Új Ember, 2014 (69. évfolyam, 52/3409. szám - 71. évfolyam 1/3462. szám)
2013-12-22 - 2013-12-29 / 52-1. (3409-3410.) szám
van még jó hírünk Karácsony bélyegen A világ első karácsonyi bélyegsorozatát - azaz amelyet kifejezetten az ünnep alkalmából bocsátanak ki, és karácsonyi jeleneteket ábrázol - a Magyar Betlehem Mozgalom kezdeményezésére adták ki hetven évvel ezelőtt. A Tóth Gyula tervezte háromcímletű bélyegsor 1943. december 11-től 1944. július 30-áig volt forgalomban. A négyfilléres bélyeg képén az angyalok hirdetik Jézus születését a pásztoroknak; a húszfilléresen az a jelenet látható, amikor a bárányokkal érkezett pásztorok tiszteletüket teszik Jézus előtt, miközben Mária és József a jászol mellett imádkozik. A harmincfilléres címleten a bölcsek - illetve jelen értelmezés szerint a királyok - hódolata látható. E kép külön érdekessége, hogy a három király Szent István, László és Imre herceg. István térdre ereszkedve fölajánlja a magyar koronát a gyermek Jézust ölében tartó Szűzanyának. Forrás: karacsony43.hu A MEGÚJULÁS IDEJE Hit és élmény Gerhard Schulze német szociológus korszakalkotó gondolatot fogalmazott meg az Élmény társadalom: A jelenkor kultúrszociológiája című könyvében. Szerinte korunknak már nem a hasznosság, a célra irányultság, az értelmesség a vezéreszméje, hanem a szépség - itt persze szép alatt azt kell értenünk, ami élményt ad. Minél több élmény ér bennünket, annál inkább élünk. Ezért elharapózik a páni félelem az unalomtól, attól, hogy valamiről lemaradunk. Persze a gazdaság gyorsan reagált erre az életfelfogásra: ráébredt, hogy élményeket is lehet gyártani. A szórakoztatás önálló iparággá vált, a média pedig rájött, hogy leghatalmasabb potenciálja nem abban áll, hogy kielégíti az emberben meglévő élményvágyat - hanem hogy létrehozza és szüntelenül táplálja azt. Itt a szép új világ, ahol mindenki elégedett, ha elég élményben van része, s ahol a régi, a „nagy" kérdések már a köd homályába vesznek. Van-e értelme az elcsöndesedésnek, a reflexiónak? Ezek csupán kiüresedett formák, amelyek nem adják meg azt, ami ma a legfontosabb. A kultúra és a társadalom változásai nem hagyják érintetlenül a hitet sem. Azt látjuk, hogy egyre gyorsabban alakulnak át a plébániák, a közösségek, a klasszikus „hitfórumok" az élményipar leányvállalataivá. Mitől jó a hitoktatás? Hogy élményszerűen közvetíti az evangéliumot a gyerekeknek. Melyik a jó kisközösség? Ahol programok vannak, ahol sok közös élményünk lesz. Mi a lelkigyakorlat célja? Valamiféle spirituális élmény létrehozása. Elolvassuk egy plébánia hétvégi hírlevelét, esetleg éppen egy-egy lelkigyakorlatos vagy hittancsoportos hirdetés szövegét, s rádöbbenünk: itt van, létrejött az élményegyház! Ez néha már (tragi komikusan másolja a világban megfigyelhető folyamatokat: tele vagyunk hirdetésekkel, s a sikeres élménygyárosok a teljes keresztény közösség figyelmének középpontjába a sztárokat, az egyházi celebeket állítják, akiknek a miséire, lelkigyakorlataira úgy állnak sorba a jelentkezők, mint a legnagyobb multiplex mozik jegypénztárai előtt a 3-, sőt 4D-s élményre áhítozó publikum. A leginkább elgondolkodtató mindebben az, hogy sokszor még a prófétáink, akik szavaikkal épp e vonások ellenében prédikálnak, ők is az élménytársadalom guruivá lesznek egész lényükkel, felépített imázsukkal - hisz az élményeket ostorozó szent ember is valamiféle kivételes, extra, egyedi élménnyel kecsegtet. Ördögi kör ez. S mi a végállomás? Egy sebezhető, sőt állandóan sebesült hit. Amely azt hiszi, hogy az ima értéke azon múlik, „érzünk-e közben valamit". Amely úgy véli, hogy jó dolog a hit tartalmának élménypiacosítása, sőt ezt egyenesen egyházi programmá akarja tenni a nyitás, a korszerűség jegyében. De hol marad az imádság mint küszködés, élmény nélküli harc és kitartás? Szül-e hűséget egy ilyen magatartás az élménysivárság életszakaszaiban? Addig hiszek, amíg az ad nekem valamit? De mikor jutok el odáig, hogy megértem: a hit tőlem kéri, hogy adjak valamit, valakit, önmagamat? Kifordult logika ez: még a hitemet is arra használom, hogy élményként fogyasszak, magamba olvaszszak - holott épp az ellenkezőjének kellene történnie, az önmagát kiüresítő, elszegényítő, végül feláldozó Krisztus mintájára. Nincs kompromisszum, lázadni kell. Meg kell szülnünk - a pápa szavaival élve - azokat a spirituális szigeteket, amelyek élik a szegénység, a lélekben, élményben való szegénység spiritualitását, értik a csönd hangját, ízlelik az egyszerű szót, látják a homályban azt a kicsike kis fényt, amely nem tud versenyezni a mesterséges fényözönnel, nem is szabad konkurálnia azzal, de mégis, és éppen ezért, magában hordozza az igazi világosságot. Török Csaba 2013. december 22-29. KÖZÖS DOLGAINK Családunkban is jelen van Jézus Az adventi időszak igen eseménydús a családok számára. Ahány gyermek, annyiszor legalább két karácsonyi ünnepség (például egy iskolai, egy hangszeres). A kisebbeknek barkácsdélutánok, próbák a betlehemes játékra, a szokásos különórák után. Ajándékbeszerző körutak: legyen praktikus, szép, finom, személyes és olcsó. Ajándék kell a rokonoknak, a tanároknak, az óvónőknek, a szomszéd néninek, az ismeretlen rászorulóknak. Kimondatlan elvárás, hogy karácsonyra legyen szép és tiszta az otthonunk, legyen az asztalon sok-sok finom étel, és a háziasszony legjobb formájában mosolyogjon. Megannyi külsőség. Nagyon nehéz ebben a hajszában a valódi értékre összpontosítani. Isten emberré lett, közénk jött egyszerűen, védtelen kisdedként. Egy kisbaba születésekor teljesen átélhetjük ezt. Milyen szépen tükrözi a ránk szoruló kicsi élet a mennyei nyugalmat, tisztaságot! Csak benne gyönyörködünk. Öröm a közelében lenni. Minden más háttérbe szorul. Miért olyan nehéz megtalálni ezt a közeli, meghitt kapcsolatot Jézussal a karácsonyi készületben? „A hétköznapok szentje finoman érzékeli és helyesen értelmezi, hogy mit kíván most az élet" - mondta Kentenich József atya, aki száz éve alapította a Schönstatt apostoli mozgalmat. Jézus ott van óvodás gyermekem mellett is, aki örül, hogy elmegyek vele a barkácsdélutánra. Kevesebb lesz így a karácsonyi sütemény otthon, de nem baj. Ott van a kisiskolás lányom karácsonyi hangversenyén is, és együtt örül velem. Nem lesz annyi vasalt ruha szentestére, de nem baj. Kamasz gyermekem nem akar részt venni a pásztorjáték próbáin, inkább szeretne itthon sütni. Több lesz a takarítanivaló utána, de nem baj. Nagyfiamban is ott él Jézus. A rengeteg feladat között férjemnek nem készül el az ajándék. Szégyenkezve borulok a nyakába, hogy ne haragudjon. Ő erre az ölelésre várt már rég. Házasságunkban is jelen van Jézus. Tárgyiasult és eredményorientált világunkban fel kell mutatnunk, hogy mi a lényeges. A szeretteimre való odafigyelés, a hétköznapi készület eseményeinek lélekkel való megtöltése, gyermekeim lelki készülete közelebb visz az igazi karácsonyhoz, mint a kisütött kacsák vagy a bejglirudak száma. Ehhez kell felnőnünk, megszentelve mindazt, ami az életet szolgálja. Bodó Rita Rónay György emlékére Jeleníts István piarista szerzetes és Láng Zsolt polgármester leplezte le azt az emléktáblát, amelyet a száz éve született Rónay György költő, író, műfordító házán december 6-án helyeztek el a II. kerületi Mandula utcában. Jeleníts István professzor, Rónay György tanítványa avatóbeszédében arról szólt, hogy a költő lakhelyválasztása is mutatja, mire vágyott: közel lenni a városhoz, az emberekhez, vagy ahogy ő fogalmazott: „elmenni a mi utcánk és a ti utcátok embereihez". Világosan látszik a cél: az irodalomnak nem szabad elbástyáznia a mindenkori költőt a külvilágtól, hanem az emberek szolgálatát kell elősegítenie. Jeleníts István méltatta Rónay mély hittel átitatott humanizmusát, melyhez a diktatúra évei alatt is hűséges maradt. A költő, aki az irodalomról mindig tisztelettel beszélt, az övétől teljességgel különböző elveket vallókat sem bírálta fölényesen, csupán józan kritikával illette őket - tette hozzá a professzor. Rónay György a Nyugat harmadik nemzedékének alkotója magyar-francia szakon végzett, s műfordítóként különös érdeklődéssel fordult a francia, olasz és német költők művei felé. Számos verseskötete közül a legismertebbek A város és a délibáb, a Tükör és tűz, illetve a Mérleg. Munkáiban többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi vezette az emberiséget a háború kitöréséhez, és hangsúlyozta a túlélők felelősségét. A kortárs irodalom egyik legjelentősebb kritikusának számító alkotó életművére az arany középút elve jellemző, de nem zárkózott el a másként gondolkodóktól és korának újszerű igényeitől, stílusjegyeitől sem. 1969-től 1978-ig volt a Vigilia folyóirat szerkesztője. Az Új Emberben a lap 1945-ös indulásától rendszeresen jelentek meg cikkei. Lelki-teológiai témájú írásai már az 1950-es évek elején a II. vatikáni zsinat szellemiségének előszelei voltak. Rónay György emléktáblájának avatásán részt vett fia, Rónay László, Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete, Juhász Ferenc költő és Lukács László, a Vigilia főszerkesztője is. Szijjártó-Nagy Ferenc pápa a karácsonyról, a világméretű éhezésről, a gyerekek szenvedéséről, a kúria reformjáról, a „női bíborosokról", a Vatikán bankjáról és a Szentföldre tervezett útjáról. A találkozás másfél óráig tartott. A másfél órás találkozás során kétszer is eltűnt Ferenc pápa arcáról a derű, melyet az egész világ megismert már, amikor az ártatlan gyerekek szenvedését említette, és amikor a világszerte jellemző éhezés tragédiájáról beszélt. Mit jelent Önnek a karácsony? - Találkozás Jézussal. Isten szüntelenül kereste népét, vezette, őrizte, és megígérte, hogy mindig mellette lesz. A Második Törvénykönyvben olvassuk, hogy Isten velünk jár, kézen fogva vezet minket, mint egy apa a fiát. Milyen szép ez! A karácsony Isten találkozása népével. De vigasztalás is, a vigasztalás misztériuma. Oly sokszor, amikor az éjféli mise után órákat töltöttem egyedül a kápolnában, a hajnali mise bemutatása előtt, a vigasztalásnak és a békének ez az érzése töltött el. Emlékszem, egyszer itt, Rómában, talán 1974 karácsonyán, imádságban töltöttem az éjszakát a mise után a Centro Astalli szállásán. Számomra a karácsony mindig ez volt: szemlélni, amint Isten meglátogatja népét. Mit üzen a karácsony a mai embernek? - A gyengédségről és a reményről beszél. Amikor Isten találkozik velünk, két dolgot mond. Az első: Reméljetek! Isten mindig kinyitja, és sosem becsukja az ajtókat. Ő az apa, aki ajtót nyit nekünk. A második: Ne féljetek a gyengédségtől! Amikor a keresztények megfeledkeznek a reményről és a gyengédségről, hideg egyházzá válnak, mely nem tudja, hová megy, ideológiákba bonyolódik, és világias magatartásformák lepik el. Isten egyszerűsége azonban azt mondja neked: Menj tovább, simogató Atya vagyok számodra! Félek, amikor a keresztények elveszítik a reményüket és képességüket az ölelésre, a simogatásra. Talán ez az oka, hogy a jövőre tekintve gyakran beszélek a gyerekekről és az idősekről, vagyis a legvédtelenebbekről. Papi életemben, bejárva a plébánia területét, mindig azon voltam, hogy megéreztessem ezt a gyengédséget, főként a gyerekekkel és az idősekkel. Jó hatást tesz rám, és ilyenkor arra a gyengédségre gondolok, amellyel Isten szeret minket. Miként lehet hinni abban, hogy Isten, akit a vallások végtelennek és mindenhatónak tartanak, ilyen kicsinnyé válik? A görög atyák ezt „szünkathabaszisznak", isteni leereszkedésnek hívták. Isten leszáll hozzánk, és velünk van. Ez Isten egyik misztériuma. 2000-ben II. János Pál azt mondta Betlehemben, hogy Isten olyan kisgyermekké lett, aki teljesen egy apa és egy anya gondoskodásától függ. A karácsony ezért ad nekünk oly nagy örömet! Többé nem érezzük magunkat egyedül, mert Isten leszállt, hogy velünk legyen. Jézus olyan lett, mint egy közülünk, és értünk a legszörnyűbb véget, egy bűnöző halálát szenvedte el a kereszten. Jézus születését nemegyszer édes kis meseként mutatják be, Isten azonban olyan világba születik, amelyben tömérdek a szenvedés és a nyomorúság. Amit az evangéliumokban olvasunk, az örömüzenet. Az evangélisták örömről számolnak be. Nem taglalják az igazságtalan világ témáját, nem kérdezik, hogyan születhet meg Isten egy ilyen világban. Mindez annak az eredménye, ahogyan mi látjuk a világot, a szegényeket, a szűkölködésbe születni kénytelen gyerekeket. A karácsony nem a társadalmi igazságtalanság, nem a szegénység elleni szóemelés volt, hanem örömhirdetés. Minden más olyan következtetés, amelyet mi vonunk le belőle. Egyesek igazak, mások kevésbé igazak, ismét mások pedig megideologizáltak. A karácsony öröm, vallási jellegű öröm, belső, Istennel, fénnyel, békével teli öröm. Amikor valakinek nincs meg a képessége, vagy olyan emberi élethelyzetben van, amely nem engedi meg neki, hogy megértse ezt az örömet, akkor világias vidámságban éli meg az ünnepet. Ám a szívbeli öröm és a világias vidámság között különbség van! Ez az első karácsonya pápaként, de egy olyan világban, ahol konfliktusok és háborúk vannak... - Isten sosem ad ajándékot annak, aki nem képes elfogadni. Ha megajándékoz minket a karácsonnyal, azért teszi, mert mindnyájunknak megvan a képessége, hogy megértse és elfogadja. Mindnyájunknak a legszentebbtől a legbűnösebbig. A Szociális Testvérek Társasága szerzetesközösség Salkaházi Sára szociális testvér halálának évfordulóján, december 27-én, 17 órakor koszorúzást szervez a Bokréta u. 3. számú házon lévő emléktáblánál. Ezt követően 18 órakor az Üllői úti Örökimádás-templomban Erdő Péter bíboros mutat be szentmisét ebből az alkalomból.