Új Ember, 2018 (74. évfolyam, 1/3620-52/3671. szám)
2018-09-16 / 37. (3656.) szám
2 Egyház 2018. szeptember 16. Szeptember 5-én a Szentatya, folytatva a tízparancsolatról megkezdett katekézissorozatát, a pihenőnapra vonatkozó parancsról (Kiv 20,8-11) elmélkedett. Hangsúlyozta, hogy meg kell tanulnunk helyesen pihenni: nem szabad elmenekülnünk életünk valóságától, hanem ki kell engesztelődnünk. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közöljük. Kedves testvéreim, jó napot kívánok! A tízparancsolat tárgyalása során ma a pihenés napjáról szóló parancshoz érkeztünk. Könnyen teljesíthető előírásnak tűnik, ám ez téves vélekedés. Pihenni egyáltalán nem egyszerű, van ugyanis helyes és helytelen pihenés. Hogyan lehet megkülönböztetni őket? A mai társadalom szórakozásra és szünidőre vágyik. A figyelemelterelés iparága pompásan virágzik, és a reklámok hatalmas játszótérként mutatják be az eszményi világot, ahol mindenki kedvére szórakozik. A napjainkban uralkodó életfelfogás középpontjában nem a tevékenység és az elkötelezett munka, hanem a kibújás áll. Keressünk pénzt, hogy szórakozhassunk, és kielégíthessük vágyainkat. A mintakép a sikeres ember, aki megengedheti magának, hogy kedvére halmozza az élvezeteket. Ezzel a mentalitással azonban az ember egy elégedetlen életformába süllyed, melyet elhódított a szórakozás, amely nem pihenés, hanem a valóságtól való elidegenedés és elmenekülés. Az ember sosem pihent annyit, mint manapság, mégis sosem tapasztalt meg akkora ürességet, mint manapság! A szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek, az utazások, a drága tengeri hajóutak és ehhez hasonlók nem töltik meg a szívedet, sőt igazából pihenést sem nyújtanak! A tízparancsolat szavai a probléma velejét érintik, és más fényben mutatják be, mi is a pihenés. Ennek a parancsnak van egy különlegessége: indokot is szolgáltat. Az Úr nevében történő pihenésnek pontos indoka van: „Mert az Úr hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Ezért az Úr megáldotta és megszentelte a nyugalom napját" (Kiv 20,11). Ez visszautal a teremtéselbeszélés végére, ahol ezt olvassuk Istenről: „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott" (Tér 1,31). És akkor elkezdődik a pihenés napja, amely Isten öröme mindazért, amit alkotott. A szemlélés és az áldás napja. Mi tehát a pihenés eme parancsolat szerint? A szemlélés ideje, a dicséret ideje, és nem az elmenekülésé. Arra szolgáló idő, hogy ránézzünk a valóságra, és azt mondjuk: milyen szép az élet! A valóságtól való menekülésként felfogott pihenéssel a tízparancsolat a valóság áldásaként érzett pihenést állítja szembe. Számunkra, keresztények számára az Úr napjának, a vasárnapnak a középpontja az Eucharisztia, amely hálaadást jelent. Ez a nap arra szolgál, hogy azt mondjuk Istennek: köszönöm, Uram, az életet, a te irgalmasságodat, az összes ajándékodat! A vasárnap célja nem az, hogy kitöröljük emlékezetünkből a többi napot, hanem hogy emlékezetünkbe idézzük, megáldjuk őket, és kibéküljünk az élettel. Sok embernek tömérdek lehetősége van szórakozásra, mégsem él békében az élettel! A vasárnap arra szolgál, hogy békét kössünk az élettel, és azt mondjuk: az élet csodálatos, nem könnyű, időnként fájdalmas, mégis csoda szép! Az igazi pihenésre való rátalálás Isten műve bennünk, de megkívánja tőlünk, hogy utasítsuk el az átkozódást és annak bűvöletét (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 83.). Átadni szívünket a búslakodásnak, okokat találni az elégedetlenségre roppant könnyű. Az áldás és az öröm nyitottságot igényel a jóra, ami a szív felnőtt mozgása. A jó szeretetteljes, és sosem erőlteti ránk magát. Nekünk kell mellette döntenünk! A békét nekünk kell választanunk, nem lehet ráerőltetni senkire, és nem lehet véletlenül rátalálni. Az embernek, bár megpróbál elfutni szívének keserű sebeitől, igazából arra van szüksége, hogy megbékéljen azzal, amitől menekülni próbál. Ki kell békülnünk élettörténetünkkel, a tényekkel, amelyeket nem fogadunk el, személyiségünk nehéz részeivel. Kérdezem tőletek: Mindnyájan ki vagytok békülve élettörténetetekkel? Gondolkodjatok el ezen a kérdésen: Ki vagyok békülve élettörténetemmel? Az igazi béke ugyanis nem abból születik, ha megváltoztatom az élettörténetemet, hanem ha elfogadom és megbecsülöm olyannak, amilyen. Hányszor, de hányszor találkoztunk beteg keresztényekkel, akik olyan derűs békével vigasztaltak bennünket, amilyet nem találhatni az életművészekben és élvhajhászokban! És láttunk egyszerű, szegény embereket kicsiny kegyelmeknek örülni, örökkévalóságot árasztó boldogsággal! A Második törvénykönyvben azt mondja az Úr: „Ma életet és halált, áldást és átkot tártam szemed elé. Válaszd az életet, hogy élhess, és utódaid is élhessenek!" (MTörv 30,19). Ez a választás Szűz Mária „fiai"-ja (igenje), a Szentlélek előtti megnyílás, aki segít, hogy Krisztus nyomában tudjunk járni, aki rábízza magát az Atyára életének legdrámaibb pillanatában, és így rálép a feltámadáshoz vezető útra. Mikor válik széppé az élet? Amikor elkezdünk jól gondolkodni róla, bármilyen legyen is élettörténetünk. Amikor utat tör magának a kétely ajándéka, hogy tudniillik minden kegyelem, és ez a szent gondolat szétzúzza az elégedetlenség belső falát, és elindítja az igazi pihenést. Az élet akkor válik széppé, amikor szívünk megnyílik a Gondviselés előtt, és felfedezzük annak igazságát, amit a zsoltár mond: „Csak Istennél pihen meg lelkem" (Zsolt 62,2). Szép ez a zsoltárvers: „Csak Istennél pihen meg lelkem." Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News Ferenc pápa: A vasárnap arra szolgál, hogy kibékülj életed valóságával! (Folytatás az 1. oldalról.) Az üldözött keresztény testvéreink megsegítésére karácsonyig ismét gyűjtést hirdetett a konferencia. Kérik a pap testvérek, a hívek és minden jó szándékú ember nagylelkű adományát az alábbi számlaszámra: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, 11100104-18181490-14000003. Az MKPK tagjai az ülés első napján elbúcsúztatták Várszegi Asztrik püspököt, nyugalmazott pannonhalmi főapátot, aki 1991-ben történt megválasztását követően huszonhét éven át főapátként szolgált, s most nyugdíjba vonult. A testület további három évre megerősítette Török Csaba atyát az MKPK televíziós referensi szolgálatában. Az ülésen döntés született arról, hogy a Katolikus Szeretetszolgálat és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem együttműködésével új szociálisvezető-képzés indul. A püspökök döntöttek arról, hogy a Magyar Katolikus Egyház is csatlakozik a németországi kezdeményezéshez, amelynek keretében október 18-án világszerte gyermekek imádkozzék együtt a rózsafüzért a világ egységéért és békéjéért. A kezdeményezés 2005- ben indult útjára Venezuelából, Pietrelcinai Szent Pio atya kijelentése nyomán, aki azt mondta: ha egymillió gyermek a rózsafüzért imádkozza, a világ meg fog változni. A püspökök testülete meghallgatta Udvardy György pécsi megyéspüspök és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolita beszámolóját az augusztus 21. és 26. között Dublinban megrendezett Családok IX. Világtalálkozójáról. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK Hivatásgondozó Bizottságának elnöke beszámolt a július 30. és augusztus 3. között Rómában megrendezett 12. Nemzetközi Ministránstalálkozóról. Cserháti Ferenc püspök, referens ismertette a külföldi magyarok lelkipásztori ellátását támogató, 1+1 Misszió elnevezésű projekt előkészítő feladatait. Jelenlegi szakaszában a projekt elsősorban az Európán belüli külföldi magyarok programjait, ünnepeit, a fiatalok lelki nevelését támogatja. A későbbiekben szeretnék bevonni ebbe a munkába a világi hívőket is. A konkrét lehetőségek felmérése érdekében október 12. és 14. között konferenciát szerveznek Esztergomban, elsősorban az Európából érdeklődő magyar lelkipásztorok és világi hívek számára. A testület meghallgatta Fábry Kornélnak, a 2020- ban Budapesten rendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) főtitkárának beszámolóját a NEK 2017 óta tartó előkészületeiről, köztük a megvalósult programokról, az országos, illetve nemzetközi szentségimádásról. A főtitkár ismertette az idei évre tervezett további rendezvények részleteit. Beszélt a szeptember 15-én, Budapesten sorra kerülő Forráspont ifjúsági eucharisztikus napról és a Krisztus Király ünnepéhez kapcsolódó, november 24-i újabb világméretű szentségimádási kezdeményezésről, amelybe - az előző alkalmakhoz hasonlóan - remélhetőleg a világ minden tájáról be tudnak kapcsolódni magyar és nem magyar hívek. Szólt az eucharisztikus tudományos konferenciáról is, amelyet november 27. és 29. között rendeznek az esztergomi Szent Adalbert Központban. Tervezik továbbá a NEK honlapjának frissítését, hogy a meglévő magyar és angol mellett újabb nyelveken is elérhető legyen. A szervezők a programok megvalósításában együttműködnek az egyházmegyékkel, illetve különböző közösségekkel, ezzel is elősegítve a hívek bevonását az előkészületekbe. A 2020-as nagy találkozó nyitó szentmiséjén a tervek szerint közös országos elsőáldozásra is sor kerül. Az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága által 2013 óta minden ősszel megrendezett, több ezer látogatót vonzó Katolikus Társadalmi Napokat (Kartárs) idén Székesfehérváron tartották szeptember 7. és 9. között. (Riportunk a 3. oldalon olvasható.) Az előző évekhez hasonlóan ismét megrendezik a Katolikus Kulturális Hetek programsorozatot, amelynek idei mottója: „Az Eucharisztia az Egyház életének forrása." Az eseménysorozat célja, hogy az 52. NEK előkészületeihez kapcsolódva a katolikus kultúrán keresztül felhívja az emberek figyelmét Egyházunk legmélyebb titkára, az Oltáriszentségre, amely a keresztény élet csúcspontja és forrása. A programsorozat keretében az egyházmegyék még szeptemberben több korcsoportban rajzés fotópályázatot hirdetnek, amelynek eredményhirdetésére Budapesten kerül sor november 17-én, a Szent Erzsébet Rózsája díj átadóünnepségén. A nyertes munkákból kiállítást is rendeznek, amely a tervek szerint bejárja majd az ország egyházmegyéit. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia arra buzdítja a híveket, hogy az egyházi hívekről megfelelő forrásokból tájékozódjanak. A testület az MKPK félhivatalos hírügynöksége, a Magyar Kurír honlapját javasolja erre a célra. Agonás Szonja Forrás: MKPK Sajtószolgálat Fotó: Lambert Attila Ülésezett a püspöki konferencia Az üldözött keresztények megsegítéséért A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai és a hívek újra meg újra megrendült lélekkel értesülnek azokról az üldöztetésekről, amelyeket keresztény testvéreink szenvednek el egyes afrikai és ázsiai országokban, valamint másutt, szerte a világban. Az üldözésnek számos módozata van, a diszkriminációtól kezdve a legkegyetlenebb módon elkövetett gyilkosságokig. Megbízható felmérések szerint napjainkban is ötpercenként ölnek meg egy-egy keresztényt a vallása miatt. Imádságainkban rendszeresen megemlékezünk róluk. Semmiképpen sem szeretnénk senkiben ellenérzéseket kelteni az üldözőkkel szemben, és még kevésbé akarunk bárkit bosszúállásra ösztönözni. A vértanúkról való megemlékezés kezdetektől fogva hozzátartozik Egyházunk életéhez. Ugyancsak ősi gyakorlat a szükséget szenvedő hittestvérek támogatása, s ebben első helyen állnak azok a keresztény családok, amelyeket hazájukból elüldöztek, templomaikat, otthonaikat és iskoláikat pedig romhalmazzá tették. Az üldözött keresztény testvéreink megsegítésére karácsonyig bezárólag ismételten kérjük pap testvéreink, a hívek és minden jó szándékú ember nagylelkű adományát az alábbi számlaszámra: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, 11100104-18181490-14000003. Már a két évvel ezelőtti gyűjtéskor is megtapasztalhattuk nagylelkűségüket, amikor is 126 millió forinttal tudtuk támogatni a Közel-Keleten üldözött keresztény testvéreinket. Minden forint segítséget jelent abban, hogy elűzött testvéreink visszatérhessenek azokba a városokba és falvakba, melyekben őseik évszázadok, sőt évezredek óta éltek. Keresztény testvéreink nevében is megköszönjük nagylelkű támogatásukat. Budapest, 2018. szeptember 5. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye V_________________________________________________________________________________________________________________7