Új Ember, 2020 (76. évfolyam, 1-52. szám)
2020-04-05 / 14. szám
2020. április 5. Fórum 11 r ___ Szent Oscar Romeróra emlékezünk Negyven éve halt mártírhalált a Nemzetközi Karitász védőszentje Negyven évvel ezelőtt, 1980. március 24-én halt mártírhalált Szent Oscar Romero, a Nemzetközi Karitász (Caritas Internationalis) védőszentje. San Salvador érsekét a hite miatti gyűlöletből gyilkolták meg. A halálát Ferenc pápa vértanúságnak nyilvánította, és 2018. október 14-én Rómában szentté avatta a mártír főpapot. Rá emlékezünk. A Katolikus Karitász az 1917. augusztus 15-én született Óscar Romero érsekről a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő programjai közé tartozó karitászkonferencia szervezésével emlékezett volna meg, március 24-én. A járvány miatt azonban a rendezvényt elhalasztották, és a tervek szerint egy későbbi időpontban tartják meg. A Katolikus Karitász ezért most egy, a főpap életéről szóló írással emlékezik a szegények püspökeként emlegetett vértanúra. A gyermek Romero először az asztalosszakmát kezdte el kitanulni, a helyi polgármester bátorítására azonban jelentkezett a San Miguelben működő kisszemináriumba. Teológiai tanulmányait San Salvadorban kezdte el, majd a római Gregoriana Pápai Egyetemen folytatta. 1942-ben Rómában szentelték pappá. Doktori tanulmányait püspöke kérésére megszakította, és 1943- ban visszatért San Salvadorba. Hazaérkezése után plébánosi megbízatást kapott, majd pár hónapra rá a püspöke a titkárává fogadta San Miguelben. Huszonhárom éven át dolgozott titkárként, emellett ő szerkesztette egyházmegyéje hetilapját, továbbá széles körű lelkipásztori munkát végzett a székesegyház plébániáján. 1967-ben megválasztották a salvadori katolikus püspöki konferencia titkárának. VI. Pál pápa kinevezte San Salvador segédpüspökévé, majd 1974- ben Santiago de María Egyházmegye megyéspüspökévé tette. 1977-ben lett San Salvador érseke. San Salvadorban a függetlenség elnyerése után nem alakult ki erős demokratikus rendszer. Az időnként megtartott elnökválasztások ritkán voltak tisztességesek. Az ország jelentős földterületei néhány nagybirtokos család tulajdonában álltak, akik a helyzetükkel visszaélve olcsó munkaerőnek használták a nincstelen lakosságot, a megtermelt javakat pedig jelentős haszonnal exportálták. Az ebből fakadó társadalmi feszültség lázadó csoportok megalakulásához vezetett, amire az ország katonai vezetői terrorral reagáltak. A mélyszegénység kérdése nemcsak Salvadorban, hanem egész Latin-Amerikában fontos megoldandó kérdéssé vált a Katolikus Egyház számára. A társadalmi elégedetlenség hangjai hamar eljutottak a munkájuk révén a szegényekkel és az elnyomottakkal kapcsolatban lévő egyházi emberekhez. A papok körében egyre többen kezdtek szimpatizálni a Dél-Amerikából indult úgynevezett felszabadítási teológiával. Ebben a társadalmi helyzetben nevezték ki San Salvador érsekévé Óscar Romerót. Az ország irányítói szívesen fogadták az új érseket, mivel addigi tevékenysége során mind egyházi, mind politikai szempontból konzervatív felfogásúnak mutatkozott. Érseki beiktatásának évében tüntetéshullám rázta meg a hazáját. Az ország vezetése minden tiltakozással szemben keményen lépett föl, nemegyszer vérbe fojtotta a tüntetéseket. 1977. március 12-én megöltek egy jezsuita szerzetest, Rutilio Grande atyát, aki a szegények között végzett szociális munkát. A meggyilkolt pap Romero közeli, nagyra becsült barátja volt. Ettől kezdve az érsek igyekezett minden eszközt és lehetőséget megragadni, hogy a szegények és a nincstelenek szószólója legyen, akik a rendszer legkiszolgáltatottabb tagjai voltak. Szentbeszédeiben rendszeresen fölemelte a szavát az országot elnyomás alatt tartó katonaság és a halálbrigádok túlkapásai ellen. Beszédei az Egyház rádióján keresztül eljutottak mindenhová az országban. Romero érsek jogsegélyszolgálatot indított, látogatta és bátorította a szorongattatásban élőket. „Miközben világos, hogy az Egyházat üldöztetés érte az elmúlt három évben, még fontosabb, hogy tisztában legyünk annak okával. (...) Az üldöztetésre azért került sor, mert az Egyház védelmébe vette a szegényeket, közösséget vállalt a szegények sorsával. Amikor az Egyház hallja az elnyomottak kiáltását, nem tehet mást, mint hogy megbélyegzi azokat a társadalmi struktúrákat, melyek létrehozzák és állandósítják a nyomorúságot, amiből ez a kiáltás felfakad" - írta az érsek. A tanítása nem politikai célokat szolgált, hanem az Egyház és a szegények szolgálatában élő püspök tanúságtétele volt. „Mindannyiunknak készen kellene állnunk rá, hogy meghaljunk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem adja meg ezt a kitüntetést. Odaadni az életet - ez nem csak azt jelenti, hogy megölnek; odaadni az életet azt jelenti: teljesíteni a kötelességünket csendben, imádságban, munkánk becsületes elvégzésével, a hétköznapi élet csendjében, lépésről lépésre odaadni az életet." 1979-ben Romero érsek dokumentumokkal alátámasztott, részletes beszámolót tartott II. János Pál pápának a hazájában történt gyilkosságokról, az eltűnésekről, az emberi jogok megsértéséről. Egy évre rá pedig levelet küldött Jimmy Carter amerikai elnöknek, amelyben megkérte, hogy az Egyesült Államok ne támogassa tovább fegyverrel a salvadori hadsereget, mert azzal csak az elnyomók hatalmát növeli. 1980 februárjában a nyilvánosság előtt beszélt arról, hogy halálos fenyegetések érték, de hazájából a felajánlott menedék ellenére sem távozott el, mondván, inkább vállalja a veszélyt, mintsem hogy magára hagyja a népét. 1980. március 23-án közvetlenül a rendfenntartókhoz intézte prédikációját: „Testvérek, ti a népünkhöz tartoztok! Saját testvéreiteket ölitek meg a földművesek között! Egy ember parancsolhatja nektek, hogy öljetek, de Isten törvényének kellene győznie bennetek, amely azt parancsolja: Ne ölj! Egy katona sem köteles olyan parancsnak engedelmeskedni, amely ellenkezik Isten törvényével! Erkölcstelen törvény senkit sem kötelez." 1980. március 24-én, egy gyászmise bemutatása közben, az oltárnál állva érte a halálos lövés. Óscar Romero temetési szertartásán mintegy ötvenezren vettek részt. A gyászbeszéd alatt bombamerénylet történt, majd a katonák lövöldözni kezdtek. A gyászoló hívők közül negyven ember lelte a halálát, a sebesültek száma meghaladta a százat. Az érsek elleni merénylet és a gyászszertartás alatt történtek óriási felháborodást váltottak ki a nép körében. Az addig is kiélezett helyzet egy évtizeden át tartó polgárháborút robbantott ki. Óscar Romero érsek mindig következetesen fellépett a szegények, a jogfosztottak és a kizsákmányoltak érdekében, fáradhatatlanul küzdött az igazságért. A salvadori katonai diktatúra elleni harc megtestesítője volt. Tőle való az idézet: „Az erő, amit mi hirdetünk, nem a kard és az utálat ereje, hanem a szeretet és a testvériség ereje, ami képes a fegyvert sarlóvá tenni, és munkába állítani." Salvador érseke tüzes prédikációkat tartott, miközben a hazájában erős cenzúra volt. A CAFOD (Katolikus Ügynökség a Tengerentúli Fejlődésért - a Nemzetközi Karitász tagja Angliában és Walesben) támogatta rádióadásait. Amikor Romero rádióállomását felrobbantották, a CAFOD forrásokat különített el az újjáépítésére. A társadalmi igazságosság és a katolikus társadalmi tanítás iránt elkötelezett Caritas Internationalis 2015. május 16- án a védőszentjének választotta Romero érseket. Ferenc pápa dekrétumban nyilvánította ki, hogy Romero érseket a hite miatti gyűlöletből gyilkolták meg, és a halálát vértanúságnak minősítette. Boldoggá avatását 2015. május 23-án tartották San Salvadorban, több mint negyedmillió hívő jelenlétében. Ferenc pápa 2018. október 14-én Rómában, a Szent Péter téren, a fiataloknak szentelt püspöki szinódus idején avatta szentté. Romero érsek hitét mutatja a következő, tőle származó idézet is: „Gyönyörű a pillanat, amikor megértjük, hogy nem vagyunk többek, mint Isten eszközei." Forrás: Katolikus Karitász Fotó: CAFOD A koronavírus miatti helyzet kiragadott minket a hétköznapi életből. Azok a problémák, amelyek három héttel ezelőtt aggasztottak minket, szinte másodlagossá váltak. Mintha az egész világ felébredt volna, és rájött volna arra, milyen nagy szükségünk van egymásra. Mindenki ott segít, ahol tud. Ha valaki csak annyit tesz, hogy otthon marad, azzal is életeket menthet. Most jött el az emberi szeretet próbája, amit, úgy tűnik, eddig sikeresen kiálltunk. Az internetnek köszönhetően tanúi lehetünk számtalan csodás hazai és külföldi történetnek, amelyek az összefogást bizonyítják. Külföldön történt... Több pap is újra orvosi köpenyt öltött magára. Alberto Debbi és Fabio Stevenazzi atya is orvosként dolgozott a pappá szentelése előtt. Most úgy érezték, nagy szükség van rájuk az olasz kórházakban. Az egészségügyi dolgozókon kívül az egyházak képviselőitől is óriási erőfeszítést kíván ez az időszak. Alig több mint két hét alatt több mint ötven pap halt meg Olaszországban a koronavírus következtében. Az áldozatok között van Giuseppe Berardelli atya, akinek a saját hívei vásároltak lélegeztetőgépet. Az atya azonban az élete árán is lemondott az életmentő berendezésről, hogy egy nála fiatalabb beteget megmenthessenek. Kínában az ápolónők a csodálatos hajkoronájukról mondtak le a betegek érdekében, attól tartva, hogy a hajszálakon megülnek a vírusok. Százával kapják az elismeréseket a tettükért. Elsősorban nők írnak nekik, hogy kifejezzék, tudják, milyen fontos az életükben a jó frizura. A veszélyhelyzet hidat vert a generációk között is. Világszerte önkéntesen segítenek fiatalok a járvány miatt leginkább veszélyeztetett időseknek. Az USA-ban a Nevadai Egyetem egyik orvostanhallgatója, Jayde Powell főiskolásokból hozta létre a Shopping Angels csoportot, amely már igazi hálózattá fejlődött. Tagjai védőfelszerelésben vásárolnak be a segítségre szoruló nyugdíjasoknak, és leteszik a csomagokat az ajtajuk előtt. Világszerte számos városban vezettek be kijárási tilalmat. A karanténban rekedt emberek sokfelé közösséggé kovácsolódtak a kényszerhelyzetben. Sokan igyekeznek könnyebbé tenni a maguk és a környezetük mindennapjait közös énekléssel, zenéléssel. Volt, aki ingyenes fitneszedzést tartott a karanténban élőknek. Hazánkban is összefogtak Számtalan kezdeményezés született Magyarországon is annak érdekében, hogy az orvosoknak és a karanténba szorult embereknek is könnyebb dolguk legyen. A legnagyobb közösségi portálon hamar csoporttá szerveződtek a Budapesten lakáskiadással foglalkozók. Az orvosoknak és az ápolóknak ingyenes lakhatást biztosítanak, hogy ne kelljen tartaniuk a családtagjaik megfertőzésétől. Az Etesdadokit csoport arra jött létre, hogy minőségi étellel és itallal lássák el az egészségügyben dolgozókat. A pékségek fizetés nélkül kínálják termékeiket az ápolóknak, az orvosoknak és a rendvédelmi szervek dolgozóinak. Taxisok ingyen fuvart, autószerelők ingyenes szervizt, gumis műhelyek díjmentes kerékcserét ajánlottak fel nekik. Az ország minden táján vannak olyan emberek, akik a saját költségükön készítenek védőmaszkokat, és juttatják el azokat a kórházakba, idősgondozóknak, bolti eladóknak. A kezdeményezéshez magánemberek és több színház társulatának tagjai is csatlakoztak. Egy áruház dolgozóinak sportolók segítettek abban, hogy éjjel feltöltsék áruval az üzletet. A lecsupaszított polcok így másnapra ismét készen álltak a vásárlók érkezésére. Sokan használt, de még működő számítógépeket ajánlottak fel hátrányos helyzetű családoknak, hogy a gyerekek bekapcsolódhassanak a távoktatásba. Plébániák, önkéntesek ajánlották fel a segítségüket az időseknek, akiknek egyedül kellene bevásárolniuk. Mivel a vírus leginkább őket veszélyezteti, szükséges a segítségnyújtás, és az elfogadása is. Imádság mindenekelőtt Bár egymástól elszakítva élünk, közösségben vagyunk az imádság által. Minden délben elimádkozzuk Erdő Péter bíboros és Ferenc pápa imáját a járvány megszűnéséért. A Szentatya már többször is közös fohászra hívta a világ híveit. Mivel a templomok is bezártak, a médiának kell gondoskodnia arról, hogy a hívek részt vehessenek a liturgiákon, legalább lelkileg. A technikának köszönhetően számtalan misén ott lehetünk. A rádiók, a televíziók és az online felületek is remek lehetőségeket kínálnak az elcsöndesedésre. Csak rajtunk múlik, hogy a karantén ideje alatt mennyit törődünk a lelki életünkkel. Talán még sohasem volt a világon akkora imaközösség, mint most, amikor a modern eszközök is a segítségünkre vannak. Azok a történetek pedig, amelyek a felebaráti szeretet példáját hozzák elénk nap mint nap, rávilágítanak arra, hogy egy kereszténynek nincs kevesebb dolga csak azért, mert otthon kell maradnia. Mindenekelőtt imádkoznunk kell, és nem szabad elhagynunk a lakásunkat. Ha másért nem, az embertársainkért mindenképpen ezt kell tennünk. Farkas Kinga Fotó: NEK Egy emberként az egész világ