Új Ember, 2013 (68. évfolyam, 52/3357. szám - 69. évfolyam, 51/3408. szám)

2013-06-30 / 27. (3384.) szám

2013. június 30Fórum Of Iinfo- 13 Könyvespolcra Megalkuvás nélkül Laki Ferenc fordításában, Perger Gyula utószavával és lektorálásával jelent meg Michael Hesemann német történész könyve XII. Piuszról A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel címmel. Az 1970-es években ha­zánkban is nagy propagan­dával terjesztették - nyomta­tásban és színházban is - Rolf Hochhuth A helytartó cí­mű drámáját, amely szovjet érdekből, de máig hatóan megrágalmazta a zsinat előt­ti utolsó nagy pápát, azt ál­lítva róla, hogy kiszolgáltat­ta a zsidókat Hitlernek. Megállíthatta volna-e XII. Piusz a hitleri szörnyűségeket, miközben nyíltan elítélte a háborút és a zsidóüldö­zést? Michael Hesemann német történész és író, számos magyarul is megjelent kötet szerzője többek között a Vatikáni Titkos Levéltár­ban végzett kutatásai alapján rajzol hiteles port­rét XII. Piuszról. Könyvé­ben bizonyítja: Eugenio Pacelli már pápává vá­lasztása előtt, majd pápa­ként is megalkuvás nél­kül állt ellen a diktátor ör­dögi politikájának, és fele­lős, körültekintő módon - a Hitlernek kiszolgáltatott emberek sorsát mindig szem előtt tartva - küz­dött a náci terror ellen. A kötet teljes életrajzot ad Isten szolgájáról, XII. Piusz pápáról. Az utószó és a képmelléklet pedig tanúsítja a szentatya magyarok iránti rokonszenvét és szeretetét. (A könyv július 1-jétől kapható az Új Ember könyvesboltjában.) RGy A békéscsabai Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola és Óvoda 7. osztályos tanulói a Határtalanul program keretében erdélyi tanulmá­nyi kiránduláson vettek részt. Erdélyi táj­aként Katolikus iskolaközpontunk harminckét békéscsabai, gerendási és kamuti diákjával erdélyi utazásunk során gyönyörű hegye­ket, történelmi városokat és zarándokhe­lyeket láttunk. Útvonalunk: Békéscsaba - Nagyszalonta - Nagyvárad - Marosvásár­hely - Nyárádszentlászló - Korond - Szo­­váta - Borzont - Gyilkos-tó - Békás-szoros - Csíksomlyó - Segesvár - Máriaradna - Arad - Békéscsaba volt. Az út alkalmával megtapasztalhattuk, hogy a székely, román­, magyar, szász, né­met és sváb nemzet nyelve és kultúrája jól megfér egy helyen. Élményekkel gazdagon, Erdély csodálatos tájaival a szívünkben tér­tünk haza. Az utazást a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 696 000 forinttal támogatta. SKI : határtalanul! Mi megszületünk, felcsepere­dünk, aktív életet élünk,­­és amikor eljön az idő, a másvilágra kell távoznunk. Amíg élünk, időnként kimegyünk a temető­be emlékezni szeretteinkre. Jó a Kere­pesi, a Késmárki, a Sásdi sírkertben sétálni, ahol számos híres ember sír­emlékét láthatjuk, sírfeliratát olvas­hatjuk el. A Nyugat-Dunántúlon járva elju­tottam a már Körmendhez csatolt, egykor azonban még önálló telepü­lésként létező Horvátnádaljára. A fa­luközpont felé gyalogolva keresztül kellett mennem a temetőn, a temp­lomkerten, s közben valami megra­gadta a figyelmemet. Régen az emberek szinte mindig a templom köré temetkeztek. A haj­dani sírokból azonban ma már csak néhányat láthatunk. A horvátnádal­­jai templom mellett található temető­ben két márványtáblás keresztet állí­tottak: az egyiket az ősök emlékére, a másikat az itt született lelkipász­torok tiszteletére. A kettő között egy régi kőkereszttel ellátott népies - ta­lán barokk stílusú -, feltűnően jó ál­lapotú, szépen gondozott síremlék látható, amelyet friss virágok díszíte­nek. A kereszten a megfeszített, alat­ta koponya sípcsontokkal. A lent ki­szélesedő sírkövön a feszület alatt jól olvasható szöveg keltette fel a figyel­memet: „Itt Fekszik Henits Anna Hét Papok Nevelő Annya kik közül 4.nek édes Szülője 3.nak pedig igaz Nevelője Meg holtt 1796. 31. Januar Élt 72 észt." Gyü­rki László pápai prelátushoz fordultam felvilágosításért: vajon ki lehet az a hét pap, akiket a sírban nyugvó hölgy felnevelt? Tőle tud­tam meg, hogy már korábban is so­kan érdeklődtek e síremlék után. A falu neve is arra utal, hogy a tö­rök elől menekülő horvátok lakták e környéket. Mára a község már elma­gyarosodott, de a nevek még őrzik viselőik származásának emlékét. A közeli szentpéterfai Németh János tanító, iskolaigazgató irodalmi formában írt e sírról. A plébánia anyakönyveiben kutatva megtalál­ták a szülők és az édes-, illetve ne­velt gyermekek adatait. 1731. április 23-án az akkori plébános, Rács János régies kézírása szerint: „Anna apja Spaics Miklós, anyja Mesetics Ilona, a család eredete ex Nádalla." Henits Anna leánykori neve tehát Spaics (más írásmód szerint Spaits) Anna volt. Henits Miklóssal kötött házassá­got (sajnos ebből az időből nem ma­radt fenn a házasultak anyakönyve, így az időpont ismeretlen). Férje mó­dos gazda, aki egy híres takács fia volt. A kor szokása szerint ő is fel­vette a férje nevét, így őrizte meg az emlékezet. Az édesanya 1796. január 31-én hunyt el, s még abban az év­ben követte őt a férje is. Gárdonyi Géza 1884-ben a közeli Sárváron volt tanító, tán ekkor lát­hatta Henits Anna sírkövét, és ez ihlette a Paizs Anna című vers meg­írására, melyben az anya hét pap­gyerekéről emlékezik meg gyönyö­rűen. Tény, hogy Gárdonyi anyja Sző­­lősgyörökről származik, a családjá­ban Henizs és Pajzs nevek is találha­tók; de hogy egy anyának több pap gyermeke lett volna, eddig nem bi­zonyított. Az első világháborúban el­tűnt sírkő felirata: Itt nyugszik Pajzs Anna hét papnak az anyja ötnek a szülője kettőnek nevelője Kik lehettek F­enits Anna édes- és nevelt gyermekei? Henits József 1757. szeptember 25- én született. Ő Henits Miklós és Spaics Anna három pap fia közül a legidősebb. Nagybátyjának és unoka­bátyjának példája is hathatott rá, akik jezsuita, illetve ferences rendi szerze­tesek voltak. Kőszegi jezsuita gimná­ziumi, majd veszprémi szemináriumi tanulmányai után 1781-ben szentelte pappá Bajzáth püspök. Csurgó, Somogyvár, Pápa, Nagygarna plébá­nosa volt. Ez utóbbi helységben - a római Pantheon mintájára - az Ester­házyak klasszicizáló stílusú kerek templomot építettek családi kriptá­val. A felszentelésen részt vett Henits József is. Hazafelé a kocsija felborult, s az elszenvedett zúzódások követ­keztében 1818. augusztus 25-én meg­halt. A kriptában temették el. Henits György 1767. december 17- én született. Pozsonyi és szombathe­lyi teológiai tanulmányok után 1791. augusztus 28-án szentelte pappá Szily püspök a régi vártemplomban, bizo­nyára díszes vendégek előtt, hiszen másnap tették le az új székesegyház alapkövét. Bántornya, Alsólendva, Tótszentmárton, Tömörd, Nagypöse (ma Gyöngyösfalu) voltak szolgálati helyei. Ez utóbbi településen hunyt el 1808. április 21-én. Henits Miklós 1775. április 13-án született. A veszprémi és a pozsonyi szeminárium elvégzése után - akár­csak bátyját - őt is Bajzáth püspök szentelte fel 1800. augusztus 29-én. Kaposvár és Barcs után Buzsákon volt plébános, ahol húsz évig szol­gált. Templomot épített Öreglakon és Táskán. 1824. május 13-án Buzsákon halt meg, sírja már nincs meg. A nevelt gyerekek: Spaics Péter 1735. május 25-én szü­letett, szülei Spaics Miklós és Ilona vol­tak, Henits Anna testvéröccse és felesége. Tanulmányait Trencsén­­ben és Kassán folytatta, majd Nagyszombatban doktorátussal fejezte be. 1765-től a nagyszombati egyetem tanára lett, mértant, katonai és civil építészetet tanított, később Bős (ma Gabcíkovo) plébánosa lett és maradt huszonhat éven át. Itt is halt meg 1797. május 22-én. Spaics György, Henits Anna máso­dik nevelt fia, apjának második fele­ségétől született. 1750. március 7-én Bacsón lépett be a ferences rendbe, ekkor kapta a László nevet. A teológi­át a budai vízivárosi rendházban vé­gezte. Tanár és bajai, majd budai házfőnök, később ügyvivő tarto­mányfőnök lett. 1799. január 5-én Budán halt meg. Spaics István kereszteléskor a György, a jezsuita rendben pedig az István nevet kapta a noviciátus után. Budán tanított, majd 1795-től a szé­kesfehérvári gimnázium igazgatója lett. Nagy ásványgyűjteménye volt, 1804. március 28-án hunyt el. Henits János 1751. június 20-án Henits Antal és Katalin gyermekeként született, Henits Anna negyedik ne­velt fia tehát férje révén rokona. Nádasd plébánosaként negyvenéve­sen halt meg 1791. január 14-én. Kétszáz éve a figyelmetlen kőfara­gó tán a nevekre figyelhetett, s ezért tévesztette el a számokat. Helyesen ugyanis ezt kellett volna írnia a sírkő­re: háromnak anyja, négynek nevelő­je. De a mai paphiányban erre a kis tévedésre ne is figyeljünk oda! A sírban nyugvó Heni­s Anna csa­ládjának példája talán elgondolkod­tatja a mai szülőket és ifjakat is. Bár­csak több gyermeket vállalnának a családok, és - ha az Isten is úgy tartja helyesnek - bárcsak ne fogyatkozna a papok száma! A sír történetének is­mertetésével erre szerettem volna fel­hívni a figyelmet most, a papszente­lések idején. Szöveg és kép: Techet József Hivatások bölcsője Horvátnádalja Röviden ■ Magyar Katolikus Rádió: Elindult a kiskőrösi adó A Magyar Katolikus Rádió műsora június 11-étől fogha­tó Kiskőrösön és 60 kilométeres környezetében is a 91,7 MHz-es frekvencián. A közeljövőben Esztergom, Vác és Debrecen bekapcsolódásával bővül a vételi le­hetőség.­­sz­■ Budapest díszpolgárai Tizenöten kaptak díszpolgári címet Budapesten június 19-én, a szabadság napja alkalmából. Elismerésben részesült többek között Dávid Katalin művészettörténész és Khirer Vilmos bírósági helynök is. MTI/MK­I Gyémántmise Pestszentlőrinc-Erzsébettelepen Beer Miklós váci megyés püspök részvételével, közel tíz paptestvér jelenlétében, bensőséges ünneplés ke­retében mutatta be gyémántmiséjét Zsombor Kálmán főesperes júniusi 6-án a pestszentlőrinc-erzsébettelepi plébániatemplomban. Az ünnepi szentbeszédet Urbán Gábor rákosszentmi­­hályi plébános tartotta, aki káplánja volt és utódja is lett az ünnepeltnek. A templomot zsúfolásig megtöltötték a hívek. A szentmise végén elsőként Beer Miklós megyés püs­pök köszöntötte a jubilánst, majd Gável Henrik pest­szentlőrinci és Galambossy Endre rákoscsabai főplé­bános mondta el köszöntését. A volt káplánok nevében Láng András prépost, a piliscsévi hívek nevében Feldhoffer Antal plébános mondott üdvözlő beszédet, majd a református egyház nevében Molnár István lel­kész fejezte ki jókívánságait. A jubiláló gyémántmisés megható szavakkal köszönte meg főpásztorának személyes jelenlétét, a köszönté­sekben kifejezett hitvalló megnyilatkozásokat és jókí­vánságokat. A Zsombor Kálmán prépost hat évtizedes papi szolgá­latát ünneplő szentmise fényét a Rotunda énekkar és a piliscsévi kórus szép szereplése emelte.­­mn­■ Ezüstmise Előszálláson Mihályi Miklós plébános huszonegy esztendeje szolgál a Fejér megyei településen. Három falu papja, ugyanis az előszállási Kisboldogasszony-plébánia látja el Nagykarácsonyt és Daruszentmiklóst is. Miklós atyát Székesfehérváron szentelték fel 1988. június 18-án. Választott jelmondata: „Magadnak teremtettél.” Két évig Csepelen volt káplán, majd Adonyban és Pilis­­vörösváron szolgált. Előszállásra 1992 szeptemberé­ben került, és az eltelt két évtized alatt nagyon sokat tett az egyházközségekért. Nagykarácsonyban, a templom mellett felépült az ország legnagyobb kültéri betleheme, amely az akkor hetvenöt éves templommal együtt karácsonyi postabélyegen is szerepelt. Előszál­láson a hívek összefogásával restaurálták az 1779-ben épült templomot, megjavították a harangot, és régi, műemlék jellegű kőkeresztek kaptak új, méltó helyet a főút mellett. A jubileumi szentmisén megtelt az előszállási templom, mindhárom településről érkeztek hírek. „Az eltelt hu­szonöt év történéseit nehéz pár mondatban összefog­lalni - mondta a plébános -, ám azt mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy ifjúkoromban na­gyon jó bibliaórára és közösségbe járhattam a dél-bu­dai Baross Gábor-telepen, ahol Arató Miklós plébános atya közösségéből tizennégy házasság és öt papi hi­vatás született, akik mind a mai napig hűségesen szol­gálnak az Úr szőlőjében. Ezt a további hűséget szeret­ném kérni és kívánni az elkövetkező évtizedekre mind­annyiunk számára.” Gajdó Ágnes ■ Orgonakurzusok kántorok részére A Magyar Egyházzenei Társaság és az Evangélikus Kántorképző Intézet 2012. augusztus 21. és 24. között ismét ökumenikus orgonakurzusokat szervez kántorok és orgonisták számára a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetben (2151 Fót, Berda József utca 3.). Augusztus 21-24-én, szerdától szombatig Németh Csaba orgonaművész irányításával intonációs kurzus lesz, amely elsősorban a népénekek orgonás beveze­tésének lehetőségeit kívánja megismertetni az érdek­lődőkkel, az egészen egyszerű, technikai tudást alig igénylő formáktól az összetettebb megoldásokig. En­nek folytatásaként augusztus 22-én, csütörtökön Fassang László tart improvizációs kurzust az óbudai református templom orgonáján. Jelentkezési határidő: 2012. július 31. Részletes tájé­koztatás és jelentkezési lap a kantorkepzo.lutheran.hu honlapon található. Enyedi Pál Isten orgonása Űrnapján reggel még ő készítette el az oltárt, s a délutáni imaórán is részt vett, de már fáradtan érkezett. Ekkor énekelteti utolsó énekét - tán hálaadásként - több mint fél évszázada végzett kántori szolgálatáért. Tihanyi Istvánná Rátkai Mária a Vas megyei Horvátnádalján élt. Küzdelmes, mégis szép élete volt. Mélyen vallásos családból szár­mazott (a szülők tizennégy gyermeke közül hárman lettek papok), ezért is gondolta úgy, hogy életét egészen Istennek szenteli: domonkos szerzetes lesz. Ám a szerzetes­­rendek feloszlatása után fel kellett adnia hivatását, bár akik ismerték, azt mondják, hogy lélekben mindig szerzetes maradt. Minden szentmisén ő orgonáit, és a litániákon, a temetéseken is énekelt. Sosem hiányzott. Gyü­rki László plébános szerint - aki mellett csaknem huszonöt évig szolgált - így lett imádság az egész élete. Gondoskodott arról is, hogy mindig szép legyen a templom, nem készülhetett el nélküle szent sír, betlehem vagy úrnapi sátor. Emellett persze családanyaként is helytállt. „E sok és szép szolgálat alól most felmentette az Úr - mondja a plébános. - Köszönet a nyolc évtizedért, ame­lyet Istentől kapott. Bizonyára a mennyben is van énekkar, amely Isten dicsőségét zen­gi, beállhat most már ő is ide." (Rátkai Mária temetése június 12-én volt.) Gy. L.

Next