Új Ember, 2013 (68. évfolyam, 52/3357. szám - 69. évfolyam, 51/3408. szám)

2013-10-20 / 43. (3400.) szám

4 ti/ímre:Egyházunk 2013. október 20. Hírek ■ Ötezer palack ivóvíz Abasárnak. Az Abasár vízellátását biztosító ku­­takba október 7-én szerves oldó­szerek kerültek, ezért a Heves me­gyei településen felfüggesztették a vezetékes ivóvízellátást. A lakosság ivóvízszükségletének biztosításá­hoz a Katolikus Karitász is hozzájá­rult: október 11-én ötezernyolcszáz palack ásványvizet szállított Abasár­­ra. A hétvégén a helyi önkormány­zat munkatársai megkezdték az adomány szétosztását. Elsőként azokhoz a családokhoz és lakosok­hoz juttattak el ivóvizet, akik mozgá­sukban valamilyen módon korláto­zottak, idősek, betegek vagy egye­dülállók. Amennyiben a napokban nem sikerül megoldani a vezetékes ivóvízellátás ideiglenes pótlását, a karitász szükség szerint további ivó­vízszállítmányt küld készleteiből Abasárra. (Katolikus Karitász) ■ Hazajáró(k) a Lánchíd Körben. A Magyar Örökség-díjas Hazajáró sorozat (Duna Televízió) szerkesz­tője és vándortársai szeretettel vár­ják október 18-án, pénteken, 17 órakor a Várnegyedbe, a Budapest I. kerületi Budavári Önkormányzat Házasságkötő Termébe (1014 Bu­dapest, Úri u. 58.) vetítéssel egybe­kötött úti beszámolóra és baráti be­szélgetésre. Meglepetésvendég: Varga Csaba (Nagyvárad) Himalá­­ja-hegymászó. A rendezvényre a belépés díjtalan. (M. I.) A fővárosba költözött a szentkúti kegyszobor Megkezdődtek a nagyszabású felújítási munkálatok Mátraverebély-Szentkúton. Októ­ber elejétől a templom és környezete építési te­rület. A nemzeti kegyhely legféltettebb kincse, a kegyszobor az építkezés idejére elhagyta őr­helyét, október 14-én a budapesti Szent István­­bazilikába költözött. A szentkúti ferencesek kíséretében érkező Mária-szobrot, amely erre az alkalomra új ru­hát is kapott, Erdő Péter bíboros fogadta a bazi­lika kapujában, majd ünnepélyesen bevitték a szentélybe. A 18 órakor kezdődő szentmise után a hívek a kegyszobor elé járulhattak kéré­seikkel és köszönetnyilvánításaikkal. A hívek hódolata után a szobrot a Szent Jobb-kápolná­ban helyezték el, ahol a következő időszakban Szent István ereklyéje mellett, a bazilika nyitva­tartási rendjéhez igazodva várja a budapesti és máshonnan érkező zarándokokat. Ha az építkezés Mátraverebély-Szentkúton a tervezett ütemben halad, akkor a kegytemp­lomban advent első vasárnapjától ismét tarta­nak majd szentmisét. A kegyhely a munkála­tok idején is megközelíthető, s bár a munkate­rületet lezárják, a vízvételt a szent kútból biz­tosítják. Amíg az időjárás engedi, minden va­sárnap 11 órakor mutatnak be szentmisét a kegyhelyen, a betonozott parkolóban felállított tábori oltárnál. Szerdahelyi Csongor­Fotó: Sánta Balázs _____A megújulás ideje_____ Az arc nélküli Isten? A Szentlélek - amikor kimondom a harmadik isteni személy nevét, két gon­dolat jut az eszembe. Az első élettörté­netem egy szakaszához, kamaszkorom­hoz kapcsolódik: felidéződnek bennem lelkesült imák, kisközösségi élmények, a szentlelkes-karizmatikus együttlétek. Mintha tizenéves fiatalságom emberi szertelenségének, energiatúltengésének, kirobbanó vágyainak lett volna a hit szintjén megjelenő tükröződése a Szent­lélek felé megélt különös nyitottság, an­nak a sajátos öröme, hogy az ő erőteré­ben lehetek. A másik gondolat későbbi, egyetemi éveimhez kötődik. Teológiai ta­nulmányaim során minduntalan szem­besülnöm kellett azzal, hogy a Szentlélek valahogy a háttérbe szorul, említése leg­többször gépies, automatikus, csupán a Szentháromság személyeinek felsorolá­sában szerepel. De miért nem beszélünk róla úgy, ahogyan az Atyáról vagy Jézus Krisztusról szólunk? Ezt a belső elége­detlenséget láttam kimondva és néven nevezve, amikor olvasmányaim során mind gyakrabban találkoztam azzal a megfogalmazással, hogy - az ortodoxok kritikája szerint - a nyugati egyház „Lé­­lek-felejtésben" leledzik. Hittudománya, imádsága, liturgiája és az egyes hívő mindennapi keresztény életvitele teljesen megfeledkezett a Szentlélekről. Miért van ez így? G. Greshake a Szent­­háromságról írott könyvében úgy fogal­maz, hogy a Szentlélek az „arc nélküli Is­ten". Jézus Krisztus alakja - megtestesü­lése okán - jól megragadható, emberileg könnyen megközelíthető. Ő pedig azt mondta: „Aki engem látott, az Atyát is látta" (Jn 14,9). A nyugati ikonográfia ko­molyan vette ezt az evangéliumi mondást, s az első isteni személyt rendre ugyano­lyannak festette le, mint Jézust (férfialak szakállal, dús hajjal), csak jóval idősebb­ként ábrázolta: ősz hajjal, megöregedett arcvonásokkal fejezte ki az atyaságot. A Lélek azonban „nem nyert arcot" sem a Szentírásban, sem az egyházi hagyo­mányban. Voltak ugyan kísérletek ember­ként való megjelenítésére, de akkor is a Szentháromságon belül, Ábrahám három vendégének mintájára ábrázolták (mint Andrej Rubljov híres ikonján) - ám a Szentlélek emberforma arca még itt is „arctalan", nincs önálló karaktere, egyé­nisége, pontosan ugyanolyan, mint a má­sik kettő. Nem véletlen, hogy az egyház idővel meg is tiltotta a Lélek emberként való ábrázolását, mivel az nem adta, nem adhatta vissza azt a gazdagságot, amelyet a Szentírás kinyilatkoztat róla. Hiszen ő a szél, a tűz, a fergeteg, az erő, a hatalmas cselekvő, az éltető, a su­galmazó, a vezető. Ő az, aki galamb vagy éppen láng képében leszáll. Mennyi kép - de sajátos módon mindegyik „arc nél­küli". Bizony, emberként nehéz szemé­lyes kapcsolatot kiépíteni vele. Ám ha jól meggondoljuk, ez az arcta­lanság akár ajándék is lehet: nem engedi meg, hogy a Lélek bevonódjon minden­féle emberszabású (ál)misztikák ömlen­gésébe és érzelgősségébe, ahogyan ez - nagyon sajnálatos módon - Jézus Krisz­tussal vagy akár még az Atyával is meg­történik. Ó, a Lélek, megőrzi tisztaságát, érintetlenségét az emberi képzelgéssel szemben. Ezért minden, amit róla ki­mondunk, sajátos mélységre tehet szert. Igen, a Léleknek nincs hozzánk hasonló arca, de van egy olyan mélysége, ame­lyet a költői képek túlcsordulásával éne­kel meg a pünkösdi szekvencia. Ő, a Lé­lek a szegények atyja, a bőkezűség iste­ne, az édes vigasz, a vendég, a lélekúju­­lás. Ő a könnyülés, az enyhülés, a fény és a tiszta nap az ember számára. O az ihlet, az égből leszálló, termékenyítő eső, a sebek orvosa, a fagyosak felmelengető­je. O az arc nélküli, mégis oly eleven, oly csodálatos Isten! O a levegő, amelyet nem látunk, de amely által látunk, ame­lyet nem ragadunk meg, de amely ma­gába ölel minket, amely nélkül nincs élet. Török Csaba Pázmány-nap Tudományos kitüntetéseket adtak át A Pázmány Péter Katolikus Egyetem október 9-én megtar­totta az akadémiai év legkiemelkedőbb eseményét, a Páz­­mány-napot. Az egyetemi szenátus jelenlétében megrendezett ünnepi ülést ezúttal az Információs Technológiai és Bionikai Karon tartották. Az esemény Szuromi Szabolcs rektor megnyitó beszédével vette kezdetét. Ebben a rektor felhívta a figyelmet azokra a célokra és értékekre, amelyeket Pázmány Péter bíbo­ros az 1635. május 12-i egyetemalapításkor szem előtt tartott, és amelyeket a jogutód intézménynek is kötelessége őrizni. Szuromi Szabolcs rámutatott: a katolikus egyetem küldetésé­hez szorosan hozzátartozik az egyetemes és biztos igazságok rögzítésén és szilárd alátámasztásán túl az önálló gondolko­dásra, érvelésre, valamint a felelősségre és az erkölcsi tiszta­ságra történő nevelés is. Csakis így biztosítható, hogy az új ge­nerációk is képesek legyenek tiszta lelkiismerettel felismerni az örök értékeket. A rektor beszédét követően átadták a Pázmány-plaketteket. Ez az elismerés az intézmény legmagasabb szintű tudományos kitüntetése. Az idei évi díjazottak voltak: Fodor György, Kránitz Mihály, Török József (képünkön) (HTK); Ádám Anikó, Földváry Kinga Katalin, Nábrádiné dr. Jurasek Ibolya (BTK); Tattay Levente, Schanda Balázs (JÁK); Prószéki Gábor, Takács György és Vető István (ITK). A rendezvény az ünnepélyes doktoravatással és a habilitált doktori címek átadásával folytatódott. Huszonnyolcan vehet­ték át a PhD-, és hárman a habilitált doktori oklevelet. A Pázmány-nap programját az Információs Technológiai és Bionikai Kar ének- és zenekarának műsora gazdagította. HV Diakónust szenteltek Veszprémben Márfi Gyula veszprémi ér­sek október 12-én diakónussá szentelte Szeghy Csabát, a Bol­dog Gizella Papi Szeminári­um növendékét. A hagyo­mány jegyében ünnepi szent­mise keretében, a főegyház­megye papi közösségében vé­gezte a szentelési szertartást. Szentbeszédében kiemelte: a szerpapi tisztségre jelölt teoló­gusnövendék idősebb korá­ban jelentkezett a szeminári­umba, és harmadik próbálko­zása után nyert felvételt. Ki­tartó és hűséges jelentkezése is jelezte hivatástudatát. A hű­ség az élet minden területén fontos erény, így a papság kö­telékében is az, Krisztus köve­tésének legfőbb feltétele. Manapság olyan világot élünk, amikor az emberek a változás, a fejlődés dinamiz­musa jegyében tagadják az ál­landóságot, mutatott rá az ér­sek. Pedig szükség van bizo­nyos állandóságra, erkölcsi rendre a világban. Az érsek József Attila és Ady istenes ver­seit idézte, amelyekből kicsen­dül, hogy a bűn szakadékai­­ban is mennyire vágyódik az ember a hűségre, a jóságra, amelyek tisztító erejűek. A szentmise végén Szeghy Csaba köszönetet mondott fel­készítő szemináriumi elöljáró­inak, valamint szüleinek és mindazoknak, akik támogat­ták papi elköteleződésében. Toldi Éva/MK NAPRAKÉSZ HÍREK AZ EGYHÁZRÓL rf­ AXli Magyar Kurír KATOLIKUS HÍRPORTÁL www.magyarkurir.hu Ff h Kövessen minket a facebookon is!

Next