Új Európa, 1981 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1981-09-01 / 5. szám
„Éljen Magyarország, éljen Európa!” A harmadik részletet közöljük lapunk főszerkesztője, dr. Csonka Emil „A forradalom oknyomozó története, 1945—1956” c. könyvéből. Az első két részlet a rendőrállam kialakulásainak tényeit foglalta öszsze, s az oroszok bemutatkozásának egy egész nemzedék életére kiható élményeit. 1945-ben a magyar nép óriási többsége relatív szabad választáson elutasította a kommunista párt részvételét a kormányban. Mégis, a párt a koalíció tagja lett, s ez a merőben kisebbségi csoport — Rákosi és a párt ún. szalámitaktikájával — sorba lefaragta a többi pártot. A Független Kisgazdapárt 57,7 százalékot kapott, a Kommunista Párt alig 17 százalékot, mégis, e kis párt kezet emelt a nagy pártra. Követelte, hogy a Kisgazdapárt sorozatos öncsonkítással gyengítse magát, kizáratta a Sulyok-csoporttól kezdve a párt számos más erőcsoportját. De mikor ez sem vezetett célhoz, kieszelte és lefolytatta az ún. „összeesküvési” pert, hogy ennek ürügyén megsemmisítse a kisgazdapárti többséget s a párt középponti szerepét. E per körülményeit részletesen megírja Csonka Emil könyve, ebből a fejezetből közlünk most részleteket. III. Az összeesküvési per Nem sokkal 1947 karácsonya előtt, egy este, Budapest egyik sötét utcájában heves lövöldözés támadt. Ismeretlen tettesek tüzet bocsátottak egy katonatisztre. A tiszt előrántotta fegyverét, visszalőtt s a támadókat megsebesítette. Rövid tűzharc után a támadók megfutamodtak, de a tiszt maga is súlyos sebből vérzett. Ez a tiszt nem kisebb személyiség volt, mint Kruchina ezredes, a honvédelmi minisztérium katonapolitikai osztályának helyettes vezetője. A támadókat pedig nem kisebb ember bérelte fel és küldte Kruchina ellen, mint saját főnöke, a katonapolitikai osztály vezetője, Pálffy-Österreicher György vezérőrnagy. Ez az éjszakai jelenet csak egyik epizódja volt annak a kezdődő grand-guignolnak, politikai rémdrámának, amely rövidesen nyilvánosan kirobbant, s az ún. „összeesküvés”, majd „összeesküvési per” néven vált ismertté s gyökeresen megváltoztatta a magyarországi politikai színskálát. A budapesti polgár már azon törte a fejét, hogyan lehetne ez az idei karácsony, második a háború befejezése után, melegebb és díszesebb, mint a múlt évi volt. Nagy erőfeszítéseket tettek egy kis tüzelő s néhány jobb falat biztosítására, s a karácsonyi forgatagban még senki sem sejtette, hogy a honvédelmi minisztérium börtönének pincéjébe kiváló magyar embereket hurcoltak , akik egytől egyig a Kisgazdapárt tagjai vagy rokonszenvezői. Nagy Ferenc, Kovács Béla és Mistéth Endre újjáépítési miniszter magáninformációkat kapott, hogy Pálffy Österreicher osztályára beszállítottak két embert: Arany Bálint mérnököt és Szentiványi Domokos diplomatát, s kutatnak Szentmiklóssy István őrnagy után, hogy letartóztassák. A miniszterelnök jelentéstételre magához kérette a kisgazdapárti honvédelmi minisztert, Bartha Albertet, aki azonban semmit sem tudott a saját minisztériuma által foganatosított intézkedésekről, kivéve annyit, hogy azok valóban megtörténtek; ezt is magánforrásból tudja, mert az illetékes osztályvezető, CSONKA EMIL.