Új Ember, 2014 (69. évfolyam, 52/3409. szám - 71. évfolyam 1/3462. szám)

2014-10-19 / 43. (3452.) szám

LXX. évf. 43. (3452.) www.ujember.hu * ujember@ujember.hu MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA 2014. október 19. Ára 195 Ft • 1 euró Missziós vasárnap K­üldetésünk öröm és vigasz Az evangélium édes és vigasztaló örömét ízlel­getjük ma, amelynek forrása a Jézussal való talál­kozás. Ez az öröm nem olyan, mint amilyenre az emberek általában gondolnak. Jézustól egy töké­letes, nem a világból való örömöt kapunk. „Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm le­gyen bennetek, és örömötök teljes legyen" (Jn 15,11) - mondta Beer Miklós váci megyés püs­pök október 11-én, a Világmisszió 13. Országos Ünnepén, amelyet az Isteni Ige Társasága és a Pá­pai Missziós Művek azért szervez meg minden évben, hogy a missziós vasárnapra készülve meg­újítsuk magunkban a mindannyiunknak szóló missziós küldetést. - Amikor ezt az örömöt és bé­két megtapasztalom, felsóhajtok, miért nem gon­doltam rád. Uram már korábban, hogy előbb ir­galmadra bíztam volna a terheimet, a bánatomat. Ugyanakkor megszületik bennem a vágy, hogy ezt másokkal is megosszam. Ferenc pápa a misz­­sziós vasárnapra írt körlevelében rámutat: nem felejthetjük el, hogy ma is vannak olyan embe­rek, akik nem hallottak még Krisztusról. A misz­­szió az élet minden területén sürget minket - hangsúlyozta a püspök. - Lépjünk ki önmagunk­ból! Jézus ránk bízta önmagát, hogy mi vigyük el őt embertársainkhoz. Nem szabad megijednünk a gondolattól, hogy Isten nem kevesebbet vár tő­lünk, mint hogy fiának képmását öltsük ma­gunkra (vö. Róm 8,29), és így bennünk őrá is­merjenek az emberek. (Kapcsolódó írásunk a 9. oldalon olvasható.) Nyílt vélemények a vatikáni szinóduson 5. oldal „A fiatalok ajtaján megyünk be" A Páterrock együttes zenés igehirdetése 6. oldal 770133 120548 ISSN 0133-1205 Karitatív szervezetek összefogása A kárpátalj­­ai rászorulókért A hirdetett evangéliumot szándékoznak kézzel fogha­tó cselekedetekre váltani a hazai karitatív szervezetek és a Vöröskereszt, amikor a közeledő tél beállta előtt a kár­pátaljai lelkészségek, katolikus plébániák és görög­katolikus parókiák támogatására indítanak gyűjtést - je­lentette be Soltész Miklós államtitkár, Spányi Antal me­gyés püspök és Bölcskei Gusztáv református püspök azon a közös sajtótájékoztatón, amelyet október 8-án tartottak az Emberi Erőforrások Minisztériumában. A Kárpátaljáról érkező riasztó hírek hatására a mi­nisztérium és a karitatív szervezetek vezetőiben már au­gusztusban felvetődött a kérdés, hogy a felmerülő igé­nyek figyelembevételével miként lehetne segíteni az ott élő rászoruló embereket. A korábbiaknál kiszámíthatóbb és magasabb szintű támogatást tett lehetővé, hogy az egyeztetések után a segélyszervezetek rövid időn belül megkezdhették a gyűjtést. Az értesülések szerint Ukraj­nában két hónapos szénszünetet terveznek, s ez a lel­készségeken, a plébániákon és a parókiákon szükségessé teszi olyan közösségi terek kialakítását és felszerelését, ahol nappal, de akár éjszaka is melegedni tudnak majd azok a gyerekek és felnőttek, akiknek otthon nem telik tüzelni valóra - említette Bölcskei Gusztáv. A magyarok az évek során több alkalommal bizonyí­tották segítőkészségüket, és a gyűjtés részben már meg is kezdődött - hangsúlyozta Spányi Antal. A Kárpátal­ján élő magyarok és nem magyarok gondjainak hatéko­nyabb enyhítését szolgálják az állandóan működő se­gélyvonalak, amelyek tárcsázásával hívásonként 250 fo­rinttal támogathatják az adományozók azt a száz kár­pátaljai lelkészséget, ötven plébániát és néhány tucat parókiát, ahol a helyismeret alapján dön- 1 4 0 4 3­tenek majd a további segélyezés módjáról. Cser István (Katolikus Karitász adományvonal: 1356; számlaszám: 12011148-00124534-00100008) V­atikáni tanácskozás a családokért Interjú Erdő Péter bíborossal a rendkívüli szinó­dus főr­elát­ójával A rendkívüli püspöki szinódus félidejében a megnyitás óta eltelt napok tapasztalatai­ról kérdeztük Rómában Erdő Péter bíbo­rost, a tanácskozás főrelátorát. Lapzártánk idején olvasták fel a viták utáni „relációt", mely a szinódus első hetében felvetett kér­dések összefoglalója. Ebben milyen problé­mák, gondok fogalmazódtak meg? - Az elmúlt héten százötven felszólalás hang­zott el. Ezekben nagyon sok téma került szóba. A reláció elkészítésekor nem mindegy, hogy ugyanazt a témát egy vagy har­mincöt felszólaló említette-e meg. Az összefoglalás azonban nem csupán a problémák, a gon­dok összegyűjtését jelenti, hiszen nagyon sok pozitív tapasztalatot is hallhattunk. Ilyen például, hogy a hívő családokból álló cso­portok az utóbbi évtizedekben mindenütt megjelentek a katoli­kus közösségekben. Részt vesz­nek a hitoktatásban, segítik egy­mást a gyakorlati életben, együtt imádkoznak, sőt segítenek a je­gyesek felkészítésében. Olyan baráti közösséget jelentenek, amelybe akkor is be lehet kap­csolódni, ha az ember nem any­­nyira vallásos, de a házasságkö­tés után ilyen jellegű kapcsolatrendszerre is vá­gyik. Nagyon fontos szerepet játszanak tehát ezek a közösségek. A szinódus minden reggel világi házaspárok tanúságtételével kezdődött, akik ezekről az örömteli tapasztalataikról számoltak be. Sok püspök is ezekről a közösségekről beszélt. Természetesen hallottunk a problémákról is. Regi­onális szinten lehet elválasztani ezeket egymástól. Afrikában szinte mindenki arról panaszkodott, hogy a nyugati kormányok egy része vagy a kor­mányközi és más szervezetek anyagi támogatásu­kat attól teszik függővé, hogy az illető országok törvényeibe bevezetik-e például a genderideo­­lógiától is ihletett változtatásokat. Ez gyakran el­lenkezik az ott élő hívő emberek világnézetével és e népek mentalitásával. Ugyanakkor ezekben az országokban a családok életét döntően megnehe­zítő számtalan egészségügyi vagy a háborút és a migrációt illető probléma is felvetődik. A szinódus résztvevői ezekre a problémákra keresik a választ, illetve ezekkel kapcsolatban fogalmazzák meg a pozitív eredmé­nyeket a szinódus végén? - Nem ez a feladatunk. Az el­hangzottakat súlyozva a szent­atya elé fogjuk tárni. A felmerü­lő kérdésekben összefoglalónk­kal tanácsot próbálunk adni ne­ki, felhívni a figyelmét arra, hogy hol, milyen irányban lehet keresni a megoldásokat. Tehát a rendkívüli szinódus egy záróje­lentéssel fog befejeződni, ami nem propozíciós lista, tehát nem javaslatokat teszünk a pápának, mint a rendes szinódusok vé­gén, hanem beszámolót tárunk elé. Összefoglaljuk a pozitív és negatív jelenségeket, az esetleges javaslatokat. Munkánk végén két dokumentum születik: egy rövidebb záróüzenet és a terjedelmesebb, szinó­­dusi jelentés. Ez utóbbit is valószínűleg nyilvá­nosságra hozzák, azonban ennek feladata, hogy a pápai útmutatások alapján kiindulópontja legyen a következő szinódus munkaokmányának. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next