Új Ember, 2020 (76. évfolyam, 1-52. szám)

2020-10-18 / 42. szám

2020. október 18.Küldetés tif$A*íe^ 3 Közös az Anyánk, testvérek vagyunk Erdő Péter bíboros, prímás a negyvenéves vatikáni magyar kápolna szentelési jubileumán (Folytatás az 1. oldalról.) A magyar nyelven bemuta­tott szentmise elején Erdő Pé­ter bíboros hangsúlyozta: „Magyarok Nagyasszonya ün­nepe van, örömmel adunk há­lát az isteni gondviselésnek azért a negyven évért, amely ennek a kápolnának a fölszen­telése óta eltelt. A Magyarok Nagyasszonyának szentélye a Szent Péter-bazilikában cso­dálatos megtiszteltetés szá­munkra, valóban méltó arra, hogy az imádkozó magyarok nemzedékei jöjjenek el ide. Negyven év után már nem­zedékekről beszélhetünk. Adja az Isten, hogy nagyon sokáig nagyon sok áldás kísérte ennek a kápolnának a működését. A gyönyörű berendezés is mu­tatja, hogy annak idején, ha nem is minden feszültség nél­kül, egyfajta összefogás szüle­tett, hogy ez a kápolna létrejöj­jön. Az állam és az Egyház, a különböző irányzatokhoz tar­tozó művészek nagy nehezen mégiscsak együttműködtek ennek a közös célnak az érde­kében. Ma is, nem magyarok is szívesen meglátogatják ezt a kápolnát, mert látják, hogy itt valami gyönyörű valósult meg. Kérjük a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását Egy­házunkért és népünkért." Olasz nyelven mondott szentbeszédében Erdő Péter a Szűzanya segítségét méltatta, ami végigkísérte a magyar nemzet történetét, egészen napjainkig. is­ A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közreadjuk: Ma tartjuk Magyarok Nagy­asszonya ünnepét. Ezt a kápol­nát negyven évvel ezelőtt az ő tiszteletére szentelte Szent II. János Pál pápa. Felejthetetlen gesztus volt, beteljesedett a magyarok régi óhaja. Ennek a kápolnának ezeréves a történe­te, mely Szent István, első kirá­lyunk alapításából ered, aki zarándokházat akart létrehoz­ni itt, a kereszténység központ­jában. A kápolna eredetileg a bazilika mostani sekrestyéje mellett állt, melyet lebontottak az új, barokk templomépület építésekor. A magyar katolikusok tuda­tában voltak annak a ténynek, hogy Róma mindenki hazája, és éppen ezért arról álmodtak, hogy legyen egy szent helyük a közös házban. Nyilvánvaló volt, hogy a magyar kápolnát a Szűzanya, a Magyarok Nagy­asszonya tiszteletére kell szen­telni. időközben azonban adó­dott egy „kis" probléma. Az 1526-os mohácsi csata után Magyarország fokozatosan el­vesztette a függetlenségét, még akkor is, ha a nép soha nem mondott le kulturális és önálló jogi létezéséről. Mégis, az or­szág középső része, amely nagyjából egybeesik a jelenlegi Magyarországgal, százötven éven keresztül ottomán ura­lom alatt állt, és ezalatt elvesz­tette lakosságának kétharma­dát. A magyar katolikusok megőrizték a szívükben Szent István nagy gesztusát, aki a Szűzanyának ajánlotta az ép­pen csak megtért országát. Bu­da török alóli felszabadítását 1686-ban a Szűzanya közben­járásának tulajdonították. En­nek a csodának a tudatában I. Lipót császár és magyar ki­rály, követni akarván Szent Ist­ván példáját, 1693-ban ismét felajánlotta Magyarországot a Szent Szűznek. Lipót király pénzein a Szűzanya képe lát­ható, ezzel a felirattal: „Sancta Immaculata Virgo Maria, Ma­ter Dei, Patrona Hungáriáé", azaz: Szeplőtelen Szűz Mária, Isten Anyja, Magyarország Patrónája. A mai evangéliumban Szűz Mária lényegi szerepéről hal­lottunk: az Úr vele van, ő pe­dig kegyelemmel teljes. Isten kiválasztotta, mégpedig olyan módon, hogy mentes az ere­deti bűntől, mert nagy tervet akart megvalósítani vele, az Üdvözítő Anyjává akarta ten­ni. Aki az Úrral van, az kegye­lemmel teljes. A boldogság, a meghívás az ember életcélja, mely az istenközelségben va­lósul meg. Ma egyesek azt mondják, hogy az Egyháznak, a plébá­niáknak és a katolikus csopor­toknak boldog közösségeknek kell lenniük. Ez nem azt jelen­ti, hogy ezek a közösségek azért vannak, hogy jól érezzék magukat és jól szórakozza­nak. Az Egyház célja nem az, hogy a tagjai jól érezzék ma­gukat együtt ezen a földön, hanem a küldetése: Krisztus evangéliumának hirdetése. Ahogy Szent VI. Pál pápa írta: az Egyház az evangélium hir­detése által létezik. Az evan­gélium magja pedig az, hogy Krisztus feltámadt, és meg­nyitotta az örök boldogság út­ját azoknak, akik megtérnek és hisznek benne. Ennek az evangéliumnak a fényénél kell újragondolni, mit is jelent számunkra Mária népének lenni. Magyar kultú­ránkban jelen van a katolikus örökség. Ez az örökség bizalmat je­lent az isteni gondviselésben és a jövőben, s egyúttal nem­zeti identitásunk megbecsülé­sét és elfogadását is jelenti, ugyanakkor szívünk nyitott­ságát valamennyi nép felé. Mindezt együtt kell elis­merni és elmélyíteni, mert ka­tolikus mivoltunk nem csu­pán kulturális tény, hanem egész életre szóló személyes elköteleződés. Érnnek a kápol­nának a megépítése és pápai megáldása negyven évvel ez­előtt megmutatta, hogy a ró­mai egyház befogad minket, tisztel minket közösségként, és más népekkel egyesít a Krisztusban gyökerező hit ré­vén. Itt, Rómában, de főként ebben a bazilikában vannak más, a Szűzanyának szentelt nemzeti kápolnák is. Ez szép jele annak, hogy a különféle népek katolikus hívei egy kö­zösségként tekintenek a Szűz­anyára mint saját Anyjukra. Ha pedig közös az Anyánk, akkor testvérek vagyunk. Szűz Mária, mindnyájunk Anyja nem félt követni Szent Fiát a keresztúton a Kálváriá­ig. Kérjük közbenjárását, hogy bátran megvalljuk Krisztust mi is, mert ő az igazság, az ember Megváltója és a népek világossága. Ámen. Forrás: Vatikáni Rádió Fotó: Wersler Sándor/ Pápai Magyar Intézet Veni Sancte a Pápai Magyar Intézetben Rózsafüzér Királynője ünnepén, október 7-én Erdő Péter bíboros, prímás megnyitotta Ró­mában a Pápai Magyar Intézet 2020/2021-es akadémiai évét. A szentmisén együtt ünnepelt és konceleb­­rált Németh Norbert, az intézet rektora, vala­mint Varga Norbert, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseki titkára, irodaigazgató­helyettese, a Pápai Ma­gyar Intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság há­rom tagja: Szentmártoni Mihály jezsuita szerze­tes, Meló Lajos domon­kos szerzetes, Harsányi Ottó ferences szerzetes, továbbá az intézet ösz­töndíjas papjai és vala­mennyi munkatársa. A karitászmunka a pecsét az evangélium hirdetésén •Átadták a Caritas Hungarica díjakat Budapesten Az Esztergom-Budapesti Fő­egyházmegye Karitász Szerve­zete október 10-én délelőtt a budapest-józsefvárosi Szent József-plébániatemplomban ünnepi szentmise keretében át­adta a Caritas Hungarica díjat három karitászönkéntesnek. A szertartást Snell György eszter­­gom-budapesti segédpüspök mutat­ta be, a koncelebránsok Ecsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazga­tója és Michels Antal, a templom plé­bánosa voltak. Homíliájában Snell György hang­súlyozta: Az ősegyházra kezdettől fogva jellemző volt a szeretetszolgá­lat, a karitászmunka. Egymás mellett élt az igehirdetés és a szeretet gya­korlása. Jézus mai követőinek is fon­tos gyakorolniuk a szeretetet. Ne le­gyünk közönyösek a nehéz helyzet­be került emberekkel szemben - fi­gyelmeztetett Snell György. Csorba Gábor diakónus, az Esz­tergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjá­nak igazgatója mondott köszöntőt, melyben úgy fogalmazott: a mai ün­nep elsősorban nem a kitüntetések­ről szól, hanem arról, hogy mutas­suk meg Krisztus Urunk szereteté­­nek egyetemességét. Ezután átadták a Caritas Hunga­rica díjakat. A három kitüntetett: Pál­mainé Lakatos Enikő (budapest-rákos­­falvai Szent István Király Plébánia), Safsánszky József János (budapest­­szentistvánvárosi Szent István Ki­rály Plébánia), Szigetvári György Jó­zsef (budapest-kispesti Nagyboldog­asszony Főplébánia). Életrajzukat Márton Andrea, a Szent Erzsébet Ka­ritász Központ szakmai irodavezető­je ismertette. A Katolikus Karitász vezetősége 2012-ben alapította meg a Caritas Hungarica díjat azzal a céllal, hogy a karitász önkénteseit biztosítsák róla: az Egyház nagyra értékeli a rászoru­lókért végzett munkájukat. A kitün­tetést azok az önkéntesek kapják, akik munkájuk révén példaértékűen tettek tanúságot Krisztus szereteté­­ről. A díjra minden évben egyházme­gyénként legfeljebb három plébániai önkéntes karitászmunkatársat java­solhat a helyi karitászigazgató. A szentmise keretében vehették át elismerő oklevelüket azok is, akik a járványügyi veszélyhelyzetben ön­kéntes szolgálatot végeztek, de július 31-én nem tudtak részt venni a Bos­­nyák téri templomban tartott hála­adó szentmisén. Az ünnepi esemény szeretetvendégséggel ért véget. * A díjazottak egyike hetven-, mási­kuk hetvenhat éves, a harmadik pe­dig nyolcvannégy. Bőven beletartoz­nak tehát a koronavírus-járvány szempontjából veszélyeztetett kor­osztályba. Ennek ellenére a pandé­­mia kezdete óta folyamatosan vé­geznek önkéntes karitászmunkát. Mindhárman készségesen nyilatkoz­tak lapunknak. • Szigetvári György elmondta, hogy a rendszerváltás évében, 1990-ben került a televízióhoz műszaki veze­tőnek. Felesége, Rozi Hegedűs László plébános megbízásából hozta létre a karitászcsoportot a kispesti Nagy­boldogasszony Főplébánián. György kezdettől fogva részt vesz a karitász­­munkában. Szavaiból kiderült, hogy tevékenysége rendkívül sokrétű: ételt szállít, csomagokat, ruhát, élel­miszert, bútort visz a rászorulóknak. Műszaki segítséget nyújt a karitász programjain, és a szervezet által tá­mogatott embereknek is segít mű­szaki tudásáv­al. Máskor betegeket visz kórházba, vizsgálatokra, gyógy­kezelésre. Az élelmiszerbank jóvol­tából hat éve minden vasárnap me­leg ételt osztanak Kispesten. Sziget­vári György fogadja az adományt, és ő szállítja a helyszínre a pékárut. Rit­kán kerül olyan akadály elé, amit ne tudna leküzdeni. Kreativitásával mindig megtalálja a megoldást a fel­merülő problémákra. Szólt arról is, hogy a felesége ko­rábban a Gottsegen György Orszá­gos Kardiológiai Intézet ápolási igazgatója volt, emellett végezte ka­­ritászszolgálatát, és immár harminc éve dolgozik a rászorulókért. Öt év­vel ezelőtt elindította Kispesten a Katolikus Karitász „Akarom" prog­ramját, amelynek elsődleges célja a nehéz anyagi helyzetben élő, gyer­mekes családok anyagi, szociális és mentális segítése. Pálmainé Lakatos Enikő 2007-től a karitász önkéntese a rákosfalvai Szent István Király Plébánián, 2012- től a Rákosvidék II. területi karitász régióvezetője. Két gyermeke és négy unokája van. Elmondása szerint a ba­rátnője hívta őt a karitászba. 2007- ben a városmisszió keretében kap­csolódott be a szervezet munkájába. Felkeresték Rákosfalván a nehéz sor­sú embereket, segítettek nekik. Mivel azonban Enikő akkoriban vállalkozó­ként dolgozott, úgy érezte, nem férne bele az életébe, hogy a karitászcso­­porthoz is csatlakozzon. Ám a barát­nője biztatására végül igent mondott. Úgy fogalmazott, számára nincs le­hetetlen, mindennek utánajár. Safsánszky József 1991-től a buda­pesti Szent István-bazilika karitász­­csoportjának tagja. Egy gyermeke van. Az akkori vezetővel, Berze Lász­lóm Hajnival szinte ketten alakították ki a jelenleg is működő raktárhelyi­séget a Hercegprímás utca 17. szám alatt. József a kapcsolatai, ismerősei segítségével rendezte be a helyisé­get, és azóta is folyamatosan alakítja, szépítgeti. Felesége, Zsuzsa vezeti a karitászcsoportot. Mindketten a kül­detésüknek tekintik a karitászban végzett szolgálatukat, a karantén idején is segítették a rászorulókat. Bodnár Dániel­Fotó: Merényi Zita

Next