Új Európa, 1981 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1981-01-01 / 1. szám
HANS MAIER: Bajor kultúra és kultúrcsere Dr. Hans Maier professzor Bajorország közoktatásügyi minisztere, író, kultúrpolitikus, az európai kereszténydemokrácia kimagasló személyisége. Bajorország ebben az évben ünnepelte a Wittelsbach-dinasztia 800 éves jubileumát, kiállítások sorát rendezték ebből az alkalomból, s a kultúrvilág elzarándokolt e kiállítások megtekintésére. Megkértük Maier professzort, bocsássa lapunk rendelkezésére cikkét, amely Bajorország világjelentőségű kulturális szerepével és tevékenységével foglalkozik. Az 1980-as esztendő emlékünnepségei, melyek felidézik, hogy 800 évvel ezelőtt kapta meg Ottó palotagróf, az első Wittelsbach a bajor hercegséget, egyúttal emlékeztetnek arra is, hogy a bajor uralkodóház, s általa és vele Bajorország is, milyen nagy európai szerepet játszott. Az ezévi kiállítások megmutatták Bajorország szerteágazó kapcsolatait a szomszédos országokkal, és még az adott szerény keretek között is világosan ábrázolják, hogy Bajorország milyen fontos helyet foglalt el nemcsak az európai politika erőhálózatában, hanem a múlt nagyarányú kulturális fejlődésében is. Bajorország történelmileg kifejlődött és szervesen növekedett kulturális gazdagságát s ennek európai összefüggéseit ugyanakkor összekapcsolhatjuk Bajorország mai kulturális jelentőségével, minthogy a bajor kultúra folyamatossága és nagy teljesítménye egyik összetevője, feltétele annak, hogy a mai Németország is hatással lehet az európai kultúrára. Bajorország kultúröntudata és európai jelentőségű kulturális teljesítménye valójában régebbi, mint a 800 esztendős Wittelsbach—bajor kapcsolat, s a monarchia megszűntével sem történt szakadás: az 1946- os alkotmányban Bajorország újra hitet tesz gazdag kulturális hagyománya mellett, megerősíti és igazolja az elmúlt idők kulturális örökségét. Bajorország kulturális tevékenységét Európa vonatkozásában az adok-veszek elve és gyakorlata irányította, mind a mai napig ez jellemzi az európai kultúrcserét. Célunk, hogy a sajátunkat kivigyük a nagyvilágba, ha ezzel ott használhatunk, ugyanakkor az idegen kultúrát elhozzuk mihozzánk, ha ez nem idegen szellemi inváziót, hanem igazi szellemi gazdagodást jelent. Bajorország kezdettől fogva kedvező lehetőségekkel rendelkezett ennek az alkotó folyamatnak a biztosítására. Az ország központi fekvése, előnyös közlekedési helyzete, a bajor nép állandósága és megbízhatósága — mindez fontos előfeltétele volt a kulturális teljesítménynek, annak, hogy hagyományt és haladást egybekapcsolhassunk, ugyanakkor fogékonyak legyünk máshonnét jövő impulzusok befogadására, egyszóval, hogy a híd szerepét tölthessük be. Bajorország kulturális jelentősége Európa számára meglehetősen korán kezdődött. Már akkor, amikor részben a római birodalomhoz tartozott, vagy amikor kialakultak kapcsolatai a dél-európai latin világgal, s amikor feladatokat látott el Európa keleti és délkeleti tájain. A római Bajorország végtelen sok kulturális és nyelvi kincset továbbított a germán népnek; a korai középkor bajor hercegsége bástya és híd volt a szláv népek felé; Bajorország a középkorban a német kultúra és irodalom fellegvára volt, s ugyanez a Bajorország az ellenreformáció idején feltárult a spanyol kultúra előtt; a bajor barokk és rokokó művészete európai dimenziókat kapott. Íme, csak néhány nagy áramlat, amelyben Bajorországnak része volt az európai kultúra fejlődése folyamán. Bajorország, beleágyazva az európai kultúra széles medrébe, szüntelenül adott és kapott. Az ország európai kulturális jelentőségét számos teljesítmény, kimagasló személyiségek és emlékművek tanúsítják. Bajorország a korai középkorban szerepet játszott Délkelet-Európa kulturális bekapcsolódásában; a bajor zenekultúra európai rangra emelkedett a 16. században. Bajorország a 19. században szerepet játszott a görög állam megújításában. Valóban, ezer év bajor teljesítménye nem lebecsülendő. És éppen a magyar olvasó jól tudja, hogy a bajor ihlet ott volt a magyar államiság megszületésénél is, amikor Géza fejedelem az ország élére emelendő fiának „felette nemes feleséget” hozott Bajorországból, III. Henrik bajor hercegnek, a későbbi Szent Henrik császárnak a húgát, Gizellát, akinek Istvánnal kötött házasságát Szent Adalbert áldotta meg; minden művelt magyar tudja, hogy a keresztény magyar állam felépítésében jelentős szerepe volt a bajor törvénykönyvnek, közigazgatási és gazdasági modellnek; nemcsak az andechsi grófok, hanem a Wittelsbachhercegek magyar rokonsága már IV. Bélától kezdve összekapcsolta a két népet, a bajor városok fontos szerepet játszottak a magyar külkereskedelemben; bajor egységek harcoltak a török elleni küzdelemben, gondoljunk csak Miksa Emánuel érdemeire. Wittelsbach Erzsébet, mint Erzsébet királyné egészen közel hajolt a magyarok szívéhez, s ott állt a haza bölcse, Deák Ferenc ravatalánál; a 19. században csaknem 300 magyar művész tanult bajor főiskolákon; a hitleri üldözés idején Magyarország nyújtott menedéket több Wittelsbachnak, a második világháború után pedig Bajorország tíz- és tízezer magyar menekültnek, s Bajorország adott otthont a külföldi magyarság egyetlen középiskolájának is. A második világháború után Bajorország szinte az egyetlen olyan állam, amely megmaradhatott történelmi határai között, töretlen kontinuitással és természetes módon kifejlődött állami öntudatával; a második világháború romjaiból Bajorország a maga természetes alakjában kelt életre, és így a Szövetségi Köztársaság más államainál könnyebben megtarthatta és folytathatta történelmi és kulturális teljesítményeit és kapcsolatait is. Bajorország az európai tudományos kutatás egyik legfőbb színtere, különösen természettudományi-technikai téren, gondoljunk akár a szívsebészetre, akár az űrkutatásra. Nagy tapasztalatokra támaszkodunk, a 19. század jelentős orvosi, technikai és természettudományi sikereire, mert egy Röntgen, Senefelder és Liebig példájára és teljesítményére építhetünk, hogy csak néhány nevet említsünk. "