Új Ember, 2020 (76. évfolyam, 1-52. szám)
2020-10-18 / 42. szám
2020. október 18.Küldetés tif$A*íe^ 3 Közös az Anyánk, testvérek vagyunk Erdő Péter bíboros, prímás a negyvenéves vatikáni magyar kápolna szentelési jubileumán (Folytatás az 1. oldalról.) A magyar nyelven bemutatott szentmise elején Erdő Péter bíboros hangsúlyozta: „Magyarok Nagyasszonya ünnepe van, örömmel adunk hálát az isteni gondviselésnek azért a negyven évért, amely ennek a kápolnának a fölszentelése óta eltelt. A Magyarok Nagyasszonyának szentélye a Szent Péter-bazilikában csodálatos megtiszteltetés számunkra, valóban méltó arra, hogy az imádkozó magyarok nemzedékei jöjjenek el ide. Negyven év után már nemzedékekről beszélhetünk. Adja az Isten, hogy nagyon sokáig nagyon sok áldás kísérte ennek a kápolnának a működését. A gyönyörű berendezés is mutatja, hogy annak idején, ha nem is minden feszültség nélkül, egyfajta összefogás született, hogy ez a kápolna létrejöjjön. Az állam és az Egyház, a különböző irányzatokhoz tartozó művészek nagy nehezen mégiscsak együttműködtek ennek a közös célnak az érdekében. Ma is, nem magyarok is szívesen meglátogatják ezt a kápolnát, mert látják, hogy itt valami gyönyörű valósult meg. Kérjük a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását Egyházunkért és népünkért." Olasz nyelven mondott szentbeszédében Erdő Péter a Szűzanya segítségét méltatta, ami végigkísérte a magyar nemzet történetét, egészen napjainkig. is A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közreadjuk: Ma tartjuk Magyarok Nagyasszonya ünnepét. Ezt a kápolnát negyven évvel ezelőtt az ő tiszteletére szentelte Szent II. János Pál pápa. Felejthetetlen gesztus volt, beteljesedett a magyarok régi óhaja. Ennek a kápolnának ezeréves a története, mely Szent István, első királyunk alapításából ered, aki zarándokházat akart létrehozni itt, a kereszténység központjában. A kápolna eredetileg a bazilika mostani sekrestyéje mellett állt, melyet lebontottak az új, barokk templomépület építésekor. A magyar katolikusok tudatában voltak annak a ténynek, hogy Róma mindenki hazája, és éppen ezért arról álmodtak, hogy legyen egy szent helyük a közös házban. Nyilvánvaló volt, hogy a magyar kápolnát a Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére kell szentelni. időközben azonban adódott egy „kis" probléma. Az 1526-os mohácsi csata után Magyarország fokozatosan elvesztette a függetlenségét, még akkor is, ha a nép soha nem mondott le kulturális és önálló jogi létezéséről. Mégis, az ország középső része, amely nagyjából egybeesik a jelenlegi Magyarországgal, százötven éven keresztül ottomán uralom alatt állt, és ezalatt elvesztette lakosságának kétharmadát. A magyar katolikusok megőrizték a szívükben Szent István nagy gesztusát, aki a Szűzanyának ajánlotta az éppen csak megtért országát. Buda török alóli felszabadítását 1686-ban a Szűzanya közbenjárásának tulajdonították. Ennek a csodának a tudatában I. Lipót császár és magyar király, követni akarván Szent István példáját, 1693-ban ismét felajánlotta Magyarországot a Szent Szűznek. Lipót király pénzein a Szűzanya képe látható, ezzel a felirattal: „Sancta Immaculata Virgo Maria, Mater Dei, Patrona Hungáriáé", azaz: Szeplőtelen Szűz Mária, Isten Anyja, Magyarország Patrónája. A mai evangéliumban Szűz Mária lényegi szerepéről hallottunk: az Úr vele van, ő pedig kegyelemmel teljes. Isten kiválasztotta, mégpedig olyan módon, hogy mentes az eredeti bűntől, mert nagy tervet akart megvalósítani vele, az Üdvözítő Anyjává akarta tenni. Aki az Úrral van, az kegyelemmel teljes. A boldogság, a meghívás az ember életcélja, mely az istenközelségben valósul meg. Ma egyesek azt mondják, hogy az Egyháznak, a plébániáknak és a katolikus csoportoknak boldog közösségeknek kell lenniük. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a közösségek azért vannak, hogy jól érezzék magukat és jól szórakozzanak. Az Egyház célja nem az, hogy a tagjai jól érezzék magukat együtt ezen a földön, hanem a küldetése: Krisztus evangéliumának hirdetése. Ahogy Szent VI. Pál pápa írta: az Egyház az evangélium hirdetése által létezik. Az evangélium magja pedig az, hogy Krisztus feltámadt, és megnyitotta az örök boldogság útját azoknak, akik megtérnek és hisznek benne. Ennek az evangéliumnak a fényénél kell újragondolni, mit is jelent számunkra Mária népének lenni. Magyar kultúránkban jelen van a katolikus örökség. Ez az örökség bizalmat jelent az isteni gondviselésben és a jövőben, s egyúttal nemzeti identitásunk megbecsülését és elfogadását is jelenti, ugyanakkor szívünk nyitottságát valamennyi nép felé. Mindezt együtt kell elismerni és elmélyíteni, mert katolikus mivoltunk nem csupán kulturális tény, hanem egész életre szóló személyes elköteleződés. Érnnek a kápolnának a megépítése és pápai megáldása negyven évvel ezelőtt megmutatta, hogy a római egyház befogad minket, tisztel minket közösségként, és más népekkel egyesít a Krisztusban gyökerező hit révén. Itt, Rómában, de főként ebben a bazilikában vannak más, a Szűzanyának szentelt nemzeti kápolnák is. Ez szép jele annak, hogy a különféle népek katolikus hívei egy közösségként tekintenek a Szűzanyára mint saját Anyjukra. Ha pedig közös az Anyánk, akkor testvérek vagyunk. Szűz Mária, mindnyájunk Anyja nem félt követni Szent Fiát a keresztúton a Kálváriáig. Kérjük közbenjárását, hogy bátran megvalljuk Krisztust mi is, mert ő az igazság, az ember Megváltója és a népek világossága. Ámen. Forrás: Vatikáni Rádió Fotó: Wersler Sándor/ Pápai Magyar Intézet Veni Sancte a Pápai Magyar Intézetben Rózsafüzér Királynője ünnepén, október 7-én Erdő Péter bíboros, prímás megnyitotta Rómában a Pápai Magyar Intézet 2020/2021-es akadémiai évét. A szentmisén együtt ünnepelt és koncelebrált Németh Norbert, az intézet rektora, valamint Varga Norbert, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseki titkára, irodaigazgatóhelyettese, a Pápai Magyar Intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság három tagja: Szentmártoni Mihály jezsuita szerzetes, Meló Lajos domonkos szerzetes, Harsányi Ottó ferences szerzetes, továbbá az intézet ösztöndíjas papjai és valamennyi munkatársa. A karitászmunka a pecsét az evangélium hirdetésén •Átadták a Caritas Hungarica díjakat Budapesten Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Karitász Szervezete október 10-én délelőtt a budapest-józsefvárosi Szent József-plébániatemplomban ünnepi szentmise keretében átadta a Caritas Hungarica díjat három karitászönkéntesnek. A szertartást Snell György esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be, a koncelebránsok Ecsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója és Michels Antal, a templom plébánosa voltak. Homíliájában Snell György hangsúlyozta: Az ősegyházra kezdettől fogva jellemző volt a szeretetszolgálat, a karitászmunka. Egymás mellett élt az igehirdetés és a szeretet gyakorlása. Jézus mai követőinek is fontos gyakorolniuk a szeretetet. Ne legyünk közönyösek a nehéz helyzetbe került emberekkel szemben - figyelmeztetett Snell György. Csorba Gábor diakónus, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának igazgatója mondott köszöntőt, melyben úgy fogalmazott: a mai ünnep elsősorban nem a kitüntetésekről szól, hanem arról, hogy mutassuk meg Krisztus Urunk szeretetének egyetemességét. Ezután átadták a Caritas Hungarica díjakat. A három kitüntetett: Pálmainé Lakatos Enikő (budapest-rákosfalvai Szent István Király Plébánia), Safsánszky József János (budapestszentistvánvárosi Szent István Király Plébánia), Szigetvári György József (budapest-kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia). Életrajzukat Márton Andrea, a Szent Erzsébet Karitász Központ szakmai irodavezetője ismertette. A Katolikus Karitász vezetősége 2012-ben alapította meg a Caritas Hungarica díjat azzal a céllal, hogy a karitász önkénteseit biztosítsák róla: az Egyház nagyra értékeli a rászorulókért végzett munkájukat. A kitüntetést azok az önkéntesek kapják, akik munkájuk révén példaértékűen tettek tanúságot Krisztus szeretetéről. A díjra minden évben egyházmegyénként legfeljebb három plébániai önkéntes karitászmunkatársat javasolhat a helyi karitászigazgató. A szentmise keretében vehették át elismerő oklevelüket azok is, akik a járványügyi veszélyhelyzetben önkéntes szolgálatot végeztek, de július 31-én nem tudtak részt venni a Bosnyák téri templomban tartott hálaadó szentmisén. Az ünnepi esemény szeretetvendégséggel ért véget. * A díjazottak egyike hetven-, másikuk hetvenhat éves, a harmadik pedig nyolcvannégy. Bőven beletartoznak tehát a koronavírus-járvány szempontjából veszélyeztetett korosztályba. Ennek ellenére a pandémia kezdete óta folyamatosan végeznek önkéntes karitászmunkát. Mindhárman készségesen nyilatkoztak lapunknak. • Szigetvári György elmondta, hogy a rendszerváltás évében, 1990-ben került a televízióhoz műszaki vezetőnek. Felesége, Rozi Hegedűs László plébános megbízásából hozta létre a karitászcsoportot a kispesti Nagyboldogasszony Főplébánián. György kezdettől fogva részt vesz a karitászmunkában. Szavaiból kiderült, hogy tevékenysége rendkívül sokrétű: ételt szállít, csomagokat, ruhát, élelmiszert, bútort visz a rászorulóknak. Műszaki segítséget nyújt a karitász programjain, és a szervezet által támogatott embereknek is segít műszaki tudásával. Máskor betegeket visz kórházba, vizsgálatokra, gyógykezelésre. Az élelmiszerbank jóvoltából hat éve minden vasárnap meleg ételt osztanak Kispesten. Szigetvári György fogadja az adományt, és ő szállítja a helyszínre a pékárut. Ritkán kerül olyan akadály elé, amit ne tudna leküzdeni. Kreativitásával mindig megtalálja a megoldást a felmerülő problémákra. Szólt arról is, hogy a felesége korábban a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet ápolási igazgatója volt, emellett végezte karitászszolgálatát, és immár harminc éve dolgozik a rászorulókért. Öt évvel ezelőtt elindította Kispesten a Katolikus Karitász „Akarom" programját, amelynek elsődleges célja a nehéz anyagi helyzetben élő, gyermekes családok anyagi, szociális és mentális segítése. Pálmainé Lakatos Enikő 2007-től a karitász önkéntese a rákosfalvai Szent István Király Plébánián, 2012- től a Rákosvidék II. területi karitász régióvezetője. Két gyermeke és négy unokája van. Elmondása szerint a barátnője hívta őt a karitászba. 2007- ben a városmisszió keretében kapcsolódott be a szervezet munkájába. Felkeresték Rákosfalván a nehéz sorsú embereket, segítettek nekik. Mivel azonban Enikő akkoriban vállalkozóként dolgozott, úgy érezte, nem férne bele az életébe, hogy a karitászcsoporthoz is csatlakozzon. Ám a barátnője biztatására végül igent mondott. Úgy fogalmazott, számára nincs lehetetlen, mindennek utánajár. Safsánszky József 1991-től a budapesti Szent István-bazilika karitászcsoportjának tagja. Egy gyermeke van. Az akkori vezetővel, Berze Lászlóm Hajnival szinte ketten alakították ki a jelenleg is működő raktárhelyiséget a Hercegprímás utca 17. szám alatt. József a kapcsolatai, ismerősei segítségével rendezte be a helyiséget, és azóta is folyamatosan alakítja, szépítgeti. Felesége, Zsuzsa vezeti a karitászcsoportot. Mindketten a küldetésüknek tekintik a karitászban végzett szolgálatukat, a karantén idején is segítették a rászorulókat. Bodnár DánielFotó: Merényi Zita