi anyagához, amelyek a Mikszáth fekete városai és a Magyar írók Bécs-élménye nevet viselik. A három tárlat együtt szinte teljes képet ad arról, mi történt a századvég magyar művészetében, gondolkodásában. A Ködlovagok 2011. május 31-éig látható. Kik a ködlovagok? Nevüket Krúdy Gyula nyomán kapták. A magyar széppróza olyan alkotói ők, akik a XIX. és XX. század fordulóján magányban éltek és alkottak. Számon tartották őket, de széles körű népszerűségnek (néhányuk kivételével) nem örvendtek. Olyan közelgő új kor előfutárai voltak, amelyet a kortárs „halandók" még kevéssé érthettek. Ez az írónemzedék annak a XX. századnak a kapuján kopogtatott és nyert is bebocsátást, amely a tudományok és művészetek, életfelfogásunk és gondolkodásunk területén megannyi változást hozott. Irodalmi ködlovagjainknak köszönhető, hogy a magyar prózában is új utak nyíltak. Ám érthető, hogy az anekdotikus, gyakran csattanóra végződő történetekhez szokott közönségnek még időbe telt, míg értelmezni tudta az újfajta elbeszéléseket. Hiszen modern életérzésekről és lélektani rezdülésekről szóltak a történetek, mégpedig úgy, hogy a bennük megjelenő feszültségek gyakran feloldatlanul maradtak. Ehhez az írónemzedékhez tartozott többek között Ambrus Zoltán, Gozsdu Elek, Szini Gyula, Cholnoky Viktor, Krúdy Gyula, Csáth Géza, Thury Zoltán, Justh Zsigmond, Bródy Sándor, Kiss József és A Hét című irodalmi lap köré szerveződő alkotók. Ám nemcsak írók, képzőművészek is nyitogatták az új század kapuit. Főként a festők, például Gulácsy Lajos, Mednyánszky László, Fáy Dezső, Elek Artúr, Nagy Sándor, Vaszary János, Kozma Lajos. Képeik éppúgy, mint a széppróza, ábrázolták a nagyvárosi élet modern kori problémáit, de az azokból való menekülés varázsvilágát is. A képzőművészetben és az irodalomban gyakran fő téma lett az erotika és az érzéki nő. A műalkotások jellemzőjévé vált, hogy a különböző művészeti ágak egymásra hatva, egyszerre jelentek meg bennük. A Petőfi Irodalmi Múzeum tárlata nagyszerűen visszatükrözi a fent vázolt korszak művészetét, életérzését. A kiállításon szereplő szépirodalmi idézetek, képzőművészeti alkotások és a felhangzó zenék egymást követik és értelmezik, s ezzel együtt többletjelentést is kapnak. A jól megkomponált tárlat játékos, lenyűgöző és finom ötletekkel várja a látogatókat. De oly módon, hogy nem válnak sem harsánnyá, sem hatásvadásszá. Az érkezőt rögtön egy kedves játék fogadja. Idézetet kell hoznia, amelynek szerzőjére a termeket figyelmesen végigjárva rálelhet. Minden szoba rejt meglepetést. Hol fénypocsolyán kell átkelnünk, hol beszélő, színes lámpák fölé kell tartanunk a kezünket, vagy a sokunk által eddig nem hallott, Csáth Géza által komponált zenét hallgathatunk. Mindezt úgy, hogy közben éppen egy varázslatos Mednyánszky-féle erdei szellem vagy egy meseszép Gulácsyszerelmespár néz vissza ránk. Koncz Veronika Don Quijote - Fáy Dezső kéziratos vázlatkönyvéből köztünk Azoknak, akik szeretnék mélyebben megélni kereszténységüket, akik segítséget keresnek az Úton, akik arra vágynak, hogy meglássák Istent... Az IGE Köztünk. Új katolikus havilap. er.hu feszítését és halálát, s a végsőkig kitartott mellette Ara 420 Ft. Éves előfizetés (12 lapszám): 3600 Ft + postaköltség (havonta 185 Ft) 2220 Ft, összesen 5820 Ft. Új Ember, katolikus hetilap 1051 Budapest, Papnövelde u. 7. Tel: 06-1 -317-3933/175-ös mellék, Fax: 06-1-266-3060 ail: terjesztes@ujember.hu Csekkszámla: OTP VII. 11707024-20168207 sz. Előfizethető külföldről átutalással a CIB Bank Zrt.-nél (H-1054 Budapest, Szabadság tér 15) vezetett 11100104-19719407 79000004 sz. számlán. Swift-kód:CIBHHUHB. Előfizethető Magyarországról (H-1054 Budapest, Szabadság tér 15) CIB 11100104-19719407-36000001 sz. számlán. Közleményként szíveskedjék feltüntetni, hogy „AIK előfizetés". Ha már van valamilyen tapasztalatod az anyasággal, tudod, hogy az nagy hitet igényel. Sok tekintetben nem tudod ellenőrzésed alatt tartani. Hirtelen ott van benned egy új élet. Minden tőled telhetőt megteszel, hogy a lehető legjobban gondoskodj erről az életről, mégsem tudod, hogyan is alakulnak majd a dolgok. Mindent megteszel annak érdekében, hogy biztosítsd gyermeked számára a szeretetet és a támogatást. Mindig azonban bíznod kell Istenben, ő ugyanis szélesebb összefüggéseikben tekint a dolgokra. Mikor ma Szűz Mária iránti tiszteletünket fejezzük ki, emlékezzünk az ő mély és bizakodó hitére! Nem értette, hogyan is adhat életet a Messiás-Sok mindent tanulhatunk Máriától Hozzá hasonlóan mi is arra vagyunk hivatottak, hogy Jézust elhozzuk a világba, s hozzá hasonlóan nekünk is szenvednünk kell. Mikor kihívásokkal és kísértésekkel szembesülünk, csábítónak tűnik elfeledkezni utunkról az Úrral, s csak úgy sodródni az. Vagy Márkihoz hasonlóan hirdethetjük isten nagyságát, miközben tudatosítjuk, hogy ő gondoskodik rólunk, ha nyitottak maradunk szavára: „Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat" (Ocl. 53). Mária sokkal több a tökéletes hit mintaképénél. Anya ő, aki nem akar mást, csupán fiához, Jézushoz vezetni minket. Egyszerűen, szeret minket! Vianney Szent Janos ezt mondja: „Mária szíve olyan szeretettel viseltetik irántunk, hogy azzal szemben minden édesanya szíve együttvéve csupán egy darab jég.” Hozzá fordulhatunk nemcsak szükségünkben, de kérhetjük segítségét abban is, hogy köze-