Új Ember, 2011 (67. évfolyam, 1/3255-51/3304. szám)
2011-01-02 / 1. (3255.) szám
4 Vímre: Hazai egyház 2011. január 2. Az igazságosság állt helyre Megállapodás az egyház és a kormány között (Folytatás az 1. oldalról) A miniszterelnök-helyettes arról is beszélt, hogy a választások óta számos olyan döntés született, amely nem szerepel a most aláírt megállapodásban, hiszen az új kormány már előzőleg rendezte például az egyházi fenntartású kórházakkal szembeni tartozást, ezzel is jelezve, hogy az egyház közfeladatokat ellátó munkáját teljes mértékben elismeri. Ezzel az igazságosság állt helyre, hangsúlyozta Semjén Zsolt. Erdő Péter bíboros arról szólt, hogy a szentszéki magyar vegyes bizottság megbeszélései konstruktív szellemben haladnak előre. A frissen aláírt megállapodás kapcsán pedig azt emelte ki, hogy az a Szentszékkel kötött megállapodás keretén belül olyan aktuális részletet tisztázott a Magyar Köztársaság kormányával, melyhez a Szentszék is hozzájárulását adta. Az 1991-es 32. törvény szerint visszajáró, főként hitéleti és közszolgálati célú ingatlanok egy részéről a katolikus egyház 1997-ben lemondott, ennek fejében járadékot állapítottak meg számára. Hasonló megállapodást kötöttek a történelmi protestáns egyházak is a nekik visszajáró ingatlanok jóval kisebb részéről. Annak idején ezekkel az egyházakkal az állam szerződést kötött a járadékok kiegészítéséről, amelyet a katolikus egyház eddig nem kapott. Most az arányosság érdekében e járadék szerződésben való rögzítése történt meg. A kiegészítő normatívát érintő, a számvevőszék által megállapított hiányossággal kapcsolatban eddig is egyetértés volt - mondta a bíboros -, amely nem csupán a katolikus egyházra vonatkozott, hanem az összes iskolafenntartó egyházra, így az öszszegből az arányos rész jut majd a következő években a katolikus egyháznak. Éppen ezért az aláírt megállapodás - tette hozzá - nem a teljes összeg pontos elosztásáról, hanem az ebből a katolikus egyházra jutó arányos résznek a folyósításáról szól. Ezért köthette meg a püspöki konferencia elnöke jó szívvel ezt a konstruktív és értékes megállapodást - zárta beszédét Erdő Péter. Bókay László Békét az egész földnek A Szent Egyed Közösség körmenete Budapesten és Pécsett A Szent Egyed Közösség január elsején mindenkit hagyományos fáklyás körmenetére hív, hogy együtt imádkozzanak a béke világnapján azokért az országokért és nemzetekért, amelyeket háború sújt. Ez a rendezvény immár Magyarországon is hagyománnyá vált ilyenkor, a béke világnapja alkalmával. VI. Pál 1968-ban, a vietnami háború idején írta első pápai békeüzenetét, amelyet megalapozott elődje, XXIII. János 1963-ban kiadott enciklikája, a Pacem in terris, mely a hidegháborús politikai helyzetben erős szavú kiállás volt a béke ügye mellett, s kivívta a világ elismerését, világnézetre való tekintet nélkül. A pápai békeüzenetek mindmáig annak jelei, hogy a keresztények soha sem törődhetnek bele a háborúba, és nem fogadhatják el a konfliktusok megoldásának eszközeként, ehelyett békeszerzők kívánnak lenni. A Sant'Egidio (Szent Egyed) Közösség, amely éppen 1968-ban született, az azóta eltelt évtizedekben legjobb tudása szerint munkálkodott a béke érdekében, kilenc éve pedig igyekszik látható módon is kifejezni, hogy magáénak vallja a pápa felhívását. Az évet a béke lépésével kezdi, és fennhangon kiáltja: „Pacem in terris! Békét a Földnek!" Teszi mindezt a négy földrész hatszáz városában ezen a napon tartott rendezvényein. Budapesten a Fővám téren lesz a gyülekező 16 órakor, nem messze Boldog Salkaházi Sára vértanúságának helyétől. Innen fáklyásmenet indul az angolkisasszonyok Váci utcai Szent Mihály-templomához, ahol 17 órakor ökumenikus imaórát tartanak, amelyet a szentbeszédet mondó Jeleníts István piarista vezet. Elmélkedést Kalota Dózsef protopresbiter (Magyarországi Ortodox Exarchátus) és Aaron Stevens lelkész (Budapesti Szent Kolumbán Presbiteriánus Skót Misszió) tart. Pécsett a Kossuth térről, 17 órakor gyertyás felvonulás indul, amely a Nemzeti Színház előtt ér véget. L b. Hírek ■ Oroszvár sorsa A Pozsonyhoz tartozó Oroszvár (Ruzsovce) kommunisták által államosított kastélyát Szlovákia 2016-os EU-elnökségére elnöki palotává, a politikusok szállodájává, tárgyalások színhelyévé kívánják alakítani. A kastélyt a Lónyay hercegi pár 1945-ben a pannonhalmi bencésekre hagyta örökül, de a főapátság tizenhét éve hiába próbálja tulajdonjogát peres úton érvényesíteni. Peren kívüli megegyezésre is készek lennének. (KAP) ■ Kaszap István tisztelete December 17-én Spányi Antal püspök szentmisét mutatott be Kaszap István halálának hetvenötödik évfordulója alkalmából Székesfehérváron, a Prohászka-emléktemplomban. „Nem homályosult el Kaszap István tisztelete - mondta -, sokan fordulnak hozzá nehézségeikben, betegségükben.” (MK) ■ Meghalt Jan Bukovsky A vatikáni diplomata, aki a hetvenes években többször volt tagja a magyar kormánnyal tárgyaló szentszéki delegációnak, december 18-án az Egyesült Államokban elhunyt. Az 1924- ben a szlovákiai Cerovában született, aztán Amerikába került főpap verbita szerzetes volt. 1990-ben romániai nuncius lett, 1994-től pedig az első oroszországi nuncius tisztét töltötte be. (KAP) Nógrádi csillagjárás Karácsonyi szép készület a néphagyomány asztalkája is. Csak azért kicsinyítő képzővel, mivel fogyóban a nagy asztalhagyományban a lélek és a kultúra - a folyamatosság patyolata a Mátra, a Cserhát, a Karancs vidékén, az Ipoly mentén is. Néprajzosok panaszkodnak, köztük a szécsénykei születésű Manga János írta három évtizede, hogy a XX. századfordulót követő évtizedekben megfogyatkozott a betlehemesek száma, „egyre kevesebb községben maradtak olyanok, akik a játékot még tudták". 1891-ben Istvánffy Gyula sajnálkozott, hogy a betlehemjárás korántsem olyan mérvű, mint még ötvenhatvan esztendővel korábban, amikor a „palóc legénykék" a karácsonyt megelőzően „hatan-hatan összeállva" nem csupán a saját falujukat, hanem a szomszédos községeket is bejárták. Nem volt ritkaság, hogy a betlehemes csoportok a környék több falujában bemutatták játékukat. Manga följegyezte: Balassagyarmat környékén az 1950-es években több kisebb településen „ismertek egy-egy játéktöredéket". Mindezek tudatában ért az örömhír, amikor novemberben Csitár plébánosa, a komponista Tóth József Miklós meghívott a december 17-én tartandó Nógrád megyei betlehemes találkozóra, az alig kétszáz lelkes Ilinybe, majd őt követően a főszervező, Veres Béláné Eszter asszony vette fel a telefont. Közölte azt is, hogy a fővédnök Beer Miklós püspök. Kár, hogy Manga, a palócföld néprajzos mindenese már nem él - gondoltam, ám a megnyugtató meglepetés nem maradt el: Lengyel Ágnes és Limbacher Gábor néprajzkutatók jelen voltak, akikről tudom, mit jelent számukra a nógrádi folklór és tárgyi emlékek egykor közösséget megtartó szellemi ereje, s hogy mit tesznek a népi kultúráért. Irinyben támadt a sugallat: újra meg kell szentelni a karácsonyi időt angyali köszöntéssel, pásztorok, bölcsek hódolatával, az ezekhez tartozó szent családjárással. Szétröppentek tehát a postagalambok szíves meghívókkal Nógrád megye faluiba: jöjjenek a betlehemesek az első együttlétre, ki-ki mutassa be faluja meglévő vagy felkutatott örökségét falujának, községének. Jött tizenkét csoport (Patakról három) apostoli üzenetként is, hogy jövőre megsokszorozódjék a számuk, mint egykor a tanítványoké. Ezen a tájon olyan értékek vannak betlehemes játékokból, mint az első magyar nyelvű ecsegi, melyet a XVII. században jegyzett le a falu papja, vagy a hollókői XIX. századi... Hogy mit tud a nógrádiak „szent színházáról" Európa is, a megye nevét adó vár köré épült község Nógrád Szíve Baráti Körének klasszikus szerkesztésű karácsonyihagyomány bemutatója igazolta, amely 2009-ben a debreceni nemzetközi betlehemestalálkozón fölkeltette a figyelmet. Hosszú lenne összefoglalni a néprajzi, zenei szakértők tanulságos értékelését, a délutáni beszélgetést az irinyi művelődési házból, amely családi otthon volt a betlehemeseknek, a nagy létszámú jelenlévőknek. Számukra - mint valaki megjegyezte - fényhullámot, égi szép derűt jelentett ez a nap Jézus születése előtt... Tóth SándorFotó: Limbacher Gábor Irinyi betlehemes Nem csupán kaptak - adtak is Pásztorjáték Gyöngyöspatán Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy 2010 késő tavaszán már írtunk Gyöngyöspatáról, ahová a település szülötte, a cigány Mezei István meghívta Székely János esztergom-budapesti segédpüspököt, hogy szentmisét mutasson be, majd a helyi cigány lakosságnak előadást tartson arról, miként próbál nekik segíteni a katolikus egyház. Mezei István a magyar cigány futballválogatott vezetője. A Svájci Gárda futballcsapatával vívott mérkőzéseikről mi is írtunk. A cikk megjelenése óta új kormánya van hazánknak, a választók már arról is dönthettek, hogy az önkormányzatokban kik képviseljék érdekeiket, akárcsak arról, hogy kik legyenek egy-egy településen a kisebbségi önkormányzat tagjai. így történt ez Gyöngyöspatán is. Parlamenti képviselőt, majd polgármestert és cigány kisebbségi vezetőket is választottak a lakosok. Pár hónap telt el azóta, hogy új kisebbségi képviselők dolgoznak a mátraaljai településen is. Az önkormányzattól irodahelyiséget kaptak, a káposztásmegyeri karitásztól ajándékokat, ügyvédet szerződtettek, hogy képviselje őket fontos kérdésekben, s legutóbb, december 22-én a település minden tagjának karácsonyi ünnepséget szerveztek. A meghívó szerint betlehemezésre, roma táncok és zenék, hagyományaik bemutatására hívták az érdeklődőket a cigány gyerekek. Gyöngyöspata kultúrházában már délelőtt nagy volt a sürgés-forgás. Az asszonyok összeírták, hogy férjeik hány zsömlét vásároljanak, hány kiló szalámit vegyenek, ki főzze a teát, süsse a pogácsát, hogy minden vendég ehessen-ihasson a műsor után. A tudósító a konyhában serénykedő asszonyokkal összeismerkedve megtudta, hogy legtöbbjük a kisebbségi önkormányzat tagjainak házastársa. A gyerekek a színpadon próbáltak, a férfiak pedig az erősítőket állították be vagy az asztalokat és székeket helyezték el a hatalmas teremben. Kint mindenfelől sokan tartottak a falu központja felé, az ünnepség helyszínére. Gyerekek és felnőttek, lányok és fiúk, asszonyok és férfiak. Nem látszott nyoma a hatalmas tavaszi áradásnak, amely több házat is tönkretett a településen, de kísérőm, Csemer László, az egyik kisebbségi képviselő a település szélén most békésen csörgedező pataknál megmutatta, hova szeretnének hidat építeni, és mely lakhatatlanná vált házakat kell teljesen felújítani. Délután kettőkor elkezdődött a pásztorjáték. Hátrányos helyzetű, összevont osztályokba járó gyerekek adták elő Jézus születésének történetét. Énekeltek, verset mondtak a szülők, a rokonok és a település néhány jeles személyiségének nagy tetszésére. Ezt követően elszabadult a jókedv. A fiatalok és a gyerekek táncoltak, zenéltek, a közönség pedig folyamatosan tapsolt. A szürke, munkanélküliségtől, szegénységtől terhes hétköznapokban karácsony közeledtére vidámság költözött Gyöngyöspata kultúrházába. A kisebbségi önkormányzat ezután a Magyar Vöröskereszt támogatása révén, Mezei István segítségével kapott élelmiszercsomagokat osztott ki a rászorulóknak. Lisztet, konzerv évet, tésztát, cukrot kapott mindenki annak arányában, hogy hány gyereket nevel vagy lát el. Volt olyan fiatalaszszony, aki az egyenként is nehéz csomagokból olyan sokat kapott, hogy segítséget kellett hívnia, mert különben nem tudta volna hazacipelni az adományokat. Aki tudja, milyen nehéz gyerekeknek műsort betanítani, milyen sok szervezést jelent több száz embert étellelitallal ellátni, s megszervezni, hogy minden rászoruló szerepeljen a segélyezettek listáján, annak számára egyértelmű, hogy a szervezők csapata hatalmas munkát vitt végbe. Ajándékot adtak másoknak, magukat pedig a siker örömével ajándékozták meg. Szöveg és kép: Bókay László