Új Ember, 2018 (74. évfolyam, 1/3620-52/3671. szám)
2018-01-14 / 2. (3621.) szám
2018. január 14. Vízkereszt 3 Ha mi tisztulunk, a világ is tisztulni fog Azért írom így, mert ma különösen sokat hallunk és énekelünk mindenféle vízről: a tengeréről, a Jordánéról, a Mózes által a sziklából fakasztottról, na és persze a Dunáéról, amiről még jócskán lesz szó. Elemi erejű az ima, amellyel a hívek és a szolgálattevők egyként szólongatják, dicsőítik az Urat: az egész liturgia egyetlen folyamatos áradása hasonló a közelben áradó Dunához, amelyen ezekben a napokban rengeteg uszadékfa himbálódzik, némelyiken nagy vidáman potyauraskodó sirályokkal. „A Jordánban való kereszteltetésedkor, Urunk, kijelentetett nekünk a Szentháromság imádtatása, mert az Atyának szózata bizonyságot tőn rólad, kedves fiának nevezvén téged, a Szentlélek pedig galamb képében megerősíté a szózat csalhatatlanságát" - énekeljük először, másodszor, majd harmadszor is, és ezáltal egyre mélyebbre és mélyebbre merülünk a titok vizébe. Jézushoz hasonlóan, aki a Jordánba merült alá, hogy felszínre bukkanásakor tanúságot tegyen róla az Atya és a Szentlélek. Nemcsak annyi történik, hogy megértjük, ami kétezer éve történhetett, hanem szinte ott vagyunk a folyó mellett, és lelki szemeinkkel látni véljük a jelenetet. Zenés-énekes hittanóraként is megállná a helyét ez a sok ima, válaszolgatás, mert képes beavatni a szent titkokba; képes megéreztetni, hogy nekem, itt és most közöm van hozzájuk, mert nekem és rólam is szólnak. „Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek" - a jézusi vízbe merüléstől, Keresztelő János általi megkeresztelésétől ennyire rövid az út a mi keresztségünkig. Kocsis Fülöp prédikációja indításaként a zsoltárt idézi, amely szerint a tenger futott, a Jordán pedig visszafordult. Mindkettő nevetséges és lehetetlen is, állapítja meg, mint ahogyan Istennek sem célja a maga által alkotott törvények felfüggesztése. Az ő célja az, hogy a szívünkbe eljusson. A Teremtő belép a világba, hogy megszentelje és megváltoztassa az irányát. Szinte az összes ikonon láthatók hegyek, méghozzá repedezett sziklákkal. Mitől repednek meg a szikláik? Az Úr megjelenésétől. Minden ikon arról beszél, hogy Isten egészen közel jön a világhoz, és ettől a természet megrendül. Hát akkor nekünk is, sőt nekünk még inkább meg kell rendülnünk ezen, és töredelmes szívvel fogadnunk az érkezését, hogy beléphessen a szívünkbe. Amikor ma kimegyünk a Dunához, és először a hármas lángot, majd a keresztet a vízbe merítjük, azt a vágyunkat fejezzük ki ezzel, hogy leszálljon az életünkbe Isten. Hogy szentté legyünk, ahogyan a víz, a folyó szentté válik a megáldása által. A keresztény, evangéliumi élet könnyebb, mint hisszük. Nemcsak annyit jelent ugyanis, hogy helyesen élünk, hanem többet, hogy töredelmesen, bűnösségünk tudatában befogadjuk Istent, aki képes megváltoztatni az életünk folyását, hogy a mennyország óceánja felé vehessük az irányt. A prédikáció után folytatódik a nagy közös ima: sokakért, mindenkiért, köztük a nehezen élőkért, a magányos vagy hajléktalan emberekért. Óriási erőt érzek ebben a fohászkodásban, a szüntelen könyörgésben és magasztalásban. Görögkatolikus testvéreinknél megtapasztalhatjuk, mit jelent imává változtatni az egész életünket. Amint a menet a Duna felé indul, ködön-párán át látjuk a Gellért-hegyet és a Duna vonalát, és a felhők újra meg újra megszűrik, néha pedig el is veszik a fényt a vonulók elől. A nap amúgy tűző fényét, amely aztán szerencsére mintegy negyedóra alatt minden zavaró tényezőn felülkerekedik végül. Közvetlenül a Duna mellett, a víz fölött állva figyeljük a stégre lépő érsek-metropolitát és kíséretét; korlát nincsen, ez kissé félelmetes. A lábunk alatt hullámzó víz élményszerűen közvetíti a szertartás súlyos mondanivalóját. Szinte tavaszias az idő, és ennek mindenki örül. Tavaly ilyenkor jeges szélben állt a tömeg a parton. Az evangélium ismét a keresztelkedési jelenet) szavai után Kocsi Fülöp megkérdezi: „Mi folyik itt?" Majd rögtön válaszol is, hogy a Duna, de aztán újra kérdez, hogy a Dunával mi folyik, a Duna életével. Aztán felidézi azokat az időket, amikor még gyerekek fürödtek, asszonyok mostak, férfiak halásztak a Dunában Pesten és Budán. Ám aztán a jó Duna egyszer csak arra ébredt, hogy betonfalak közé szorították, senkit sem engednek a partjára, és azt a tárgyat, amely beleesik, tanácsos lenne vegytisztítóba vinni. Mivé tettük a Dunát, mivé tettük a Földet? Szerencsére a természetnek öntisztító ereje van - ha egyszer végre befejeznénk a szennyezését, képes lenne regenerálódni. Hasonló a helyzet velünk, a lelkünkkel is. Legfőbb vágyunk, hogy Isten megtisztítsa az életünket. Hogy a kereszthez hasonlóan, amit most a Dunába merítettünk az életünkbe ereszkedjen. Fájdalmas a világ fertőzöttsége, szennyezettsége, akárcsak a bűneink. Kérjük hát a tisztulást. Ha mi tisztulunk, a világ is tisztulni fog. Kiss Péter Fotó: Merényi Zita (Folytatás az 1. oldalról.) KEDVES OLVASÓINK! Előfizetési díjaink 2018. január 1-jétől az alábbiak szerint változnak: ÚJ EMBER HETILAP egy lapszám: 195 helyett 200 forint éves előfizetés: 15360 helyett 16200 forint (52 lapszám) féléves előfizetés: 7740 helyett 8100 forint (26 lapszám) negyedéves előfizetés: 3900 helyett 4050 forint (13 lapszám) ADOREMUS egy szám: 560 helyett 580 forint éves előfizetés: 9500 helyett 10440 forint (12 szám) féléves előfizetés: 4800 helyett 5220 forint (6 szám) negyedéves előfizetés: 2400 helyett 2600 forint (3 szám) EGYÜTTES ELŐFIZETÉS ESETÉN éves előfizetés: 19980 helyett 21400 forint féléves előfizetés: 10500 helyett 11300 forint ELÉRHETŐSÉGEINK (06-1) 633-3132, (06-1) 633-3790, terjesztes@ujember.hu Megszentelték a Szinva-patak vizét Miskolcon I Vízkereszt napján, január 6- án Orosz Atanáz megyéspüspök megszentelte a Szinva-patak vizét a miskolci Szinva-teraszon. A görögkatolikus hagyománynak része az élővizek, a források, a folyók és a patakok megszentelése is. A főpásztor évről évre más-más folyót vagy patakot szentel meg egyházmegyéje területén. Idén Miskolc belvárosában a város jelképévé vált Szinva-patakot szentelte meg a Búza téri székesegyházban végzett püspöki liturgia után. A vízszentelés szertartásán mondott ünnepi homíliájában Orosz Atanáz a „teremtett jóra" emlékeztette a jelenlévőket. „Sokszor hallunk vizeink globális válságáról, a szennyezett víz okozta bajokról. Ezért azonban nagyrészt az ember a felelős. Amikor kapcsolata teremtő Istenével meglazul, és engedetlensége folytán embertársai ellen fordul, akkor a természet rendje is megbolydul. A Teremtő önmaga feláldozásával is rendbe akarja hozni ezt. Vízkeresztkor azt ünnepeljük, hogy a legmélyebb alázattal lehajol közénk, egészen a víz mélyéig leereszkedik, megalázkodik, hogy magára vegye a bűnös emberek bűnének terhét" - mondta a főpásztor. • „A Jordánban alámerülő Jézus első nyilvános megjelenésével már előre jelzi a húsvéti eseményeket is, amikor a halál mélységébe merül érettünk, hogy együtt emeljen fel bennünket a halál mélyéről a romolhatatlan örök életre" - folytatta a püspök, és arra is emlékeztetett, hogy Jézus Krisztus megkeresztelkedésével a világ szentelődik meg. „Ma közösen imádkozunk a természetért, környezetünkért és az Isten által nekünk ajándékozott dolgokért" - mondta a főpásztor, majd hozzátette: „A megszenteléssel mi is igyekszünk megtisztulni, rendesebbé válni, hogy környezetünket hosszabb távon is megőrizhessük." Hangsúlyozta továbbá, hogy nemcsak a magánéletünk, hanem a közösségi életünk megtisztítására is törekednünk kell, így téve tanúságot Isten jóságáról. A szertartás végén Orosz Atanáz a híveket is meghintette a friss szenteltvízzel. Forrás: Miskolci Egyházmegye Fotó: Fojtán László