Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)

2016-05-01 / 18. (3532.) szám

2016. május 1. Család Ahol sorsok épülnek Az egri Andrássy György középiskola jubileuma Alapításának kilencvenötödik évfordulóját ünnepli az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola. A jeles évfordulót április 14- 15-én sport- és művészeti prog­ramokkal, valamint verse­nyekkel ünnepelték. A jubileum alkalmából hálaadó szentmisét mutatott be a bazilikában Ternyák Csaba egri érsek. Szentbe­szédében a pedagógusok munkájá­nak kiemelkedő szerepére hívta fel a figyelmet, és arra biztatta a diáko­kat, hogy bátran válasszák ezt a fele­lősségteljes hivatást. A mise után az érsek, az iskola vezetősége és a meg­hívott vendégek megkoszorúzták az iskola jogelődjét alapító Szmrecsányi Lajos érsek síremlékét. Az ünnepi gála a Pyrker téren folytatódott, ahol a diákság élőké­pet alkotva megjelenítette az évfor­duló számát. A jeles alkalomra ala­kult kórus, melyben hajdani és je­lenlegi tanárok és diákok énekeltek, Selmeczi György Millenniumi ódáját adta elő. Az ünnepségen adták át az Óriás Nándor-emlékérmeket. (Óriás Nán­dor kiváló tanár és széles látókörű igazgató volt, aki úgy gondolta, hogy a tanár apostol, aki lelkeket formál és sorsokat épít. Szellemisé­gének megőrzését tűzi célul az is­kola legmagasabb erkölcsi elisme­rését kifejező jubileumi emlékérem, amelynek odaítéléséről titkos szavazással dönt a tanári kar.­ A jubileumi évben Ködöböczné Tóth Ágnes és Kiss Tamás ve­hette át az elismerést. Zá­rásként a humán munka­közösség Írj egy dalt! című pályáza­tára készült iskolai induló hangzott el a 9.­­ osztály előadásában, majd kilencvenöt léggömb szállt a ma­gasba. A jubileumi rendezvényen fel­csendültek a Kerekes Band és a Csík zenekar dalai. Nem véletlenül: a Ke­rekes Band két tagja, Fehér Zsombor és Námor Csaba az iskola diákjai vol­tak, a Kossuth-díjas Csík zenekar prímása, Szabó Attila pedig évekig tanított az Andrássyban. Forrás: Egri főegyházmegye Fotó: Majoros Tamás Egyházmegyei hittanverseny Jánoshalmán A Kalocsa-kecskeméti főegyházmegyében minden esztendő­ben megrendezik az egyházmegyei hittanversenyt. Idén a jános­halmi Szent Anna Katolikus Általános Iskola adott otthont az eseménynek. Menyhárt Sándor plébános és Horváthné Sörös Anita iskolaigazgató vezetésével, valamint számos lelkes katekéta és tanár segítségével egy rendkívül értékes napot tölthetett együtt a több mint száz általános és középiskolás hittanos. A rendezvényen a szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecske­méti érsek mutatta be. Forrás: Kalocsa-kecskeméti főegyházmegye Álmodni egy igazabb világról Ötéves a polgárdi Don Bosco Iskolaház Megnyitásának ötödik évfor­dulóját ünnepelte a Fejér me­gyei Polgárdin működő Don Bosco Iskolaház április 17-én. Az ünnepségen részt vett Spányi Antal megyés püspök és az intézmény létrejöttét kez­deményező Böjté Csaba feren­ces szerzetes is. Szentmisével, valamint a gyere­kek által bemutatott műsorral és az érdeklődők előtt szélesre tárt kapuk­kal ünnepelte ötödik születésnapját a Dévai Szent Ferenc Alapítvány polgárdi Don Bosco Iskolaháza. A Böjté Csaba és Smohay Katalin által létrehozott ház húsz nehéz sorsú gyermekről gondoskodik. Az ün­nepségen számos támogató, az ott­hont segítő barát és egyházi képvise­lő is részt vett. Köszöntőt mondott Nyikos László, Polgárdi polgármeste­re, Smohay Katalin alapító-házveze­­tő és Böjté Csaba. A napközi otthon épületét 2011- ben a település polgármestere aján­lotta fel a jótékony célra. A városve­zető köszöntőjében visszaemlékezett a kezdetekre: „Megkeresést kaptam Déváról, hogy szeretetházat alapíta­nának. Nem volt ismeretlen szá­momra a kezdeményezés, hisz egye­temi éveim alatt magam is jártam Csaba atyánál. Örültem, amikor a képviselő-testület úgy döntött, in­gyen használatba ad egy házat, ahol a rászoruló gyermekekre odafigyel­nek. Alapokat adnak nekik ahhoz, hogy jó állampolgárokká válhassa­nak felnőttkorukra." Öt év, vagyis egy turnus alatt húsz-huszonöt gyerek került ki a kö­zösségből. Már láthatók a rájuk for­dított figyelem és gondoskodás gyü­mölcsei - tette hozzá a polgármester. A születésnapi ünnepségen Böjte Csaba a szokásos közvetlenségével és humorával szólt a gyerekekhez és támogatóikhoz. Minden egyes drá­ga gyermek Isten ajándéka, és ne­künk az a feladatunk, hogy segítsük őket felnőni, kibontakozni. A nagy hajók sincsenek mentőcsónak nél­kül. Itt, Polgárdiban, ha valaki a víz­be szottyan, Katáék a védőszárnyaik alá veszik - fogalmazott Csaba test­vér. Majd Ferenc pápának az irgal­masság szentévére szóló útmutatá­sát idézve így buzdított: „Merjük a rászorulót befogadni, merjük ki­nyújtani egymás felé a kezünket, és merjünk egy igazabb világról ál­modni." Jót tenni jó, és ha az ember kipróbálja, akkor megtapasztalja, hogy a sokféle öröm mellett ez a leg­nagyobb, ami érheti a földön. Nin­csenek kis dolgok és nagy dolgok, ahogy Kis Szent Teréz írta, nincs kis szeretet és nagy szeretet. Jézus el­ment a garadai ördöngöshöz, és megszállt Zakeusnál, a bűnös vá­mosnál. Ő nem válogatott, neki nem volt nagy és kis ember, mert számá­ra mindenki Isten remekműve és csodája volt - hangsúlyozta a feren­ces szerzetes. Smohay Katalin, az iskolaház ve­zetője Déván találkozott először Csa­ba testvérrel és azokkal a befogadott gyermekekkel, akik nemcsak ételre, fedélre és melegségre vágytak, ha­nem a szeretetre is rászorultak. Az ünnepségen Smohay Katalin megkö­szönte a dévai éveket és a magyar­­országi iskolaházakat, amelyek létre­jöttéhez a nagylelkű adakozók is hozzájárultak. Kérte a további támo­gatást, hogy a jövőben is segíthessék a gyermekeket, akikkel szüleik nem tudnak foglalkozni. Az ünnepségen részt vett Depaula Flavio szalézi szerzetes is, aki a Don Bosco-otthon egyik lakójának ke­resztapja, és hosszú idő óta támoga­tója Böjte Csaba dévai kezdeménye­zésének. Assisi Szent Ferenc és Don Bosco is felkarolták a nincstelen fiatalokat, el­kísérték őket az üdvösség útjára. Se­gítették őket, hogy megtalálják az élet értelmét, munkára tanítottak és azokra az értékekre, amelyek Isten­hez vezetnek. Ma nagy ellenség a konformizmus, az individualizmus és a közömbösség. Az egyháznak komoly feladata, hogy harcoljon ezek ellen, és megmutassa, hogy jót tenni csak önzetlenül lehet - muta­tott rá a szalézi szerzetes. A jubileumi ünnepség a polgárdi templomban zárult. Spányi Antal megyés püspök ünnepi szentmisét mutatott be Böjte Csabával, Depaula Flavióval, Ugrits Tamás püspöki iro­daigazgatóval, Barta Tibor plébános­sal és Reich László Ciprián kapucinus szerzetessel. A főpásztor köszöntőjében el­mondta: örömmel fogadta, hogy Csaba testvér a Székesfehérvári egy­házmegye területén talált helyet és munkatársakat ahhoz a misszióhoz, amelyet Erdélyben is végez. Az isko­laház működését az egyházmegye is különféle módokon támogatja, hogy a gyermekek még több szeretetet kapjanak, mert erre van leginkább szükségük nehéz helyzetükben. A 2011-ben alapított Don Bosco Iskolaház egy, az önkormányzat ál­tal átadott egykori iskolaépületben működik Polgárdi szélén. A gyere­kek ebédet és vacsorát kapnak, együtt tanulnak, játszanak és közös­ségi tevékenységeket végeznek, va­lamint biztosítják számukra a rend­szeres tisztálkodási lehetőséget, és gyakran ruhákat is kapnak az intéz­ménytől. A Don Bosco Iskolaház szoros kapcsolatot ápol a szülőkkel és az is­kolával, mivel tudják, ha bármilyen probléma fölmerül, arra csak velük közösen lehet hatékony megoldást találni. A házba sok önkéntes segítő jár. Forrás: Székesfehérvári egyházmegye Fotó: Lakata Pál Anyák az életúton Köszönet és köszöntés Bárhonnan érkezhet meg­hívás - bárhonnan. Hivatá­sok mérlegén egyenlő latba esik bármelyik, amelyre an­tennák reagálnak, antennák és vevőkészülékek. Kertek hajló lombjai alatt ott, azok a fiatal anyák, akik gyermekeiket óvják, velük játszanak, arra is ügyelnek, hogy derűs és könnyes arc láttán ugyanazzal a részvevő mosolygással válaszoljanak, örömös vagy szomorkás sza­vakkal, amely mosoly a jelen­lét reményével csupán egyet akar: boldogságot kisebb­nek, nagyobbnak, s hogy ezt vigye magával felnőtt-élet­­útjára, amely ha egyenes, el­kerülhet minden rosszat. A gonoszságnak ugyanis csu­pán egyetlen lehetősége, ha­talma az, ha a jók tehetetle­nek. Gertrud von Lefort írja ezt, miközben a jót és rosszat nem gyűjtőfogalom­ként, hanem egyedekre szabottan mérlegeli. Szeretetet a szeretetért - olvastam egy mozgólépcsőn állva. Falról szólítja meg az embereket - plakátról. Családé a megszólító hang, mely némán is fel­szabadítja a szorongást, aggályt: vannak-e még hivatásban szolgáló anyák, akik azt mondják, minden értéknél értékesebb az, akit reggelente ölembe ve­szek, akit nem gondozok, hanem a szeretet bölcsőmelegével nevelek. Minden nevelés csak akkor adja válasz­ lényegét, ha inge és paplana a sze­retet, s a figyelem... Jönnek anyák az életúton, választott hivatásuk aranyos pecsétjével az ar­cukon, jönnek és hozzák legrejtettebb titkukat, az anyaságot, hogy egyszer to­vábbmenjenek azzal a tudattal, hogy megtették, amit megtehettek, és nem gondolnak hálára, köszönetre: kincseiket átadják, s haladnak az ismeretlen messzeségbe, amely az élet távlatában lehet csendes pihenő vagy tovább szol­gáló „ráadás". „Anya, anya / ebben a sivatagban, / mért hagytál itt, ebben a sivatagban?" - kérdezi Pilinszky János. Ezzel mintha köszönetet is mondana: a hiány súlyo­san nehéz lélektanára aki így reagál, az tudja-érzi, anyák nélkül kihűl a világ, a magány, ha gyermekre szakad, az maga a kietlenség, a semmi kísértete, s hogy a feledés, az elmúlás nem oldja fel a rabságra vetett lelket, akit talán már kicsiként úgy hagyott el az anyai szeretet, hogy többé senki­­ semmi sem pó­tolhatja. Köszöntünk titeket, édesanyák a május kezdetén, örököseit a teremtés leg­érzékenyebb, legtitkosabb ajándékának, amely mindig érintetlen marad, s az örök női csillagrajzolatában az élet megvesztegethetetlen hangja­ szól és éne­kel, terjed a történelem és az üdvösség távlatos mezején akkor is, ha sokaso­dik a fájdalom, az árvaság. Igazat adunk annak, aki azt kéri tőletek, édesanyák: vegyétek kezetekbe a világot, és ha kell, „szüljétek újra". Tóth Sándor

Next