Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)
2012-06-24 / 26. (3331.) szám
2012. június 24. Egyházunk tisimjei- 5 Vatileaks Az egyetlen gyanúsított: Paolo Gabriele (Folytatás az 1. oldalról.) Miért nem semmisítette meg a bizonyítékot jelentő, nála lévő iratokat, amikor már észlelte, hogy gyanúba került? Az ügynek továbbra is egyetlen gyanúsítottja van: Paolo Gabriele. Federico Lombardi kijelentette, hogy a sajtóban megjelent pletykák, melyek szerint már két bíboros, négy vagy öt világi személy, köztük egy újságíró is gyanúsított, valamint, hogy a Vatikán egyik munkatársa, egy internetes szakember „nyomtalanul eltűnt", nem felelnek meg a valóságnak. Cáfolta azt a szóbeszédet is, miszerint tájékoztatták volna a szentatyát Paolo Gabriele bűntársairól. Azt is visszautasította, hogy a komornyik csupán „bűnbak" volna. Paolo Gabriele védőügyvédjei kérték védencük feltételes szabadlábra helyezését a vizsgálóbírótól, aki jelenleg tanulmányozza a kérelmet. A gyanúsított továbbra is előzetes letartóztatásban van. (rosdy) Mi lehetett az indítéka? Ez gyakran feltett kérdés Gábrielével kapcsolatban A válság áldozatai Európában (Folytatás az 1. oldalról.) Egyházaink magukénak érzik ezeket a szenvedéseket és aggodalmakat, és odafigyelnek rájuk. Az a szándékuk, hogy híveikhez és minden európai emberhez eljuttassák a bizalom és remény üzenetét. Továbbra is bíznunk kell az isteni Gondviselésben és saját képességünkben, hogy képesek vagyunk kijavítani a múltban elkövetett hibáinkat. Az a kötelességünk, hogy kijelöljük az irányt az igazságosságot és békét hozó jövő felé. Történelme során Európa nemegyszer megmutatta képességét, hogy fejlődése irányát kijavítsa azáltal, hogy visszanyúlt a keresztény gondolkodáshoz és erkölcshöz, amit a Biblia, az egyházatyák l.ogyományd es cl 11 Ilii tcicZ. LIKLIK hagyományok, illetve az egyház szociális tanítása közvetített. Ezek Európa minden népének közös kincsét jelentik. Egyházaink üzenete kijelöli az emberi személy helyét a teremtett világban, a társadalomban és főként a gazdasági életben. A keresztény egyházak azt tanítják, hogy az ember beteljesedését teremtő és megváltó Istenében nyerheti el, földi életében semmi más nem adhatja meg boldogságát. Az ember hivatása, hogy e világ javainak segítségével felfedezze a többi emberhez fűződő kapcsolatát a Teremtővel való egységben. A szekularizáció folyamatának hatására sok európai eltávolodott ettől az alapvető istenkapcsolattól, és kizárólag a földi horizonton keresi az élet értelmét. Bizonyos materialista és hedonista gondolati áramlatok leszűkítő látásmódot kínáltak fel az embereknek, azt igyekeztek elhitetni velük, hogy a boldogság elérhető a javak halmozásával, hogy a szabadság valamennyi vágyunk kielégítéséből fakad, és hogy a társadalom élete nem más, mint az egyéni érdekek összeadódása. Az egyházak látják, hogy a jelenlegi válság nem csupán gazdasági jellegű, nem is csupán az erkölcsöt vagy a kultúrát érinti, hanem gyökere mélyebben, az antropológia (embertan) és a spiritualitás (lelkiség) szintjén keresendő. Azért jutottunk el idáig, mert a pénzügyek függetlenné váltak a valós gazdaságtól, a gazdaság viszont függetlenné vált a politikai akarat ellenőrzésétől, ez utóbbi pedig elszakadt az etikától. Abból indulva ki, hogy tapasztaljuk Krisztus élő jelenlétét az egyházban, úgy véljük, a mai emberek legmélyebb vágyaikra úgy találhatnak választ, ha visszatérnek Krisztushoz és a keresztény hithez, készségesen befogadván a Szentlelket. A társadalmat úgy kell megszervezni, hogy mindig az ember szolgálatában álljon, és ne ennek ellenkezőjét tegye. Az ember természeténél fogva társas lény, ami elsősorban a családban ölt testet. Elutasítjuk az individualizmust, amely elszigeteli és elválasztja az embereket egymástól. Minden személynek saját célja van, nyitott Isten végtelen szeretetére, s nem lehet úgy bánni vele, mint manipulálható puszta tárggyal, amely kiszolgáltatott a hatalmasok érdekeinek. A keresztények készek együttműködni minden jó szányelű emberrel, hogy igazságosabb és emberibb társadalmat építsenek fel. Ha az európaiak az emberiség többi részével vállalt szolidaritásban ki akarnak jutni a válságból, meg kell érteniük, hogy változtatniuk kell életstílusukon. A hívő számára ez azt jelenti, hogy újra kell építeni személyes kapcsolatát a Szentháromság egy Istennel, aki maga a szeretet közössége. Ez a kapcsolat túlmutat a puszta tudáson és etikai meggyőződésen. A válság alkalmul szolgálhat arra, hogy egészséges öntudatra ébredjünk. Az európaiaknak újra kell értelmezniük a gazdasági tevékenységet úgy, hogy az emberi személyt és annak méltóságát teljességében és nem egy részére szűkítve tárja elénk. Amennyiben az embert visszahelyezzük az őt megillető helyre, alárendeljük a gazdaságot a teljes értékű és szolidáris fejlődés célkitűzésének, a kultúrát megnyitjuk az igazság keresésére, és teret engedünk azon polgárok találékonyságának, akik kortársaik jólétéért akarnak tenni - ez megteremti annak feltételeit, hogy új módon viszonyuljunk a pénzhez: a termelés és nem a fogyasztás oldaláról. A keresztény aszkézis hagyománya ezt tanítja a böjt és az osztozás fogalmával. Az egyházak arra buzdítják híveiket, hogy hangolják össze diakónusi szolgálatukat helyi és globális szinten is, hogy segítsék a szükséget szenvedőket, és így járuljanak hozzá egy igazságosabb társadalom kialakulásához. Ebben az elkerülhetetlen változásban előnyben kell részesíteni a munkát. Olyan tevékenységeket kell segíteni, amelyek munkahelyeket teremtenek. Mindenkinek méltón kell megélnie és kiteljesednie a munkájának köszönhetően, és szolidárisnak kell lennie a többi emberrel. A korrupciónak és a kizsákmányolásnak minden formáját meg kell szüntetni. A piac nem lehet névtelen és vak erő. Olyan hellyé kell válnia, ahol a személyek anyagi, társadalmi és szellemi fejlődését szolgáló javak és szolgáltatások cserélnek gazdát. A piacot úgy kell szabályozni, hogy az a személy teljes értelemben vett fejlődését szolgálja. Nem lehetséges tovább folytatni a teremtett világ erőforrásainak elherdálását, szennyezni környezetünket úgy, ahogy az ma folyik. Az ember hivatása, hogy a teremtett világ őrzője, és ne felfalója legyen. Tudatában kell lennünk az eljövendő nemzedékek iránti felelősségünknek: nem hagyhatunk rájuk értéktelen, élhetetlen környezetet. Globalizált világunkban a népek életét vezérlő kéz nem lehet az egyéni vagy kollektív önzés láthatatlan keze, hanem csakis az ellenőrzés és az átláthatóság politikájáé, amely a társadalmi szereplők és az államok döntéseit irányítja. A bátorítás szavaival fordulunk a nemzeti kormányokhoz és az európai intézmények vezetőihez, akik azon fáradoznak, hogy meghatározzák a gazdasági és pénzügyi válságból kivezető helyes és igazságos utat, különösen odafigyelve azokra az országokra, amelyek nagyobb nehézségekkel küszködnek. Üzenettel fordulunk a változás egyetlen olyan szereplőjéhez, aki képes társadalmainkat új életstílus felé fordítani: az európai polgárhoz. Ha az európai polgárok felismerik, mennyire fontos változtatniuk fogyasztási szokásaikon, akkor parlamenti képviselőik is követni fogják őket, az ipar is igazodni fog az új elvárásokhoz, az oktatás a polgárság józanabb, a szegények iránt is szolidárisabb felfogását fogja közvetíteni. Végezetül az európai embernek abban az örömben lehet része, hogy újjáéleszti keresztény gyökereit, és foglalkozhat lényének lelki dimenziójával, amely egyedüliként képes választ adni a boldogságot és az élet értelmét keresőnek. (A következő katolikus-ortodox fórumot 2014-ben Fehéroroszország fővárosában, Minszkben tartják - jelentette be június 14-én Tadeusz Kondrusiewicz érsek.) (SIR/KAP) Még lehet jelentkezni a Genfestre A Fokoláre mozgalom szervezésében augusztus 31. és szeptember 2. között zajló budapesti nemzetközi ifjúsági találkozóra, a Genfestre az egész világról a legkülönfélébb nemzetiségű, vallású és kultúrájú fiatalok érkeznek a magyar fővárosba. Külföldről már kilencezer résztvevőt regisztráltak. A magyar fiatalok számára kétezer-ötszáz helyet tartanak fenn a szervezők. A jelentkezési határidőt meghosszabbították június 30-áig. Egység és közösség XVI. Benedek üzenete a dublini eucharisztikus kongresszusra A szentatya felhívással fordult június 13-án a dublini eucharisztikus kongresszushoz: „Szeretetteljes gondolattal és áldó köszöntéssel fordulok most az ír egyházhoz, ahol Dublinban, Marc Ouellet bíboros legátusom jelenlétében zajlik az 50. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a Közösség Krisztussal és egymás között téma jegyében. Számos püspök, pap és világi hívő vesz részt a különféle földrészekről ezen a jelentős egyházi eseményen. Kiváltságos alkalom ez számomra, hogy újból megerősítsem az Eucharisztia központi szerepét az egyház életében. Jézus, aki jelen van az Oltáriszentségben a kereszt szeretetének legfőbb áldozatával, nekünk adja magát, ételünkké válik, hogy hasonlóvá legyünk hozzá, hogy közösségre lépjünk vele. Ez a közösség egymás között egyesít bennünket, és így eggyé válunk benne." (VR) Különféle földrészekről érkeztek egyházi vezetők a kongresszusra Polgárháború Szíriában? A jelenlegi szíriai helyzetről Paolo Dall'Oglio jezsuita, a Deir Mar Musa-i kolostor (képünkön) alapítója tájékoztatta a Vatikáni Rádiót. A politikai helyzettel kapcsolatban Dall'Oglio atya kifejtette: az, amit Szíriában kormánynak hívnak, nagyon összetett dolog, vagyis nehéz megérteni, mi a látszat és a valóság; az ellenzéknek nevezett csoportosulás pedig sokoldalú jelenség. Emellett számba kell venni azt is, hogy sokféle etnikumú, vallású és politikai nézetet valló ember él együtt Szíriában. Ezért is kell összefogni és véget vetni a vérengzésnek, amelyben a keresztények sokat segíthetnek - hangsúlyozta, majd a nemzetközi közösséghez szólva nagyobb együttműködést kért a vallás- és szólásszabadság védelme érdekében. A keresztények egyre nagyobb számban menekülnek el az országból. A több mint háromszáz ENSZ-megfigyelő semmit sem használ a jelenlegi helyzetben, ugyanis legalább háromezerre lenne szükség. Emellett Szíria nemzetközi segítséget is igényel a civil lakosság számára ebben a polgárháborúnak is nevezhető helyzetben - állapította meg a jezsuita szerzetes, aki a napokban arra a döntésre kényszerült, hogy több mint harminc év után elhagyja Szíriát. (VR) Tudós szerzetes Dallasból Farkasfalvy Dénes hetvenöt éves A dallasi ciszterci apát, teológus, a Pápai Szentírás Bizottság egyetlen magyar tagja Székesfehérvárott született 1936. június 23-án, szülei negyedik gyermekeként. Első nagy példaképe Kaszap István volt. Amikor 1948-ban államosították az egyházi iskolák többségét, Pannonhalmán bencés diák lett. Harmadéves jogászként és fogadalmas szerzetesként élte végig Budapesten az '56-os forradalmat. Aztán elöljárói tanácsára Ausztrián keresztül Rómába emigrált, ahol a bencés Szent Anzelm Intézet hallgatója lett. 1961-ben szentelték pappá. 1962-ben védte meg teológiai doktori értekezését L'inspiration de l'Écriture Sainte dans la théologie de saint Bernard - A Szentírás sugalmazottsága Szent Bernát teológiájában címmel. 1962-ben elöljárói Dallasba küldték egy magyar ciszterci gimnázium beindítása céljából. Tizenkét éven át volt az iskola igazgatója (1962-74 és 1975-81 között), és mind a mai napig matematikát tanít. Előadott a dallasi egyetem teológiai tanszékén is. Közben a római Pápai Biblikus Intézetben licenciátust szerzett. 2002-ben II. János Pál pápa a Pápai Szentírás Bizottság tagjává nevezte ki, amit XVI. Benedek pápa 2008-ban újabb hat évre meghosszabbított. Az immár száznégy éve működő bizottságnak ő az első magyar tagja. Mintegy húsz könyve jelent meg főként angol és magyar nyelven. Bibliográfiájában negyvenhárom angol és hetvenkét magyar nyelvű munka szerepel. Doktori disszertációja utáni teológiai munkásságát különféle emigrációs folyóiratokban kezdte, főképp a Katolikus Szemlében és a Szolgálatban. Első magyar nyelvű könyve, a Zsoltároskönyv 1974-ben Magyarországon olyan közkedvelt lett, hogy még kétszer adták ki. 1976-ban a Teológiai Kiskönyvtár sorozatban jelent meg a Bevezetés a szentírástudományba, valamint A lelki élet teológiája. Sokan használják ma is az 1983-ban megjelent A Római levél című, Szent Pál Római leveléhez fűzött kommentárját. 1988-tól 2012-ig három cikluson át volt dallasi ciszterci apát. (MK)