Új Ember, 2015 (71. évfolyam, 2/2463-52/2513. szám)

2015-05-24 / 22. (2483.) szám

16 Mozaik 2015. május 24. A hit esélye a milánói világkiállításon „Táplálni a világot, energiát adni az­­ életnek" - ezzel a mottóval rendezi meg Milánó városa május 1-je és október 31-e között a világkiállítást, amelynek fő témája az egész­ség, a környezet és a fenntart­ható fejlődés. E kérdéskörrel kapcsolatban nekünk, katoli­kusoknak is van mondaniva­lónk - ezt jelzi az a rendez­vény is, amelyet május 18-án este - lapzártánk idején - tar­tottak a milánói dóm előtti té­ren. Ez a katolikus egyház ál­tal szervezett alkalom lehető­séget ad az elmélkedésre, és arra, hogy mély üzenetet köz­vetítsen a világkiállítás ideje alatt a szolidaritásról, az élel­mezés kérdéséről és a hit szépségéről. Erről beszélt a sajtónak Davide Milani, a Szentszék kommunikációs megbízottja. A Mindenkit vá­runk című rendezvényt a Mi­lánói egyházmegye és a Nem­zetközi Karitász szervezte, s benne számos művészeti, ze­nei és irodalmi tanúságtétel kapott helyet, amelyek azt igazolják, hogy az ember nem csupán kézzel fogható, de spi­rituális táplálékkal is él. A táp­láló ételek mellett mindannyi­unknak szükségünk van ér­zelmi kapcsolatokra és mások közelségének támogató erejé­re. „Ez az est lehetőség arra, hogy itt a világkiállításon, a város szívében megélhessük a hitünket, s egyúttal kifejez­hessük szolidaritásunkat a földrengés katasztrófájától sújtott nepáli nép felé"- fogal­mazott Milani atya. Az „elmélkedőest-soroza­tot" nem látványosságnak szánták, mégis számos mű­vész volt jelen, és tett hitet amellett, hogy a táplálék azért adatott nekünk, hogy szeretet­­ből megosszuk azt a másik emberrel. A május 18-i ren­dezvényen idézetet olvastak fel a Szentírásból, majd a liba­noni Tania Kassis elénekelte az Ave Mariát mindazok számá­ra, akik magukra ismernek Mária alakjában. Egy panamai zenekar a világ éhezés elleni himnuszát adta elő, majd Giacomo Poretti beszélt az ét­kezésről a téren egybegyűlt sok ezer emberhez­­ a humor nyelvén, mégis sok mély gon­dolatot megfogalmazva. Vé­gül megnyíltak a dóm kapui, és láthatóvá vált az Eucharisz­­tia. Angelo Scola érsek Szent Pál Szeretethimnuszáról be­szélt, arról, hogy az Eucha­­risztia szeretet nélkül nem az igazi. Ha a Jézus által nekünk adott Eucharisztiának nem a szeretet az alapja, akkor az puszta emberi „reklám" ma­rad, amely lehet fontos, de nem tud értelmet adni az éle­tünknek. Az elmélkedés mellett az estsorozat komoly lehetőséget kínált arra is, hogy adomá­nyokat gyűjtsenek Nepál javá­ra. A gyűjtést a nepáli karitász igazgatója, Pius Perumana atya indította el. Másnap, május 19-én került sor a Nemzetközi Karitász napjára, amelyen a világ számos országából érke­ző karitászdelegáltak vettek részt, és szót emeltek a világ­ban jelen levő éhínség ellen. A Szentszék és a karitász prog­ramjait kiegészítették az ezzel egy időben zajló plébániai ka­­ritászesemények. E rendezvények mellett a szolidaritás másfajta jelei is megmutatkoznak Milánóban. A dóm mellett működő mű­hely - az úgynevezett Veneran­­da Fabbrica del Duomo di Mi­lano - Szent Lúcia kenyerét sü­ti és osztja ki a városban má­jus 8-tól minden pénteken délben. Szent Lúcia egyébként a hajósok mellett a dómot épí­tő kőművesek védőszentje is. A szimbolikus kenyérosztás a reményt jeleníti meg, és a mi­atyánk szavaira utal Szent Jeromos értelmezése szerint: Add meg, Uram, a kenyeret holnapi boldogulásunk és re­ményünk miatt, és jöjjön el a testvériség és a béke országa. A világkiállítással kapcso­latban természetesen meg kell emlékeznünk a magyar pavi­lonról is. Programjai május vé­gén kezdődnek, és arra hiva­tott, hogy Milánóban is minél többen találkozzanak hazánk kincseivel. Rátkai Balázs Adoremus - Napi evangélium Ha néhány perc csendre vágyik, amikor a napi evangéliumról elmélkedik, ha szavakat keres az imádsághoz vagy követni szeretné a szentmise olvasmányait, vegye kézbe az Új Ember havi kiadványát! Előfizethető bármely postahivatalban. Megrendelhető a 06/1 317-3933/175-ös vagy 176-os melléken, illetve e-mail-ben a terjesztes@ujember.hu címen. Előfizetés egy évre: 9500 Ft, fél évre: 4800 Ft. Egy szerencsés madarásznap Bármerre járunk is, erdőn, mezőn vagy a vi­zek mentén, madarakkal mindig találkozunk. Többnyire persze elsősorban a gyakori fajok­kal, amelyek szépek, örülünk nekik, de külö­nösebb szenzációt nem jelentenek. Akadnak azonban néha olyan napok is, amikor ránk mosolyog a madarászszerencse, így volt ez legutóbb a Kiskunságban. Andris fiammal elő­ször a Bugyihoz közeli bányatavat kerestük fel, ahol a sirálytelep van. A párok már kotla­nak, a kis sziget fehérlett a fészkeiken ülő és felettük rikácsolva keringő madaraktól. A ví­zen üstökös récék és búbos vöcskök úsztak, a parti kövek között billegető cankó szaladgált. Andrisnak kitűnő szeme van, ve­zetés közben is észrevette a túzoko­kat, köztük egy dürgő kakast. Időn­ként megálltunk, és távcsővel figyel­tük a környéket. Megint csak Andris vette észre a négy székicsért. Né­hány pár költ itt, másutt is, de ez a szép madár korábban sokkal gyako­ribb volt. Nagy telepei voltak, szá­mukat csak a Hortobágyon ötszáz párra becsülték. Fogolypár szaladt nem messze az úttól, egy kis fán parlagi pityer ült, parlagi sasok, hamvas rétihéják repültek, egy to­­csogós részen réti cankók keltek fel hangos „ti-ti-ti-ti" kiáltással. Nem messze az úttól néhány gazdasági épület áll, egyikük padlásán kuvik­­pár lakik. Nappal odabent szunyó­kálnak, de amikor Andris a kuvik hangot kezdte lejátszani, egyikük nyomban előbújt. Alig vették észre a mezei verebek, máris köréje gyűl­tek, és biztos távolból hangosan szi­dalmazták. Mindenfelé érzett a virágzó gala­gonya édeskés illata, lila virágaival híva fel magára a figyelmet a keleti szarkaláb, a fűben sárga és fehér virágok nyíltak. Madarászok már jelezték, hogy vörös ká­nya tartózkodik az ürgék lakta domb körül, és nagy szerencsénkre több alkalommal is láttuk ezt a nálunk ritka villás farkú madarat. Sze­gény ürgék! Nemcsak a kánya vadászik rájuk, de egy errefelé védett törpe sas is. Legritkább sasfajunk, csak alkalmilag költ, de vonulás idején is rendkívül ritka. A vele való találkozás mindig élményt jelent. Sajnos messze körö­zött, így csak Andris és az időközben hozzánk csatlakozott fiatal madarászok láthatták. Kere­csen szállt át, kiáltozott a kakukk, szerelmesen búgtak a vadgerlék, egy kis erdőből a sárgari­gó szép flóráját hallottam. Fészkelő madaraink már hazatértek, de a vonulás még tart. Kis számban évente átvonul például a nagy sár­szalonba. Rejtett életű madár, legfeljebb vélet­lenül sikerül felverni a nedves legelőkön. Egy erre alkalmasnak látszó részhez érve elhatároztuk, hogy lém­ában járva megpróbá­lunk „kitaposni" egyet. Vannak napok, amikor minden sikerül. Alig indultunk el, máris felre­pült a madár. Némán, egyenes vonalban szállt, majd újra levágódott. A hozzá nagyon hasonló sárszalonka felverte, többnyire cik­cakkban repül, és közben rövid, kissé reszelős hangot ad. A tocsogókban szóltak az unkák, már ciripeltek a mezei tücskök, megjelent egy rétisas, majd egy vándorsólyom is. Egy külö­nösen ragadozókban gazdag, szép madarász­napot hagytunk magunk mögött. Schmidt Egon Fotó: Bécsy László

Next