Új Ember, 2019 (75. évfolyam, 1/3672-52/3723. szám)

2019-01-06 / 1. (3672.) szám

2019. január 6. Egyház 3 (Folytatás az 1. oldalról.) „Hálát adunk Márfi Gyula érsek atya életéért, a 75 esz­tendőért, amelyet eddig ka­pott a gondviseléstől. Hálát adunk különösen mindazo­kért a kegyelmekért, amelyek­ben Isten Egyházát és a körü­löttünk élő emberi közösséget részesítette papi és püspöki szolgálata által. Kérjük a mai szentmisében Isten bőséges áldását érsek atya személyére és szolgálatára" - zárta beszé­dét a bíboros. Szerenka Miklós érseki hely­­nök a főegyházmegye nevé­ben köszöntötte Márfi Gyula érseket, áttekintve munkássá­gát, életútját, eredményekben gazdag tevékenységét. „Hálát adunk Istennek, amiért segí­tette őt abban is, hogy válasz­tott jelmondatához híven egész papi és főpásztori mun­kásságában a soha el nem mú­ló szeretet vezesse. Tanítóként a szeretet szellemében hirdette a tiszta igazságot, főpapként pedig ennek megfelelően töre­kedett megszentelni a rábízott népet, így szolgáltatta ki a szentségeket: több ezer fiatal­nak adta át a Szentlélek aján­dékait a bérmálásban, diakó­nusokat szentelt fel, köztük családos férfiakat az állandó diakonátusra. Ötvenöt diakó­nust pedig főegyházmegyénk papjává szentelt. A pásztori kormányzás szolgálatát gya­korolva, Jézus szeretetét kö­vetve jó pásztora lett az egész egyházmegyének" - fogalma­zott Szerenka Miklós érseki helynök, aki köszöntője végén átadta az érseknek a főegyház­megye ajándékát, egy herendi porcelán Madonna-szobrot, a toporci Madonna mását. Szentbeszédében Bábel Ba­lázs kalocsa-kecskeméti érsek Szent Pál apostolnak a Timó­­teushoz intézett tanácsára hív­ta fel a figyelmet: a püspök le­gyen vendégszerető és józan. „Ne feledjük: mi ugyan a ka­rácsonyt - helyesen - sok ked­ves történettel vesszük körül, de a valóság az, hogy Isten be­lépett a világunkba, sorskö­zösséget vállalva az emberrel, és nemcsak gyermekségében, hanem felnőttként is, megta­pasztalva a szenvedést és a halált. Nincs ennél nagyobb realizmus" - mondta Bábel Balázs, kiemelve, hogy Márfi Gyula érsek széles körben is­mert a realizmusáról, arról, hogy a világ dolgait józan böl­csességgel ítéli meg. Vala­mennyi keresztény embernek törekednie kell erre, ügyelve, hogy a józan ítélőképesség ne csapjon át pesszimizmusba, hanem a lélek derűjéhez ve­zessen. Ezért rendkívül fontos az öröm és a humor is - hang­súlyozta Bábel Balázs. „Ked­ves Gyula atya! Téged Isten a humor adományával is meg­áldott. Kifejezetten élvezzük ezt a püspöki karban, ahová, mint a jó családatya, régit és újat egyaránt hozol. A humor Isten ajándéka, ahogyan az emberekhez való hozzáállá­sod is. Mindig tisztában vagy azzal, hogy te magad is elkö­vetheted a hibáikat. És igazi, jó Keresztelő Szent János módjára tudod azt is, hogy Jé­zusnak növekednie kell, ne­künk pedig kisebbednünk, mert ez a feladatunk. Az éle­tünk lehet drámai, de tragikus nem, mert Jézus Krisztus a legnagyobb megpróbáltatások idején is megmutatja nekünk a kiutat. Kinek van igazi lelki öröme? Annak, aki tudja, hogy amit tett, annak értelme van" - fogalmazott a kalocsa­­kecskeméti érsek. A szentmise végén Áder Já­nos köztársasági elnök köszön­tőszavait Takáts István érseki kancellár olvasta fel. „Decem­ber a hálaadás hónapja. Ahogy várakozunk és vágyakozunk - Pilinszky szerint éppen arra, ami a miénk -, és számot ve­tünk a lassanként végéhez kö­zeledő esztendővel, mindig bő­séggel akad, amiért illő köszö­netet mondanunk. Idén azért is hálát adhatunk a Terem­tőnek, hogy 75 esz­tendőn át áldással kísérte érsek úr éle­tét és papi-apostoli hivatását. Aki sze­retettel fordul em­bertársaihoz, annak a várakozás örök remény, hiszen nem feledkezik meg szeretetetek­­ről, amelyet az ő nevében gyakorol­tatok, amikor szenteknek szolgál­a­tatok és szolgáltok. Bízom abban, hogy érsek úr a további­akban is erőt érez lelkipásztori külde­téséhez. Kívánom, hogy e szolgálatot a jövőben is a gondviselés ke­gyelme és a közös­ség hálája övezze." Porga Gyula, Veszprém vá­ros polgármestere ünnepi be­szédében szólt arról, hogy Márfi Gyula érsek kiváló kö­zösségi ember, aki törekszik arra, hogy a város és az Egy­ház közötti viszonyt a harmo­nikus együttműködés jelle­mezze. A polgármester a köz­gyűlés döntése alapján Veszp­rém város díszpolgára címet adott át Márfi Gyula érsek­nek, a város érdekében kifej­tett tiszteletre méltó szolgála­tai elismeréseként. A szentmise befejező áldá­sa előtt az ünnepelt köszöne­tet mondott valamennyi meg­jelentnek és mindazoknak, akik támogatták őt élete és hi­vatása során. Elsősorban pe­dig Istennek köszönte meg az elmúlt évtizedeket. „Köszönet a lélek sötét éj­szakáiért is, amelyekben már általános iskolás koromban ré­szem volt. Egy időben szinte minden sötétbe borult szá­momra. És köszönet a hitért, amely anyagi javaknál és ki­tüntetéseknél sokkal fontosabb volt. Köszönöm azokat a lelki élményeket, amelyekben a fia­talok és az idősek, az egészsé­gesek és a betegek között ré­szesültem. Volt idő, főleg Szombathelyen, amikor na­gyon magam alatt voltam, de ilyenkor mindig ért egy-egy olyan élmény a kórházban vagy egy tanfolyam alkalmá­val, amely újra elhitette velem, hogy érdemes volt pappá szenteltetnem magam, és érde­mes volt megszületnem." Márfi Gyula veszprémi ér­sek a Zala megyei Pördeföl­­dén született 1943. december 17-én. 1967-ben Szombathe­lyen pappá, 1995-ben Egerben püspökké szentelték. Szent II. János Pál pápa 1997. augusz­tus 14-én nevezte ki veszpré­mi érsekké, ugyanezen év szeptember 6-án iktatták be hivatalába. Kimagasló szak­mai munkája elismeréseként 2017. augusztus 20-án a Ma­gyar Érdemrend középke­resztjének polgári tagozata ki­tüntetést vehette át. Jelmonda­ta: „A szeretet soha el nem múlik" (lKor 13,8). Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye A szeretet soha el nem múlik Hetvenöt éves Márfi Gyula veszprémi érsek (Folytatás az 1. oldalról.) A főcelebráns Székely János megyéspüspök, a szónok Bérezi L. Bernát ciszterci apát volt. Mások mellett Brenner Jó­zsef nagyprépost, Ruppert Jó­zsef posztulátor és Császár István általános helynök koncelebrált. Az ünnepen részt vett a közélet számos képviselője is, köztük Hende Csaba, az Országgyűlés alel­­nöke, Szombathely ország­­gyűlési képviselője; valamint Puskás Tivadar, a város pol­gármestere. Első ízben ünnepelhetjük Boldog Brenner János litur­gikus napját. Azt ünnepel­jük, hogy bár az istenellenes hatalom a hitvalló papnak még az emlékét is el akarta törölni, Isten fölemelte a ne­vét. Ő felmagasztalja a meg­alázókat, szemében ugyanis drága a szentjei élete és halá­la - fogalmazott köszöntőjében Szé­kely János, kifejezve az egybegyűlt közösség háláját Brenner János életé­ért és életáldozatáért. Bérezi L. Bernát OCist zirci apát a szentbeszédében rámutatott: Boldog Brenner János élete azt üzeni ne­künk, hogy a boldogság mindenki számára elérhető, bármilyen élet­helyzetben vagy lelkiállapotban le­gyünk is. A zirci apát Boldog Brenner János életpéldájáról beszélt, majd kérdése­ket intézett a jelenlévőkhöz: Tu­­dunk-e csendben maradni, hogy megtaláljuk Istent a lelkünkben? En­gedjük-e, hogy Isten véssen, csiszol­jon, magához hasonlóvá formáljon bennünket? Vállaljuk-e életünk ne­hézségeit, és hiszünk-e abban, hogy Isten minden rosszból ki tudja hozni a jót? A szónok arra buzdított, hogy kérjük Boldog Brenner János köz­benjárását, azt, hogy megerősítsen minket a ráhagyatkozásban, s így minden helyzetben bízni tudjunk Is­ten akaratában. A szentmise végén Boldog Bren­ner János ereklyéi előtt folytatódott az imádság. A ministránsok Székely János püspökkel a Brenner-oltárhoz vonultak, körbeállták, és egy-egy kö­nyörgés elhangzása után égő mé­csest helyeztek el az oltáron. Példá­jukat a hívek is követték, sorban meggyújtották gyertyáikat. Az ünneplők ezután a székesegy­házból a Boldog Brenner János Óvo­dához, az egykori Püspöki Elemi Is­kolához vonultak, ahol 1938 és 1940 között Brenner János tanult. Székely János itt megáldotta az épület falán elhelyezett emléktáblát. Az ünneplés ligetmegáldással folytatódott. Szombathely városának közgyűlése idén júniusban szavazott arról, hogy a közbeszédben emlék­mű- és szánkódombnak nevezett te­rület, az a hely, ahol május 1-jén 15 ezer hívő ünnepelte Brenner Já­nos boldoggá avatását, ezután a Brenner János liget elnevezést viseli majd. A helyszínen Hende Csaba, Szombathely országgyűlési képvise­lője, Puskás Tivadar polgármester, valamint Székely János szóltak az ünneplőkhöz. A megyéspüspök örö­mének adott hangot, hogy Krisztus keresztje ezt a teret is meghódította. A főpásztor megáldotta a ligetet, és mindazokat, akik a jövőben használ­ják majd. Ugyanaznap Szentgotthárd-Mária­­újfalura várták a zarándokokat, egy aprócska, takaros kis istenházába. A Szent Péter és Pál-templom a szá­zadforduló éveiben épült egy kol­dusasszony és hívek adományaiból. 1957. december 14-én itt mutatta be élete utolsó szentmiséjét Brenner Já­nos. A kis templomba alig negyvenen férnek be, így a többség kihangosít­va, kintről követte a szentmisét. A li­turgián Székely János mellett Bren­ner József nagyprépost és Császár István általános helynök állt az oltár­nál. A megyéspüspök a hatvanegy évvel ezelőtti éjszaka történéseit fel­idézve úgy fogalmazott: amikor Brenner János az utolsó miséjén fel­emelte a hófehér ostyát, nem tudhat­ta, hogy még aznap a vére hullik majd rá. Homíliájában a megyéspüs­pök arról a fiatalemberről beszélt, akiben tűzként lobogott az istensze­retet és a felebaráti szeretet. A szertartás után az emléknap résztvevői Székely János püspökkel elindultak, hogy végigjárják Boldog Brenner János utolsó útját. A Keresz­tény Megmozdulásokért Egyesület Szentgotthárd kilencedik al­kalommal szervezett zarán­doklatot Brenner János em­lékére. Minden évben sokan eljönnek erre az eseményre. Brenner János egykori szol­gálati helyén, Rábakethelyen és aprófalvas filiáiban, Máriaújfalun, Farkasfán, Magyarlakán és Zsidán még élnek kortársai, neveltjei. Az út első állomása Rába­­kethely volt. Brenner János az itteni plébániára tért haza, itt kopogtattak be hozzá az éjszaka közepén, hogy be­teghez hívják. Rábakethelyig az ország­úton és a település utcáin ró­zsafüzért imádkozva haladt a zarándokmenet, élén a ke­reszttel. Onnan aztán már az erdő következett. Apró pely­­hekben szállingózott a hó, mécsesek fénye világította meg az ösvényt. Hatvanegy évvel ezelőtt Rábakethely és Zsida között, valahol az er­dőben támadtak rá a plébániáról el­csalt papra. A súlyosan megsérült fi­atalember Zsidára még eljutott vala­hogyan, de onnan már nem tudott továbbmenni. Reggel holtan találtak rá az emberek. Brenner János boldoggá avatása óta ez a zarándokút többé már nem keresztút, hanem az öröm útja. Ti­zennégy állomásánál ezúttal Brenner János írásaiból, leveleiből és napló­­bejegyzéseiből hangzottak el részle­tek. A zarándokút utolsó állomása a zsidai kereszt volt. Székely János itt megáldotta a zarándokokat, ők pe­dig a feszület lábánál elhelyezték mécsesüket. Boldog Brenner János első liturgikus emléknapja a zsidaiak vendéglátásával zárult. Trauttwein Éva­Fotó: Merényi Zita Engedjük-e, hogy Isten formáljon? Boldog Brenner Jánosra emlékeztek Szombathelyen A zarándokút utolsó állomása a zsidai kereszt volt

Next