Új Ember, 2022 (78. évfolyam, 1-52. szám)

2022-01-02 / 1. szám

LXXVIII. évf. 1. (3828.) 2022. január 2. Ára 270 Ft ujember.hu ujember@ujember.hu „A remény pedig nem csal meg..." Az új év első napjaiban is még elevenen él bennünk a karácsony öröme: velünk az Isten. Helyesen tesszük, ha ezt a tapaszta­latot igyekszünk az egész évre kiterjedően ébren tartani, hiszen ennek felismerése ad értelmet és célt egész életünknek. Nehéz elképzelni, hogy e felismerés nélkül lehet­ne emberi életet és közösséget tartósan életben tartani. A teremtő Isten, az élet gondviselő Ura az, aki jelen lévő szereteté­­vel távlatokat ad - isteni terve szerint - a teremtményeinek, így az embernek is. Aki nincs tudatában, vagy nem ismeri meg Is­ten atyai szeretetét és a személyével kap­csolatos tervét, az rövid időn belül eljuthat a kilátástalanság és a kétségbeesés állapo­tába. Fiatalon elhunyt költőnk, Nagy Gás­pár fogalmazta meg ezt talán a legtömö­rebb módon: „Nem lehet a világot Isten nélkül fölnevelni / nem lehet a világot Is­ten nélkül megérteni / nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni / illetve lehet / csak az olyan rémült magánkaland / melyet a kétségbeesés kormányoz / s végkimenete­le fölöttébb kétséges" (Nagy Gáspár: Belá­tás). Az Isten nélküli gondolkodás és élet kétségbeejtő és félelmetes, mert kilátásta­lan, távlatok és remény nélküli. Az új esztendő kezdetén helyesen tes­­­szük, ha számot vetünk a jelenükkel, és abból kiindulva tervezzük meg a jövőt, az előttünk álló időt. A hívő ember ezt min­dig eszkatologikus távlatokba tekintve, vagyis az örök élet, az üdvösség vonatko­zásában teszi. Hiszen minden emberi cse­lekedet az üdvösség fényében nyer értel­met, lesz értékessé vagy értéktelenné. E számvetéshez és tervezéshez szeretnénk néhány szempontot megemlíteni a követ­kező néhány sorban. Tudva azt is, hogy az ilyenfajta gondolkodás sohasem kön­­­nyű, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a nehézségekkel teli kihívásokat lás­suk meg, s azoknak az üdvösséggel kap­csolatos pozitív vonatkozásait nem, vagy csak hiányosan vagyunk képesek felis­merni. A tervezés pedig - természeténél fogva - sokszor bizonytalankodó kérdése­ket vet fel a jövővel kapcsolatban. Emberi létünk sajátossága, hogy képe­sek vagyunk tudatára ébredni saját létezé­sünknek, reflektálni rá, sőt képesek va­gyunk emlékezni a múltra, és terveket szőve tudunk a jövő felé tekinteni. (Folytatás a 3. oldalon) A Szentlelket megszólító ima Fere: a katekézise a 2. oldalon ; Megjelenítette : Krisz tíf Sjpiéretetét V; f Dávid Zsuzsanna festtőművész^^elógus ÉsféttiSg^­Jánosról 7. oldal Szocializálni a gyerekeket, zenével A máltaiak Szimfónia-programjának vezetőjével beszélgettünk 8. oldal Mértékadó rádióműsor Kultur.a • Tv-205? január 3 Beszélgetés Herczegh Anitával, a Regőczi István Alapítvány kuratóriumának elnökével Találkozás Vadas Zsuzsa újságíróval AGucci-haz kbeadás ISSN 0133-1205 Magyarországi egyházak közös nyilatkozata a házasság, a család és az emberi méltóság védelmében (A nyilatkozat a 3. oldalon olvasható) Merjünk emberek lenni, úgy leszünk jó keresztények Kovács András Péter humorista a derűről és az élet mélységeiről „A kereszténység szerintem a lehető legnormálisabb emberi alapállapot, hiszen józan, ked­ves, nyitott, elfogadó, szerethe­tő magatartásra, békére és har­móniára törekszik magával és a világgal." Kovács András Péter mindenben rámutat a ha­misságra, a visszásságra, és humorral oldja fel a feszültsé­geket. Megnevettet,­és üzen ar­ról, hogyan érdemes élni. Az ország egyik kedvenc humoris­táját arról kérdeztük, honnan indult, és milyen meggyőződés vezeti az életben. 2­2­0­0 - Egészen kis koromtól humorral tudtam nézni az életemet. Ez mentett meg. Édesapám alkoholista volt, és ez alapvetően meghatározta a gyer­mekkoromat. A humorhoz el kell tá­volodni az adott helyzettől, és kívül­ről nézni rá. Ez a szemlélet segített nekem túlélni. Kisebbségi érzés és szégyenér­zet volt bennem, így kompenzáltam. A humor ugyanakkor menekülés is volt. Hajtottam má­sok elismerésére és szeretetére, ennek elérésé­hez jó eszköz volt, hogy meg tudtam nevettet­ni az embereket. (Folytatás a 9. oldalon)­ ­ Már gyerekként is kitűnt a társai ______ közül a humorérzékével? Kedves Olvasóink! Az első szó a köszöneté. Köszönjük, hogy az óévben is hűségesek voltak hozzánk, ahogyan évek, évtizedek óta mindig, amikor hétről hétre úgy döntöttek, dönte­nek, hogy a templomba lépve megvásárolják az Új Em­bert. Olyan értékközösséget alkotunk ezzel, melyet ka­tolikusnak hívunk. Most egy olyan ponthoz érkeztünk, amikor arról szükséges tájékoztatást adnom, hogy az új évben mind az Új Ember, mind az Adoremus liturgi­kus kiadvány árát meg kellett emelnünk. Az utóbbiét jelentősebben. Sok embert kérdeztem, hogyan is tu­dom ezt jól kommunikálni, de mindenki megnyugta­tott: nincs az országban olyan ember, aki ne érezné a saját bőrén, hogy az óévben - pestiesen szólva - el­szálltak az árak. Mi is érezzük ezt: a nyomdai árak és minden egyéb költség, ami kihat a lap árképzésére, rég nem látott módon és arányban megemelkedett. Tudjuk, hogy mindenki nehezebben él, hiszen a pénzünk az inf­láció hatására is kevesebbet ér. De egyvalami továbbra is sokat ér, sőt a legtöbbet: az olvasói bizalom, amellyel meghálálják munkánkat, továbbra is megvásárolják a lapot, sőt egyre többen előfizetnek rá. Az utóbbi olvasó­ink számára apró jó hír, hogy az előfizetések árán 2022- ben­ nem változtattunk. Köszönjük a bizalmukat, me­lyet az új évben is igyekszünk meghálálni. A jóba, a szépbe, az életbe, végeredményként Isten­be vetett hittel kívánok munkatársaim nevében is ál­dott, békés új esztendőt mindnyájuknak. Kuzmányi István főszerkesztő

Next