Új Ember, 2022 (78. évfolyam, 1-52. szám)

2022-09-11 / 37. szám

2 tifímíe^ Ferenc pápa 2022. szeptember 11 A megkülönböztetés fáradságos, mégis elengedhetetlen feladat Augusztus 31-én a Szentatya, miután múlt héten befejez­te az öregségről szóló katekéziseit, új katekézissorozatot kezdett, mégpedig a keresztény lelkiség egyik alapfelada­táról, a megkülönböztetésről, az elménkkel és szívünkkel végzett mérlegelést követő döntésről. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását adjuk közre. Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Ma egy új katekézissoroza­tot kezdünk: befejeztük az öregségről szóló katekézise­­ket, most pedig egy új soroza­tot kezdünk, a megkülönböz­tetés témájáról. A megkülön­böztetés fontos cselekvés, amely mindenkit érint, mert a döntések az élet lényegi részét képezik. Mérlegelünk, meg­ítélünk, és döntést hozunk. Az ember választ egy ételt, egy ruhát, egy tanulmányi szakot, egy munkát, egy kapcsolatot. Mindezeken keresztül egy konkrét életterv valósul meg, és az Istennel való kapcsola­tunk is ezekben a döntések­ben tükröződik. Az evangéliumban Jézus a hétköznapi életből vett képek­kel beszél a megkülönbözte­tésről. Például beszél a halá­szokról, akik kiválogatják a jó halakat, és visszadobják a rosszakat; vagy a kereskedő­ről, aki a sok gyöngy közül ki tudja választani a legértéke­sebbet. Vagy arról az ember­ről, aki szántás közben rábuk­kan valamire, amiről kiderül, hogy kincs (vö. Mt 13,44—48). E példák fényében a meg­különböztetés az értelem, a jártasság és az akarat gyakor­lásaként jelenik meg, hogy megragadjuk a kedvező pilla­natot: ezek a jó választás fel­tételei. A jó választáshoz érte­lem, jártasság és akaraterő is szükséges. De ára is van annak, hogy a megkülönböztető képesség hatékony legyen. A halász, hogy mesterségét legjobb tu­dása szerint űzze, számol a fá­radtsággal, a tengeren töltött hosszú éjszakákkal, majd a fo­gás egy részének eldobásával, elfogadva a haszon egy részé­nek elvesztését azok kedvéért, akiknek a hasznot szánja. A gyöngykereskedő nem habo­zik minden pénzét elkölteni, hogy megvehesse azt a bizo­nyos gyöngyöt; és így tesz az az ember is, aki kincsre buk­kant. Váratlan, nem tervezett helyzetek, amikor elengedhe­tetlen a meghozandó döntés fontosságának és sürgősségé­nek felismerése. Mindenkinek meg kell hoznia a maga dön­téseit; nincs senki, aki helyet­tünk döntene. Egy bizonyos ponton a felnőttek szabadon kérhetnek tanácsot, gondol­kodhatnak, de a döntés a sa­játjuk. Nem mondhatod, hogy „ezt elvesztettem, mert a fér­jem így döntött, a feleségem így döntött, a testvérem így döntött": nem! Neked kell döntened, valamennyiünknek kell döntenünk, és ezért fon­tos, hogy tudjunk megkülön­böztetni: ahhoz, hogy jól döntsünk, tudnunk kell he­lyes ítéletet alkotni. Az evangélium a megkü­lönböztetés egy másik fontos aspektusára is utal: a megkü­lönböztetés az érzelmeket is érinti. Aki megtalálta a kin­cset, annak nem esik nehezére mindent eladni, olyan nagy az öröme (vö. Mt 13,44). A Máté evangélista által használt kife­jezés egy egészen különleges örömre utal, amilyet semmi­lyen emberi valóság nem vált­hat ki, és csak nagyon kevés evangéliumi szövegben fordul elő, amelyek mind az Istennel való találkozásra utalnak. Ilyen a bölcsek öröme, amikor hosszú és fáradságos útjuk után újra megpillantják a csil­lagot (vö. Mt 2,10); ilyen az asszonyok öröme, akik az üres sírtól térnek vissza, miután hallották az angyal híradását Jézus feltámadásáról (vö. Mt 28,8). Ilyen azoknak az öröme, akik rátaláltak az Úrra. Ha meghozol egy jó döntést, egy helyes döntést, az végül min­dig ilyen örömre vezet; talán az út során el kell szenvedned egy kis bizonytalanságot, gon­dolkodnod kell, keresned kell, de végül a helyes döntés örömmel jutalmaz meg. Az utolsó ítéleten Isten megítél bennünket, nagy megkülönböztetést végez kö­zöttünk. A földműves, a ha­lász és a kereskedő képei arra példák, ami a mennyek orszá­gában történik, egy olyan or­szágban, amely az élet hétköz­napi cselekedeteiben nyilvá­nul meg, melyek állásfoglalást kérnek tőlünk. Ezért olyan fontos a megkülönböztetés képessége: nagy döntések olyan körülmények között is születhetnek, amelyek első lá­tásra másodlagosnak tűnnek, de végül döntőnek bizonyul­nak. Gondoljunk például András és János első találko­zására Jézussal, mely egy egy­szerű kérdéssel indult: „Mes­ter, hol laksz?" - „Gyertek, nézzétek meg" (vö. Jn 1,38- 39) - mondja Jézus. Egy rö­vidke párbeszéd, de egy olyan változás kezdete, amely ap­ránként egész életüket meg­határozza. Az evangélista évek múlva is emlékszik arra a találkozásra, amely örökre megváltoztatta, emlékszik még az időpontra is: „Délután négy óra körül járhatott" (Jn 1,39). Ez az az óra, amikor az idő és az örökkévalóság talál­koztak az ő életében. És egy jó, helyes döntésben Isten aka­rata találkozik a mi akara­tunkkal; jelenünk találkozik és az örökkévalósággal. A helyes döntés meghozatala, a meg­különböztetés útja után, ezt a találkozást jelenti: az idő talál­kozik az örökkévalósággal. Ezért az ismeret, a tapasz­talat, az érzelmek, az akarat­­ mind a megkülönböztetés nél­külözhetetlen elemei. E kate­­kézisek során látni fogunk to­vábbiakat is, hasonlóan fonto­sakat. A megkülönböztetés - mint mondtam - erőfeszítést igé­nyel. A Biblia szerint nem talál­juk magunk előtt szépen be­csomagolva a megélendő életet: nem! Folyamatosan kell döntenünk róla, az adódó valóságoknak meg­felelően. Isten arra hív, hogy mérlegeljünk és vá­lasszunk: szabadnak te­remtett, és azt akarja, hogy éljünk a szabadsá­gunkkal. Ezért a megkü­lönböztetés kihívást jelent. Gyakran volt már részünk ebben a tapasztalatban: vá­lasztottunk valamit, ami jónak tűnt számunkra, de mégsem volt az. Vagy tudtuk, mi az igazán jó számunkra, de nem azt választottuk. Az ember, az állatokkal ellentétben, téved­het, megteheti, hogy ne akar­jon helyesen választani, és ezt a Biblia az első oldalaitól kezd­ve megmutatja. Isten pontos utasítást ad az embernek: ha élni akarsz, ha élvezni akarod az életet, ne feledd, hogy te­remtmény vagy, hogy nem te vagy a jó és a rossz kritériuma, és hogy döntéseidnek követ­kezménye lesz rád, másokra és a világra nézve (vö. Tér 2,16-17); a földet pompás kert­té vagy halálos sivataggá is te­heted. Ez egy alapvető fontos­ságú tanítás: nem véletlen, hogy ez az első párbeszéd Is­ten és az ember között. A pár­beszéd a következő: az Úr adja a küldetést, ezt és ezt kell ten­ned; az embernek pedig min­den lépésnél meg kell ítélnie, milyen döntést hozzon. A megkülönböztetés az elme, a szív mérlegelése, melyet min­den döntés meghozatala előtt meg kell tennünk. A megkülönböztetés fá­rasztó, de elengedhetetlen az élethez. Megköveteli, hogy is­merjem magam, hogy tudjam, mi jó nekem itt és most. Min­denekelőtt Istennel való gyer­meki kapcsolatot kíván. Isten Atya, és nem hagy magunkra, mindig kész tanácsot adni, bá­torítani, fogadni bennünket. De sosem kényszeríti ránk akaratát. Miért? Mert azt akar­ja, hogy szeressük, és ne fél­jünk tőle. Isten azt is akarja, hogy ne rabszolgák, hanem gyerme­kek legyünk: szabad gyerme­kek. A szeretetet pedig csak szabadságban lehet megélni. Ahhoz, hogy megtanuljunk élni, meg kell tanulnunk sze­retni, ehhez pedig megkülön­böztetés szükséges: mit tehe­tek most, hogyan döntsék eb­ben a választási helyzetben? Legyen ez a nagyobb szeretet, a szeretetben való nagyobb érettség jele! Kérjük a Szendéi­ket, hogy vezessen bennün­ket! Szólítsuk őt mindennap, különösen, amikor döntéseket kell hoznunk! Köszönöm! Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News ­ Ferenc pápa ez év május 29-én, vasárnap, a Regina Coeli imádság alkalmával jelentette be, hogy au­gusztus 27-én terv szerint huszon­egy új bíborost kreál. Ez a bejelen­tés még önmagában nem ad érvé­nyességet a kinevezésnek? - A bejelentés még nem, de ami­kor átadja a kinevező okmányt a meghatározott titulusra, ez teszi az embert a római klérus tagjává, azaz bíborossá, hiszen szimbolikusan mi mindannyian a római klérus tagjai vagyunk, a három rend, a püspöki, a presbiteri és a diakónusi rend kötelé­kében, mely valamiképpen mind Ró­ma városához kötődik történelmi szimbolikájában. A valóságban per­sze a bíborosok nagy része a világ­ban szétszórva, különböző egyház­megyékben működik.­­ Novák Katalin köztársasági elnök augusztus 25-én, csütörtökön járt a Szentatyánál pápai audiencián, és kérdésére a Szentatya megerősítet­te, hogy szándékában áll 2023-ban Magyarországra látogatni. Ezt a szándékát már több alkalommal ki­nyilvánította. Jelenthet-e ez valami­lyen készülődést, konkrétabb elő­készületet Magyarországon?­ ­ Mindenképpen jelent, hiszen a püspöki kar, jómagam is meghívtuk a Szentatyát írásban is, nem csupán ő jelezte, hogy szívesen jönne. Minde­mellett, úgy tudom, hogy a minisz­terelnök is meghívta, amikor Rómá­ba látogatott. Most az, hogy a köztár­­sági elnök asszony egy írásbeli meg­hívást adott át, teljessé tette ezt a ké­pet. A Szentatya írásban még nem válaszolt. Itt a nagy kérdés az, hogy mikor tudna jönni. Mi azt javasoljuk, hogy húsvét után, a tavasz második felében jöjjön, mert akkor már az idő­járási viszonyok olyanok, hogy akár szabadtéri rendezvényt is nyugodtan lehet tartani. Természetesen külön­böző lelkipásztori hangsúlyok lehet­ségesek, Magyarországon nagy az érdeklődés, nagy a szeretet a Szent­atya irányában, a katolikusok és nem katolikusok, szerzetesek és világiak is meghívták, hogy jöjjön el hozzá­juk. Nyilván az összes meghívásnak nem fog tudni eleget tenni. Nekünk, püspököknek a megbeszéléseink alapján úgy tűnt, hogy talán a legna­gyobb megerősítést az ifjúság kíván­ná, ez lehetne a központi téma. Gon­doljuk meg, hogy most 30 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. A rendszerváltozás után nyílt meg ez a lehetőség, először a Magyar Katoli­kus Püspöki Konferencia adta ki az alapítólevelet, majd évekkel később a Szentszék is­­ tehát pápai alapítású katolikus egyetem. Egy ilyen találko­zás a fiatalokkal, az oktatói karral is nagyon nagy élmény és nagy meg­erősítés lenne. Csakhogy időközben alakult még két másik katolikus egyetem is, ezeket a helyi püspökök alapították, de jelentős intézmények. Az egyik az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a másik pedig Szegeden működik, és Gál Ferenc nevét viseli. Ezért azt hiszem, hogy nagyon szép lenne, ha a Szentatya az ifjúsággal ezeken a helyeken tudna találkozni, de erre semmiféle konkrét válasz nincs, hiszen még arra sem válaszolt Róma, hogy mikor tudna jönni a pápa, sőt még az sincs rögzít­ve, hogy hány napot tudna tölteni Magyarországon. Nyilván konkrét program tervezéséről akkor lehet szó, amikor tudjuk, hogy mikor és meddig lesz itt.­­ A Szentatya Orbán Viktor fogadá­sakor ez év májusában örömmel emlékezett a magyarországi látoga­tására, amikor részt vett a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kong­resszuson. Ez tavaly szeptember 12- én történt, azóta majdnem egy esz­tendő telt el. Hogyan lehet most visszatekinteni erre a közel egy esz­tendőre? - Nagy örömmel. Azt hiszem, hogy sokak lelkében, még a nem ka­tolikusok lelkében is mély nyomot hagyott a kongresszus sok esemé­nye. Sok üzenete van. A nagy fák­lyás körmenet az Oltáriszentséggel szombat este, a pápai mise a Hősök terén - azt hiszem, hogy mindenki­ben, aki részt vett ezeken az esemé­nyeken, olyan emléket hagytak, hogy itt több volt, mint egyszerűen egy hívő tömeg, több volt, mint vala­mi tömegpszichológiai jelenség, mert itt a Szentlélek működött köz­tünk különleges formában. Tehát ,ahol ketten vagy hárman összejön­nek az én nevemben, ott vagyok kö­zöttük"... Hát ha kettő- vagy három­­százezer jön össze az ő nevében, még inkább érezhető formában van jelen köztük! Az, hogy mindez az Eucharisztia körül, Jézus Krisztus személye körül zajlott, teljesen egy­értelmű volt, nem egy puszta folklo­­risztikus esemény, nem is valami­lyen konvencionális rendezvény volt, és én azt hiszem, hogy ez a résztvevőket hosszú időre megerősí­ti. Például sok helyen megmaradt az egész napos vagy legalább a több órán át tartó szentségimádás. Azon­túl nagyon fontos gyümölcse a kongresszusnak, hogy plébániákon, egyházi közösségekben azokat az előadásokat, tanúságtételeket, kate­­kéziseket, melyek ott elhangzottak, amelyek már nyomtatásban is meg­vannak, megbeszélik, feldolgozzák. Az üzeneteket, melyek a Világegy­ház egészéből érkeztek, próbáljuk a saját közösségeinkben életre váltani. Ez is fontos érték. A harmadik, ami­re pedig azt mondanám, hogy az eucharisztikus kongresszus mara­dandó gyümölcse nálunk, hiszen mindenütt szokás egy ilyet megne­vezni vagy akár létesíteni is, a Bízd rá magad! internetes szolgálat. Ez egy lehetőség, hogy a családi vagy személyes élet bármilyen nehézsé­gével, problémájával katolikus szak­értőkhöz, katolikus segítő csopor­tokhoz lehet fordulni. Legyen az a párválasztás, legyen az a párkapcso­lat nehézsége, az érintettek az inter­net segítségével tudják megtalálni, hogy kihez forduljanak, de utána a személyes kapcsolat is létrejön. Ez­rek és ezrek keresik föl az oldalt, há­zaspárok megerősítése céljából. Volt külön egy ilyen nap, azt gondolták a szervezők, hogy majd ezrek jelent­keznek, de sokkal többen tették. Te­hát nagyon fontos, hogy ha például beteg gyerek, autizmussal élő van családban, idősek vannak a család­ban, munkahelyi nehézségek - tehát nagyon sokféle dologban kellhet szakértő -, hogy megtaláljuk azokat a hívő, hiteles, színvonalas szakértő­ket, akik ilyenkor segíteni tudnak. Ez egy bővülő hálózat, és most már azt hiszem, hogy az ország minden részéből elérhető. Elindult egy fo­lyamat, hiszen maga Ferenc pápa ajánlotta, hogy ne csak a házastársi együttélések felbomlása után segít­sük az újraházasodottakat, hogy rendezzék élethelyzetüket, hanem azoknak is segítsünk, akiknek a há­zassága éppen most van szakítópró­ba alatt, hogy megőrizhessék a hű­séget, a házasságot és a családot. Azt hiszem, hogy ez egy válasz kí­ván lenni erre a felszólításra is. Forrás: Vatikáni Rádió Fotó: Merényi Zita Az ifjúság megerősítést kívánna Erdő Péter bíboros a Szentgatya lehetséges magyarországi látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról)

Next