Új Ember, 2017 (73. évfolyam, 2/3568-53/3619. szám)

2017-12-03 / 49. (3615.) szám

ujember.hu ujember@ujember.hu MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA LXXIII. évf. 49. (3615.) 2017. december 3. Ára 195 Ft • 1 euró „Ez volt a legszemélyesebb találkozás" Veres András, az MKPK elnöke az ad limina látogatásról A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 20. és 24. kö­zött ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A küldöttség tagjaként az Örök Városban tartózkodó Veres András győri megyéspüspököt, az MKPK elnökét Vértesaljai László kérdezte tapasztalatairól, élményeiről a Vatikáni Rádióban.­­ A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke sajátos és kiemelt felelősséget hor­doz az ad limina látogatáson. Ennek je­gyében köszöntötte Veres András püspök Ferenc pápát a püspöktársak nevében hét­főn délelőtt a kihallgatáson, és foglalta ös­­­sze röviden a Magyar Katolikus Egyház helyzetét. Melyek voltak ennek az össze­foglalónak a legfőbb pontjai? - Igyekeztem a Szentatya elé tárni jelen helyzetünket, hiszen meggyőző­désem, hogy azért van szükség ilyen látogatásokra, hogy valós kép alakul­jon ki a Szentatyában, illetve a dikasztériumokban a magyar Egyház jelen helyzetéről. Utaltam történel­münkre, arra, hogy Magyarország egy keresztény ország, hiszen az evangéli­um államalapításunk óta, a keresz­ténység felvétele óta meghatározza a gondolkodáskultúrát, egyáltalán a mindennapi életünket; különösen hangsúlyoztam azt, hogy Szent István volt, aki elsőként ajánlotta föl országát a Szűzanyának, és a keresztény tudat megmaradt mind a mai napig, és so­kunkat segít. Hála Istennek, sok ma­gyar szent van, akiknek a közbenjárá­sában bízunk, a segítségüket kérjük. (Folytatás a 7. oldalon.) Aki nem a sikereinket nézi Misztikus gondolatok a "belső várkastélyról" 3. oldal Ünnepeljünk együtt! A Magyar Katolikus Családegyesület segíti a családokat 8. oldal Létezik-e magyar lelkiség? Beran Ferenc jegyzete 11. oldal “ 1* és 8 ÍÍSfllSSsá vált^Hm ^ Madarász Viktor j­­ubileumi kiállítása és egy kultuszkép története A Király! A királyod? Több tízezren voltak együtt az Úrral november 25-én A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucha­risztikus Kongresszusra (NEK) készülve Krisztus Király főünnepének előestéjén, no­vember 25-én egyórás szentségimádásra hív­ták a híveket az esemény szervezői. A szent­­ségimádáson a becslések alapján több tízezren vettek részt, a legtöbben Veresegyházon gyűl­tek össze. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kong­resszus szervezői arra biztatták a híveket, hogy különböző helyszíneken, de egy időben, együtt imádkozzunk azért, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben ve­lünk lévő Krisztust felismerjük, és egyre job­ban szeressük. Az esemény szervezői mindenkit arra kér­tek, hogy aki az adott időpontban imádkozik a kihelyezett Oltáriszentség előtt, az regisztrál­jon a krisztuskiraly.iec2020.hu honlapon. Vasárnap kora délután 20 967 főnél tartott az esemény honlapjának számlálója. A szentség­­imádásba a Kárpát-medencében élő katolikusok kapcsolódtak be a legnagyobb számban, de Eu­rópa- és világszerte regisztráltak csatlakozók. A két legtávolabbi helyszín Tokió és a kanadai Vancouver volt. Európában Rómától Koppen­hágán, Salisburyn, Münsteren és Prágán keresz­tül egészen Bukarestig számtalan helyen lehe­tett bekapcsolódni a közös imádságba. (Folytatás a 3. oldalon.)­­ Éhező lelkek Az irgalomról, amely átalakítja a világot November 26-án elindult a Katolis Karitász szíveket nyitogató adve adománygyűjtő akciója. A kis udvarban, a vigasztalan esőben végig az jár a fejemben, hogy ennek a rendezvény­nek sokkal nagyobb szabásúnak, „előkelőbb­nek" kellene lennie, hiszen nagy vállalásokról, az egész országot érintő akcióról szól. És Saint-Exupéry óta tudjuk, hogy a buta felnőttek csak arra figyelnek oda, ami nagynak, jelentős­nek, tiszteletre méltónak mutatja magát. Ám aztán rájövök: nincs is jelképesebb annál, mint hogy Kispesten, a templom árnyékában, a ka­­ritászház mögött gyűltünk össze, egy ennyire eldugott helyen, és ráadásul a lehető legbarát­ságtalanabb időben. Ez ugyanis hoz­zásegít ahhoz, hogy átérezzük, mit je­lent a közelítő tél azok számára, aki­ket nem vár otthon meleg szoba, tele hűtő. Akik számára az élet bizonyta­lansággal, sötét kilátásokkal van tele. Házigazdánk a plébánia karitász­­csoportja, amelyhez hasonló még kö­rülbelül nyolcszáz van az országban, mondja Zagyva Richárd országos igazgatóhelyettes, majd Berecz András ősi, áhítatos Mária-éneket ad elő. Bizonyára soha nem énekelt még ride­gebb körülmények és kisebb közönség előtt. Szép tanúságtétel a jelenléte. Ecsy Gábor országos igazgató kihirdeti: itt és most kezdődik a Katolikus Karitász országos ad­venti segélyakciója, a Tárjátok ki szíveteket! Máris eljuttattak a rászorulókhoz kétszáz kályhát, és sokakat segítenek tüzelővel. Újdonság, hogy Bu­dapesten, a Népligetben mindennap kétszáz (összesen háromezer-kétszáz) adag meleg ételt fognak kiosztani az akció napjain, azonfelül, amit a plébániai csoportok már amúgy is oszta­nak. Idén is meghirdették továbbá a Gyermekek a gyermekekért segélyprogramot, amely azontúl, hogy játékokhoz és édességhez juttatja a nehéz sorsú gyerekeket, azért is fontos, mert már gye­rekkortól szolidaritásra nevel. Több tízezer, összeállított csomagot fognak kiosztani ország­szerte, ennek megvalósításához önkéntesek se­gítségét várják. (Folytatás a 9. oldalon.) Tárjuk ki szívünket! Beszélgetés Spányi Antal püspökkel, a Katolikus Karitász elnökével A Katolikus Karitász november 26-án indította el adven­ti segélyakcióját Tárjátok ki szíveteket! címmel, mely­nek során adománygyűjtő programokat hirdet, és segíti a rászoruló családokat az adventi, a karácsonyi és a téli időszakban. Ebből az alkalomból beszélgettünk Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspökkel, a szervezet el­nökével. Karácsonykor a gazdagon megte­rített ünnepi asztal, az ajándékok­kal körberakott fenyőfa a legtöbb ember számára természetes. Ön hogyan látja, mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy másoknak is adjunk ebből a bőségből? - A társadalom egyik része sajnos nem gondol erre. Talán azért, mert sokan úgy látják, érzik, hogy amit kaptak, az nem csupán az övék, adniuk kell belőle azoknak, akiknek nincsen. Karácsonykor ez a nyitottság kézzelfoghatóbb, de valójában az egész eszten­dőt végig kellene kísérnie en­nek a lelkületnek. Napjaink­ban mintha előbbre léptünk volna ebben a kérdésben, mintha többen lennének azok, hogy megdolgoztak azért, akikben ott a segítő szándék, amijük van, és csak a szerette- akik felelősen gondolkodnak ik szűk körével szeretnék az emberek közötti, szeretet megosztani azt. Mellettük vezérelte kapcsolatról, azonban ott találjuk azokat is, akiknek nyitott a szívük, akik (Folytatás a 9. oldalon.)

Next