Új Ember, 2013 (68. évfolyam, 52/3357. szám - 69. évfolyam, 51/3408. szám)
2013-03-31 - 2013-04-07 / 14-15. (3371-3372.) szám
LXIX. évf. 14-15. (3371-3372.) www.ujember.hu • ujember@ujember.hu KATOLIKUS HETILAP 2013. március 31—április 7. Ára 350 Ft • 1 euró Rendíthetetlen reményünk Ferenc pápa elmélkedése a húsvét titkáról Részletet közlünk Ferenc pápának még Buenos Aires-i érsekként kiadott, Nyitott ész, hívő szív című könyvéből (2012), amely az Új Ember Kiadó gondozásában hamarosan magyarul is megjelenik. „Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a bizonyosságunk, hogy beléphetünk a szentélybe. Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk. Főpapunk is van, akit Isten a népe fölé rendelt. Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le. Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megváltásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot. (...) Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket" (Isid 10,19-25,39). Ez a szöveg jó bevezetés lehet elmélkedéseinkhez, amelyek mai imádságainkhoz kívánnak segítséget nyújtani. Itt bizonyosságról, igaz szívről, hitből fakadó bizalomról, rendíthetetlen reményről, szeretetre és jótettekre való buzdításról van szó. Azt hirdeti nekünk, hogy bátorságunkat Jézus vérének, Jézus testének köszönhetjük. Ezen a héten, amikor az Úr húsvétját ünnepeljük, ez a szentírási szakasz alkalmas keretet nyújt Krisztus misztériumainak, szenvedésének és feltámadásának, meggyalázott és megdicsőült testének szemléléséhez. Mivel védelmet keresünk a bűn káoszától, bűnös lelkiismeretünk kaotikus széttöredezettségétől, ezért egybegyűlünk, családként, miként Izrael ősi nomád törzsei a pusztában, a káosz pedig kinn marad. A húsvét megszabadít minket a káosztól. Belül van a Bárány teste, a Bárányé, „akit megöltek" (Jel 5,9), aki táplál minket (vö. Jn 6), aki megajándékoz bátorsággal és állhatatossággal, és megvéd minket a bűn káoszából születő gyávaságtól. Lelkigyakorlatos könyvében Loyolai Szent Ignác az Úr szenvedésének misztériumairól való elmélkedéshez azt tanácsolja, hogy kérjünk „fájdalmat, együttérzést és megszégyenülést, mert az Úr az én bűneim miatt indul a szenvedésre" (Lgy. 193), kérjünk „fájdalmat a fájdalmakkal teli Krisztussal, megtörtséget a megtört Krisztussal, könnyeket, benső szenvedést a nagy kín miatt, amelyet Krisztus szenvedett el értem" (203). Azt tanácsolja Ignác, hogy fontoljuk meg: „Mit szenved Krisztus emberi természetében, vagy mit akar szenvedni (...). Itt kezdjek el, minden erőmet összeszedve, bánkódni, szomorkodni és sírni" (195). Javasolja, hogy azon is gondolkodjunk el, „hogyan rejtőzik el az istenség, hogyan semmisíthetné meg ellenségeit, és nem teszi, s hogyan hagyja oly kegyetlenül szenvedni a legszentebb emberi természetet" (196). Szent Ignác, Szent Terézhez hasonlóan megérti, hogy Jézus istenségének egyetlen biztos megközelítési módja a mi Urunk szent embersége. Most, amikor az ő szenvedéséről van szó, el kell mélyednünk ebben az emberségben, közelebb kell kerülnünk ehhez az ember Jézushoz, aki bár Isten, de emberként, testében és lelkében szenved. Ez a szenvedés pedig nem a képzelet szülötte, hanem nagyon is valóságos, az egyetlen fogható és járható út, amelyen mindannyiunknak végig kell mennünk, hogy szemlélhessük a Fiával együtt elénk táruló Atyát. Szemléljük tehát Jézus szenvedését, szenvedését a testben, a mi testünkben. Nincs más út, ha azt is meg akarjuk vallani, hogy Jézus feltámadt és ma is él, mégpedig ugyanazon testben, az Atya arcának transzcendenciájára nyíló sebeivel. (Folytatás a 3. oldalon.) Mária Magdolna találkozása a feltámadt Krisztussal (XVI. századi ismeretlen krétai ikonfestő Velencében festett képe) Megjelent szentekről szóló kiadványunk áprilisi füzete. Kapható az Új Ember könyvesboltjában. Hálaadás Ferenc pápáért „Imádkozzatok értem" - idézte a Szentatya híveihez szóló első kérését Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius azon a hálaadó szentmisén, melyet március 22-én tartottak Budapesten, abból az alkalomból, hogy Ferenc pápa megkezdte péteri szolgálatát. A szentmisét Erdő Péter bíboros a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjaival, Paskai László bíborossal, Seregély István nyugalmazott egri érsekkel, Székely János, Cserháti Ferenc, Kiss-Rigó László, Katona István, Palánki Ferenc, Bosák Nándor, Spányi Antal, Várszegi Asztrik, Varga Lajos, Kocsis Fülöp és Orosz Atanáz püspökökkel együtt mutatta be a hívekkel zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában. A szertartáson megjelent Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Hölvényi György államtitkár, valamint részt vettek a szerzetesrendek, a diplomáciai testületek és a kulturális élet képviselői is. Cser István Erdő Péter bíboros Jézus Krisztus él! „Ne féljetek! Jézust keresitek, a názáretit, akit keresztre feszítettek? Feltámadt, nincs itt!" (Mk 16,6) - így mondja ki Krisztus sírjánál az angyal húsvét örömhírét. A tanítványok lelkére is ránehezedik a világ sötétsége. Őket is megérinti a kísértés, hogy a Mestert, akiben megtalálták a Megváltót, most átértékeljék. Átértékeljék nagypéntek homályában. Mert hát csakugyan, jöhetett-e Názáretből a Messiás? Lehetett-e a győztes szabadító, akit az idegen hatalom kivégeztetett? Nagyon úgy festett ez a történet, mint egy szabadságot ígérő vezér bukása. De hát a Messiásnak győznie kell! Jézus kereszthalála szomorúságot borított a tanítványok lelkére, felcsírázott bennük a csalódás kísértése is. De a szeretet erősebb volt szívükben a halálnál (vö. Én 8,6). Elhagyottságukban egymásra találtak, imádkoztak, az asszonyok pedig kimentek az illatszerekkel a sírhoz. Nem zárták le magukban Jézus történetét. Mert Jézus nemcsak tanító volt, és nemcsak csodálatos gyógyító, hanem személyéből szeretet sugárzott. Őt lehetett, őt kellett életrehalálra szeretni. De a feltámadás híre és a találkozás a feltámadott Krisztussal több volt, mint a gyászoló és szerető képzelet játéka. Tény. Valóság. Az ember találkozása azzal a szavainkkal kimondhatatlan és gondolatainkkal meg nem ragadható Óriással, azzal a Mérhetetlen Valósággal, aki maga az Isten. A tanítványok húsvéti öröme és felfedezése nem véletlenül hordozza magán a két nagy élmény kitörölhetetlen emlékét, mely minden újszövetségi beszámolóban előbukkan. Az egyik érzés a félelem. Ne féljetek! - mondja az angyal. Ne féljetek! - mondja a feltámadt Krisztus is, mikor megjelenik a tanítványoknak. Ha a természet hatalmassága lenyűgöz minket, mennyivel inkább égető, szinte megsemmisítő a találkozás magával a mindenség Alkotójával és Urával. A másik érzés a bűvöleté, az örömé, a szeretet beteljesüléséé. Azé a tapasztalaté, hogy a szeretet elsőbbségének reális alapja van a valóságban, és a végső igazság nem a rideg számítás, nem az önzés, nem a bosszú és a gyűlölet, nem a szétszórt sodródás és az értelmetlenség, hanem a szeretet igazsága. Isten irántunk való szeretete és így az egész valóság jóindulata az ember iránt nem jámbor óhaj csupán, hanem elemi realitás. Ennek alapján létezünk. És ennek alapján, ebbe gyökerezve maradunk fenn személy szerint mindörökre, mert Krisztus feltámadása a mi személyes örök életünket is felcsillantja, megalapozza és bizonyítja. Nincs több szürkeség és reménytelenség, nincs több önmarcangolás és vádaskodás, hanem békesség van minden rettenet után és közepette is. A szeretet megnyugvása, azonosulás az isteni akarattal és jóság, egyszerű, közvetlen, személyes jóság mindenki iránt, most és mindörökké.