Új Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1995-09-01 / 7. szám - Marjanucz László: Utak és csapdák (Lengyel András könyvéről)

Marjanicz László Utak és csapdák (Lengyel András könyvéről) Lengyel András legújabb tanulmánykötete különböző életutak és élet­helyzetek bemutatásával ugyanarra a kérdésre keresi a választ: miért bomlanak fel értelmiségi elit csoportok, korábban egységes baráti-szel­lemi közösségek a 20. századi Magyarországon? Tágabb értelemben: mi okozta a közös érdekek, vagy hasonló gondolkodás által teremtett értelmiségi társadalmi kohézió e századi végzetes meglazulását? Különös élességgel vetődik fel ez a probléma a Ritoók Emmáról szóló tanulmányában (A Vasárnapi Kör „renegátja"), aki egyik alapítója volt a századelő jelentős gondolkodói műhelyének, a Vasárnapi Körnek. E kör tagjai (Balázs Béla, Lukács György, Hauser Arnold stb.) nemcsak kivé­teles képességű gondolkodók voltak, akikkel felkészültségben Ritoók is felvette a versenyt, hanem a progresszió tevőleges alakítói, akik a kom­­mün társadalmi és politikai kudarca után emigrálva a világkultúra formáló egyéniségei lettek. Ritoók itthon maradt, nem követte a for­radalmi utat, sőt a Vasárnapi Körben szerzett élményei alapján a társadalmi konzervativizmus útjára lépett. Szembefordulását korábbi szellemi partnereivel Lengyel András — helyesen — társada­lomtörténeti okokra vezeti vissza. Nevezetesen a magyar értelmiség úri és polgári csoportjainak sikertelen szociális összehangolódására, az értelmiségi attitűdök elégtelen integráló hatására. Kérdés, hogy a latei­­ner származás és az akadémiai pályákon érvényesülő zsidó polgár ethosz, s a belőlük fakadó kulturális viselkedésbeli különbségek miért és milyen ponton haladhatták meg az értelmiségi lét, az intellektuális ambíciók összetartó erejét. Míg Ritoók Emmánál az értékőrzés jelölte ki a társadalmi vízválasztót, Sinkó Ervinnél (Gnózis és utópia) a változtatni akarás kudarca jelentette egyéni, emberi tragédiáját. A naplóíró Sinkó Ervin munkásságának elemzésekor arra a következtetésre jutott a szerző, hogy Sinkó egyéni sorsa analóg a 20. század első felének nagy problémájával: ti. a létezőtől való radikális elszakadás, bár lehet intellektuális attitűd, de alapjában _____________­) FORRÁS_____________ 51

Next