Új Európa, 1981 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

J­idkko Hotk NoнгЫ1 Tompa Mihály - 1817-1868 -Pusztán Repülnél lelkem, fenn repülnél A táj szellőivel, Mely a nyílt rónaság felett még Szabadságot lehel; De a magasból földre von le A súlyos fájdalom, Fenn még jobban elédbe tűnvén A sors­ alázta hon. A hon, hol egy hős nép bevégzé Zajos történetét, És most egykedvűen jóra, rosszra, Többé se’ vár, se’ félt. S e földön, hol vérzett­ virágzott Nyolc hosszú századig, E földön, mely már nem hazája, Mint a zsellér lakik! Óh puszta, elvész nemsokára Vadon költészeted! Hol a pásztor vígan bogárzó Gulyát terelgetett, S a délibáb rengő tavában Szilaj mén vágtatott: A pásztortűz, a furulyaszó Kialszik, elhal­ott. Mely oly szabad volt, mint lakója, S láncot nem ösmere, Felhasogatva, mérve lesz a Dús rónaság tere! S a népek koldus söpredéke Felkel nyugat felül S a tejjel és mézzel patakzó Földön megtelepül. Míg önvérünk más nép honából Felénk vágyik, siet, És el van keblünktől szakasztva, Mint parttól a sziget: Ki nékünk még köszönni sem tud, Akit nem ösmerünk, A drága véren szerzett földet Az ossza meg velünk? Ki nem múlt még a hős oroszlán, Bár arca jéghideg, De megrándul még szíve táján Egy-egy vérző ideg: S felette már a ronda varjak Csoportja megjelen, És itt falánk, gyalázatos tort A félholt tetemen. Alighogy a villám lesújtá A bátor keselyűt, A fenn szürkülő sziklaszálon Még fészke meg sem halt, Hol a nyílröptü sólyom is csak Nagy félve járt elébb: Csipogva fürdik s üt tanyát most A szemtelen veréb. Óh, mindez úgy fáj a magyarnak!.. . S ha ajka netalán Egy-két nótán enyhíti kínját: Megütköznek dalán ... A sebzett vad a rengetegben Kínjának hangot ad; S magát az elnyomott magyarnak kisírni sem szabad. Meghalsz én nemzetem! — 5 halálod Ha elvégeztetett: Mért nem döfik hát már keresztül Egyszerre szívedet? Mért gondolnak végperceidre Mesterkélt kínokat? Hogy mint egy vak Sámson, kacaj közt Szenvedj hosszan, sokat! Repülnél lelkem, fenn repülnél A táj szellőivel, Mely a nyílt rónaság felett még Szabadságot lehel: De a magasból földre von le A súlyos fájdalom — Fenn még jobban elédbe tűnvén E sors-alázta hon!

Next