Új Ember, 2014 (69. évfolyam, 52/3409. szám - 71. évfolyam 1/3462. szám)
2014-09-28 / 40. (3449.) szám
2014. szeptember 28. 10 Országjáró Örökségünk, közös kincsünk Háromszáz éves a torbágyi egyházközség Biatorbágyról, erről a Zsámbéki-medencében csendesen megbújó városkáról mindenki hallott már. Nyugodt és rendezett utcáit járva alig hisszük el, hogy Magyarország eddig ismert legnagyobb tornádója itt pusztított 1924-ben, rá hét évre pedig őrült tettével Matuska Szilveszter írta be magát és Torbágyot a történelembe. S ez csupán a XX. század. A két, hol egymástól elváló, hol egymással összekapaszkodó település, Bia és Torbágy lakói sokszor kezdték újra itt az életet. Háborúk utáni romeltakarítás, pestisjárvány utáni újraéledés, földesurak, elnéptelenedés, betelepítés, kitelepítés váltogatták egymást. A török hódoltság idején Bia és Torbágy fokozatosan néptelenedett el. Az ellenség kiűzése után Biára többségében magyar családok települtek vissza, Torbágyra pedig német nemzetiségűek érkeztek. A mai torbágyiak nagy része e hajdani szorgos svábok leszármazottja, akik az 1700- as évek elején új hazát és otthont találtak itt. Az idei esztendő az itt élők számára fontos év. Hogy a hosszú utat megtett német ükapák és ükanyák pontosan mikor döntöttek úgy, éppen itt telepednek meg, nem tudni. De azt igen, hogy az első anyakönyvi bejegyzések 1714- ből valók. A település lakói ezért idén egyházközségük háromszázadik évfordulóját ünnepüik. A jubileumi esztendő egyik kiemelkedő eseménye volt szeptember 12-én, Mária neve napján a biatorbágyi templom búcsúja. Az ünnepi, szentmisét Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mutatta be paptársaival a gyönyörűen felújított templomban, amely - akár a település - számtalan változáson, viszontagságon esett át. A torbágyi istenházára igazán illik a meghitt, családias és szép jelző. A Szűzanyát ábrázoló főoltáron kívül két mellékoltára van. Az ünnepi szentmisén már felújított állapotában volt látható a Páduai Szent Antalt ábrázoló mellékoltár, amelyet a főpásztor meg is áldott. A tető, a falak, a templom kívül-belül megújult az utóbbi években. Az egyszerű, fehér falak tisztaságot sugároznak, és szinte hívják, marasztalják a betérőt. Egy felújított templom önmagában természetesen csak egy csodálni való műemlék, a szemnek jóleső látvány. Üresen állva azonban inkább csak afféle szomorú szépség. Szerencsére a torbágyi templom nem ilyennek mutatkozott Mária neve napján. A város apraja nagyja részt vett az ünnepségen. Helye volt itt gregoriánnak, motettáknak, magyar és német népéneknek. Helyük volt a gyermekeknek és a felnőtteknek. Háromszáz év a történelemben csupán három perc. De a nemzedékek, családok életében már-már átláthatatlanul hosszú idő. Ám egyegy ilyen ünnep átláthatóvá teszi a századokat. A hála az ősök iránt, a köszönet a megmaradásért mindig megemelt pillanat, ahonnan rálátunk arra, honnan jövünk, s arra is, merre szeretnénk haladni: együtt, közösen. A torbágyi búcsú idén ilyen volt. Mégpedig annyira, hogy aki nem odavalósi, egy órára még az is torbágyinak érezhette magát. Koncz VeronikaFotó: Sánta Balázs A kívül-belül megújult templom A búcsú főcelebránsa, Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök Fiatalok a szentmisén kidobolták, hogy meddig kell elhagyniuk a községet Kiállítás és könyv a délvidéki magyarok 1944-45-ös elüldöztetéséről Szomorú jubileum: hetven éve történt a délvidéki tragédia, az ott élő magyarok elkülönítő táborba zárása, elüldözése, kivégzése. Az eseménnyel kapcsolatos vándorkiállítás járja az országot, s a visszaemlékezésekből egy könyv is megjelent. A kiállítás és a könyv önálló életet is él. Most negyedik alkalommal állt együtt a közönség elé Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-1945 Alapítvány kuratóriumának elnöke és Gutai István író. A rendezvénynek a Tolna Városi Könyvtár adott otthont, a szervező a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége volt. A megjelenteket Saramé Márta, a szervezet helyi elnöke köszöntötte. Először a Földönfutók, hontalanok - Menekülés Bácskából 1944-45 című kötetből hallhatott részleteket a közönség Gutai István és felesége, Gutai Júlia tolmácsolásában. A könyv körülbelül másfél év alatt készült el, és tizennégy visszaemlékezést tartalmaz, amelyek képet adnak a tragikus eseményekről. A hallgatóság soraiban ott ült Szefcsik Sándor is, az egyik nyilatkozó, hatéves gyerekként menekült el szüleivel a Vajdaságból. „1944 őszén, egy csütörtöki napon kidobolták, hogy meddig kell elhagyni a magyaroknak a községet" - idézték szavait az előadáson. A szervezők azt kérték, hogy az interjúkötetnek és a Délvidéki magyar golgota 1944 45 című kiállításnak vigyék hírét a jelenlevők, és a pedagógusok is nézzék meg a tárlatot az osztályaikkal, mert a hazai történelemoktatásban nem tud gyökeret verni ez a téma. Az előzményének tekinthető újvidéki razzia erőteljesen dokumentált - amikor a visszacsatolt területekre bevonuló magyar katonák egy-két helyi parancsnoka felsőbb utasítás nélkül kegyetlenkedett, és az elfogott partizánokat vagy partizánnak vélt személyeket a Dunába lövette, de a viszszavonulás utáni eseményekről, a magyarság golgotájáról nagy a hallgatás. Márpedig itt nem apróságról van szó. Tito elképzelése az volt, hogy a térséget meg kell tisztítani a németektől és a magyaroktól, biztosítva ezzel Jugoszlávia délszláv jellegét. Elkülönítő táborok és tömegsírok jelezték a helyzet szörnyűségét. A halálos áldozatok számát negyvenezerre, a menekültekét nyolcvan-százezerre becsülik. A rendszerváltás előtt minderről szó sem esett. Ám a tragédia ma sem kap fontosságának megfelelő hangsúlyt az iskolai oktatásban. Az országok politikai vezetői már bocsánatot kértek egymástól, emlékhelyek létesültek, de a hivatalos csatornákon csak lassan csordogálnak a jóvátételi ügyek. A vándorkiállítást szervező alapítvány kuratóriumi elnöke erre is felhívta a figyelmet Tolnán. Cseresnyésné Kiss Magdolna maga is érintett: nagyapja egy tömegsírban nyugszik, és unokája szeretné elérni, hogy rehabilitálják. Az eljárás már négy éve húzódik, és kárpótlást csak rehabilitált személy kaphat. Szöveg és kép: Wessely A kiállítást szervező Cseresnyésné Kiss Magdolna és az író, Gutai István A hallgatóság soraiban Szétesik Sándor (a második sor szélén), aki kisgyermekként menekült el szüleivel a Vajdaságból Szent *-»-* Ist' isivao\ Rádió HITTTL SZÓLuI/Né-Rttfffről HL.. Kok» 91.9 Mirkql 95.1 CNCS» 95.4 GvCNyYrts 1Q2.2 Hatvan 94.0 S AT URAI UAÚUNEI.V 90.6 Tdk.au tQ1*CI TÓRÓKSUCNTM>Kl.Ó9 96.4 interneten!