Új Ember, 2015 (71. évfolyam, 2/2463-52/2513. szám)
2015-05-24 / 22. (2483.) szám
16 Mozaik 2015. május 24. A hit esélye a milánói világkiállításon „Táplálni a világot, energiát adni az életnek" - ezzel a mottóval rendezi meg Milánó városa május 1-je és október 31-e között a világkiállítást, amelynek fő témája az egészség, a környezet és a fenntartható fejlődés. E kérdéskörrel kapcsolatban nekünk, katolikusoknak is van mondanivalónk - ezt jelzi az a rendezvény is, amelyet május 18-án este - lapzártánk idején - tartottak a milánói dóm előtti téren. Ez a katolikus egyház által szervezett alkalom lehetőséget ad az elmélkedésre, és arra, hogy mély üzenetet közvetítsen a világkiállítás ideje alatt a szolidaritásról, az élelmezés kérdéséről és a hit szépségéről. Erről beszélt a sajtónak Davide Milani, a Szentszék kommunikációs megbízottja. A Mindenkit várunk című rendezvényt a Milánói egyházmegye és a Nemzetközi Karitász szervezte, s benne számos művészeti, zenei és irodalmi tanúságtétel kapott helyet, amelyek azt igazolják, hogy az ember nem csupán kézzel fogható, de spirituális táplálékkal is él. A tápláló ételek mellett mindannyiunknak szükségünk van érzelmi kapcsolatokra és mások közelségének támogató erejére. „Ez az est lehetőség arra, hogy itt a világkiállításon, a város szívében megélhessük a hitünket, s egyúttal kifejezhessük szolidaritásunkat a földrengés katasztrófájától sújtott nepáli nép felé"- fogalmazott Milani atya. Az „elmélkedőest-sorozatot" nem látványosságnak szánták, mégis számos művész volt jelen, és tett hitet amellett, hogy a táplálék azért adatott nekünk, hogy szeretetből megosszuk azt a másik emberrel. A május 18-i rendezvényen idézetet olvastak fel a Szentírásból, majd a libanoni Tania Kassis elénekelte az Ave Mariát mindazok számára, akik magukra ismernek Mária alakjában. Egy panamai zenekar a világ éhezés elleni himnuszát adta elő, majd Giacomo Poretti beszélt az étkezésről a téren egybegyűlt sok ezer emberhez a humor nyelvén, mégis sok mély gondolatot megfogalmazva. Végül megnyíltak a dóm kapui, és láthatóvá vált az Eucharisztia. Angelo Scola érsek Szent Pál Szeretethimnuszáról beszélt, arról, hogy az Eucharisztia szeretet nélkül nem az igazi. Ha a Jézus által nekünk adott Eucharisztiának nem a szeretet az alapja, akkor az puszta emberi „reklám" marad, amely lehet fontos, de nem tud értelmet adni az életünknek. Az elmélkedés mellett az estsorozat komoly lehetőséget kínált arra is, hogy adományokat gyűjtsenek Nepál javára. A gyűjtést a nepáli karitász igazgatója, Pius Perumana atya indította el. Másnap, május 19-én került sor a Nemzetközi Karitász napjára, amelyen a világ számos országából érkező karitászdelegáltak vettek részt, és szót emeltek a világban jelen levő éhínség ellen. A Szentszék és a karitász programjait kiegészítették az ezzel egy időben zajló plébániai karitászesemények. E rendezvények mellett a szolidaritás másfajta jelei is megmutatkoznak Milánóban. A dóm mellett működő műhely - az úgynevezett Veneranda Fabbrica del Duomo di Milano - Szent Lúcia kenyerét süti és osztja ki a városban május 8-tól minden pénteken délben. Szent Lúcia egyébként a hajósok mellett a dómot építő kőművesek védőszentje is. A szimbolikus kenyérosztás a reményt jeleníti meg, és a miatyánk szavaira utal Szent Jeromos értelmezése szerint: Add meg, Uram, a kenyeret holnapi boldogulásunk és reményünk miatt, és jöjjön el a testvériség és a béke országa. A világkiállítással kapcsolatban természetesen meg kell emlékeznünk a magyar pavilonról is. Programjai május végén kezdődnek, és arra hivatott, hogy Milánóban is minél többen találkozzanak hazánk kincseivel. Rátkai Balázs Adoremus - Napi evangélium Ha néhány perc csendre vágyik, amikor a napi evangéliumról elmélkedik, ha szavakat keres az imádsághoz vagy követni szeretné a szentmise olvasmányait, vegye kézbe az Új Ember havi kiadványát! Előfizethető bármely postahivatalban. Megrendelhető a 06/1 317-3933/175-ös vagy 176-os melléken, illetve e-mail-ben a terjesztes@ujember.hu címen. Előfizetés egy évre: 9500 Ft, fél évre: 4800 Ft. Egy szerencsés madarásznap Bármerre járunk is, erdőn, mezőn vagy a vizek mentén, madarakkal mindig találkozunk. Többnyire persze elsősorban a gyakori fajokkal, amelyek szépek, örülünk nekik, de különösebb szenzációt nem jelentenek. Akadnak azonban néha olyan napok is, amikor ránk mosolyog a madarászszerencse, így volt ez legutóbb a Kiskunságban. Andris fiammal először a Bugyihoz közeli bányatavat kerestük fel, ahol a sirálytelep van. A párok már kotlanak, a kis sziget fehérlett a fészkeiken ülő és felettük rikácsolva keringő madaraktól. A vízen üstökös récék és búbos vöcskök úsztak, a parti kövek között billegető cankó szaladgált. Andrisnak kitűnő szeme van, vezetés közben is észrevette a túzokokat, köztük egy dürgő kakast. Időnként megálltunk, és távcsővel figyeltük a környéket. Megint csak Andris vette észre a négy székicsért. Néhány pár költ itt, másutt is, de ez a szép madár korábban sokkal gyakoribb volt. Nagy telepei voltak, számukat csak a Hortobágyon ötszáz párra becsülték. Fogolypár szaladt nem messze az úttól, egy kis fán parlagi pityer ült, parlagi sasok, hamvas rétihéják repültek, egy tocsogós részen réti cankók keltek fel hangos „ti-ti-ti-ti" kiáltással. Nem messze az úttól néhány gazdasági épület áll, egyikük padlásán kuvikpár lakik. Nappal odabent szunyókálnak, de amikor Andris a kuvik hangot kezdte lejátszani, egyikük nyomban előbújt. Alig vették észre a mezei verebek, máris köréje gyűltek, és biztos távolból hangosan szidalmazták. Mindenfelé érzett a virágzó galagonya édeskés illata, lila virágaival híva fel magára a figyelmet a keleti szarkaláb, a fűben sárga és fehér virágok nyíltak. Madarászok már jelezték, hogy vörös kánya tartózkodik az ürgék lakta domb körül, és nagy szerencsénkre több alkalommal is láttuk ezt a nálunk ritka villás farkú madarat. Szegény ürgék! Nemcsak a kánya vadászik rájuk, de egy errefelé védett törpe sas is. Legritkább sasfajunk, csak alkalmilag költ, de vonulás idején is rendkívül ritka. A vele való találkozás mindig élményt jelent. Sajnos messze körözött, így csak Andris és az időközben hozzánk csatlakozott fiatal madarászok láthatták. Kerecsen szállt át, kiáltozott a kakukk, szerelmesen búgtak a vadgerlék, egy kis erdőből a sárgarigó szép flóráját hallottam. Fészkelő madaraink már hazatértek, de a vonulás még tart. Kis számban évente átvonul például a nagy sárszalonba. Rejtett életű madár, legfeljebb véletlenül sikerül felverni a nedves legelőkön. Egy erre alkalmasnak látszó részhez érve elhatároztuk, hogy lémában járva megpróbálunk „kitaposni" egyet. Vannak napok, amikor minden sikerül. Alig indultunk el, máris felrepült a madár. Némán, egyenes vonalban szállt, majd újra levágódott. A hozzá nagyon hasonló sárszalonka felverte, többnyire cikcakkban repül, és közben rövid, kissé reszelős hangot ad. A tocsogókban szóltak az unkák, már ciripeltek a mezei tücskök, megjelent egy rétisas, majd egy vándorsólyom is. Egy különösen ragadozókban gazdag, szép madarásznapot hagytunk magunk mögött. Schmidt Egon Fotó: Bécsy László