Új Ember, 2019 (75. évfolyam, 1/3672-52/3723. szám)
2019-01-06 / 1. (3672.) szám
2019. január 6. Egyház 3 (Folytatás az 1. oldalról.) „Hálát adunk Márfi Gyula érsek atya életéért, a 75 esztendőért, amelyet eddig kapott a gondviseléstől. Hálát adunk különösen mindazokért a kegyelmekért, amelyekben Isten Egyházát és a körülöttünk élő emberi közösséget részesítette papi és püspöki szolgálata által. Kérjük a mai szentmisében Isten bőséges áldását érsek atya személyére és szolgálatára" - zárta beszédét a bíboros. Szerenka Miklós érseki helynök a főegyházmegye nevében köszöntötte Márfi Gyula érseket, áttekintve munkásságát, életútját, eredményekben gazdag tevékenységét. „Hálát adunk Istennek, amiért segítette őt abban is, hogy választott jelmondatához híven egész papi és főpásztori munkásságában a soha el nem múló szeretet vezesse. Tanítóként a szeretet szellemében hirdette a tiszta igazságot, főpapként pedig ennek megfelelően törekedett megszentelni a rábízott népet, így szolgáltatta ki a szentségeket: több ezer fiatalnak adta át a Szentlélek ajándékait a bérmálásban, diakónusokat szentelt fel, köztük családos férfiakat az állandó diakonátusra. Ötvenöt diakónust pedig főegyházmegyénk papjává szentelt. A pásztori kormányzás szolgálatát gyakorolva, Jézus szeretetét követve jó pásztora lett az egész egyházmegyének" - fogalmazott Szerenka Miklós érseki helynök, aki köszöntője végén átadta az érseknek a főegyházmegye ajándékát, egy herendi porcelán Madonna-szobrot, a toporci Madonna mását. Szentbeszédében Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek Szent Pál apostolnak a Timóteushoz intézett tanácsára hívta fel a figyelmet: a püspök legyen vendégszerető és józan. „Ne feledjük: mi ugyan a karácsonyt - helyesen - sok kedves történettel vesszük körül, de a valóság az, hogy Isten belépett a világunkba, sorsközösséget vállalva az emberrel, és nemcsak gyermekségében, hanem felnőttként is, megtapasztalva a szenvedést és a halált. Nincs ennél nagyobb realizmus" - mondta Bábel Balázs, kiemelve, hogy Márfi Gyula érsek széles körben ismert a realizmusáról, arról, hogy a világ dolgait józan bölcsességgel ítéli meg. Valamennyi keresztény embernek törekednie kell erre, ügyelve, hogy a józan ítélőképesség ne csapjon át pesszimizmusba, hanem a lélek derűjéhez vezessen. Ezért rendkívül fontos az öröm és a humor is - hangsúlyozta Bábel Balázs. „Kedves Gyula atya! Téged Isten a humor adományával is megáldott. Kifejezetten élvezzük ezt a püspöki karban, ahová, mint a jó családatya, régit és újat egyaránt hozol. A humor Isten ajándéka, ahogyan az emberekhez való hozzáállásod is. Mindig tisztában vagy azzal, hogy te magad is elkövetheted a hibáikat. És igazi, jó Keresztelő Szent János módjára tudod azt is, hogy Jézusnak növekednie kell, nekünk pedig kisebbednünk, mert ez a feladatunk. Az életünk lehet drámai, de tragikus nem, mert Jézus Krisztus a legnagyobb megpróbáltatások idején is megmutatja nekünk a kiutat. Kinek van igazi lelki öröme? Annak, aki tudja, hogy amit tett, annak értelme van" - fogalmazott a kalocsakecskeméti érsek. A szentmise végén Áder János köztársasági elnök köszöntőszavait Takáts István érseki kancellár olvasta fel. „December a hálaadás hónapja. Ahogy várakozunk és vágyakozunk - Pilinszky szerint éppen arra, ami a miénk -, és számot vetünk a lassanként végéhez közeledő esztendővel, mindig bőséggel akad, amiért illő köszönetet mondanunk. Idén azért is hálát adhatunk a Teremtőnek, hogy 75 esztendőn át áldással kísérte érsek úr életét és papi-apostoli hivatását. Aki szeretettel fordul embertársaihoz, annak a várakozás örök remény, hiszen nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor szenteknek szolgálatatok és szolgáltok. Bízom abban, hogy érsek úr a továbbiakban is erőt érez lelkipásztori küldetéséhez. Kívánom, hogy e szolgálatot a jövőben is a gondviselés kegyelme és a közösség hálája övezze." Porga Gyula, Veszprém város polgármestere ünnepi beszédében szólt arról, hogy Márfi Gyula érsek kiváló közösségi ember, aki törekszik arra, hogy a város és az Egyház közötti viszonyt a harmonikus együttműködés jellemezze. A polgármester a közgyűlés döntése alapján Veszprém város díszpolgára címet adott át Márfi Gyula érseknek, a város érdekében kifejtett tiszteletre méltó szolgálatai elismeréseként. A szentmise befejező áldása előtt az ünnepelt köszönetet mondott valamennyi megjelentnek és mindazoknak, akik támogatták őt élete és hivatása során. Elsősorban pedig Istennek köszönte meg az elmúlt évtizedeket. „Köszönet a lélek sötét éjszakáiért is, amelyekben már általános iskolás koromban részem volt. Egy időben szinte minden sötétbe borult számomra. És köszönet a hitért, amely anyagi javaknál és kitüntetéseknél sokkal fontosabb volt. Köszönöm azokat a lelki élményeket, amelyekben a fiatalok és az idősek, az egészségesek és a betegek között részesültem. Volt idő, főleg Szombathelyen, amikor nagyon magam alatt voltam, de ilyenkor mindig ért egy-egy olyan élmény a kórházban vagy egy tanfolyam alkalmával, amely újra elhitette velem, hogy érdemes volt pappá szenteltetnem magam, és érdemes volt megszületnem." Márfi Gyula veszprémi érsek a Zala megyei Pördeföldén született 1943. december 17-én. 1967-ben Szombathelyen pappá, 1995-ben Egerben püspökké szentelték. Szent II. János Pál pápa 1997. augusztus 14-én nevezte ki veszprémi érsekké, ugyanezen év szeptember 6-án iktatták be hivatalába. Kimagasló szakmai munkája elismeréseként 2017. augusztus 20-án a Magyar Érdemrend középkeresztjének polgári tagozata kitüntetést vehette át. Jelmondata: „A szeretet soha el nem múlik" (lKor 13,8). Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye A szeretet soha el nem múlik Hetvenöt éves Márfi Gyula veszprémi érsek (Folytatás az 1. oldalról.) A főcelebráns Székely János megyéspüspök, a szónok Bérezi L. Bernát ciszterci apát volt. Mások mellett Brenner József nagyprépost, Ruppert József posztulátor és Császár István általános helynök koncelebrált. Az ünnepen részt vett a közélet számos képviselője is, köztük Hende Csaba, az Országgyűlés alelnöke, Szombathely országgyűlési képviselője; valamint Puskás Tivadar, a város polgármestere. Első ízben ünnepelhetjük Boldog Brenner János liturgikus napját. Azt ünnepeljük, hogy bár az istenellenes hatalom a hitvalló papnak még az emlékét is el akarta törölni, Isten fölemelte a nevét. Ő felmagasztalja a megalázókat, szemében ugyanis drága a szentjei élete és halála - fogalmazott köszöntőjében Székely János, kifejezve az egybegyűlt közösség háláját Brenner János életéért és életáldozatáért. Bérezi L. Bernát OCist zirci apát a szentbeszédében rámutatott: Boldog Brenner János élete azt üzeni nekünk, hogy a boldogság mindenki számára elérhető, bármilyen élethelyzetben vagy lelkiállapotban legyünk is. A zirci apát Boldog Brenner János életpéldájáról beszélt, majd kérdéseket intézett a jelenlévőkhöz: Tudunk-e csendben maradni, hogy megtaláljuk Istent a lelkünkben? Engedjük-e, hogy Isten véssen, csiszoljon, magához hasonlóvá formáljon bennünket? Vállaljuk-e életünk nehézségeit, és hiszünk-e abban, hogy Isten minden rosszból ki tudja hozni a jót? A szónok arra buzdított, hogy kérjük Boldog Brenner János közbenjárását, azt, hogy megerősítsen minket a ráhagyatkozásban, s így minden helyzetben bízni tudjunk Isten akaratában. A szentmise végén Boldog Brenner János ereklyéi előtt folytatódott az imádság. A ministránsok Székely János püspökkel a Brenner-oltárhoz vonultak, körbeállták, és egy-egy könyörgés elhangzása után égő mécsest helyeztek el az oltáron. Példájukat a hívek is követték, sorban meggyújtották gyertyáikat. Az ünneplők ezután a székesegyházból a Boldog Brenner János Óvodához, az egykori Püspöki Elemi Iskolához vonultak, ahol 1938 és 1940 között Brenner János tanult. Székely János itt megáldotta az épület falán elhelyezett emléktáblát. Az ünneplés ligetmegáldással folytatódott. Szombathely városának közgyűlése idén júniusban szavazott arról, hogy a közbeszédben emlékmű- és szánkódombnak nevezett terület, az a hely, ahol május 1-jén 15 ezer hívő ünnepelte Brenner János boldoggá avatását, ezután a Brenner János liget elnevezést viseli majd. A helyszínen Hende Csaba, Szombathely országgyűlési képviselője, Puskás Tivadar polgármester, valamint Székely János szóltak az ünneplőkhöz. A megyéspüspök örömének adott hangot, hogy Krisztus keresztje ezt a teret is meghódította. A főpásztor megáldotta a ligetet, és mindazokat, akik a jövőben használják majd. Ugyanaznap Szentgotthárd-Máriaújfalura várták a zarándokokat, egy aprócska, takaros kis istenházába. A Szent Péter és Pál-templom a századforduló éveiben épült egy koldusasszony és hívek adományaiból. 1957. december 14-én itt mutatta be élete utolsó szentmiséjét Brenner János. A kis templomba alig negyvenen férnek be, így a többség kihangosítva, kintről követte a szentmisét. A liturgián Székely János mellett Brenner József nagyprépost és Császár István általános helynök állt az oltárnál. A megyéspüspök a hatvanegy évvel ezelőtti éjszaka történéseit felidézve úgy fogalmazott: amikor Brenner János az utolsó miséjén felemelte a hófehér ostyát, nem tudhatta, hogy még aznap a vére hullik majd rá. Homíliájában a megyéspüspök arról a fiatalemberről beszélt, akiben tűzként lobogott az istenszeretet és a felebaráti szeretet. A szertartás után az emléknap résztvevői Székely János püspökkel elindultak, hogy végigjárják Boldog Brenner János utolsó útját. A Keresztény Megmozdulásokért Egyesület Szentgotthárd kilencedik alkalommal szervezett zarándoklatot Brenner János emlékére. Minden évben sokan eljönnek erre az eseményre. Brenner János egykori szolgálati helyén, Rábakethelyen és aprófalvas filiáiban, Máriaújfalun, Farkasfán, Magyarlakán és Zsidán még élnek kortársai, neveltjei. Az út első állomása Rábakethely volt. Brenner János az itteni plébániára tért haza, itt kopogtattak be hozzá az éjszaka közepén, hogy beteghez hívják. Rábakethelyig az országúton és a település utcáin rózsafüzért imádkozva haladt a zarándokmenet, élén a kereszttel. Onnan aztán már az erdő következett. Apró pelyhekben szállingózott a hó, mécsesek fénye világította meg az ösvényt. Hatvanegy évvel ezelőtt Rábakethely és Zsida között, valahol az erdőben támadtak rá a plébániáról elcsalt papra. A súlyosan megsérült fiatalember Zsidára még eljutott valahogyan, de onnan már nem tudott továbbmenni. Reggel holtan találtak rá az emberek. Brenner János boldoggá avatása óta ez a zarándokút többé már nem keresztút, hanem az öröm útja. Tizennégy állomásánál ezúttal Brenner János írásaiból, leveleiből és naplóbejegyzéseiből hangzottak el részletek. A zarándokút utolsó állomása a zsidai kereszt volt. Székely János itt megáldotta a zarándokokat, ők pedig a feszület lábánál elhelyezték mécsesüket. Boldog Brenner János első liturgikus emléknapja a zsidaiak vendéglátásával zárult. Trauttwein ÉvaFotó: Merényi Zita Engedjük-e, hogy Isten formáljon? Boldog Brenner Jánosra emlékeztek Szombathelyen A zarándokút utolsó állomása a zsidai kereszt volt