Új Ember, 2011 (67. évfolyam, 1/3255-51/3304. szám)

2011-03-13 / 11. (3265.) szám

12 tifínttel-Kultúra 2011. március 13. K­i is volt e szélsőséges egyéniség? Zongora­­virtuóz, a zenetörténet reformátora, szellemes és ün­nepelt világfi, szalonok dísze, zeneszerző-tehetségek támo­gatója, komponista, író, elkö­telezett hívő és abbé? - Egy rosszul ülő egyéniség - mondta nyugtalanságáról kissé lezser megfogalmazásban Heinrich Heine, amikor Párizsban talál­kozott a fiatal Liszt Ferenccel. Liszt Ádám akkoriban a Ma­gyarországhoz tartozó Do­­borjánban (Raidingban) szü­letett fia ekkor Carl Czerny és Antonio Salieri tanítványai kö­zül már kiemelkedve, Beetho­ven művészt avató csókjával a homlokán indult útnak Bécs­­ből Párizsba, de turnéja egész Európába elvezette. Sikeres, látványos koncertjei szülték a rajongók táborát és a Liszto­­mánia fogalmát. Mindenkinek feltűnt a cso­dagyerek - le­­petit Litz - virtuo­zitása és elegáns francia beszé­de. Zongoratanárként arisz­tokratakörökben is megfor­dult, de rá kellett eszmélnie, hogy azoktól minden tehetsé­ge ellenére is fényévek választ­ják el. A sértett, bosszús és szé­gyenkező zseni két évre „tetsz­halottá" változott: tanult és ol­vasott, továbbá írókkal, művé­szekkel találkozott, hogy isme­reteinek horizontját bővítse. - Csináljon valamit vagy valakit be­lőlem! - kérte gyermekeinek anyját, Marie d' Agoult grófnőt. A magyar születésű, fran­cia nyelvű Liszt 1840 körül kezdett magyarságára esz­mélni. Hazai koncertjein sze­retettel fogadták - egyszer egy drágakövekkel kirakott kardot is kapott a tisztelet je­leként, ami miatt külföldön kifigurázták. Ő azonban ek­kor már állást foglalt. Meg­született Magyar rapszódiája, Koronázási miséje, Vihar-indu­lója és Esztergomi miséje. Újabb barátnője, Carolina zu Sayn- Wittgenstein hercegnő hatásá­ra letelepedett Weimarban, és a XIX. század nagy zenei mű­veinek egyengetője, a zenei élet reformátora lett. Hatására ez időtől kezdve beszélünk új német iskoláról. Segítette pályáján Berliozt, Corneliust, Dvorákot, Grieget és minde­nekelőtt Wagnert. Eszmei tá­mogatásának köszönhető a zöld dombon létrejött Festspiel­haus... Első kompozíciója Bécsben született. Ausztria - Heinétől átvéve - a Lisztománia szlo­gent választotta a bicentenári­­um eseményeinek csokorba kötésére. A bécsi Liszt-esemé­nyeket a világhírű pianista, Evgeny Kissin januári koncert­je vezette be a Musikverein­­ben. Ezt követi a Theater an der Wien Osterklang fesztivál­ja keretében áprilisban a Szent Erzsébet legendája, majd egy Liszt-hommage a szupersztár születésnapján októberben. Születésének helyén, a bur­genlandi Raidingban (az ifjú Liszt Franz Hanfstaengl által készített fényképét felhaszná­ló, fekete napszemüveges popsztárplakátja alatt), Born to be a Superstar mottóval kon­certsorozat kel életre a „nagy európai" tiszteletére. A két­száz koncertből, kiállításokból és egyéb rendezvényekből ál­ló sorozat januári megnyitóját Ausztria szövetségi elnöke tartotta. A Wagner-család és Weimar képviseletében Nike Wagner intendáns tolmácsolta megkésve a Wagnerek köszö­netét. A Liszt-fesztivál igazga­tó-zongoraművész párosa, Johannes és Eduard Kutrowatz januárban, februárban, júni­usban és októberben nívós zongorahangversenyekkel gazdagítja a turizmus által is preferált rai­dingi rendezvé­nyeket. A zongoraciklusban részt vevő vitágsztárok között lesz Daniel Barenboim, Elisabeth Leonskaja, Boris Bloch, vala­mint a bayreuthi zenetörté­nész Stefan Mikisch. A Bécsi Akadémia Martin Haselböck által vezetett, The Sound of Weimar című zenekari projekt­jei 2010 és 2012 közötti soroza­tában Liszt valamennyi wei­­mari zenekari ősbemutatója szerepel. Az énekes művek szereplői között találjuk Adrian Elődöt és Ildikó Raimondit. A raidingi plébá­niatemplomban pünkösdva­sárnap, Paul Iby püspök által celebrált misén felcsendül a Missa Choralis. Unterfrauen­­haid plébániatemploma pedig kiállítással dolgozza fel a mű­vész születése körül keringő mítoszt, amely szerint egy ci­gány asszony megjósolta a nagy művész érkezését. A kis­martoni Egyházmegyei Mú­zeum Liszt vallásosságának szentel kiállítást. Le Concert c' est moi, a kon­cert én vagyok - írta Liszt a Pá­rizsban élő Christina Belgiojoso hercegnőnek. Tisztában volt vele, hogy koncertjeivel forra­dalmasította a műfajt, varázs­latos dimenziókat nyitott a zenében, közönségét eufóri­kus hangulatba hozta, női hallgatóit pedig hisztérikus rajongásra késztette. A Liszt-koncertek és egyéb események közül kiemelkedő a tizenhárom éves csodagye­reknek a kor divatos lovagre­gényei közül választott témá­ra szerzett, Don Sanche, avagy a szerelem kastélya című operá­jának életre keltése. Két variá­ció is születik belőle. A nyom nélkül eltűnt párizsi ősbemu­tató Szeretni és szeretve lenni mottójú előadását csak 1977- ben követte újabb bemutató. A szegedi Nemzeti Színház társulatával Anger Ferenc ren­dezi a daljátékot. A kontraszt kedvéért a Kortárs Balett elő­adásában, Pál Tamás vezény­letével a Dante-szimfónia is el­hangzik. A koreográfus, Roberto Galvan megfogalma­zása szerint „Liszt félt a menny zenei megkomponálásától, és ott­hagyott minket, a mennyei élet után áhítozókat a purgatórium kapujában".­­ A muzikalitást és egyéni hangvételt sejtető, koraérett ope­rát, annak ellenére, hogy a későb­bi zsenit még csak felvillantja, kötelességünk a jubileum évében bemutatni - nyilatkozza Nicolaus Richter, az általam megkeresett bayreuthi kar­mester. A Miskolcon és Bayre­­uthban június-júliusban bemu­tatandó koprodukció, az opera második feldolgozása, melyben a rendezés német, akárcsak néhány énekes, a Miskolci Szimfoniku­sok és a színpadi munka magyar, az új zenei módosítások miatt (Gerhard Krammer zeneszer­ző) a zene osztrák is, és a kassai állami színház zenekari részvéte­le következtében szlovák is. Nem maradt ránk, csak egy-két stú­diófelvétel, Pál Tamás 1985-ös feldolgozása (Hamari Júliával, Gáti Istvánnal), majd egy lon­doni előadás. Mi most megkísé­reljük, hogy e romantikus lovag­témát Liszt szellemében jelenít­sük meg. Liszt mai mércével nem is mérhető, európai gondolkodá­sú, megjelenésű, kivételes kvali­tású polihisztor művész volt. Va­lójában az első európai zenepoli­tikus. Megújította a zongorajáté­kot, akárcsak Paganini a hege­dűjátékot. Új színeket alkalma­zott, és zeneszerzőként az új ze­nei irányzatok előfutára lett. Ko­runknak megfelelő kifejezéssel él­ve popsztár volt. Bayreuth város kulturális életében abszolút tisz­telet és érdeklődés övezi. Hány­szor megmentette Wagnert biz­tatással vagy technikai javasla­tokkal! Bayreuth és ünnepi játé­kai ma nem léteznének Liszt nél­kül. A fesztivál programja olyan feszes, hogy Bayreuth nem vehe­tett részt a Liszt-megemlékezés­ben. Anna Liszt nem kapta meg a megérdemelt elismerést, ezért is szerencse, hogy Bayreuth ma kitehet magáért. A Pierre Boulez szellemi környezetéből jövő osztrák zeneszerző, Gerhard Kram­mer jelentős szerepet kapott a Don Sanchez-koprodukció partitúrájának átrendezésé­ben és a recitativók kortárs hangzásmegfogalmazásában. A recitativók stílustörést mutat­tak az opera áriáival, viszont a cselekményre szükség van az opera fonalának megértéséhez, így újra kellett őket komponálni. Szükség volt továbbá egy, a má­sodik felvonást bevezető átmene­ti zenei betétre, amit szintén én írtam - mondja a zeneszerző. Ez balettre is alkalmas, aminek a német rendező különösen örül. Stílustörés? A koraérett zene­szerző, Liszt hiányossága? Le­het, hogy igen, mégsem így fo­galmaznék! Inkább kvalitásait hangsúlyoznám. Azt, hogy Liszt rövid tézisekben drámaiságot tu­dott kifejezni, ha nem is oly meg­győzőt, mint ami az érzelmi élet érettsége következtében Freud után egy felnőtt zeneszerzőtől lenne elvárható. Az ő drámaisá­­ga inkább gyermeki kíváncsiság­ból fakad, de azon belül is friss, kissé rámenős, poentírozott, har­monikus és szellemes, mint azt egy helyen indulószerű muzsiká­ja is aláhúzza. Ha belülről már készen áll a pap, miért ne viseljen illő visele­tet is? - kérdezte Liszt, amikor egy római kolostorban az egy­ház mellett tette le a voksát. Halotti miséjén Bruckner fan­táziáit orgonán a Parsifal­ból. Reviczky Katalin (Bécs) „Le petit Litz" A kétszáz éve született csodagyerek ünneplése AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI József, Mária jegyese Vajon Andrea Vaccaro nápolyi festő (miként azt úgy ötven évvel ezelőtt gondolták) vagy Antiveduto Gramatica festette az esztergomi Keresztény Múze­umban őrzött, Szent Család című festményt? A kér­dés jelentéktelennek tűnhet, ám látni fogjuk: megha­tározó az esztergomi műtárgy művészettörténeti kapcsolódására nézve. Andrea Vaccaro (1598— 1670) nápolyi festőcsalád­ból származott, és Cara­vaggio nápolyi követőinek népes táborát gyarapította. Másolatot készített Cara­vaggio Krisztus ostorozása cí­mű festményéről, és az ere­deti mellett ki is állíttatta. Festményei témájául nagy­részt ószövetségi és újszö­vetségi jeleneteket válasz­tott. Római kortársa volt Antiveduto Gramatica (1571- 1626). Keresztneve, az An­tiveduto (jelentése: jós) ap­jának megérzésére utal, aki úgy vélte, hogy fia Siena és Róma között fog megszü­letni. Antivedutót Rómában keresztelték, és művészeti pályafutását is itt kezdte meg. 1591-ben vált függet­len művésszé, két évvel ké­sőbb a festők Szent Lukács Akadémiájának tagja lett. Pályáján két befolyásos tá­mogató segítette. Az esztergomi festmény az úgynevezett Capese- Zurlo-San Marco-gyűjte­­ményből került a Keresz­tény Múzeum tulajdonába - ez volt a harmadik legna­gyobb olyan műgyűjte­mény, amely a múzeumot gyarapította. A festményen a mezítelen Kisjézust Szent József és Mária között lát­hatjuk: a gyermek anyja combjára lép, és felé nyújtja karját, miközben József bal­jával tartja őt. A festményen Antiveduto ecsetvonásait fedezhetjük fel, aki hasonló­képpen festette meg nő­alakjait, mint az esztergomi képen Máriát - ez a hason­lóság különösen Mária ar­cának és szemeinek vizsgá­lata révén fedezhető fel. Ilyen szignatúraszerű, a fes­tőt meghatározó egyéni stí­lus jegyei azonosíthatók Mária ujjain vagy ruháza­tán. 1620 körül festett esz­tergomi festményünk pár­darabbal is rendelkezik, ami megkönnyíti a festő meghatározását. A karls­­ruhei múzeum Szent Anná­jának alkotóját is sokáig más itáliai iskolák körében keresték. Sajnos a festmény mesterének kérdését kora­beli irattári, adattári doku­mentumok hiányában nem lehet megnyugtatóan és véglegesen lezárni. Ugyanis a különbségek, az apró sti­­láris eltérések miatt az esz­tergomi vászon esetében felvethető Antiveduto fiá­nak közreműködése, a karlsruhei kép esetében pe­dig festőnk kortársait sem lehet kizárni a szerzők kö­zül. A kérdés megnyugtató rendezéséig a képfeliratok­nál megmarad a festőnév után zárójelbe tett kérdőjel Dragon Zoltán Antiveduto Gramatica: Szent Család (1622) ( NÉZŐTÉR Az egyszerű szavak virágoskertje Magyarországi bemutató az Új Szín­házban. Ismerősen idegen harsány bulvárlocsogás. Jöjjön a vád- és a védő­beszéd, döntsön a néző, kinek ad iga­zat­ a hiúságában sértett apának, vagy a vagyonát osztogató, bolondnak tar­tott ábrándos fiának. Show: infantilis lazaság, nihil, reflektorfényes vakító üresség. Ghelderode vásári mutatványo­sai, komédiásai helyett a modern világ­­ aktualizált­­ víziójában egy önimádó tévés műsorvezető (Almási Sándor) ci­tálja Szent Ferencet (Száraz Dénes) a „fogyasztók" elé: „Ki vagy te (most), Ferenc?" Van értelme a Krisztus-köve­tésnek, az áldozathozatalnak, az Isten­­, ember- és természetszeretetnek? Va­jon hallgatnának-e rá? A XX. századi belga-flamand drámaíró 1926-ban szü­letett művében keresi a nyeglén, gú­nyosan is feltehető kérdés(ek)re a vá­laszt. Szikora János rendezésében a show talmi foglalatában, a misztériumjáték jeleneteiben rajzolódik ki mind erő­sebb körvonalakkal, árnyalatokkal Is­ten szegénykéjének portréja. Képek As­sisi Szent Ferenc életéből. Epizódok, vil­lanások allegorikus figurákkal: a hóruhára vágyó szegénységgel (Nemes Wanda), akivel Ferenc frigyre lép, de­rűs angyalokkal és vadul csábító dé­monokkal... A végtelenbe vesző-vezető színtér a mennyei, a teremtett világ és a civilizá­ció egymásba fordulása, amely belát­hatatlan, mégis „biztos" távlatra nyílik. Ferenc a fényről, a templomról, Krisztus keresztjéről, a sze­­retetről és az evangéliumról prédikál. Virágos kert, ahol az egyszerű virágok a hétköznapi (vagy an­nak tűnő) közösségteremtő, örök szövetséget köz­vetítő és örömet hordozó szavak. Finom humorral átszőtt szívderítő jelenet, ahogy a Poverellóról szóló jámbor legendákat egy zöldségekkel bábozó bohókás szerzetes (Vass György) idézi fel főzés közben a pásztorukat vesz­tett kistestvéreknek... Élet - halál - öröklét, stigmák, kísértések, bú­csú az e világtól, bűnbánat és megtérés az Atyá­hoz. Szennyesen-tisztán, ahogy egykor ideszület­­tünk... A show világa aztán visszaránt jelenünkbe, az igazán irreális valóságba. Marad a döbbenet: Fe­renc és kikezdhetetlen üzenetének cáfolhatatlan egyértelműsége. És a bizonytalanság: milyen ne­héz lesz az egyszerű szavakról, a láthatatlan lé­nyegről írni...­­, hogy „hajnal legyen a gondola­tokban!" (Michel de Ghelderode: Virágos kert - Képek Assisi Szent Ferenc életéből, Új Színház) Pallas Fotó: Katkó Tamás

Next