Új Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1993-03-01 / 3. szám - Bodri Ferenc: Salvador de Madariaga nálam és nálunk, értünk és velünk (III. rész) (tanulmány)

___________________________________ÚJ FORRÁS___________________________________ gyűjtemény reprintje szamizdatként itthon is megjelent (Magyar Októ­ber Kiadó —1987), bár talán ideje érkezett egy legális megjelenésnek is. Egy későbbi „magyar témájú" Madaringa-vers pedig a Gloria Victis 2-ben olvasható. Ez az antológia az 1948-as szabadságharc egykorú és későbbi világirodalmi visszhangját fűzi egybe (München , 1973.). A távolabbi és a közelmúlt szabadságharcára egyaránt értelmezhető Pető­fi című ódát spanyol nyelvből magyarra Ferdinandy Mihály ültette át. Nemzetközi kapcsolatai, kristálytiszta gondolkodása és liberális szel­leme mellett a 70 esztendős Madariaga állásfoglalásainak 1956/57 for­dulóján külön értelmet és súlyt adott egy nemrégiben elnyert bizalom: választott elnöke lett a Száműzött írók PEN Klubjának, márpedig ez idő tájban ez a szervezet ugyancsak sok magyar íróval gazdagodott, így szinte természetes, hogy amikor a Londonban élő és kényszerből ide érkezett magyar írók, „a száműzött nemzet írói" az itt született vagy éppen még hazulról hozott műveikből 1957 március 15-én előbb a „röplapot", az otthoni Irodalmi Újság itteni „különkiadását" megjelente­tik, majd május 15-én a VIII. évfolyam első számával folytatják a Buda­pesten 1956 november 2-án utoljára megjelent lapot, Camus, Bertrand Russel, Raymond Aron, Ignazio Silone, Arthur Koestler, Indro Monta­­nelli, a „renegát" Howard Fast és mások mellett a PEN „különleges szekciójának" elnökét, a liberális írót és politikust is szövetségesüknek tekinthetik. 1957 március 15-én, „az 1948-as szabadságharc, a gondolat- és sajtószabadság magyarországi diadalának évfordulóján" gyűlt össze az emigráns magyar írók első londoni konferenciája. A közgyűlés az előkészítő bizottság munkája nyomán életre hívta a Magyar Írók Szö­vetsége külföldön szervezetét, amelynek „kötelessége lett, hogy az elhallgattatott magyar írószervezet munkáját a lehetőségekhez képest folytassa a késő őszi forradalom erkölcsi, szellemi és politikai öröksége jegyében..." így került sor az Irodalmi Újság folytatására. Az „új folyam" első számának megrázó híre Déry Tibor és társai letartóztatása és következ­ménye, a nemzetközi felháborodás-hullám ismertetése lett. Majd a kö­vetkezetes sajtóháború szabadulásukért. Közben a forradalom napjait és az erőszakos eltiprást elevenítő beszámolók, a hazai „konszolidáció" valóságos és véres folyamatának tényközlései és elemzései. Szabó Zol­tán ekkor induló sorozatában (kívülről) felidézi az 1956 októberében Madariagával újrateremtett kapcsolatot, majd másokéi mellett közli és újraközli a spanyol „pártfogó" nyilatkozatait és folyamatos állásfogla­­ ló

Next