Új Ember, 2013 (68. évfolyam, 52/3357. szám - 69. évfolyam, 51/3408. szám)

2013-03-31 - 2013-04-07 / 14-15. (3371-3372.) szám

LXIX. évf. 14-15. (3371-3372.) www.ujember.hu • ujember@ujember.hu KATOLIKUS HETILAP 2013. március 31—április 7. Ára 350 Ft • 1 euró Rendíthetetlen reményünk Ferenc pápa elmélkedése a húsvét titkáról Részletet közlünk Ferenc pápának még Buenos Aires-i érsekként kiadott, Nyitott ész, hívő szív című könyvéből (2012), amely az Új Ember Kiadó gon­dozásában hamarosan magyarul is megjelenik. „Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a bizonyosságunk, hogy beléphetünk a szentélybe. Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, va­gyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk. Főpapunk is van, akit Isten a népe fölé rendelt. Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le. Tartsunk ki rendíthetetlenül reménysé­günk megváltásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Legyen gondunk rá, hogy szeretet­­re és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejövete­leinkről ne maradjunk el, mint némelyek szok­tak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot. (...) Mi nem tar­tozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoz­­nak, hanem azok közé, akik hisznek és megmen­tik életüket" (Isid 10,19-25,39). Ez a szöveg jó bevezetés lehet elmélke­déseinkhez, amelyek mai imádságainkhoz kívánnak segítséget nyújtani. Itt bizonyos­ságról, igaz szívről, hitből fakadó bizalom­ról, rendíthetetlen reményről, szeretetre és jótettekre való buzdításról van szó. Azt hir­deti nekünk, hogy bátorságunkat Jézus vé­rének, Jézus testének köszönhetjük. Ezen a héten, amikor az Úr húsvétját ünnepeljük, ez a szentírási szakasz alkalmas keretet nyújt Krisztus misztériumainak, szenvedé­sének és feltámadásának, meggyalázott és megdicsőült testének szemléléséhez. Mivel védelmet keresünk a bűn káoszától, bűnös lelkiismeretünk kaotikus széttöredezettsé­gétől, ezért egybegyűlünk, családként, mi­ként Izrael ősi nomád törzsei a pusztában, a káosz pedig kinn marad. A húsvét meg­szabadít minket a káosztól. Belül van a Bá­rány teste, a Bárányé, „akit megöltek" (Jel 5,9), aki táplál minket (vö. Jn 6), aki meg­ajándékoz bátorsággal és állhatatossággal, és megvéd minket a bűn káoszából születő gyávaságtól. Lelkigyakorlatos könyvében Loyolai Szent Ignác az Úr szenvedésének misztériumairól való elmélkedéshez azt tanácsolja, hogy kérjünk „fájdalmat, együttérzést és megszégye­­nülést, mert az Úr az én bűneim miatt indul a szenvedésre" (Lgy. 193), kérjünk „fájdalmat a fájdalmakkal teli Krisztussal, megtörtséget a megtört Krisztussal, könnyeket, benső szenve­dést a nagy kín miatt, amelyet Krisztus szenve­dett el értem" (203). Azt tanácsolja Ignác, hogy fontoljuk meg: „Mit szenved Krisztus emberi természetében, vagy mit akar szenvedni (...). Itt kezdjek el, minden erőmet összeszedve, bánkódni, szomorkodni és sírni" (195). Javasol­ja, hogy azon is gondolkodjunk el, „hogyan rejtőzik el az istenség, hogyan semmisíthetné meg ellenségeit, és nem teszi, s hogyan hagyja oly kegyetlenül szenvedni a legszentebb emberi természetet" (196). Szent Ignác, Szent Teréz­­hez hasonlóan megérti, hogy Jézus istensé­gének egyetlen biztos megközelítési módja a mi Urunk szent embersége. Most, amikor az ő szenvedéséről van szó, el kell mélyed­­nünk ebben az emberségben, közelebb kell kerülnünk ehhez az ember Jézushoz, aki bár Isten, de emberként, testében és lelké­ben szenved. Ez a szenvedés pedig nem a képzelet szülötte, hanem nagyon is valósá­gos, az egyetlen fogható és járható út, ame­lyen mindannyiunknak végig kell men­nünk, hogy szemlélhessük a Fiával együtt elénk táruló Atyát. Szemléljük tehát Jézus szenvedését, szenvedését a testben, a mi testünkben. Nincs más út, ha azt is meg akarjuk vallani, hogy Jézus feltámadt és ma is él, mégpedig ugyanazon testben, az Atya arcának transzcendenciájára nyíló sebeivel. (Folytatás a 3. oldalon.) Mária Magdolna találkozása a feltámadt Krisztussal (XVI. századi ismeretlen krétai ikonfestő Velencében festett képe) Megjelent szentekről szóló kiadványunk áprilisi füzete. Kapható az Új Ember könyves­boltjában. Hálaadás Ferenc pápáért „Imádkozzatok értem" - idézte a Szent­atya híveihez szóló első kérését Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius azon a hálaadó szentmisén, melyet március 22-én tartottak Budapesten, abból az alkalomból, hogy Ferenc pápa megkezdte péteri szol­gálatát. A szentmisét Erdő Péter bíboros a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjaival, Paskai László bíborossal, Seregély István nyugalmazott egri érsekkel, Székely János, Cserháti Ferenc, Kiss-Rigó László, Katona István, Palánki Ferenc, Bosák Nándor, Spányi Antal, Várszegi Asztrik, Varga Lajos, Kocsis Fü­löp és Orosz Atanáz püspökökkel együtt mutatta be a hívekkel zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában. A szertartáson megjelent Semjén Zsolt mi­niszterelnök-helyettes, Hölvényi György ál­lamtitkár, valamint részt vettek a szerzetes­­rendek, a diplomáciai testületek és a kultu­rális élet képviselői is. Cser István Erdő­ Péter bíboros Jézus Krisztus él! „Ne féljetek! Jézust keresitek, a názáretit, akit keresztre feszítettek? Feltámadt, nincs itt!" (Mk 16,6) - így mondja ki Krisztus sírjá­nál az angyal húsvét örömhírét. A tanítvá­nyok lelkére is ránehezedik a világ sötétsége. Őket is megérinti a kísértés, hogy a Mestert, akiben megtalálták a Megváltót, most átérté­keljék. Átértékeljék nagypéntek homályában. Mert hát csakugyan, jöhetett-e Názáretből a Messiás? Lehetett-e a győztes szabadító, akit az idegen hatalom kivégeztetett? Nagyon úgy festett ez a történet, mint egy szabadsá­got ígérő vezér bukása. De hát a Messiásnak győznie kell! Jézus kereszthalála szomorúságot borított a tanítványok lelkére, felcsírázott bennük a csa­lódás kísértése is. De a szeretet erősebb volt szívükben a halálnál (vö. Én 8,6). Elhagyottsá­­gukban egymásra találtak, imádkoztak, az asszonyok pedig kimentek az illatszerekkel a sírhoz. Nem zárták le magukban Jézus törté­netét. Mert Jézus nemcsak tanító volt, és nem­csak csodálatos gyógyító, hanem személyéből szeretet sugárzott. Őt lehetett, őt kellett életre­­halálra szeretni. De a feltámadás híre és a találkozás a feltá­madott Krisztussal több volt, mint a gyászo­ló és szerető képzelet játéka. Tény. Valóság. Az ember találkozása azzal a szavainkkal ki­mondhatatlan és gondolatainkkal meg nem ragadható Óriással, azzal a Mérhetetlen Való­sággal, aki maga az Isten. A tanítványok hús­véti öröme és felfedezése nem véletlenül hor­dozza magán a két nagy élmény kitörölhetet­len emlékét, mely minden újszövetségi beszá­molóban előbukkan. Az egyik érzés a féle­lem. Ne féljetek! - mondja az angyal. Ne fél­jetek! - mondja a feltámadt Krisztus is, mikor megjelenik a tanítványoknak. Ha a természet hatalmassága lenyűgöz minket, mennyivel inkább égető, szinte megsemmisítő a találko­zás magával a mindenség Alkotójával és Urá­val. A másik érzés a bűvöleté, az örömé, a szeretet beteljesüléséé. Azé a tapasztalaté, hogy a szeretet elsőbbségének reális alapja van a valóságban, és a végső igazság nem a rideg számítás, nem az önzés, nem a bosszú és a gyűlölet, nem a szétszórt sodródás és az értelmetlenség, hanem a szeretet igazsága. Is­ten irántunk való szeretete és így az egész va­lóság jóindulata az ember iránt nem jámbor óhaj csupán, hanem elemi realitás. Ennek alapján létezünk. És ennek alapján, ebbe gyö­kerezve maradunk fenn személy szerint mindörökre, mert Krisztus feltámadása a mi személyes örök életünket is felcsillantja, meg­alapozza és bizonyítja. Nincs több szürkeség és reménytelenség, nincs több önmarcangolás és vádaskodás, ha­nem békesség van minden rettenet után és kö­zepette is. A szeretet megnyugvása, azonosu­lás az isteni akarattal és jóság, egyszerű, köz­vetlen, személyes jóság mindenki iránt, most és mindörökké.

Next