Új Ember, 2013 (68. évfolyam, 52/3357. szám - 69. évfolyam, 51/3408. szám)
2013-10-20 / 43. (3400.) szám
4 ti/ímre:Egyházunk 2013. október 20. Hírek ■ Ötezer palack ivóvíz Abasárnak. Az Abasár vízellátását biztosító kutakba október 7-én szerves oldószerek kerültek, ezért a Heves megyei településen felfüggesztették a vezetékes ivóvízellátást. A lakosság ivóvízszükségletének biztosításához a Katolikus Karitász is hozzájárult: október 11-én ötezernyolcszáz palack ásványvizet szállított Abasárra. A hétvégén a helyi önkormányzat munkatársai megkezdték az adomány szétosztását. Elsőként azokhoz a családokhoz és lakosokhoz juttattak el ivóvizet, akik mozgásukban valamilyen módon korlátozottak, idősek, betegek vagy egyedülállók. Amennyiben a napokban nem sikerül megoldani a vezetékes ivóvízellátás ideiglenes pótlását, a karitász szükség szerint további ivóvízszállítmányt küld készleteiből Abasárra. (Katolikus Karitász) ■ Hazajáró(k) a Lánchíd Körben. A Magyar Örökség-díjas Hazajáró sorozat (Duna Televízió) szerkesztője és vándortársai szeretettel várják október 18-án, pénteken, 17 órakor a Várnegyedbe, a Budapest I. kerületi Budavári Önkormányzat Házasságkötő Termébe (1014 Budapest, Úri u. 58.) vetítéssel egybekötött úti beszámolóra és baráti beszélgetésre. Meglepetésvendég: Varga Csaba (Nagyvárad) Himalája-hegymászó. A rendezvényre a belépés díjtalan. (M. I.) A fővárosba költözött a szentkúti kegyszobor Megkezdődtek a nagyszabású felújítási munkálatok Mátraverebély-Szentkúton. Október elejétől a templom és környezete építési terület. A nemzeti kegyhely legféltettebb kincse, a kegyszobor az építkezés idejére elhagyta őrhelyét, október 14-én a budapesti Szent Istvánbazilikába költözött. A szentkúti ferencesek kíséretében érkező Mária-szobrot, amely erre az alkalomra új ruhát is kapott, Erdő Péter bíboros fogadta a bazilika kapujában, majd ünnepélyesen bevitték a szentélybe. A 18 órakor kezdődő szentmise után a hívek a kegyszobor elé járulhattak kéréseikkel és köszönetnyilvánításaikkal. A hívek hódolata után a szobrot a Szent Jobb-kápolnában helyezték el, ahol a következő időszakban Szent István ereklyéje mellett, a bazilika nyitvatartási rendjéhez igazodva várja a budapesti és máshonnan érkező zarándokokat. Ha az építkezés Mátraverebély-Szentkúton a tervezett ütemben halad, akkor a kegytemplomban advent első vasárnapjától ismét tartanak majd szentmisét. A kegyhely a munkálatok idején is megközelíthető, s bár a munkaterületet lezárják, a vízvételt a szent kútból biztosítják. Amíg az időjárás engedi, minden vasárnap 11 órakor mutatnak be szentmisét a kegyhelyen, a betonozott parkolóban felállított tábori oltárnál. Szerdahelyi CsongorFotó: Sánta Balázs _____A megújulás ideje_____ Az arc nélküli Isten? A Szentlélek - amikor kimondom a harmadik isteni személy nevét, két gondolat jut az eszembe. Az első élettörténetem egy szakaszához, kamaszkoromhoz kapcsolódik: felidéződnek bennem lelkesült imák, kisközösségi élmények, a szentlelkes-karizmatikus együttlétek. Mintha tizenéves fiatalságom emberi szertelenségének, energiatúltengésének, kirobbanó vágyainak lett volna a hit szintjén megjelenő tükröződése a Szentlélek felé megélt különös nyitottság, annak a sajátos öröme, hogy az ő erőterében lehetek. A másik gondolat későbbi, egyetemi éveimhez kötődik. Teológiai tanulmányaim során minduntalan szembesülnöm kellett azzal, hogy a Szentlélek valahogy a háttérbe szorul, említése legtöbbször gépies, automatikus, csupán a Szentháromság személyeinek felsorolásában szerepel. De miért nem beszélünk róla úgy, ahogyan az Atyáról vagy Jézus Krisztusról szólunk? Ezt a belső elégedetlenséget láttam kimondva és néven nevezve, amikor olvasmányaim során mind gyakrabban találkoztam azzal a megfogalmazással, hogy - az ortodoxok kritikája szerint - a nyugati egyház „Lélek-felejtésben" leledzik. Hittudománya, imádsága, liturgiája és az egyes hívő mindennapi keresztény életvitele teljesen megfeledkezett a Szentlélekről. Miért van ez így? G. Greshake a Szentháromságról írott könyvében úgy fogalmaz, hogy a Szentlélek az „arc nélküli Isten". Jézus Krisztus alakja - megtestesülése okán - jól megragadható, emberileg könnyen megközelíthető. Ő pedig azt mondta: „Aki engem látott, az Atyát is látta" (Jn 14,9). A nyugati ikonográfia komolyan vette ezt az evangéliumi mondást, s az első isteni személyt rendre ugyanolyannak festette le, mint Jézust (férfialak szakállal, dús hajjal), csak jóval idősebbként ábrázolta: ősz hajjal, megöregedett arcvonásokkal fejezte ki az atyaságot. A Lélek azonban „nem nyert arcot" sem a Szentírásban, sem az egyházi hagyományban. Voltak ugyan kísérletek emberként való megjelenítésére, de akkor is a Szentháromságon belül, Ábrahám három vendégének mintájára ábrázolták (mint Andrej Rubljov híres ikonján) - ám a Szentlélek emberforma arca még itt is „arctalan", nincs önálló karaktere, egyénisége, pontosan ugyanolyan, mint a másik kettő. Nem véletlen, hogy az egyház idővel meg is tiltotta a Lélek emberként való ábrázolását, mivel az nem adta, nem adhatta vissza azt a gazdagságot, amelyet a Szentírás kinyilatkoztat róla. Hiszen ő a szél, a tűz, a fergeteg, az erő, a hatalmas cselekvő, az éltető, a sugalmazó, a vezető. Ő az, aki galamb vagy éppen láng képében leszáll. Mennyi kép - de sajátos módon mindegyik „arc nélküli". Bizony, emberként nehéz személyes kapcsolatot kiépíteni vele. Ám ha jól meggondoljuk, ez az arctalanság akár ajándék is lehet: nem engedi meg, hogy a Lélek bevonódjon mindenféle emberszabású (ál)misztikák ömlengésébe és érzelgősségébe, ahogyan ez - nagyon sajnálatos módon - Jézus Krisztussal vagy akár még az Atyával is megtörténik. Ó, a Lélek, megőrzi tisztaságát, érintetlenségét az emberi képzelgéssel szemben. Ezért minden, amit róla kimondunk, sajátos mélységre tehet szert. Igen, a Léleknek nincs hozzánk hasonló arca, de van egy olyan mélysége, amelyet a költői képek túlcsordulásával énekel meg a pünkösdi szekvencia. Ő, a Lélek a szegények atyja, a bőkezűség istene, az édes vigasz, a vendég, a lélekújulás. Ő a könnyülés, az enyhülés, a fény és a tiszta nap az ember számára. O az ihlet, az égből leszálló, termékenyítő eső, a sebek orvosa, a fagyosak felmelengetője. O az arc nélküli, mégis oly eleven, oly csodálatos Isten! O a levegő, amelyet nem látunk, de amely által látunk, amelyet nem ragadunk meg, de amely magába ölel minket, amely nélkül nincs élet. Török Csaba Pázmány-nap Tudományos kitüntetéseket adtak át A Pázmány Péter Katolikus Egyetem október 9-én megtartotta az akadémiai év legkiemelkedőbb eseményét, a Pázmány-napot. Az egyetemi szenátus jelenlétében megrendezett ünnepi ülést ezúttal az Információs Technológiai és Bionikai Karon tartották. Az esemény Szuromi Szabolcs rektor megnyitó beszédével vette kezdetét. Ebben a rektor felhívta a figyelmet azokra a célokra és értékekre, amelyeket Pázmány Péter bíboros az 1635. május 12-i egyetemalapításkor szem előtt tartott, és amelyeket a jogutód intézménynek is kötelessége őrizni. Szuromi Szabolcs rámutatott: a katolikus egyetem küldetéséhez szorosan hozzátartozik az egyetemes és biztos igazságok rögzítésén és szilárd alátámasztásán túl az önálló gondolkodásra, érvelésre, valamint a felelősségre és az erkölcsi tisztaságra történő nevelés is. Csakis így biztosítható, hogy az új generációk is képesek legyenek tiszta lelkiismerettel felismerni az örök értékeket. A rektor beszédét követően átadták a Pázmány-plaketteket. Ez az elismerés az intézmény legmagasabb szintű tudományos kitüntetése. Az idei évi díjazottak voltak: Fodor György, Kránitz Mihály, Török József (képünkön) (HTK); Ádám Anikó, Földváry Kinga Katalin, Nábrádiné dr. Jurasek Ibolya (BTK); Tattay Levente, Schanda Balázs (JÁK); Prószéki Gábor, Takács György és Vető István (ITK). A rendezvény az ünnepélyes doktoravatással és a habilitált doktori címek átadásával folytatódott. Huszonnyolcan vehették át a PhD-, és hárman a habilitált doktori oklevelet. A Pázmány-nap programját az Információs Technológiai és Bionikai Kar ének- és zenekarának műsora gazdagította. HV Diakónust szenteltek Veszprémben Márfi Gyula veszprémi érsek október 12-én diakónussá szentelte Szeghy Csabát, a Boldog Gizella Papi Szeminárium növendékét. A hagyomány jegyében ünnepi szentmise keretében, a főegyházmegye papi közösségében végezte a szentelési szertartást. Szentbeszédében kiemelte: a szerpapi tisztségre jelölt teológusnövendék idősebb korában jelentkezett a szemináriumba, és harmadik próbálkozása után nyert felvételt. Kitartó és hűséges jelentkezése is jelezte hivatástudatát. A hűség az élet minden területén fontos erény, így a papság kötelékében is az, Krisztus követésének legfőbb feltétele. Manapság olyan világot élünk, amikor az emberek a változás, a fejlődés dinamizmusa jegyében tagadják az állandóságot, mutatott rá az érsek. Pedig szükség van bizonyos állandóságra, erkölcsi rendre a világban. Az érsek József Attila és Ady istenes verseit idézte, amelyekből kicsendül, hogy a bűn szakadékaiban is mennyire vágyódik az ember a hűségre, a jóságra, amelyek tisztító erejűek. A szentmise végén Szeghy Csaba köszönetet mondott felkészítő szemináriumi elöljáróinak, valamint szüleinek és mindazoknak, akik támogatták papi elköteleződésében. Toldi Éva/MK NAPRAKÉSZ HÍREK AZ EGYHÁZRÓL rf AXli Magyar Kurír KATOLIKUS HÍRPORTÁL www.magyarkurir.hu Ff h Kövessen minket a facebookon is!