Új Európa, 1977 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

CSONKA EMIL: „Saint-Exupéry gyermekkorát vallotta hazájának. Én a magyar nyelvet” — mondja ebben a könyvben az írónő és hozzáteszi: „Emlékeim megírását is a magyar nyelv iránti szeretet sarkallta.” Mi pedig tegyük hozzá: áldás, hogy sarkallta, mert kár lett volna, ha ez a könyv — „Én is voltam jávorfácska” — nem születik meg. Mindjárt az első lapokon megüti és kellemesen meglepi az olvasót a friss hang és a mesterkéletlen őszinteség. Ahogy szülei csendes drámáját ábrázolja, amely leplezetlenül elmondja a gyermekszemmel tapasztaltakat, az már önmagában ellenállhatatlanul továbbviszi az embert, hogy megismerje e házasság szülöttjének majdani sorsát. Az apa jogász és poéta, az anya dúsgazdag vidéki lány, a jogászapa altruista és a börtönviszonyok megjavításának problémájával foglalkozik, az anya azonban az a természet, akiről a poéta-vőlegény csak az esküvő pillanatában sejti meg, hogy „makrancos hölgy” szakadt a nyakába, „anélkül, hogy ő, a csöndes, hallgatag álmodó rendelkezett volna a petrucciói nőidomítók erélyével.” Megyery Sári emlékeibe mélyen bevésődtek ezek a gyerekkori meglátások és felismerések, s bár megvallja, hogy „nem szép tőlem, kipellengérezni anyám hibáit, tudom, szegényke nem volt felelős a természetéért”, mégis, látjuk, hogy a gyermek, s az immáron felnőtt asszony szívének húrjait még mindig az apa emléke hozza igazán rezgésbe. „Még ma is fülembe csengenek a fürdőszobából hangzó magyar nóták, melyeknek mélyről jövő szomorúsága ösztönösen megérintett. Apa szívfacsaró tremolóiból sejtettem, hogy nem jókedvből, de bánatból fakadtak, de még kicsi voltam ahhoz, hogy a panaszok mögött emléket keressek.” Ez az őszinte hang végigvonul a könyvön s ötvöződik az írónő élettapasztalatával, bölcs megértésével, mozgalmas és szép élet eseményeinek s változásainak lendületes megrajzolásával. Érdekes élet: egy asszony három élete, magyar, német és francia világa. A fiatal lány kitör a sokszor nyomasztó környezete és társadalmi világa konvencióiból, a maga lábára áll s nagy kanyart tesz Európában, nagyobbat, mint a század első felében átlagembernek sikerült. Megyery Sári filmszínésznő lett. Pályája elején a nagy Rózsahegyi Kálmán és Hevesy Sándor emelik a fiatal tehetséget és 1916-tól kezdve a mozilátogató magyarság az ő alakításában kapja a Jókai-regények női alakjait. Aztán Berlinben várja karrier: Lacy von Blondel néven csaknem félszáz film női főszerepét játssza. A huszas évek végén aztán felhagy a filmezéssel, regényíró és újságíró a szeretett anyanyelven („Csak a fényre vigyázz”, „És könnyűnek találtatott” stb.), s könyveit olyan nagy művészek illusztrálják, mint Szőnyi István vagy Molnár C. Pál. E könyveket francia kiadók is kérik s mikor ez ügyben Párizsba utazik, ott is marad. Odaköti férje, „szakmabeli”, André Lang, és Madame akkor francia majd angol egyetemet végez. Francia regények sorozata lát napvilágot: „Pour Tai”, „Une fée dans la maison” stb. 1938-at írnak, mikor befogadja a fény városa, aztán jön a történelmi vihar és Lacy von Blondel, Madame Lang, Megyery Sári többé nem tér vissza Balassagyarmatra vagy Budapestre az Üllői út 21-es szám harmadik emeletére. De Magyarország vele van mindvégig, minden nap, minden órában. Emlékezik bakfiskolára, mikor ajkbiggyesztve tolta félre Tutsek Anna „Cilike viszontagságait”; elmondja, hogyan lett Bayer Gizellából Bajor Gizi; felvillantja testvére, a zseniális Megyery Ella újságírói pályáját; őszintén feltárja első „felnőtt” szerelme titkait; ábrázolja, milyen változásokat hoz a vidéki-úri s fővárosi-jogász család s társasága életébe az első világháború zűrzavara. Megtudjuk színművésznői pályafutása rugóit, sikereit, majd, hogy az egyik múzsától hogyan pártol át a másikhoz, hogyan lesz író, majd külföldi író. Ambiciózus, eszes, erős akaratú, érdeklődő és érdekes, művelt és örökké tudásszomjas, talpraesett és alig habozó, világlátott asszony képe bontakozik ki az önábrázolásból. A befejezés: egy francia író és színpadi szerző oldalán hitvesként történő megelégedés és megelégedettség, amely papírra veti a mondatot: „Életem utolsó percéig csak hálálkodnom szabad. ... kezdek beletörődni az öregségbe is, azt észlelve, hogy az öregségtől való irtózattal eltelt évek kínosabbak voltak, mint maga a tény.” És valaha tán a magyar irodalom francia esprit-ből fakadó aforizmája lesz Megyery Sári életbölcsessége: „Megöregedni jóval fájdalmasabb folyamat, mint öregnek lenni.” Utóirat. Akik egy irodalmi mű mögött kíváncsian keresik az embert, azoknak Megyery Sári könyve érdekes, szellemes, plasztikus pillanatfelvételeket ad olyan nagyokról, mint Karinthy, Kosztolányi, Szabó Lőrinc és mások. Ismerte és interjúvolta a két háború közti nagyok csaknem mindegyikét s e könyv még fotókópiát is hoz leveleikről, melyeket hozzá, neki írtak. Valamennyi közt a legnagyobbnak Márai Sándort tartotta. Ezt írja: „... ha valami nagyon nagy bókkal akart kedveskedni, azt mondta, azért nem vágyik velem lefeküdni, mert majdnem olyan okos vagyok, mint Voltaire, de ennek ellenére egyszer majd mégis elvesz feleségül... Persze ő is, én is tudtuk, hogy ez csak játék a szavakkal... mert ez a különös, mindenben más ember és férfi, mint a többi, minden mendemondát meghazudtolva egy aszszony-hivő volt, senkit, csak a legendás Lolát, feleségét szeretve.” Egy asszony három élete Megyery Sári: „Én is voltam Jávorfácska”. — Párizs, 1975. — 384 oldal. 24 Megyery Sári Én is voltam jávorfácska Ára 40 francia frank + portóköltség, megrendelhető: Societé BALATON, 12, rue de la Grange-Bateliere, F-75009, Paris, France.