Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)
2016-05-01 / 18. (3532.) szám
2016. május 1. Család Ahol sorsok épülnek Az egri Andrássy György középiskola jubileuma Alapításának kilencvenötödik évfordulóját ünnepli az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola. A jeles évfordulót április 14- 15-én sport- és művészeti programokkal, valamint versenyekkel ünnepelték. A jubileum alkalmából hálaadó szentmisét mutatott be a bazilikában Ternyák Csaba egri érsek. Szentbeszédében a pedagógusok munkájának kiemelkedő szerepére hívta fel a figyelmet, és arra biztatta a diákokat, hogy bátran válasszák ezt a felelősségteljes hivatást. A mise után az érsek, az iskola vezetősége és a meghívott vendégek megkoszorúzták az iskola jogelődjét alapító Szmrecsányi Lajos érsek síremlékét. Az ünnepi gála a Pyrker téren folytatódott, ahol a diákság élőképet alkotva megjelenítette az évforduló számát. A jeles alkalomra alakult kórus, melyben hajdani és jelenlegi tanárok és diákok énekeltek, Selmeczi György Millenniumi ódáját adta elő. Az ünnepségen adták át az Óriás Nándor-emlékérmeket. (Óriás Nándor kiváló tanár és széles látókörű igazgató volt, aki úgy gondolta, hogy a tanár apostol, aki lelkeket formál és sorsokat épít. Szellemiségének megőrzését tűzi célul az iskola legmagasabb erkölcsi elismerését kifejező jubileumi emlékérem, amelynek odaítéléséről titkos szavazással dönt a tanári kar. A jubileumi évben Ködöböczné Tóth Ágnes és Kiss Tamás vehette át az elismerést. Zárásként a humán munkaközösség Írj egy dalt! című pályázatára készült iskolai induló hangzott el a 9. osztály előadásában, majd kilencvenöt léggömb szállt a magasba. A jubileumi rendezvényen felcsendültek a Kerekes Band és a Csík zenekar dalai. Nem véletlenül: a Kerekes Band két tagja, Fehér Zsombor és Námor Csaba az iskola diákjai voltak, a Kossuth-díjas Csík zenekar prímása, Szabó Attila pedig évekig tanított az Andrássyban. Forrás: Egri főegyházmegye Fotó: Majoros Tamás Egyházmegyei hittanverseny Jánoshalmán A Kalocsa-kecskeméti főegyházmegyében minden esztendőben megrendezik az egyházmegyei hittanversenyt. Idén a jánoshalmi Szent Anna Katolikus Általános Iskola adott otthont az eseménynek. Menyhárt Sándor plébános és Horváthné Sörös Anita iskolaigazgató vezetésével, valamint számos lelkes katekéta és tanár segítségével egy rendkívül értékes napot tölthetett együtt a több mint száz általános és középiskolás hittanos. A rendezvényen a szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be. Forrás: Kalocsa-kecskeméti főegyházmegye Álmodni egy igazabb világról Ötéves a polgárdi Don Bosco Iskolaház Megnyitásának ötödik évfordulóját ünnepelte a Fejér megyei Polgárdin működő Don Bosco Iskolaház április 17-én. Az ünnepségen részt vett Spányi Antal megyés püspök és az intézmény létrejöttét kezdeményező Böjté Csaba ferences szerzetes is. Szentmisével, valamint a gyerekek által bemutatott műsorral és az érdeklődők előtt szélesre tárt kapukkal ünnepelte ötödik születésnapját a Dévai Szent Ferenc Alapítvány polgárdi Don Bosco Iskolaháza. A Böjté Csaba és Smohay Katalin által létrehozott ház húsz nehéz sorsú gyermekről gondoskodik. Az ünnepségen számos támogató, az otthont segítő barát és egyházi képviselő is részt vett. Köszöntőt mondott Nyikos László, Polgárdi polgármestere, Smohay Katalin alapító-házvezető és Böjté Csaba. A napközi otthon épületét 2011- ben a település polgármestere ajánlotta fel a jótékony célra. A városvezető köszöntőjében visszaemlékezett a kezdetekre: „Megkeresést kaptam Déváról, hogy szeretetházat alapítanának. Nem volt ismeretlen számomra a kezdeményezés, hisz egyetemi éveim alatt magam is jártam Csaba atyánál. Örültem, amikor a képviselő-testület úgy döntött, ingyen használatba ad egy házat, ahol a rászoruló gyermekekre odafigyelnek. Alapokat adnak nekik ahhoz, hogy jó állampolgárokká válhassanak felnőttkorukra." Öt év, vagyis egy turnus alatt húsz-huszonöt gyerek került ki a közösségből. Már láthatók a rájuk fordított figyelem és gondoskodás gyümölcsei - tette hozzá a polgármester. A születésnapi ünnepségen Böjte Csaba a szokásos közvetlenségével és humorával szólt a gyerekekhez és támogatóikhoz. Minden egyes drága gyermek Isten ajándéka, és nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket felnőni, kibontakozni. A nagy hajók sincsenek mentőcsónak nélkül. Itt, Polgárdiban, ha valaki a vízbe szottyan, Katáék a védőszárnyaik alá veszik - fogalmazott Csaba testvér. Majd Ferenc pápának az irgalmasság szentévére szóló útmutatását idézve így buzdított: „Merjük a rászorulót befogadni, merjük kinyújtani egymás felé a kezünket, és merjünk egy igazabb világról álmodni." Jót tenni jó, és ha az ember kipróbálja, akkor megtapasztalja, hogy a sokféle öröm mellett ez a legnagyobb, ami érheti a földön. Nincsenek kis dolgok és nagy dolgok, ahogy Kis Szent Teréz írta, nincs kis szeretet és nagy szeretet. Jézus elment a garadai ördöngöshöz, és megszállt Zakeusnál, a bűnös vámosnál. Ő nem válogatott, neki nem volt nagy és kis ember, mert számára mindenki Isten remekműve és csodája volt - hangsúlyozta a ferences szerzetes. Smohay Katalin, az iskolaház vezetője Déván találkozott először Csaba testvérrel és azokkal a befogadott gyermekekkel, akik nemcsak ételre, fedélre és melegségre vágytak, hanem a szeretetre is rászorultak. Az ünnepségen Smohay Katalin megköszönte a dévai éveket és a magyarországi iskolaházakat, amelyek létrejöttéhez a nagylelkű adakozók is hozzájárultak. Kérte a további támogatást, hogy a jövőben is segíthessék a gyermekeket, akikkel szüleik nem tudnak foglalkozni. Az ünnepségen részt vett Depaula Flavio szalézi szerzetes is, aki a Don Bosco-otthon egyik lakójának keresztapja, és hosszú idő óta támogatója Böjte Csaba dévai kezdeményezésének. Assisi Szent Ferenc és Don Bosco is felkarolták a nincstelen fiatalokat, elkísérték őket az üdvösség útjára. Segítették őket, hogy megtalálják az élet értelmét, munkára tanítottak és azokra az értékekre, amelyek Istenhez vezetnek. Ma nagy ellenség a konformizmus, az individualizmus és a közömbösség. Az egyháznak komoly feladata, hogy harcoljon ezek ellen, és megmutassa, hogy jót tenni csak önzetlenül lehet - mutatott rá a szalézi szerzetes. A jubileumi ünnepség a polgárdi templomban zárult. Spányi Antal megyés püspök ünnepi szentmisét mutatott be Böjte Csabával, Depaula Flavióval, Ugrits Tamás püspöki irodaigazgatóval, Barta Tibor plébánossal és Reich László Ciprián kapucinus szerzetessel. A főpásztor köszöntőjében elmondta: örömmel fogadta, hogy Csaba testvér a Székesfehérvári egyházmegye területén talált helyet és munkatársakat ahhoz a misszióhoz, amelyet Erdélyben is végez. Az iskolaház működését az egyházmegye is különféle módokon támogatja, hogy a gyermekek még több szeretetet kapjanak, mert erre van leginkább szükségük nehéz helyzetükben. A 2011-ben alapított Don Bosco Iskolaház egy, az önkormányzat által átadott egykori iskolaépületben működik Polgárdi szélén. A gyerekek ebédet és vacsorát kapnak, együtt tanulnak, játszanak és közösségi tevékenységeket végeznek, valamint biztosítják számukra a rendszeres tisztálkodási lehetőséget, és gyakran ruhákat is kapnak az intézménytől. A Don Bosco Iskolaház szoros kapcsolatot ápol a szülőkkel és az iskolával, mivel tudják, ha bármilyen probléma fölmerül, arra csak velük közösen lehet hatékony megoldást találni. A házba sok önkéntes segítő jár. Forrás: Székesfehérvári egyházmegye Fotó: Lakata Pál Anyák az életúton Köszönet és köszöntés Bárhonnan érkezhet meghívás - bárhonnan. Hivatások mérlegén egyenlő latba esik bármelyik, amelyre antennák reagálnak, antennák és vevőkészülékek. Kertek hajló lombjai alatt ott, azok a fiatal anyák, akik gyermekeiket óvják, velük játszanak, arra is ügyelnek, hogy derűs és könnyes arc láttán ugyanazzal a részvevő mosolygással válaszoljanak, örömös vagy szomorkás szavakkal, amely mosoly a jelenlét reményével csupán egyet akar: boldogságot kisebbnek, nagyobbnak, s hogy ezt vigye magával felnőtt-életútjára, amely ha egyenes, elkerülhet minden rosszat. A gonoszságnak ugyanis csupán egyetlen lehetősége, hatalma az, ha a jók tehetetlenek. Gertrud von Lefort írja ezt, miközben a jót és rosszat nem gyűjtőfogalomként, hanem egyedekre szabottan mérlegeli. Szeretetet a szeretetért - olvastam egy mozgólépcsőn állva. Falról szólítja meg az embereket - plakátról. Családé a megszólító hang, mely némán is felszabadítja a szorongást, aggályt: vannak-e még hivatásban szolgáló anyák, akik azt mondják, minden értéknél értékesebb az, akit reggelente ölembe veszek, akit nem gondozok, hanem a szeretet bölcsőmelegével nevelek. Minden nevelés csak akkor adja válasz lényegét, ha inge és paplana a szeretet, s a figyelem... Jönnek anyák az életúton, választott hivatásuk aranyos pecsétjével az arcukon, jönnek és hozzák legrejtettebb titkukat, az anyaságot, hogy egyszer továbbmenjenek azzal a tudattal, hogy megtették, amit megtehettek, és nem gondolnak hálára, köszönetre: kincseiket átadják, s haladnak az ismeretlen messzeségbe, amely az élet távlatában lehet csendes pihenő vagy tovább szolgáló „ráadás". „Anya, anya / ebben a sivatagban, / mért hagytál itt, ebben a sivatagban?" - kérdezi Pilinszky János. Ezzel mintha köszönetet is mondana: a hiány súlyosan nehéz lélektanára aki így reagál, az tudja-érzi, anyák nélkül kihűl a világ, a magány, ha gyermekre szakad, az maga a kietlenség, a semmi kísértete, s hogy a feledés, az elmúlás nem oldja fel a rabságra vetett lelket, akit talán már kicsiként úgy hagyott el az anyai szeretet, hogy többé senki semmi sem pótolhatja. Köszöntünk titeket, édesanyák a május kezdetén, örököseit a teremtés legérzékenyebb, legtitkosabb ajándékának, amely mindig érintetlen marad, s az örök női csillagrajzolatában az élet megvesztegethetetlen hangja szól és énekel, terjed a történelem és az üdvösség távlatos mezején akkor is, ha sokasodik a fájdalom, az árvaság. Igazat adunk annak, aki azt kéri tőletek, édesanyák: vegyétek kezetekbe a világot, és ha kell, „szüljétek újra". Tóth Sándor