Új Ember, 2014 (69. évfolyam, 52/3409. szám - 71. évfolyam 1/3462. szám)
2014-09-21 / 39. (3448.) szám
A hatalmas óbudai lakótelep tízemeletesei között járunk. Nem messze húzódik a Faluháznak is nevezett panelsor. A szürke betont parkok és virágágyások tarkítják. Óvoda, iskola, közért, zöldséges, patika, gyerekzsivaj - minden van. Egy kisváros ez a nagyvárosban. A tízemeleteseket minden átmenet nélkül régi óbudai házak és utcarészletek váltják, aztán megint egy sor panel mered ránk. S nem tudni, a díszes (valaha szebb napokat is látott) kapuk vagy az egyszerű üvegajtók mögött ki hogyan él. Mert akárhogy nézzük is, ez mégsem az a klasszikus kisváros, ahol mindenki ismerne mindenkit. S ahol a legtávolabbi szomszéd is tudná, ki, mire szorul rá. Munkalehetőségre? Jó szóra? Egy falat kenyérre? Hiszen rászorulók mindenhol élnek. Itt is. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat néhány éve pékséget nyitott az óbudai lakótelepen, a Zápor utcában. A csendes és barátságos üzlet, amelyben több polcnyi könyvvel még olvasósarok is van, olyan kezdeményezés, amely ugyan a jó szomszéd szerepét nem tudja betölteni, de nem is erre vállalkozott. A pékség a szeretetszolgálat első olyan munkahelyteremtő vállalkozása, amely megváltozott munkaképességűeket foglalkoztat. Az itt sütött kenyér nagy részét a szolgálat szociális intézményeibe szállítják, de helyben is árusítanak friss pékárut. A pékség ily módon nemcsak szociális foglalkoztatóként működik, hanem a környék kevés pénzből élő lakóit is kiszolgálja. De a történetnek még nincs vége. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és Óbuda-Békásmegyer önkormányzata ugyanis a III. kerületben élő kisnyugdíjasok és rászoruló emberek számára kenyérbérletet is kibocsát. Bús Balázs, a kerület polgármestere, Győri-Dani Lajos, a szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke és Szabó Lajos, a Rozmaring étterem tulajdonosa számoltak be az új kezdeményezésről. A bérlettel a Zápor utcai pékségben féláron lehet kenyeret vásárolni, egy félkilós cipó ára így ötven forint, az egykilós kenyér pedig száz forintba kerül. A kedvezményes bérleteket Óbuda-Békásmegyer önkormányzata a szociális intézményein keresztül juttatja el a rászorulóknak. Egyesek szerint problémás, hogy éppen a hajléktalanok nem részesülnek a bérletből, ám a felvetés csúsztatott, hiszen a hajléktalanok nem kenyérbérletet, hanem kenyeret kapnak. Hiszen a máltaiak szociális péksége alapvetően éppen a szállókat és a melegedőket látja el ingyen kenyérrel. S hogy a kezdeményezésben mi a szerepe egy Duna-parti vendéglő tulajdonosának, azt is megtudtuk. A Rozmaring étterem vendégei bizonyos ételek megrendelésével a pékséget támogatják. Az, akinek nem okoz gondot étteremben étkezni, így közvetve segíthet azon, akinek egy kiló kenyér ára is sok. Nem a Rozmaring vendéglő az egyetlen, amelyik segít. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat várja, hogy további, a jótékonyságra nyitott étterem-tulajdonosok is bekapcsolódjanak a kezdeményezésbe. A Zápor utcai pékség neve: Szívvel, lélekkel. E mostani program a Mindennapi kenyerünk nevet kapta. Koncz Veronika Fotó: Kissimon VAN MÉG JÓ HÍRÜNK Mindennapi kenyerünk Kenyérbérlet a rászorulóknak A kegyoltár búcsúnapját rendezték az óbudai Szent Péter és Pál-templomban, szep- tember 7-én. Az ezredik, jubileumi évét ünneplő plébánia Kovács Zoltán érseki irodaigazgatót hívta meg főcelebránsnak, s a kerület több lelkipásztora részt vett a szentmisén. Tercsi '7' ’ ' 'nos hat-tzznz évben mintig töltött be a , melyre elsőként Szent István adott példát a magyaroknak. A török hódoltságot követő időkben a betelepülő németek hozták magukkal a Mária-tiszteletet. A templomban - az oldalbejárattal szemben - látható a második főoltár, az úgynevezett Kiscelli oltár. A templom építése idején oldalkapu volt a helyén. 1785-ben befalazták az oldalkaput, s ide állították azt az oltárt, amely a Kiscelli-hegyen lévő trinitárius kolostor templomának főoltára volt, s a mariazelli kegyszobor másolatát őrizte. Hogyan került a Szent Péter és Páltemplomba az oltár? II. József császár felvilágosultnak vélt gondolkodásával számos szerzetesrendet betiltott, elárvereztette a trinitáriusok templomának berendezését is. Kühteiber Antal molnármester vásárolta meg az oltárt, s idehozatta Batthyány József esztergomi érsek engedélyével. Az oltár angyalait Bebo Károly készítette, akkor még a kiscelli templom számára, amely templom a környék birtokosa, a gróf Zichy család pártfogása alatt állt. A szentmisén megjelent Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Bús Balázs, Óbuda polgármestere. A liturgia során Schubert G-dúr ünnepi miséje hangzott fel az Albert Schweitzer ének- és zenekar előadásában, vezényelt Kenessey László. • A polgármestertől rövid interjút kértünk ezen alkalommal. Bús Balázs Vízivárosban született, Szentimrevárosban nőtt fel, ma Óbuda polgármestere. Jó ideje odatartozónak érzi magát. A szentendrei ferences gimnáziumban végezte gimnáziumi tanulmányait. Tanár szeretett volna lenni, de abban az időben - 1990 előtt - egyházi iskolából nem nyílt erre mód. „Az esztergomi szemináriumba jelentkeztem" - mondja a polgármester, majd így folytatja: „Másfél évi katonaság és egy év szeminárium után másként alakult az életem. Úgy láttam, a családos életformára szól a hivatásom." Felesége gyógypedagógus, ő szociális munkás - szociálpolitikus végzettséget szerzett. „Életemet meghatározta az egyház, különösen a ferencesek, akik nagy hangsúlyt helyeztek a közösségépítésre, s ennek ma is hasznát veszem." Úgy látja, az elmúlt hatvan évben sok minden széthullott a magyar társadalomban, különösen a hagyományos közösségeket verték szét. „Pedig a vallási közösségek képesek megtartani az embereket, a családokat, a nemzetet." Tizennyolc éves kora óta gyakorta ellátogatott Lengyelországba. „Ott nem tudták az egyházat annyira háttérbe szorítani, mint nálunk, ezért a családoknak, a nemzeti megmaradásnak hagyományosan az egyházi közösségek a legfontosabb színterei. Idehaza szomorúan látom a magányos embereket, támasz nélkül keresik, s bizony gyakran nem találják helyüket a világban - ebből a szempontból is fontos lenne az egyházi közösségeket még inkább erősíteni, hiszen kívánatos lenne mind nagyobb részvételük a társadalom életében." Majd arra fordult a szó - amit persze régóta tudunk, de újra és újra hangot kell adni neki -, hogy a médiumok többsége nem közvetít pozitív eszményeket, így - különösen a fiatalok ritkán találkoznak követésre érdemes példákkal. Bús Balázs ugyanakkor vallja: „Miközben azt látom, hogy kapaszkodó nélkül maradnak az emberek, mégis fogékonyak az egyház társadalmi tanítására. Az elmúlt négy évre tekintve, örömteli például, mennyire megmozdulnak az emberek a hajléktalankérdésben - pártfölfogástól függetlenül. A szubszidiaritásnak is egyre nagyobb szerepét látom. A kerületben működő közösségek - nem csak egyházi közösségek -, az önszerveződés szép példáit mutatják." A közösségszerveződés egyik érdekes - követésre méltó példáját említi: közösségi kerteket alakítottak ki a békásmegyeri lakótelepen. „Óriási sikere lett a kezdeményezésnek. Az ott élő emberek sajátjuknak érzik a kis kertet, amelynek művelése közben közösségé formálódtak. Harminc családnak jutott parcella, és hetvenen állnak sorba, hátha valaki visszaadja - de senki nem akarja föladni. Nemcsak arra mutatkozik igény, hogy a kicsiny parcellán termeljenek valamit, hanem hogy annak a közösségnek a részesei legyenek." Óbudán is hasonló jelenségek játszódtak le a plébániai életben, mint országosan. A kilencvenes évek elején a „helykeresés" sokakat bevitt a templomba. Mára a valóban hívő emberek maradtak. „Bízom Ferenc pápa irányvonalában, aki emberközelbe hozza a vallási kérdéseket, s ilyen módon rokonszenvessé teszi az egyházat mindenki számára." Bús Balázs a követendő keresztény magatartás jellemzésére a Jakab-levélből idéz: „Tettek által igazul meg a hit." A nevelésre és az oktatásra terelődik a szó. A polgármester - másokhoz hasonlóan - úgy látja, az elmúlt negyedszázadban a szülők és a pedagógusok „magukkal voltak elfoglalva. Mindenki azonnal európai szinten szeretett volna élni, a saját érvényesülését kereste, s ennek a mai húszas-harmincas nemzedék a kárvallottja. Szülőként is érzem annak a felelősségét, hogy minél több helyes példát, helyes értéket mutassunk be." Bús Balázs úgy látja, sok fiatal azért hagyja el az országot, mert a nemzethez tartozás tudatát „kevésbé sikerült átadni nekik, s ezen mindenképpen változtatni kell. Hiányolom az egészséges nemzeti tudatot. Oda jutottunk, hogy ha egy fiatal nemzeti színű trikót vesz föl, mindjárt »magyarkodónak« nevezik. Büszkének kellene lennünk arra, hogy magyarok vagyunk, más nemzeteknél - legutóbb például a horvátoknál - egészséges példáját látom a nemzeti öntudatnak." Óbuda mindig erős katolikus település volt - hangsúlyozza a polgármester. - A Zichy család által betelepített németek jelentősen hozzájárultak ehhez. Amikor azt kérdem tőle, milyen mértékű a keresztény jelenlét a kerületben, Bús Balázs így válaszol: „Örülnék, ha érzékelhetőbb lenne." Jó példaként említi a máltaiakat, akik újabban öt különleges játszóteret alakítottak ki. Ők azt vallják: a lakótelepeken nemcsak a panelházakat, hanem a lakóközösségeket is rehabilitálni kell. A játszótereken közösségi épületet alakítottak ki, olyan segítőkkel, akik foglalkoztak az anyukákkal. Meghatározóak Óbudán a szaléziak. Bús Balázs örülne, ha a szerzetesek a kerület szakiskolájának munkájában is részt vennének. Miközben megállapítja: „a plébániai közösségekben sok tettre kész emberrel találkozom", hiányolja, hogy nem vesznek részt nagyobb súllyal a kerületi közéletben. Elmer IstvánFotó: Petri Szabolcs Az ezeréves plébánia - Óbudán A múlt emléke - a jelen képe la templom irányjelző az Árpád-híd mellett i 2 fi címjel KÖZÖS DOLGAINK 2014. szeptember 21 Önkéntes szolgálat 72 óra kompromisszum nélkül: idén is várják a fiatalokat Fiatalokat várnak az ország egész területéről, hogy három napon át - október 9. és 12. között - kisebb-nagyobb csoportokban másoknak segítsenek, közhasznú feladatokat teljesítsenek. „Exkluzív kalandtúra a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében. Vállalkozó szellemű fiatalok csoportjai országszerte arra szánják három napjukat, hogy másoknak segítsenek" - írják felhívásukban a szervezők. A 72 óra kompromisszum nélkül egy szociális önkéntes akció, amelyet a három történelmi keresztény felekezet (római katolikus, református, evangélikus) felkérésére az Ökumenikus Ifjúsági Alapítvány szervez. Magyarország fiatalságát hívják közös összefogásra, hogy együtt tegyünk másokért, környezetünkért. Fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai három napon, azaz 72 órán keresztül teljesítenek közhasznú feladatokat országszerte. A vállalt munka lehet intézmények, játszóterek felújítása, erdőtakarítás, szociális segítségnyújtás, kulturális műsorok szervezése különböző közösségeknek (fogyatékkal élők, idősek). Elsősorban olyan, tizennégy és harminc év közötti fiatalok jelentkezését várják - csoportosan vagy egyénileg -, akik szívesen szánnak egy hétvégét másokra. Regisztrálni a 72 óra kompromisszum nélkül honlapján lehet: www.72ora.hu. A 72 óra célja, hogy meghívja a fiatalokat, elsősorban a középiskolás és az egyetemista korosztályba tartozókat: tegyék szabaddá magukat ezen a hétvégén, és segítsenek ott, ahol szükség van rá. A kezdeményezés célja, hogy felhívják a társadalom figyelmét a fiatalok erejére, elkötelezettségére, lelkesedésére, segítőkészségére. Szeretnék, ha a részt vevő fiatalok megtapasztalnák: együtt nagy dolgokra képesek, és nagyszerű érzés, nagy ajándék másoknak segíteni. A 72 óra olyan tevékenységeket kínál, amelyek iskolai közösségi szolgálatként is végezhetőek. Ennek módjáról szintén a 72 óra honlapján lehet tájékozódni. A kezdeményezés Németországból indult, és 2002 óta számos sikeres projekt valósult meg a környező országokban is. Magyarországon a háromnapos összefogás 2006-ban valósult meg először, akkor még csak a Szombathelyi és a Győri egyházmegyében. Az akciót 2007 márciusában szervezték meg először ökumenikusan, országos szinten. Tavaly hetvenöt helyszínen nyolcezer fiatal vett részt az önkéntes szolgálatban. Magyar Kurír