Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)
2012-06-24 / 26. (3331.) szám
2012. június 24.Közéletiilmjai- 3 A HÉT KÉRDÉSE Miért kellett ismét rehabilitálni a hercegprímást? Az Esztergom-budapesti Főegyházmegyei Hivatal március végén közleményben tudatta, hogy Erdő Péter bíboros kérésére a Legfőbb Ügyészség határozatával Mindszenty József bíboros rehabilitálási eljárása hivatalosan is lezártát. A hírekben azt is olvashattuk, hogy az ügyészi határozat a korábbi perújítási nyomozás hivatalos lezárását jelenti, és egyben kinyilvánítja Mindszenty József bíboros teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását. Varga Zs. Andrást, a legfőbb ügyész helyettesét kérdeztük, milyen vizsgálat zárult le ezzel a határozattal, s miért csak most mondták ki Mindszenty József hercegprímás jogi, erkölcsi és politikai rehabilitációját? Mint ismeretes, a II. világháborút követő évekre nyúlik vissza Mindszenty József bíboros perének története. Az egyház ellen irányuló koncepciós perek nyitányaként őt és hat társát állam elleni és gazdasági bűncselekményekkel vádolták meg. 1948 karácsony másnapján tartóztatták le, és viszonylag rövid idő elteltével a népbíróság ítéletet is hirdetett, amelyben életfogytig tartó szabadságvesztést kapott. Az ország lakóinak legtöbbje és a külföldiek is tudták, hogy a bíborost és társait koholt vádak alapján, kevés vagy nem létező bizonyíték alapján koncepciós perben ítélték el. Mint annyi más jogtalanság feltárásában, ebben is a rendszerváltozást kellett megvárni. 1989. október 23-án jogállammá vált hazánk. Az Esztergomi főegyházmegye kezdeményezte a Legfőbb Ügyészségen a Mindszenty-per anyagának felülvizsgálatát. November 8-án indult el ez a folyamat, melynek eredménye valószínűleg egy perújítási indítvány lett volna. Időközben az igazságszolgáltatási szál mellett a politikai rehabilitáció is elkezdődött. Utóbbi eredményeként az országgyűlés elfogadta az 1990. évi XXVI. törvényt, mely kimondta az 1945 és 1963 közötti törvénysértő ítéletek semmissé nyilvánítását. Ezt követően minden vádlottról, illetve elítéltről külön-külön igazolást adott ki a Fővárosi Bíróság. Mindszenty Józsefről 1990. május 11-én kimondták, hogy elítélése teljes egészében - erkölcsileg, jogilag és politikailag is a semmisségi törvény hatálya alá esik, rehabilitálása tehát teljes körű. Az ügyészségnek ekkor a perújítási nyomozást meg kellett volna szüntetnie, hiszen az okafogyottá vált. Ez azonban nem történt meg, ellenben 1990. június 14-én még készült az ügyészségen egy nyomozati jelentés. Hivatalosan tehát az 1989-ben elindított ügyészségi nyomozás az eljárásjog szerint egészen mostanáig, 2012 tavaszáig folyamatban volt. Senki nem csinált ugyan semmit, az iratok már régen levéltárban voltak. Nagyobb baj azonban, hogy az 1990. június 14-én kelt utolsó iratban az ügyészség értékelte a korábbi vádakat a perújítási nyomozásban feltárt dokumentumok fényében - pedig ezt nem tehette volna meg. Ráadásul a vádpontok egyikével kapcsolatban megállapította, hogy Mindszenty József elkövette azt. Érdekes, Somorjai Ádám a bíborosról szóló egyik könyvében is utal erre. Mint írja, a rehabilitálás nem teljes, az igazságszolgáltatás nem volt kegyes Mindszentyvel szemben. Magam is olvastam ezt, ám átsiklottam rajta. Ha szabad személyes megjegyzést tennem, ez azért is történhetett meg, mert Mindszenty élettörténetében a hercegprímás és a Szentszék kapcsolatára koncentráltam. A változást az hozta, hogy Erdő Péter bíboros 2011 nyarán levelet írt a legfőbb ügyésznek, melyben kérte, próbáljuk meg a rehabilitálást befejezni. Először nem volt világos számunkra, miért kéri ezt. A levéltárakból elő kellett venni újra az iratokat, meg kellett őket vizsgálni, mi lehet a baj, s ekkor vettük észre a hibánkat. Megállapítottuk, hogy az ügyészségen nyitva van a perújítási nyomozás - eljárásszerűen nincs befejezve. Jogász számára ez jogkövetkezménnyel járó kérdés. Ezt követően megszüntettük a nyomozást, az indoklásban pedig leírtuk, hogy az 1990-ben írt utolsó összefoglaló jelentésnek semmilyen joghatása nincsen. Mindszenty József bíboros hercegprímás jogilag, erkölcsileg, politikailag rehabilitálva van. Szöveg és kép: Bókay László Varga Zs. András: A levéltárakból elő kellett venni az iratokat, meg kellett őket vizsgálni, mi lehet a baj Pályázat Mindszenty bíboros embersége és hite „Mindszenty még plébánosként többször kiállt a cigány származású gyerekek mellett, ha a többiek csúfolták, bántották őket. A háború után úgy fejezte ki a szegények iránti szolidaritását, hogy a bérmálások előtt jelezte: a plébánia vendégeként nem kíván többet vagy jobbat enni, mint a nép. Többször előfordult, hogy a leves elfogyasztása után felállt az asztaltól, otthagyva a díszebédet, a plébánost, a vendégeket. .. Az elesettekkel, bántalmazottakkal kapcsolatos elkötelezettségének jele volt például az is, amikor 1944-ben egy rabbiba karolva sétált az utcán." Mindszenty bíboros és a cigányok címmel a Mindszenty-emlékév alkalmából a Székely János püspök vezette Kájoni János Cigánypasztorációs Csoport pályázatot hirdet az alábbi, Mindszenty bíboros és a cigányok között zajló kis rövid történet feldolgozására. Az elbeszélésben Mindszenty bíboros és a cigányok kapcsolatára vethetünk pillantást, amikor is a bíboros egyik útjáról hazatérvén lakodalmat ülő cigányokkal találkozott. A történetet Rekedt Rudi, Balassagyarmatról Torontóba kivándorolt cigányprímás őrizte meg: „A nép egyszerűen elállta az utat, a bíboros úrnak ki kellett szállnia az autóból és be kellett jönnie a lakodalomba. A banda kezet csókolt neki, de nekem nem engedte. - Miért csókolna kezet az egyik prímás a másiknak? - kérdezte mosolyogva, majd megáldotta a házasságot, s meghallgatott két magyar nótát is. Emlékszem, az egyik ez volt: Rácsos kapu, rácsos ablak, a másik pedig a Jaj de, jaj de messze mentem. A bíboros utána hosszan s szomorúan nézett rám: - Te most jósoltál, vagy csak muzsikáltál nékem, fiam?" /Forrás: Balogh Margit: Mindszenty. (159. o.)/ A történet feldolgozása bármilyen formában megtörténhet, pályázni szabadon lehet, rajz, zene, tánc, dramaturgiai feldolgozás, stb. kategóriában! A pályaműveket és egyéb feldolgozásokat oktatási és nevelési intézményektől, plébániai és gyermek vagy felnőtt közösségtől várjuk az ország bármely részéről. A beérkezett pályaműveket szeptember 22- én Esztergomban, a Szent Adalbert Központban a Mindszenty-emlékév jegyében szerveződő nagyszabású cigány-nem cigány ifjúsági találkozón kiállítják. A Mindszenty bíboros és a cigányok rövid történet különböző feldolgozásait is ott mutatják be. Ezen a rendezvényen adják át a Székely János püspök, Balog Zoltán miniszter, valamint Popovics György, a KÉM Közgyűlés elnöke által alapított Vályi István-díjat is. Határidő: A pályázó intézmények/közösségek részvételi szándékának jelzését (regisztráció) e-mailben várják 2012. június 30-ig! Kapcsolattartó: Kissné Oláh Anita: 06/70- 618-1630, kissneolahanita@ freemail.hu. (Az alkotások beküldési ideje: 2012. szeptember 14., a produkciók bemutatása: 2012. szeptember 22.) Részletes programot, tájékoztatót és a felkészüléshez szükséges egyéb segédanyagot a regisztrációt követően küldenek a szervezők az intézmények és a közösségek számára. CH Megemlékezés a bécsi Pázmáneumban Orbán Viktor és Schönborn bíboros a Mindszentyemléktábla avatásán A magyar miniszterelnök bécsi hivatalos látogatásának első útja június 12-én a Pázmáneumba vezetett, ahol a Mindszenty-emléktábla megkoszorúzása után beszélgetést folytatott Christoph Schönbom bíboros érsekkel. Orbán Viktor hangsúlyozta az osztrák egyház Magyarországhoz fűződő szoros kapcsolatait és a kommunizmus évei során nyújtott segítségét. Schönborn bíboros kiemelte Mindszenty bíboros bátorságát és engedelmességét a vatikáni Államtitkársággal való konfliktusa ellenére. Orbán Viktor személyes köszönetét fejezte ki Schönborn bíborosnak, „Magyarország igaz barátjának", aki az elmúlt hónapokban is, amikor Magyarországot sokfelől támadták, védelmébe vette a szomszéd ország vezetését. „Önre mindig barátként számíthatunk." A Mindszenty-megemlékezésen részt vett Cserháti Ferenc esztergom- budapesti segédpüspök, Szalay - Bobrovnicky Vince nagykövet, Habsburg Mihály lichtensteini főherceg, Szabó Csaba történész, a magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke, Varga János, a Pázmáneum rektora és Simon Ferenc, a bécsi magyarok lelkipásztora. Szabó Csaba, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója rendezésé-ben június 26-án a bécsi Palais Porciában (Herrengasse 23.) emléki kiállítás nyílik a százhúsz éve született bíboros hercegprímásról. (KAP) VILÁGNÉZET katolikus szemmel Mi lesz ebből a gyerekből? „Megadunk neki mindent. Csak ne legyen mafla, ne hagyja magát kihasználni! A vajas-májas zsemlét nem azért kaptad, hogy megoszd mással, és te éhen maradj! Tanuld meg, fiam, hogy ma mindenért nagyon meg kell harcolni! No, nem bánom, ha annyira akarod ezt az esti filmet nézni..." „A Roland nevet adtuk neki, mert jól illik a családnevünkhöz. Szerencsére jól teljesít az iskolában. Pedig elég sok különórája van. Mit? Hogy hittan? Na nem, tudod, mi nem érünk rá templomba járni. Az az egy vasárnap kell egy kis késői felkelésre, szórakozásra. És a gyerek nagyon szereti a netet, tudod, nagyon tanulékony. Talán, ha volna testvére, lenne más játékuk is, de így azzal foglalja el magát. Hogy mit olvas? Bevallom, én se nagyon olvasok mást, mint néha az ingyen újságban a címeket." Mi lesz ebből a gyerekből? - kérdezgették a Zakariás és Erzsébet környezetében élők, amikor hallották, milyen különös események történtek a Keresztelővel születése után. Hát nem különös? Édesapja imádkozik érte, nem csak Erzsébet asszony, aki Mária rokoni látogatása óta még többször gondol gyermeke hivatására. Zakariás nem tudhatta, hogy fiának nemcsak élete, de halála is prófétai lesz. Imádságából azonban látszik, hogy mégis sok mindent tud erről az életútról. Tudja, mivel jár valójában, hogy ez a gyermek „az üdvösség ismeretére fogja tanítani a népet". De nem riad vissza ettől. Nem ő akarja meghatározni a gyerek sorsát. Ő csak becsületes, Isten irgalmát hirdető, békességre nevelő, edzett életet élő emberré akarja nevelni. Hát nem különös? A többit Istenre bízza. Milyen jó volna, ha mi is rá tudnánk bízni „a többit" Istenre! Rosdy Pál Kecskeméti barack Tiltakoztak Hagyó Miklósnak és társainak a védői, hogy a perüket Kecskemétre helyezték. Kecskemétnek nincsen túl jó híre az alvilágban, a sötét oldalon. Nemcsak az e városban bonyolított korábbi maffiaper miatt, hanem úgy általában sem: karakán ügyészek dolgoznak itt, akik nem vásárolhatók és nem félemlíthetők meg. A kecskeméti törvényszéken most a volt főpolgármester-helyettesnek és tizennégy társának a BKV-val kapcsolatos büntetőpere folyik; a harmincöt oldalas vádirat folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével gyanúsítja őket. Harmincegy cég összesen negyvenegy szerződését érintően emeltek vádat, s az ügyészség úgy véli, hogy az okozott kár megközelíti a másfél milliárd forintot. A fővárosi közlekedési cég előnytelen szerződései még inkább vérlázítóak, ha tudjuk, hogy a cég százmillárdos adóssághegyet görgetett maga előtt. A vádirat szerint a vádlottak egyfajta „kifizetőhelynek" tekintették a BKV-t, amely személyes és politikai kiadásaikat finanszírozta. Többek között tévétársaságokat, médiamunkásokat is becserkésztek, közpénzeket juttatva nekik, hogy cserébe jobb kép alakuljon ki róluk. Bezzeg most nem vállalják az arcukat: a vádlottak nem járultak hozzá, hogy olyan felvételek készüljenek róluk, amelyeken azonosíthatók. Isten ments, hogy prejudikáljak, a polgári bíróság helyett előre ítélkezzem az ügyben, de a sajtó elég bő lére eresztve tárgyalta a nokiás dobozos részleteket, hogysem a vádak légből kapottak lehetnének. Az ügy morális vonatkozásai pedig nem minden tanulság nélkül valók. Például az, hogy a hatalmával visszaélő politikus - hiszen ne feledjük: a köztörvényes fonál mellett erről is szó van - jó ideig a demokratikus rendszerben is kedvére folytathatja üzelmeit. A jogállam korrigálhat ugyan (ezek szerint ha kicsit akarjuk, mégsem vagyunk következmények nélküli ország), de az erkölcsi deficit ettől még fájdalmas. Számomra például a legfelháborítóbb az, hogy az arcát most eltakaró Hagyó a hatalom birtokában úgy fényezte az imázsát, hogy azt állította: részt vett az El Caminón, a Szent Jakab-zarándoklaton. Ha így volt, aligha az Istennel társalkodott a poros spanyol utakon. Annak idején a zarándokút ideje alatt látni vélték egy adriai üdülőhelyen üzleti tárgyalást folytatva - ám ez ma már részletkérdés. Volt főpolgármester főnöke pedig - aki természetesen semmit nem tudott, és ezért nagy ívben elkerülheti Kecskemétet - ma is adriai birtokán írogathatja emlékiratait. A hiszékeny emberek meg legyinthetnek: lám, ilyenek a szenteskedő zarándokok; ez is csak olyan hazugság, mint a többi... A BKV-ügy meg a Sukoró-ügy (mégiscsak szabálytalan és az államra káros volt az a bizonyos telekcsere, hiába erősködött a rendszeresen bérmálkozó exminiszterelnök) azt mutatja: a választópolgárok talán mégsem csak a fülkékben büntetnek. S intésül szolgálhat mindez a hatalom jelenlegi birtokosainak (vagy bérlőinek) is: ha méltatlanok a szolgálatra, könnyen megkaphatják a fejükre Kecskeméten a barackot. Csontos János