Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)

2012-04-08 - 2012-04-15 / 15-16. (3320-3321.) szám

2012. április 8-15. 4 UtSmt Közélet VILÁG­NÉZET katolikus szemmel A média pápaképe Georg Gänswein prelátus, az április 16-án nyolcvanötödik születésnapját ünneplő szentatya magántitkára legújabb könyvében, melynek címe: XVI. Benedek pápa - Kiválóságok a pápáról, torzítással vádolja a média egy részét. Emlékeztet arra, milyen botránnyá dagasztották 2009-ben a tényt, hogy a pápa feloldotta a kiközösítés büntetése alól Richard Williamson püspököt és társait, anélkül, hogy tudott volna a lefeborista főpap holokauszttagadó politikai kijelentéseiről. Ezt az esetet az angol sajtó különösen félremagyarázta. Ganswein szerint a pápa figyelemmel kíséri, mit ír róla a sajtó. Ha valamit jogos kritikának ismer fel, megfontolja. Márpedig a számára készülő napi szemle mindig tartalmaz­za az ellene irányuló támadásokat, bírálatokat is, nemcsak a pozitív sajtóvisszhangokat. Európa ma már nem az élő keresztény hit példaképe - mondja a Baden Württembergből származó prelátus, aki már a Hittani Kongregációban is személyi titkára volt Ratzinger bíborosnak. XVI. Benedek főleg Európa helyzetére gondolt, amikor létrehozta az Új Evangelizáció Pápai Tanácsát. Ebben riadójelzését kell felismernünk. A szentatya születésnapján egyébként nem lesz semmifé­le nagyobb ünnepség. Április 20-án a lipcsei Gewandhaus zenekar három éve tervezett hangversenyt ad a jubiláns tisz­teletére a pápai kihallgatások csarnokában. XVI. Benedek magántitkárának új könyvében a politika, a gazdaság, a művészet, a sport és az egyház húsz kiemelkedő képviselője vall a pápához fűződő személyes kapcsolatáról. Többek között Franz Beckenbauer labdarúgó-legenda, Maria Höfl-Riesch síbajnok, Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter, Edmund Stoiber egykori bajor miniszterelnök, Karl Wallner ciszterci szerzetes, a pápáról elnevezett, alsó-ausztriai hittu­dományi főiskola rektora és Notker Wolf bencés prímásapát nyilatkozata olvasható a kötetben. Reinhard Marx müncheni bíboros érsek XVI. Benedek fi­nom és olykor rejtett humorát méltatja, és olyan emberként beszél róla, aki szeret nevetni. A bíboros szerint a humor te­ológiai érték, mely azt fejezi ki, hogy e világ súlyos valóságai nem jelentik az utolsó szót. (rosdy) Nyelvi álokoskodás Az interneten bukkantam a Hírszerző című portál egyik cik­kére. Az írás a Himnusz első sorát idézi az új alkotmány/alap­törvény preambulumából, és kifogásolja a benne szereplő fel­szólító módú igét. Néhány sor az írásból: „Itt van kezdésnek az »Isten, áldd meg a magyart« idézet. Na most ez egy jogszabály. A jogszabály alapesetben jogot ke­letkeztet vagy kötelezettséget ír elő. A Himnusz első sora egy felszólító mondat. Mit jelent egy felszólítás egy jogszabály­ban? Azt bizony. A forradalmi (alkotmányozó) országgyűlés­nek sikerült az első tényleges világcsúcsát fölállítania, leg­alábbis mi nem tudunk róla, hogy létezik még ország, ame­lyikben jogi kötelezettséget róttak Istenre." A cikk szerzőjének tudnia kellene, hogy a felszólító mód­dal nyelvünk nemcsak parancsot, hanem kérést is kifejez. A­­ Himnusz első versszakában az áldd igén kívül még két felszó­lító módú ige van: nyújts, hozz. Ezek is kérések. Ugyanígy kérést fejez ki a Miatyánk szövegének hat felszó­lító módú igéje: szenteltessék meg, jöjjön el, legyen meg, add, bo­csásd meg, (ne) vígy. A latin szövegben ezek közül négy con­iunctivusi (santificetur, adveniat, fiat, inducas), kettő pedig im­­perativusi alak (da, dimitte). A magyarban sem csak a felszólí­tó mondat fejez ki kívánságot, hanem a feltételes mód is. Ez azonban nem pontosan felel meg a latin coniunctivusnak. Épp ezért ezt a latin ragozási módot kötőmódnak fordítják. Archai­­zálási szándékkal használ például néhány latinizmust Babits Mihály a Jónás könyve című művében. Ezek feltételes módban állnak: felkelt, hogy szaladna; hajóra szállt, mely elvinné ötét; el­küldte tátott szájjal, hogy benyelné (tudniillik a hal­vónást). S ha már egy imaszöveget hoztunk a fenti állítás cáfolatára, folytassuk egyéb szakrális példákkal. A szentmise egyetemes könyörgései végén hangzik el a „Kérünk Téged, hallgass meg minket!" mondat. A litániák pedig így kezdődnek: „Uram, ir­­galmazz nekünk!" Ugyancsak a litániában fordulnak elő a kö­vetkezők: „Ments meg, Uram, minket!" „Könyörögj, (könyörögje­tek) érettünk!" És még egy érv a szerző véleménye ellenében: a preambu­­lum szó jelentése „bevezetés". Csak az alkotmány/alaptör­­vény további részében fogalmazódnak meg a jogok és kötele­zettségek. Alaptörvényünk preambuluma tehát nem kötele­zettséget ír elő, hanem Isten áldását kéri a magyar nemzetre. És hogy a Himnuszból, a nemzeti imádságból idéz, az termé­szetesnek tekinthető. A himnusz eredetileg is vallásos témájú költemény, nem véletlenül szerepel benne Isten neve. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a szöveg­ nem idézett részében az Istent, a vallásos érzelmű embereket ki­mondottan sértő kifejezéssel is találkozunk. Ez azonban már nem nyelvi kérdés, hanem a jó ízlés és az illemtan területére tartozik. Dóra Zoltán A HÉT KÉRDÉSE Az „ötödik evangéliumról" Aki járt már Krisztus nyomában a Szentföldön, vissza­vágyik oda. Aki nem jutott még el, az legalább egyszer szeretné látni a helyet, ahol Jézus megszületett, felnőtt, tanított, virágvasárnap szamárháton bevonult Jeruzsá­lembe, ahol elítélték, leköpdösték, ruhájára sorsot ve­tettek, keresztre feszítették, de harmadnapra feltámadt. Szent Jeromos nem véletlenül nevezte az ötödik evangé­liumnak e földet. Az anyagi terhek mellett persze sokan félnek útnak indulni, hiszen gyakran hallunk Izraelből aggasztó híreket, amikor palesztinok és izraeliek össze­csapnak, illetve a különböző keresztény egyházak kép­viselői egy-egy nagyobb ünnep alkalmával tettlegesség­­gel próbálják megoldani nézeteltéréseiket. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök három és fél éven át élt és tanult a Szentföldön. Töltött ott húsvéti időszakot is. Tőle kérdeztük, miként ünneplik a szent­földi keresztények Krisztus halálát és feltámadását. A katolikusok legszebb és legnagyobb ünnepe a virágva­sárnapi körmenettel kezdő­dik. Az esemény az Olajfák hegyén lévő Betfagéban (ma­gyarul „a füge háza") kezdő­dik, és a processzió a Jeruzsá­lem óvárosában lévő Szent Anna-templomhoz tart. Egy­kor Betániában szállt meg Krisztus, s Betfagét érintve vo­nult szamárháton Jeruzsálem­be. Amikor 1987-től 1991-ig kint voltam, több alkalommal az utolsó pillanatig gondot je­lentett, vajon meg lehet-e tar­tani ezt a körmenetet, a ható­ságok adnak-e rá engedélyt. Ilyen alkalmakkor terrorve­szélyre szoktak hivatkozni... Pálmaágakkal, énekelve ereszkedtünk le az Olajfák hegyének nyugati lejtőjén. Gyönyörűen látszott Jeruzsá­lem, elvonultunk a „Dominus Flevit" („az Úr sírt") nevű hely mellett, ahol a hagyo­mány szerint Jézus, amikor megpillantotta Jeruzsálemet, megsiratta a várost. Tudni kell, hogy a szentföl­di szertartások menetét a krí­mi háború után, a XIX. század második felében meghatáro­zott status quo szerint lehet végezni. Az akkori nagyhatal­mak megegyeztek, hogy a szent helyeken melyik feleke­zet mikor ünnepelhet. Ebből sokszor volt és van ma is probléma. A XX. század elején a viták során meg is öltek egy ferences szerzetest, de a leg­utóbbi években is megtörtént, hogy az izraeli rendőrség vá­lasztotta szét a különböző or­todox egyházak képviselőit, akik összevesztek a helyek használatán. A viták oka leg­többször az, hogy míg a Szentföld az Oszmán Biroda­lom része volt, a szent helyek használatának jogával vissza­éltek a hódítók. Szinte négy­zetméterről négyzetméterre adták el a területeket külön­böző egyházaknak. A Szent Sír-bazilikában például az oszlopokat, az ablakokat is külön-külön egyházaknak árusították ki. Rengeteg pénzt szedtek be így, sőt, néha ugyanazt a részt többeknek is eladták, amelyre aztán még manapság is tulajdonjogot formálnak az érintett egyhá­zak. A status quo szabja meg az egyházak vonulásának irá­nyát és időpontját is, s ez sza­bályozza a koptok, görögök, szírek, örmények, de a feren­cesek által vezetett katolikus szertartások rendjét, idejét is. Még a tömjénezést is eszerint lehet végezni. A szabályozás miatt a katolikus szertartások még a II. vatikáni zsinat előtti rendben zajlanak. Ez szá­munkra meglepő, de új meg­állapodásokat kötni sajnos egyelőre reménytelen, hiszen a különböző egyházak és egy­házi közösségek kellő rugal­massága nincs meg ehhez. A ferencesek nagypéntek este a Golgotán tartanak szertartást. Imádságok, énekek hangza­nak el, egy ferences prédikál, majd leveszik Jézust a kereszt­ről, és elviszik a Szent Sírhoz. A kereszt különleges, mert le­vehető róla a korpusz. Vég­tagjaiból sorban kihúzzák a szegeket, megcsókolják ezeket gyönyörű Krisztus-sirató éne­kek kíséretében. Útközben ah­hoz a kőhöz viszik, ahol a ha­gyomány szerint megkenték Jézus testét, utána gyolcsba göngyölik, és ünnepélyesen a sírhoz indulnak vele. Nagy él­mény ez a jelenlévőknek. Van kevésbé szép emlékem is. Nagycsütörtökön a görög ortodox pátriárka akart bevo­nulni a Szent Sír-bazilikába. Előzőleg egyházgondnoka, az ő tudta nélkül, titokban, jog­talanul egy nagyobb területet eladott izraeli magánszemé­lyeknek. A pátriárka tiltako­zott, de nem ért el eredményt. Nagy volt a feszültség, fiata­lok tüntettek. Az izraeli rend­őrség könnygázt lőtt közéjük. A pátriárka a földre esett, mellkeresztje eltörött. Ma már ritkább az ilyen esemény, hiszen a palesztin területek köré falat emeltek. Vannak, akik soha nem jut­hatnak át ezen, így a konflik­tusok száma is csökken. Akárcsak a szentföldi keresz­tényeké. Sokan úgy vélik, le­hetetlen ott élni, és elmene­külnek. Bókay László Az Olajfák hegyéről indulva látta meg Krisztus Jeruzsálem falait Székely János püspök. A ferencesek nagypénteken a Golgotán este tartanak szertartást Világörökség lesz a csíksomlyói búcsú? Románia kulturális és örökségvédelmi minisztere, Kelemen Hunor márciusban elküldte az UNESCO-hoz azt a dokumentációt, amelyben hivatalosan kérik, hogy a csíksomlyói búcsút vegyék fel a szellemi vlágörökség lis­tájára. A minisztériumban működő Országos Szellemi Örökség Bizottság múlt év őszén szavazta meg a felter­jesztést a szellemi örökségi címre. A javaslatot támogatja az Erdélyi Ferences Rendtartomány, a Hargita Megyei Ta­nács, Csíkszereda Megyei Jogú Város Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Gyulafehérvári Caritas, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Csíksomlyó Egyesület és a csángóföldi Szent István Egyesület is. A minisztérium indoklása szerint a több mint ötszáz éves hagyományra visszatekintő zarándoklat mára az összmagyarság egyik legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepévé vált, 1989 óta pedig Csíksomlyó az összeurópai katolicizmus számára is jelentős kegyhely lett. Az UNESCO döntése legkoráb­ban a 2012. november 25-30-i grenadai konferencián születhet meg. b. 1. A szmolenszki tragédia évfordulóján Két évvel ezelőtt, 2010. április 10-én az oroszországi Szmolenszk katonai repülőterének közelében lezuhant egy lengyel utasszállító repülőgép. A fedélzetén tartózkodó kilencvenhat utas közül senki sem élte túl a szerencsétlenséget. Az áldozatok között volt Lech Kaczynski köztársasági elnök és felesége, továbbá számos kormány­zati tisztségviselő, parlamenti képviselő, állami és társadalmi veze­tő - valamennyien a katyni mészárlás hetvenedik évfordulóján tar­tott megemlékezésre igyekeztek. Mint ismeretes, 1940-ben az orosz­­országi Katynban és környékén a szovjetek huszonkétezer lengyel katonatisztet, illetve polgári személyt lőttek tömegsírokba. A légi katasztrófa második évfordulóján, április 10-én, 19 órai kezdettel szentmisét tartanak Budapesten, a belvárosi Nagyboldog­­asszony-templomban (V. Március 15. tér). A Keresztény Értelmisé­giek Szövetsége (KÉSZ), a Civil Összefogás Fórum és a Civil Egyez­tető Tanács által szervezett szertartáson Osztie Zoltán plébános, a KÉSZ elnöke és Karol Koztowski, a budapesti lengyel templom plé­bánosa koncelebrál. Ugyanabban az időpontban a varsói Kereszte­lő Szent János-székesegyházban Kazimierz Nycz érsek, prímás Bíró László tábori püspök oldalán mutat be gyászmisét. (Zs. G.)

Next