Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)

2012-06-24 / 26. (3331.) szám

2012. június 24. Egyházunk tisimjei- 5 Vatileaks Az egyetlen gyanúsított: Paolo Gabriele (Folytatás az 1. oldalról.) Miért nem semmisítette meg a bizonyítékot jelentő, nála lévő ira­tokat, amikor már észlelte, hogy gyanúba került? Az ügynek továbbra is egyetlen gyanúsítottja van: Paolo Gabriele. Federico Lombardi kijelentette, hogy a sajtóban megjelent pletykák, melyek szerint már két bíboros, négy vagy öt világi sze­mély, köztük egy újságíró is gyanúsított, valamint, hogy a Vatikán egyik munkatársa, egy internetes szakember „nyomtalanul eltűnt", nem felelnek meg a valóságnak. Cáfolta azt a szóbeszédet is, misze­rint tájékoztatták volna a szentatyát Paolo Gabriele bűntársairól. Azt is visszautasította, hogy a komornyik csupán „bűnbak" volna. Paolo Gabriele védőügyvédjei kérték védencük feltételes szabad­lábra helyezését a vizsgálóbírótól, aki jelenleg tanulmányozza a ké­relmet. A gyanúsított továbbra is előzetes letartóztatásban van. (rosdy) Mi lehetett az indítéka? Ez gyakran feltett kérdés Gábrielével kapcsolatban A válság áldozatai Európában (Folytatás az 1. oldalról.) Egyházaink magukénak ér­zik ezeket a szenvedéseket és aggodalmakat, és odafigyel­nek rájuk. Az a szándékuk, hogy híveikhez és minden eu­rópai emberhez eljuttassák a bizalom és remény üzenetét. Továbbra is bíznunk kell az is­teni Gondviselésben és saját képességünkben, hogy képe­sek vagyunk kijavítani a múlt­ban elkövetett hibáinkat. Az a kötelességünk, hogy kijelöljük az irányt az igazságosságot és békét hozó jövő felé. Történelme során Európa nemegyszer megmutatta ké­pességét, hogy fejlődése irá­nyát kijavítsa azáltal, hogy visszanyúlt a keresztény gon­dolkodáshoz és erkölcshöz, amit a Biblia, az egyházatyák l.ogyom­ányd es cl 11 Ilii tci­cZ. LIKLIK hagyományok, illetve az egy­ház szociális tanítása közvetí­tett. Ezek Európa minden né­pének közös kincsét jelentik. Egyházaink üzenete kijelö­li az emberi személy helyét a teremtett világban, a társada­lomban és főként a gazdasági életben. A keresztény egyhá­zak azt tanítják, hogy az em­ber beteljesedését teremtő és megváltó Istenében nyerheti el, földi életében semmi más nem adhatja meg boldogsá­gát. Az ember hivatása, hogy e világ javainak segítségével felfedezze a többi emberhez fűződő kapcsolatát a Terem­tővel való egységben. A szekularizáció folyama­tának hatására sok európai el­távolodott ettől az alapvető istenkapcsolattól, és kizárólag a földi horizonton keresi az élet értelmét. Bizonyos mate­rialista és hedonista gondola­ti áramlatok leszűkítő látás­módot kínáltak fel az embe­reknek, azt igyekeztek elhitet­ni velük, hogy a boldogság el­érhető a javak halmozásával, hogy a szabadság valamennyi vágyunk kielégítéséből fakad, és hogy a társadalom élete nem más, mint az egyéni ér­dekek összeadódása. Az egyházak látják, hogy a jelenlegi válság nem csupán gazdasági jellegű, nem is csu­pán az erkölcsöt vagy a kultú­rát érinti, hanem gyökere mé­lyebben, az antropológia (em­bertan) és a spiritualitás (lel­kiség) szintjén keresendő. Azért jutottunk el idáig, mert a pénzügyek független­né váltak a valós gazdaságtól, a gazdaság viszont független­né vált a politikai akarat el­lenőrzésétől, ez utóbbi pedig elszakadt az etikától. Abból indulva ki, hogy ta­pasztaljuk Krisztus élő jelen­létét az egyházban, úgy vél­jük, a mai emberek legmé­lyebb vágyaikra úgy találhat­nak választ, ha visszatérnek Krisztushoz és a keresztény hithez, készségesen befogad­ván a Szentlelket. A társadalmat úgy kell megszervezni, hogy mindig az ember szolgálatában álljon, és ne ennek ellenkezőjét te­gye. Az ember természeténél fogva társas lény, ami elsősor­ban a családban ölt testet. El­utasítjuk az individualizmust, amely elszigeteli és elválasztja az embereket egymástól. Min­den személynek saját célja van, nyitott Isten végtelen szeretetére, s nem lehet úgy bánni vele, mint manipulálha­tó puszta tárggyal, amely ki­szolgáltatott a hatalmasok ér­dekeinek. A keresztények ké­szek együttműködni minden jó szányelű emberrel, h­ogy igazságosabb és emberibb tár­sadalmat építsenek fel. Ha az európaiak az embe­riség többi részével vállalt szolidaritásban ki akarnak jutni a válságból, meg kell ér­teniük, hogy változtatniuk kell életstílusukon. A hívő számára ez azt jelenti, hogy újra kell építeni személyes kapcsolatát a Szentháromság egy Istennel, aki maga a sze­retet közössége. Ez a kapcso­lat túlmutat a puszta tudáson és etikai meggyőződésen. A válság alkalmul szolgálhat ar­ra, hogy egészséges öntudat­ra ébredjünk. Az európaiak­nak újra kell értelmezniük a gazdasági tevékenységet úgy, hogy az emberi személyt és annak méltóságát teljességé­ben és nem egy részére szű­kítve tárja elénk. Amennyiben az embert visszahelyezzük az őt megillető helyre, alárendel­jük a gazdaságot a teljes érté­kű és szolidáris fejlődés célki­tűzésének, a kultúrát meg­nyitjuk az igazság keresésére, és teret engedünk azon polgá­rok találékonyságának, akik kortársaik jólétéért akarnak tenni - ez megteremti annak feltételeit, hogy új módon vi­szonyuljunk a pénzhez: a ter­melés és nem a fogyasztás ol­daláról. A keresztény aszkézis hagyománya ezt tanítja a böjt és az osztozás fogalmával. Az egyházak arra buzdítják híve­iket, hogy hangolják össze di­­akónusi szolgálatukat helyi és globális szinten is, hogy segít­sék a szükséget szenvedőket, és így járuljanak hozzá egy igazságosabb társadalom ki­alakulásához. Ebben az elkerülhetetlen változásban előnyben kell ré­szesíteni a munkát. Olyan te­vékenységeket kell segíteni, amelyek munkahelyeket te­remtenek. Mindenkinek mél­tón kell megélnie és kitelje­sednie a munkájának köszön­hetően, és szolidárisnak kell lennie a többi emberrel. A korrupciónak és a kizsákmá­nyolásnak minden formáját meg kell szüntetni. A piac nem lehet névtelen és vak erő. Olyan hellyé kell válnia, ahol a személyek anyagi, társadalmi és szellemi fejlődését szolgáló javak és szolgáltatások cserélnek gaz­dát. A piacot úgy kell szabá­lyozni, hogy az a személy tel­jes értelemben vett fejlődését szolgálja. Nem lehetséges tovább foly­tatni a teremtett világ erőforrá­sainak elherdálását, szennyez­ni környezetünket úgy, ahogy az ma folyik. Az ember hivatá­sa, hogy a teremtett világ őrző­je, és ne felfalója legyen. Tuda­tában kell lennünk az eljöven­dő nemzedékek iránti felelős­ségünknek: nem hagyhatunk rájuk értéktelen, élhetetlen kör­nyezetet. Globalizált világunkban a népek életét vezérlő kéz nem lehet az egyéni vagy kollektív önzés láthatatlan keze, hanem csakis az ellenőrzés és az át­láthatóság politikájáé, amely a társadalmi szereplők és az ál­lamok döntéseit irányítja. A bátorítás szavaival for­dulunk a nemzeti kormá­nyokhoz és az európai intéz­mények vezetőihez, akik azon fáradoznak, hogy meghatá­rozzák a gazdasági és pénz­ügyi válságból kivezető he­lyes és igazságos utat, különö­sen odafigyelve azokra az or­szágokra, amelyek nagyobb nehézségekkel küszködnek. Üzenettel fordulunk a vál­tozás egyetlen olyan szereplő­jéhez, aki képes társadalmain­kat új életstílus felé fordítani: az európai polgárhoz. Ha az európai polgárok felismerik, mennyire fontos változtatni­uk fogyasztási szokásaikon, akkor parlamenti képviselőik is követni fogják őket, az ipar is igazodni fog az új elvárá­sokhoz, az oktatás a polgárság józanabb, a szegények iránt is szolidárisabb felfogását fogja közvetíteni. Végezetül az eu­rópai embernek abban az örömben lehet része, hogy új­jáéleszti keresztény gyökereit, és foglalkozhat lényének lelki dimenziójával, amely egyedü­liként képes választ adni a boldogságot és az élet értel­mét keresőnek. (A következő katolikus-orto­dox fórumot 2014-ben Fehér­oroszország fővárosában, Minszk­­ben tartják - jelentette be június 14-én Tadeusz Kondrusiewicz érsek.) (SIR/KAP) Még lehet jelentkezni a Genf­estre A Fokoláre mozgalom szervezésében augusztus 31. és szep­tember 2. között zajló budapesti nemzetközi ifjúsági találkozóra, a Genfestre az egész világról a legkülönfélébb nemzetiségű, vallá­­sú és kultúrájú fiatalok érkeznek a magyar fővárosba. Külföldről már kilencezer résztvevőt regisztráltak. A magyar fiatalok számá­ra kétezer-ötszáz helyet tartanak fenn a szervezők. A jelentkezési határidőt meghosszabbították június 30-áig. Egység és közösség XVI. Benedek üzenete a dublini eucharisztikus kongresszusra A szentatya felhívás­sal fordult június 13-án a dublini eucharisztikus kongresszushoz: „Szere­tetteljes gondolattal és áldó köszöntéssel fordu­lok most az ír egyház­hoz, ahol Dublinban, Marc Ouellet bíboros le­gátusom jelenlétében zajlik az 50. Nemzetközi Eucharisztikus Kong­resszus a Közösség Krisz­tussal és egymás között té­ma jegyében. Számos püspök, pap és világi hí­vő vesz részt a különféle földrészekről ezen a je­lentős egyházi esemé­nyen. Kiváltságos alka­lom ez számomra, hogy újból megerősítsem az Eucharisztia központi szerepét az egyház életé­ben. Jézus, aki jelen van az Oltáriszentségben a kereszt szeretetének legfőbb áldozatával, nekünk adja magát, ételünkké válik, hogy hasonlóvá le­gyünk hozzá, hogy közösségre lépjünk vele. Ez a közösség egymás között egyesít bennünket, és így eggyé válunk benne." (VR) Különféle földrészekről érkeztek egyházi vezetők a kongresszusra Polgárháború Szíriában? A jelenlegi szíriai helyzetről Paolo Dall'Oglio jezsuita, a Deir Mar Musa-i kolostor (képünkön) alapítója tájékoztatta a Vatikáni Rádiót. A poli­tikai helyzettel kapcsolatban Dall'Oglio atya ki­fejtette: az, amit Szíriában kormánynak hívnak, nagyon összetett dolog, vagyis nehéz megérte­ni, mi a látszat és a valóság; az ellenzéknek ne­vezett csoportosulás pedig sokoldalú jelenség. Emellett számba kell venni azt is, hogy sokféle etnikumú, vallású és politikai nézetet valló em­ber él együtt Szíriában. Ezért is kell összefogni és véget vetni a vérengzésnek, amelyben a ke­resztények sokat segíthetnek - hangsúlyozta, majd a nemzetközi közösséghez szólva na­gyobb együttműködést kért a vallás- és szólás­­szabadság védelme érdekében. A keresztények egyre nagyobb számban menekülnek el az or­szágból. A több mint háromszáz ENSZ-megfi­­gyelő semmit sem használ a jelenlegi helyzet­ben, ugyanis legalább háromezerre lenne szük­ség. Emellett Szíria nemzetközi segítséget is igényel a civil lakosság számára ebben a pol­gárháborúnak is nevezhető helyzetben - állapí­totta meg a jezsuita szerzetes, aki a napokban arra a döntésre kényszerült, hogy több mint harminc év után elhagyja Szíriát. (VR) Tudós szerzetes Dallasból Farkasfalvy Dénes hetvenöt éves A dallasi ciszterci apát, teológus, a Pápai Szentírás Bizottság egyetlen magyar tagja Székesfehérvárott született 1936. június 23-án, szülei negyedik gyermekeként. Első nagy pél­daképe Kaszap István volt. Amikor 1948-ban ál­lamosították az egyházi iskolák többségét, Pannonhalmán bencés diák lett. Harmadéves jogászként és fogadalmas szerzetesként élte végig Budapesten az '56-os forradalmat. Az­tán elöljárói tanácsára Ausztrián keresztül Ró­mába emigrált, ahol a bencés Szent Anzelm­ Intézet hallgatója lett. 1961-ben szentelték pappá. 1962-ben védte meg teológiai doktori értekezését L'inspiration de l'Écriture Sainte dans la théologie de saint Bernard - A Szentírás sugalmazottsága Szent Bernát teológiájában­­ címmel. 1962-ben elöljárói Dallasba küldték egy magyar ciszterci gimnázium beindítása céljá­ból. Tizenkét éven át volt az iskola igazgatója (1962-74 és 1975-81 között), és mind a mai na­pig matematikát tanít. Előadott a dallasi egye­tem teológiai tanszékén is. Közben a római Pá­pai Biblikus Intézetben licenciátust szerzett. 2002-ben II. János Pál pápa a Pápai Szentírás Bi­zottság tagjává nevezte ki, amit XVI. Benedek pápa 2008-ban újabb hat évre meghosszabbí­tott. Az immár száznégy éve működő bizott­ságnak ő az első magyar tagja. Mintegy húsz könyve jelent meg főként an­gol és magyar nyelven. Bibliográfiájában negyvenhárom angol és hetvenkét magyar nyelvű munka szerepel. Doktori disszertációja utáni teológiai mun­kásságát különféle emigrációs folyóiratokban kezdte, főképp a Katolikus Szemlében és a Szol­gálatban. Első magyar nyelvű könyve, a Zsol­­tároskönyv 1974-ben Magyarországon olyan közkedvelt lett, hogy még kétszer adták ki. 1976-ban a Teológiai Kiskönyvtár sorozatban jelent meg a Bevezetés a szentírástudományba, valamint A lelki élet teológiája. Sokan használ­ják ma is az 1983-ban megjelent A Római levél című, Szent Pál Római leveléhez fűzött kom­mentárját. 1988-tól 2012-ig három cikluson át volt dallasi ciszterci apát. (MK)

Next